A királyi asztalnál nem sokan ültek, és a nagyrészüket Liviana már így is ismerte. Thrór király egyértelműen középen ült, az uralkodó jobbján Thráin, a balján Thorin, mellette ő, illetve jobb kéz felől Thráin mellett ott ült Frerin és a legszélén egy nagyjából vele egyidős sötét hajú törp lány. Lís feltételezte, hogy ő nem más lehet mint Dís, de nem akart előre inni a medve bőrére. Mindezt sikerült egy pillantás alatt felmérnie. A király azonban még nem fejezte be szónoklatát a frissen kikiáltott ,,pár" helyet foglalása után sem. 

- A bál nem csak hivatalos bemutatásukat szolgálja majd az udvarban, hanem közelgő eljegyzésük meghirdetését is.- mondta ünnepélyesen, amit egy többé-kevésbé lelkes tapsvihar fogadta. Eközben azonban Livianának nem kerülte el a figyelmét, hogy feltűnően sok figyelő szempár ragadt rá mióta betette a lábát ebbe a terembe. Érdeklődve nézett bele ezekbe a szempárokba.

A legtöbb-ben bizalmatlanságot vélt felfedezni, mások szimplán lesütötték a szemüket a pillantásátára, megint mások pedig csak szimplán végigmérték. És...a tekintete megakadt egy fekete szempáron, ami nagyon emlékeztetett egy általa ismert személyre. Ő nem méregette bizalmatlanul. Sem fürkészően. Egyszerű meglepetséget és némi kíváncsiságot vélt felfedezni benne. És még valamit. Talán... rokonszenvet? Bár arca kemény volt mint a kő és mogorva arckifejezéssel ült a helyén, a szeme mindezt meghazutolta. Liviana szája sarkában csinytalan mosoly jelent meg mikor magában ünnepélyesen is levonta a következtetést, hogy az a bizonyos törp nem más lesz mint Fundin fia Dwalin. Csak épp a fiatalabb verzióban. Még taréj is díszelgett a kobakja közepén. Dwalin is hasonló tetszetéssel nézte a lányt.

- Eléggé fagyosnak tűnik. Ahogy látom Thorinnak még nem sikerült megtörni a jeget. De mi tagadás, csinos fruska, és valóban jól mutatnak együtt.- gondolta magában Dwalin. Csak egy valamit felejtett el. Mégpedig a kérdést: Vajon ki jönnek-e majd egymással. Na ez az a kérdés amire akkor még senki sem sejtette a választ. Még maga Liviana sem.

Thorin unottan hallgatta nagyapja véget nem érő beszédét. Nagyon elege volt már ebből az eljegyzéses témából. Észrevétlenül szájához emelte a kezét, hogy elnyomjon egy ásítást. Ez sikerült is ugyan, ám ekkor...

Egy jólérthető ásítás hallatszott a jobbjáról.
A király félbe hagyta ékes beszédét, majd kérdőn Thorin felé fordult. Pontosabban a mellette ülőre. Minden szem Livianára szegeződött. A lány mintha csak most realizálta volna, hogy valami illetlent követett el, ijedten nézett az uralkodóra.

- Oh, bocsásson meg felség, hogy félbe szakítottam, végtelenül sajnálom. Tudja csupán kissé fáradt vagyok. Hosszú utat tudok a hátam mögött.- mondta a lány majd, jól megjátszott fáradságot színlelt. A király halványan elmosolyodott, igazán aranyosnak találta a lány mentegetőzését, majd megértően bólintott.

- Meg van bocsáltva leányom. Szügséged lesz néhány napra amíg ki hevered az út fáradalmait. No de, nem is szaporítom tovább a szót, egyetek, igyatok barátaim és az est folyamán érezzétek jól magatokat!- fejezte be Thrór ünnepélyesen, amit a törpök helyeslő kiáltásokkal fogadtak.

