Liviana Grace mint mindig, most is az árnyékba húzódva, kedvenc helyén álldogállt az iskola folyosóján. Kezében egy kis jegyzőkönyvet tartott és szorgosan jegyzetelt bele.

– Hm... múlthéten 100 font Sarah-tól amiért segítettem eltitkolni a barátjától, hogy mással jár – mormogta maga elé, csukjáját jobban a fejébe húzva. – Samanthát sikeresen kicsapták az iskolából, ezért még Jessica jön egy ötvenessel, és persze hétfőn Barbarától is megkaptam a harmincat a matek teszt megoldásokra. Ha ezeket és a két héttel ezelőtti bevételeket össze adjuk, akkor ebből ki jön a villany, a víz és az internet számla. – számolta össze szemöldökráncolva.

– Már csak a bérleti díj összege hiányzik. Meg a fűtés – firkantotta le.

– Dark Fox! – szólította meg egy ismerős hang a folyosó másik végéből.

– Áh Barbara, itt van? – kérdezte Liviana egy színpadias mozdulattal összecsapva a jegyzeteit.

– Igen. Jessica küldi – válaszolt az említett feszengve. Liviana csak unottan kezét nyújtotta, amibe rövidesen belekerült a hiányzó ötvenes.

– Kösz – biccentett a pulcsijába rejtve az értékes papírt, és már tovább is állt volna, mikor Barbara utána szólt.

– Az a helyzet... – kezdte a halántékát dörzsölve, mire Liviana megtorpant, de nem fordult hátra. A tizedikes lány ezt úgy vette, hogy figyel így hát sietve magyarázkodni kezdett.

– Tudod... Megan aggódik Edward miatt... napok óta nem beszél vele, és iskolába sem jön... valami baja van neki, de nem akarja elmondani Megannak...

– És? – kérdezett vissza Liviana flegmán.

– Ééés... megemlítettelek téged... mint az ilyen ügyek szakértője. A hétvégén szeretne felkeresni téged – bökte ki mostmár igazán idegesen Barbara.

– A veled egy évfolyamra járó Meganról van szó? – kérdezte hirtelen Liviana, továbbra is háttal állva a nála két évvel fiatalabb lánynak.

– Igen –  válaszolt Barbara megszeppenten.

– Hm... és Edward pedig az a tizenegyedikes stréber srác?

– Igen, de...

– Ez roppant egyszerű. Edward azért tűnt el mert megfenyegette Megan exe, hogy szakítson vele ha nem akarja, hogy pokollá tegyek az életét. Edward meg betojt és inkább elzárkózott Megan elől. Este átküldöm neki a videót, és üzenem, hogy az információ 30 fontjába került – válaszolt Liviana unottan hadarva.

– De hát ezt... honnan tudod? – kérdezte Barbara elhűlve.

– Régóta ismersz már Edevane. Tudhatnád már, hogy megvannak a forrásaim – válaszolt a fekete hajú lány szárazon, majd elindult az osztályába.

Az igazat megvallva nem kellett túl nagy tudás ahhoz, hogy Livana felfedje ezt az ügyet. Gyakorlatilag az orra előtt játszódott le a jelenet Edward és a között a bizonyos ex között, mivel ott álltak a szokásos törzshelyétől nem messze. Csak épp nem vették észre. De ma már senki sem lepődött meg rajta, ha Livana ott állt. Ahogy teltek az évek, szinte beleolvadt abba a környezetbe, abba a falba, így képes volt olyanokat is meghallani, amiket mások csak nagyon kevés sikerrel lettek volna képesek. Ez volt a lány egyik kedvenc taktikája. Ott állni a helyén, míg az emberek észre sem véve őt, kikotyogják a legféltettebb titkukat is. Ráadásul ezért semmit sem kellett tennie. Nem úgy mint más módszereknél. Aztán ha jöttek az ügyfelei, akkor kielégítő válaszokat és információkat tudott adni. De nyilván kérdezitek magatokban: Mi ez az egész? Mégis milyen undorító munka ez?

Hát igen, Liviana sok szempontból furcsa lány volt világ életében. Ezt persze leginkább az anyjáról szóló pletykáknak köszönhette, miszerint egy igazi boszorkány volt, míg egy nap el nem érte a végzete és különös módon meghalt. Persze sokan nem hittek ebben, hisz csupán egy mende-monda volt, viszont erre a hírre csak rátett egy lapáttal Liviana tetőtől talpig fekete ruházata, relytéjes megjelenése és a legjobban egy különös esete még az első napjaiból.

