A köd mindent elborított. Liviana pedig egyre csak sétált benne. Félelmetesen tetsző fák mellett haladt el, néhol bagoly huhogás hallatszott léptei során az erdő sötétjében. Nem érzett félelmet, bármennyire is tűnt veszélyesnek az éjszaka közepén egy erdőben sétálni. Érezte, hogy a fákon túl valami várja őt. Valami, ami ismerős érzést keltett benne. Ekkor valami roppanást hallott. Villám gyorsan megpördült a sarkán, de kiderült, hogy csak ő lépett egy faágra. Megnyugodva fordult vissza a rá váró ösvényhez aminek a végét furcsa mód már látni vélte. A szél enyhén meg-meg libbentette a haját miközben lassan haladt előre. Végül mikor kiért az árnyas fák sűrűjéből egy kis tisztásra ért. A felhőtlen égboltnak hála a Hold fényesen ragyogta be a kis kör alakú mezőt, akár csak magát Livianát. No meg egy furcsa kapucnival elfedett idegen.

- Hisz egy pillanattal ezelőtt még senki sem volt itt rajtam kívül!- villant át Liviana agyán, mikor az ismeretlen megszólalt.

- Látom megtaláltad az ide vezető utat.- mondta nyugodtan. Ahogy a lány ki tudta venni az idegen hangjából, egy nővel volt dolga.- Anyád büszke lenne rád.- folytatta.

- Honnan... ismeri anyámat?- villant meg Liviana szeme.

- Még nagyon régről.- felelte az.- Ő már akkor Középföldén járt mikor még a Rejtett írás le sem fordíttatott.

- Maga meg miről beszél?- vonta össze a szemöldökét Liviana.- És egyátalán ki a franc maga?! - Kezdte bosszantani a nő határtalan nyugalma, akárcsak az, hogy rébuszokban beszél.

- Mindent megtudsz a maga idejében Liviana Grace. Ígérem.- felelte a csukjás ismeretlen, majd hirtelen a semmiből, a köd akkorává nőtt, hogy mire Liviana kettőt pislogott, a nő eltűnt, s helyén nem maradt más csak a nagy fehérség ami lasan elborított mindent úgy, hogy már szinte semmit sem látott.

És ekkor felébredt. Az adrenalin vágtatott az ereiben, a feje viszont több volt mint kómás. Liviana vett pár nagy levegőt mire megnyugodott, majd lopva a kanapén békésen szuszogó Thorinra pillantott.

- Látszik, hogy valaki ebben a luxusban nevelkedett.- jegyezte meg magában gúnyosan és egy pillanatra felvetődött benne az ötlet, hogy véletlenül szándékosan feltalálja ébreszteni ő hercegségét, de a fáradság, no meg a hatalmas és kényelmes baldahinos ágy meggyőzte őt arról, hogy inkább majd reggel hódoljon az újjonan kitalált hobbijának. Azonban még mielőtt végleg vissza feküdt volna, még egy pillanatra eltöprengett ezen a különös álmon. Vajon mit érthetett a nő az alatt, hogy az anyja már a Relytett írás fordítása előtt Középföldén járt? Egyátalán mi az a Rejtett írás? És mégis hogy járhatott már az anyja itt? Mikor? Hogyan? - Hirtelen túl sok kérdés gyülemlett fel egyszerre. Amit nem szeretett tekintve, hogy utálta ha valami nem világos számára.

- Ugyan már, ez csak egy hülyt álom volt, miért agyalsz ennyit rajta? Baromság az egész!- legyintett Liviana bosszúsan elhessegetve az értelmetlen teóriáit, majd erőszakosan a fejére húzta a takarót és a párnába temette magát.

***
M

ásnap reggel éles fényre és a függöny összetéveszthetetlen suhogására ébredt. Nyűgösen elfordult a másik oldalára mert utálta, ha felébresztik. Már várta Thorin ellenszenves hangját amint durván rá parancsol, hogy keljen fel, de legnagyobb meglepetésére egy jóval kedvesebb hang szólította meg.

- Jó reggelt hercegnő! - Liviana kérdőn fordult az ágy szélénél hallott hang irányába, ahol legnagyobb meglepetésére egy mosolygós asszonyt pillantott meg.