- Na végre.- gondolta epésen Thorin, és bár erről mit sem tudott, de abban a pillanatban fordult elő először és utoljára, hogy Livianával egyidőben pontosan ugyanarra gondoltak. Ezután minden folyatódott ott ahol félbe hagyták. A muzsika ismét felcsendült, és a vigadalom újra indult. Thorin parázsló szemekkel fordult volna "jegyeséhez", hisz számára nyilvánvaló volt, hogy szándékosan ásított olyan nagyot, mikor valaki a jobbjáról megkocogtatta a vállát. A herceg oda fordult és legnagyobb sajnálatára apja és nagyapja számon kérő pillantásával találkozott.

- Nos?- kérdezte Thráin.- Hogy alakulnak a dolgok?- Thorin legszívesebben azt válaszolta volna: ,, Soha többé ne merészeljetek belefolyni a szerelmi életembe!" Azonban azt is tudta, hogy tisztelettel kell szólni királyi atyáihoz, hisz hercegi kötelességeibe ez is bele tartozott.

- Alakul.- felelte póker arcal. Thráin határozottan bólintott, majd a másik oldalára fordult és izgalmas társalgásba kezdett Frerinnel. Addig Thrór komolyan unokája vállára tette a kezét.

- Thorin, azt azért szeretném, ha tudnád... hogy mindezt érted tesszük és nem azért mert rosszat akarunk neked. Bár különösebb okunk nem lehet aggódni vérünk kihalása miatt...- itt Thrór egy pillanatra elgondolkodva felsóhajtott.- De az ellenség mint tudjuk, sosem alszik. Épp ezért, ha történne velem, vagy apáddal valami...Szeretném ha lenne valaki melletted, aki támogat a nehéz időkben.- mondta rábeszélően Liviana felé biccentve, aki jelenleg épp azon filózott, hogyan tudna az előtte feltálalt csülökből vágni egy kis darabot anélkül, hogy felhívná magára a figyelmet a bénázásával.

Thorin mindent el tudott volna képzelni, csak azt nem, hogy pont ez a nő vígasztalja majd őt. Minden esetre igyekezett megértően bólogatni. Ezt követően nem esett több szó nagyapa és fia közt. A herceg rossz kedvűen kezdett neki az evésnek, ám mivel mi most törpökről beszélünk így mondanom sem kell, hogy túlnyomó részt mit is ettek.

- Hogy képesek ezek ennyi húst bezabálni? Mást szinte nem is látok egy kevés krumplin kívül!- gondolta Liviana magában a fejét fogva, mert körbenézve minden második törpnek egy jókora hús adag volt a kezébe. Majd jobb dolga nem lévén a szeme sarkából Thorinra pillantott aki látszólag unottan kezdett volna kirakni magának egy tekintélyes adag csirke combot. Liviana lopva sunyin elmosolyodott, majd ő is egy másik csirkés tányér után nyúlt. Thorin kirakott egy...kettő...három...négy...

- Na, ahogy látom a mindenki által kedvelt Morgó sem spórolta ki a fehérjét.- jegyezte meg fejben a lány gúnyosan és ő is mint egy hűséges kiskutya szép sorjában rakosgatni kezdte a húsokat a táljára. Majd mikor Thorin megállt, ő is megállt. Mikor krumplit szedett, ő is szedett. Mikor enni kezdett, ő is.

Egy ideig nem volt nagyon feltűnő, a törpék elfogadták, hogy az újdonsült hercegnő imponálni akar a hercegnek, de miután a mozdulatait folyamatos szinkronban kezdte másolni, akkor azért már megállt a tekintet rajtuk. Thorin egy ideig nem vett észre semmit. Annál inkább mikor megpillantotta, hogy az ivó versenyek félbe maradtak és a törpök már kevésbé nagy lelkesedéssel próbálták dobálni a célszemélyek szájába az ennivalót.

Rosszat sejtően Liviana felé fordult aki még ezt is utánnozva rá nézett. A lány igyekezett elrelyteni a győzedelmes vigyorát, látván a műsor hatásosságát, de szeme gúnyos csillogásából elég  nyilvánvaló volt. A herceg legnagyobb szégyenére apja és nagyapja is észre vette az incidenst és bár próbálták ezt nem mutatni, a "jegyesek" számára ez egyértelműen látszott.