Úgy hírlett, egy volt osztály társa Davis – akiről köztudott volt, hogy egy igazi gengszter – minden ok nélkül bele kötött, és állítólag megrongálta Liviana szekrényét. De nem ez volt a furcsa benne. Hanem az, hogy egyes diákok akik látták az incidenst, megesküdtek rá, hogy hallottak valamit, amit még Liviana mondott Davisnek, amitől a fiú megrémült, és állítólag másnap ezért a kórházban feküdt egy balesetet követően. 

Azóta már csak Dark Fox-nak emlegették, utalva az őt körülvevő rejtélyességre mind személyében, mind múltjában, és persze ama képességére, hogy mindig mindent tud ami az iskola falai közt történik. Azon kevesek pedig, akik tudták a foglalkozását, hozzá mentek tanácsot, információt, vagy épp egy személy kikémkedését kérni. Persze ezek mind sosem voltak ingyen, de senki sem tudott volna nála jobb embert ilyen feladatokra találni az iskolában. A tökéletesen inkognitóban végezte a munkáját, a diákok megkapták tőle amit akartak, egyúttal nem keveredtek gyanúba, ahogy Liviana sem. 

Mindazonáltal a lány úgy intézte, hogy kevés, és kizárólag csak olyan emberek értesüljenek róla, akik többé-kevésbé megbízhatóak, és akikkel jó üzleteket tud majd csinálni. Ilyenek voltak például a gazdag, népszerű tizenkettedikes lányok, akik normál esetben csak magukkal és a saját kis bajaikkal foglalkoznak (és akiket Liviana kifejezetten utált, de a jó fizetésért hajlandó volt eleget tenni a kéréseinek), vagy a kilenc-tizedikes lányok és vagy fiúk, akik az idősebb barátaiktól szereztek tudomást róla. Bár ezutóbbiak csak egyszeri alkalmakra keresték fel őt, de mindannyiszor rettegve távoztak tőle. Pedig egyáltalán nem kellett volna tartaniuk Livianatól. Olyannyira megkeseredett még nem volt.

A magatartása tényleg csapnivaló volt, ezt a tanárai is mindannyiszor az orra alá dörgölték. Sosem tudta hol a határ gúnyolódás terén, nem riadt vissza semmilyen fenyegetéstől, és abszolút nem érdekelte hogy mit gondolnak róla. Csak két dolog volt ami fontos volt számára: a munka, és a pénz amiből el tudta magát tartani. Ha viszont valaki kicsit közelebbről ismerte volna őt – márpedig senki sem rendelkezett ezzel a kiváltsággal –, akkor rájött volna, arra, hogy Liviana jobban hasonlít egy átlagos lányra mint gondolnák. A külsőre mutatot személyisége ellenére. Könyvtárba járt, gitározott, hétvégenként filmeket nézett vagy az utcát járta. Ám ha valaki ezen említett helyek közül valamelyikben egyszer is rajta kapta volna őt, előbb jutott volna eszébe az, hogy az újabb kiszemeltjét figyeli, minthogy esetleg olvasni járna oda.

No de visszakanyarodva a történethez, hősünk iskola végeztével, többé-kevésbé jó hangulatban indult el hazafelé, hisz aznap az egy Megan ügyét leszámítva senki sem kereste fel. Ez pedig azt jelentette, hogy a délután további részében szabad volt, és azt csinálhatott amit akart. Bár mikor azt mondom, hogy jó hangulatban, azt Livianáról lehetetlen lett volna kívülről megmondani. Ugyanolyan egykedvű, csukjába relytett arcal és ráérős léptekkel halad hazafelé mint mindig, ám a fejében közben már tervezgette, hogy mit is akar majd csinálni.

– Nos... utolsó értesüléseim szerint két héttel ezelőtt takarítottam utoljára otthon. Ez pedig azt jelenti, hogy mikor hazaérek mindenhol káosz és kosz fog uralkodni. Ebben az esetben viszont akkor inkább egyenesen a boltba indulok, venni tisztító szereket, meg rendelek valami pizzát is otthonra. Úgy tűnik ma sem fogok unatkozni... – gondolta keseűen felsóhajtva, és irányt változtatva befordult a panellakásával szembeni kis boltba. A lakás még az édesanyja halála után maradt rá, aminek a bérleti díjját igyekezett továbbra is fizetni. Ezért próbált az iskolában kereskedni, de olykor-olykor amikor nem kapott túl sok megbízást, gyakran kényszerült arra, hogy kiüljön egy padra egy közeli parkban és a gitárjával keressen egy kis aprópénzt. De vissza repülve abba a kis boltba, Liviana épp azon vitázott magában, hogy melyik mosópor lenne a legjobb neki és persze a ruháinak. Végül aztán az olcsóbbik mellett döntött, és miután összeszedett pár további szügséges dolgot, a kasszában előkapta a Barbarától kapott ötven fontost, és fizetett. Hazafelé menet hálát adott magának, hogy volt nála egy kis szatyor ami a célnak megfelelő volt és nem kellett cipekednie egészen az ötödik emeletre. 