- Gina, te meg mit keresel itt?- kérdezte a lány összevont szemöldökkel megdörzsölve a szemét.

- A herceg úr megkért, hogy ébresszelek fel úgy negyed órával ezelőtt.- mondta az asszonyság kicsattanó örömmel.

- Vagy úgy. És üzent valamit? - kérdezte a lány unottan feltornázva magát, ugyanis kénytelen volt levonni a következtetést, miszerint le kell mondania az alvásról.

- Csupán annyit, hogy ne kószáljon el.

- Nagyszerű. És akkor hogy menjek el reggelizni? - nézett a lány Ginára hitetlenül.

- A herceg erre is gondolt, így felküldetett velem egy kevés reggelit.- felelte a törp asszony buzgón elmosolyodva, majd a nálunk dohányzó asztal néven emlegetett asztalhoz sietett, ahova korábban a magával hozott tálcát rakta.

- Nocsak...ez nem vall Thorinra.- mormogta Liviana felvont szemöldökkel, miközben hagyta, hogy Gina nagy üggyel-bajjal elé tegye a tálcát.

- El sem tudod hinni, mennyire megörültem mikor megtudtam, hogy te lettél a szerencsés!- lelkendezett Gina miközben letelepedett a lány mellé.- Kezdettől fogva tudtam, hogy benned van valami különleges!

- És szerinted mi volna az?- kérdezte Liviana szórakozottan, miközben belebökte a villáját a tükör tojásba.

-  Eszes vagy. Látszik rajtad, hogy nem riadsz vissza akármitől. Emellett igencsak határozottnak is tűnsz...és büszkének. - mondta a törp asszony mosolyogva, majd egy pillanatra megállt.- Kicsit emlékeztetsz is a bátyámra...- jegyezte meg végül elgondolkozva.

- Galinra?!- kérdezte Liviana megrökönyödve.

- Nem, dehogy, az idősebbik bátyámra!- legyintett a törp asszony nevetve.- Őt Bego-nak hívták.- tette hozzá kicsit halkabban. Nem kerülte el Liviana figyelmét a múlt idő.

- Vele hogyhogy még nem találkoztam?- kérdezte igyekezve természetes hangot megütni.

- Ó, vele ha akartál volna sem tudtál volna találkozni.- mondta Gina szomorú mosollyal megcsóválva a fejét.- Bego elment. Még nagyon régen. Egy háborúban.- tette hozzá.

A lány megértette az asszony súlyos szavainak jelentését és mivel ez a téma nem éppen kellemesen érintette elmotyogott egy "részvétem-et" és tüntetően a reggelijére koncentrált.

Azután pedig igyekezett úgy tenni, mintha nem vette volna észre, hogy Gina e hirtelen fordulatot látva őt kezdte fürkészni, látszólag várva valamire.

- Az arcodból ítélve a te számodra sem idegen a halál fogalma... Jól gondolom?- kérdezte végül Gina bátortalanul. A lány egy pillanatra megállt és az idős nőre nézett. Látta rajta, hogy igyekszik tapintatos lenni, azonban a kérdésre való válasz jobban foglalkoztatja, így felsóhajtott, majd röviden csak ennyit mondott.

- Az anyám. Egy éve. Himlő által.- hangja halk és komor volt.- Apámat nem ismertem. Anyám szerint nem sokkal a születésem előtt meghalt egy balesetben.- tette hozzá.- Azóta egyedül gondoskodom magamról.- folytatta és sóhajtva hátra dőlt.

- Oh te szegény! Úgy sajnálom.- kapott a szívéhez Gina döbbenten, majd másik kezével Livianáé után nyúlt és gyengéden megszorította. A lány nem volt túlságosan hozzá szokva ahhoz, hogy együt érezzenek vele, így némiképp zavartan nézett maga elé.

- Nos... Köszönöm...vagy ilyesmi...- motyogta  elhúzva a kezét az asszonyétól. Az egy pillanatig értetlenül nézett rá, a lány viszont gyorsan témát váltott.

- Szóval csak annyi a parancs, hogy ne kószáljak.- imételte meg a lány.

- Igen.- bólintott Gina.

- Aha...egyébként a herceg, maga mégis merre kószál?- kérdezte Liviana felvont szemöldökkel.