-Khm...Lís...- kezdte Thorin bizonytalanul.

- Igen Amralimê?- kérdezte Liviana mézás-mázos mosollyal, mire Thorin zavarodottan és idegesen nézett hol rá, hol az újdonsült közönségére.

- Beszélhetnénk négyszemközt... odakint?- kérdezte, de alig bírta tűrkőztetni magát.

- Hát, hogyne!- mondta a lány kislányos lelkesedéssel. A két fiatal felállt a trónnak is beillő székeikről, majd kart karba öltve kifelé vették az irányt. Liviana mosolygó-méltóságteljes arccal vonult ki Thorin oldalán, az azonban nem kerülte el a figyelmét, hogy a herceg milyen erősen szorítja a karját a karjához. Ezen csupán szélesen mosolyogni tudott, és úgy érezte jöjjön akármekkora fejmosás, ezért bőven megérte. Mikor bezárult mögöttük a nagy kő kapu a herceg intett az őröknek, hogy távozzanak. Innen már sejtehtő volt, hogy a beszélgetés egyátalán nem az ő fülüknek volt szánva. Amint elmentek, Thorinból
kirobbant a méreg és cseppet sem kedvesen magával szembe rántotta a lányt.

- Mit művelsz?! Ajánlom, hogy ezt azonnal hagyd abba vagy...

- Vagy mi? El sírod magad?- kérdezte Liviana szemtelenül oldalra billentett fejjel.

- Vagy itt hagylak téged a semmi közepén és gondoskodom róla, hogy senki se segítsen, vissza találni a szobánkba!- sziszegte Thorin dühösen a képébe.

- Ezt te a semmi közepének nevezed?- kérdezte Liviana, de amint meglátta Thorin expludálni készülő képét megadóan hozzá tette.- Jól van nyertél. De felvilágosítanál, hogy mit hagyjak abba?- kérdezte a lány unottan.

- Tudod te azt jól.- morogta a herceg.

- Nem, nem tudom.- felelte Liviana jól megjátszott meglepettséggel.

- Hogy akármit csinálok, te azonnal megismétled!- bődült fel Thorin. Hangja viszhangzott a kihalt folyosókon. Egy percre néma csend honolt.

- Na, reméljük ezt az őseid is hallották...- gondolta Liviana.

- Azt utánzásnak hívják.- szólalt meg aztán kioktatóan.- Ez az egyik, a másik pedig: te mondtad, hogy csináljam azt amit te. Máskor nem ártana pontosabban fogalmazni.- vont vállat Liviana ártatlanul elmosolyodva, majd már indult volna vissza a csarnokba, mikor Thorin durván megragadva karját, vissza rántotta.

- Ha még egyszer ilyen játékot mersz űzni velem, garantálom, hogy...

- Mit?- vágott a szavába Liviana élesen.- Mit garantálsz?- kérdezte hirtelen idegesítően nyugodt hangon.- Mit akarsz tenni ellenem? Mestere vagyok az álcázásnak, bárkiből ki tudom nyerni azt az információt ami nekem kell, és csak, hogy tudd: előbb szerzek tudomást arról, hogy mit tervezel ellenem, minthogy te azt ki gondolnád.- mondta. Hangja úgy hatott mintha a sötét kiszámíthatatlan ködből most kiemelkedett volna egy koromfekete árny, megmutatva igazi erelyét.

Thorin nem az a fajta volt aki megriad a fenyegetésektől, amikről ráadásul nem is tudtja biztosan, hogy igazak (már pedig a felét Liviana csak kamuzta), de most egy kicsit hátra hőkölt a lány furcsán gonoszan ható hanghordozásától. Ennyi elég is volt, hogy a dühe elpárologjon.

- Ne merj fenyegetni.- mondta higgadat.

- Akkor meg tanuld meg uralni magad ha azt akarod, hogy többet ne forduljon elő!- mondta Lís erélyesen, majd hátat fordítva ahelyett, hogy a csarnok felé vette volna az irányt dühösen visszafelé indult.

- Hová mész?- kiáltott utánna Thorin bosszúsan.

- Világgá!- jött az egyszavas válasz.