Mikor elérte a 18. lakás ajtaját, fáradtan de elégedetten helyezte bele a kulcsot az ajtaja zárjába. Azonban mikor már az ajtót akarta volna tárni, láthatatlan akadályba ütközött. Ugyanis volt valami az ajtó túloldalán ami valahogy nem akarta beengedni a saját otthonába. De aztán egy-két taszítás után már végülis megadta magát, és nagy nehezen maga mögött tudhatta a folyosót. 

Az előszobában viszont bosszúságára egymás hegyén hátán álltak a ruhák, és ha ez nem lett volna elég, még vak sötét is volt.

Liviana türelmetlenül felkapcsolta az előszoba villanyt, majd miután lerázta magáról  cipőjét és pulcsiját – melyek nélkül általában sosem ment sehová –, nekilátott össze gyűjteni az összes koszos ruháját az egész lakásban és bedobálta az egy már megkopott, de még jól működő mosógépbe. Kimérte a megfelelő adag mosóport és vizet, majd pár gombnyomás után a konyhába indult felmérni a terepet.

A hüttő üresen kongott, hisz jóformán sosem főzött magának semmit, és mivel tisztában volt vele, hogy a megbízások miatt nincs sok ideje főzőcskézni, így ha vett is néha valamit, mindig csak annyit, amennyit aznap meg talán másnap megevett. Ezzel megspórolta a felesleges penész takarítást és egyéb munkát körülötte. A mosogató sem nézett ki jobban, tornyokban állt a sok koszos tányér amit nem volt képes elmosogatni. Így hát mosogatógép hiányában fogott egy szivacsot és mosogató szappant nyomva rá elkezdte eltakarítani a nagy rumlit. Amint azt már észre vehették, Liviana nem volt épp az a rendszerető típus, de volt már rosszabb is. Édesanyja halála után például két szalma szálat sem tudott volna az ember keresztbe tenni. De ez egy jó ideje volt már, és azóta Liviana igyekezett továbbra is édesanyja példáját követni a háztartásban és ha nem is olyan szép rendet, de egy bizonyos fokú tisztaságot tartani. Az már más kérdés, hogy mindezt szerette-e a saját véleménye szerinti „harcot" az természet rendjével.

Bő fél órával később a mosogatással végezve látta, hogy még van egy kis ideje a mosott ruhák teregetéséig, így azt az időt még kihasználva előbányászta a porszívót és nekigyürkőzött a földön lévő por eltakarításának, mindezt olyan fancsali képpel mintha temetésre indulna. Liviana felmosott, lecserélte a koszos lepedőjét, kihúzta a napok óta behúzott függönyöket, sőt még a könyvespolcot is úgy, ahogy letörölgette. Ha mást nem, hát azért, hogy ne kapjon pár könyvmoly lakó társat.

Épp idejében végzett a takarítással amikor megszólalt a kapu telefon és egy futár felhozta a már korábban megrendelt pizzát. Miután kifizette, egy kiadós fürdés után, pizsamában dőlt le az ágyára, átadva magát a jól megérdemelt pihenésnek. Elővette a laptopját és hamar átküldte a kis felvételt Megannak (akinek az e-mail címe Isten tudja honnan vol meg Livianának), és rögtön utána bekapcsolta az egyik általa kedvelt filmet, a Hobbitot. 

Szerette a mesét. Korábban még az anyjától ismerte meg, tíz éves korában, mikor még esti meseként olvasta fel neki a könyvet. Viszont különös dolgokat hallott tőle a történettel kapcsolatban... mintha rejtett célzásokat tett volna neki akkor... 

De ez már mind feledésbe merült, felnőtt és megtanulta, hogy az élet nem olyan rózsaszín szivárványos mint ahogyan azt még gyerekként hitte. Tizenegy óra tájban tette csak le a számítógépét, végig nézte az egész trilógiát, utána pedig a szó szoros értelmében eldőlt, és azon nyomban el is aludt az ágyában.