- Úgy tudom épp Balin tanácsoshoz indult váltani vele pár szót.- felelte a törp asszony mit sem sejtően.- Gondolom hamarosan vissza jön érted, hogy megmutathassa neked Erebort.- tette hozzá bíztatóan. A lány komolyan bólintott, de ahogy lehajtotta a fejét egy ravasz mosoly ült ki a szája szélére.

- De addig szívesen itt maradok veled, ha te is úgy akarod.- ajánlkozott Gina kedvesen.

- Ó, ne csinálj belőlem gondot Gina! Megvagyok én egymagamban és Thorin is minden bizonnyal hamarosan itt lesz.- villantott gyorsan meggyőző mosolyt Liviana. A törp asszony egy pillanatig tétovázott a meglepettségtől.

- Nos... ha valóban boldogulsz egyedül, akkor rendben.- bólintott Gina kicsit csalódottan.

- Ne aggódj, secperc alatt megtanulom a járást itt Ereborban, és utánna ha gondolod szívesen elnegyek hozzád látogatóba.- javasolta a hercegnő kedvesen.

- Ha pedig nem, akkor jöhet a bé terv miszerint kitábláztatom...- tette hozzá fejben.

 Az ajánlat megtette a hatását, mert a javasasszony nyomban felderült.

- Az hatalmas megtiszteltetés volna tőled Úrnőm!- mondta.

- Úrnőőő?- kérdezett vissza Liviana megrökönyödve.- Neeem Gina, én neked csak Lís vagyok.- rázta meg a fejét Liviana ellentmondást nem tűrően.

- De hát mégis csak egy hercegnő vagy!- ripakodott rá a törp asszony. 

- És mint hercegnő, ezennel megparancsolom neked, hogy szólíts Lísnek.- bólintott határozottan Liviana.

- De hát...

- Á ááá.- ingatta a mutató ujját a lány.- És most ha nem bánod, én elmennék felöltözni. Azért még sem járja, hogy hálóingben várom vissza a herceget.- tette hozzá élénken kikászálódva az ágyából.

- Ez igaz! Ezesetben nem zavarlak tovább.- kezdett bizonytalanul kihátrálni Gina.

- Ó, még valami! Megkérhetlek, hogy üzensz Frerinért? Valamiben szeretném kikérni a tanácsát.- tette hozzá Liviana a szekrénye felé indulva.

- Ismered a herceg öccsét?- kérdezett vissza Gina meglepődve.

- Hát hogyne! Igencsak kellemes társaságnak bizonyult tegnap a vacsoránál.- felelte Lís jól játszott ártatlansággal.

- Hát jó.- egyezett bele a törp asszony.

- Nagyon szépen köszönöm Gina!- mosolyodott el a lány.- Egyébként az ő szobája merre található? Csak ha éppenséggel én akarok majd ellátogatni hozzá.- tette hozzá csak úgy mellékesen. A javas asszony kicsit különösnek vélte a kérdést, de azért válaszolt.

- Egy emelettel fejjebb. A két herceg rendszerint gyakran közösen töltik el a szabad idejüket

- Még szerencse. Mivel hát nincs túl sok kedvem elveszni a hegyben.- jegyezte meg a lány.-  Mindazonáltal mégegyszer nagyon köszönöm a segítségét Gina.- tette hozzá a lány hálásan biccentve.

- Nincs mit Úr...akarom mondani Lís.- felelte Gina mosolyogva, majd végre távozott.

Liviana elégedetten trappolt oda hatalmas ruhás szekrényhez, és kivett belőle egy fekete-arany mintás ruhát. Nem volt túl feltűnő, sem túl egyszerű. Pont hozzá való. Az már más kérdés, hogy minden bizonnyal inkább temetésre tervezték, mint mindennapos viseletre, dehát mégis ki mert volna ezen vitatkozni Livianával? 

A lány vidáman dúdolgatva öltözött fel, majd mikor elkészült az asztali tükörhöz sétált. Végig nézett magán és elismeréssel állapította meg, hogy igazán nem mindennapian fest ebben a ruhában.

- Hát...kezdődik a móka mára.- mondta a tükörképének szélesen vigyorogva és az ajtóhoz lépve elhagyta a lakosztájt.