Érzem, ahogy a szívem teljesen összefacsarodik, egyre jobban feszül és fáj aztán hirtelen apró szilánkokra hullik. Jack széttörte...

Gyorsan megfordultam, berontottam az ajtón, végighaladtam az egész iskolán és végül kiértem a hátsó udvarra. Ott letelepedtem egy foci pálya melletti padra és a térdeimet magamhoz ölelve csendben sírdogáltam. Dóri végig a nyomomban volt és ő is leült mellém. Akartam neki valami kedveset és bátorítót mondani, de semmit nem bírtam kinyögni. Nem akarom a legjobb barátnőmet átverni. Hiszen mindkettőnket átvertek, semmibe vették az érzéseinket, vicc tárgyává tettek és teljesen a földbe tiportak. Ezek után nem lehet semmi bátorítót mondani, legalábbis olyat nem ami nem hazugság. Szóval inkább csak csendben maradtam és szipogtam tovább. Dóri erősen megszorította a kezem.

-Miért?- kérdezte egy idő után.

-Nem tudom- válaszoltam erőtlen hangon.

-Felhívjam Nórit?- vette elő a telefonját Dóri.

-Ne zavarjuk most őt, meg hát belőle kinézem, hogy megfolytja Jacket egy kanál vízben- nevettem, de ez inkább hasonlított egy malac nyöszörgésére, mint egy őszinte nevetésre.

-Megérdemelné- dünnyögte Dóri. Én csak egyetértően bólintottam és megtöröltem a szemeimet. Elkenődött a sminkem, na és? Úgyse kíváncsi arra senki, hogy én hogy nézek ki. Minél rondább vagyok annál jobb. Így még jobban tudnak rajtam röhögni Jackék!

-Most szívesen megütnék valamit- jelentettem be, habár elég pszichopatán hangozhatott.

-Hát én inkább valakit vagy valakiket- mondta a barátnőm.

-Csak tudod mi a legrosszabb az egészben?- kérdezte Dóri

-Mi?-

-Hogy én még így is szeretem Bencét. Azaz borzasztóan mérges vagyok rá és ezek után nyilván vége lesz a kapcsolatunknak főleg, hogy nem is szeret, de attól még én szeretem- miközben ezt mondta sorban követték egymást Dóri könnycseppjei.

-És te? Te még szereted őt?-

-Nem tudom- vallottam be. Előjöttek a régi emlékek. Amikor megmentett a részeg kajaimádótól. Amikor a két karjában cipelt. Amikor segítettem neki a kémiában. Vagy amikor bevallotta, hogy tetszem neki. Amikor együtt korcsolyáztunk. Minden közös pillanat. Ezeket felidézve egyre nagyobb lett a fájdalom és az az üresség ami Jack nélkül bennem van. És a legrosszabb, hogy nekem ezek talán életem legjobb percei voltak, de Jacknek...Jacknek csak egy játék! Ezek hatására csak még jobban sírtam, de már nem csak magamban. Konkrétan hangosan bömböltem. Tudom, nem éppen elegáns, de így törik fel belőlem ez az óriási fájdalom és veszteségérzet amit Jack okozott. Hirtelen megszólalt a mobilom. A kijelzőn Jack neve villogott, mögötte az elhagyhatatlan szívvel. Egyből kinyomtam és a telefonomat is kikapcsoltam.

-Úgy tűnik Jackék nem is tudják, hogy hallottuk a beszélgetésüket- mondtam Dórinak. Ő csak némán bólintott és tovább szipogott magában.

-Ne vegyünk egy kedvderítő csokit vagy sütit?- kérdeztem, mivel már nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal. Egyszerűen megőrjítettek a saját gondolataim és csak egyre szomorúbb lettem.

-Jó, legyen menjünk- nem nagyon zavart minket, hogy tulajdonképpen úgy nézünk ki, mint két panda az elkenődött szemfestékünkkel. A büfében nem volt nagy sor, de akik ottvoltak azok mind furcsán néztek ránk. Miután megvettük amit akartunk, inkább visszamentünk az eldugott padunkhoz és ott falatoztunk. Én a puncsos minyonomat majszoltam és közben egymást kergették a gondolataim.

-Na végre itt vagytok!- hallottam meg a hangot, amit bármely másik közül felismernék. Legszívesebben felállnék és elszaladnék. Nem szeretnék Jack szemébe nézni. Félek, hogy amint belenéznék a csillogó szemeibe, elfelejteném, hogy mit tett velem. És ezt nem engedhetem meg!

-Laura, egy csomószor hívtalak és egyszer sem vetted fel! Az egész iskolát átkutattuk értetek!- egyre közelebbről hallom a hangját és ez azt jelenti, hogy mindjárt ideérnek hozzánk.

-Igazán nem kellett volna- mondta Dóri elhaló hangon. Gondolom ő se tudja, hogy mit tegyen.

-Mi a baj?- ment oda egyből Bence Dórihoz, de Dóri csak tüntetően elfordította az arcát.

-Mi a baja?- fordult oda hozzám Bence.

-Á, nem is tudom- próbáltam gonosz hangnemben beszélni de csak sírós hangom jött ki a torkomon.

-Ezt most tényleg nem értem- mondta Bence

-És én sem- helyeselt Jack is.

-Á, nem értitek? Kutassatok egy kicsit az agyatokban, hátha megtaláljátok!- akadtam ki. Erre senki nem szólt semmit.

-Akkor segítek egy kicsit! Az az aprócska gond, hogy átvertetek minket! Nem törődve az érzéseinkkel játszottatok velünk! Csak hitegettetek minket! Most komolyan egyáltalán mikor akartátok elmondani, hogy amúgy nem is szeretünk titeket, de muszáj volt, hogy összejöjjetek velünk Karácsonyig? Hm? Vagy csak szimplán bejelentettétek volna, hogy vége és, hogy amúgy meg sosem szerettelek? De nem, nem ti ennyire nem vagytok a fairplay hívei ugye? Még egy ideig tartottatok volna minket, mint egy kutyát, hogy legyen valakitek, aztán mikor jön a jobb csak akkor szakítanátok ugye? De már teljesen mindegy, mivel megtudtuk az igazságot!- kiabáltam és közben csak csurogtak a könnyeim. Akármennyire is megpróbáltam őket visszatartani, hogy keménynek látsszak, egyszerűen nem ment. Annyira fáj az igazság, hogy nem bírom ki!

-Nyugodj meg Lau. Gyere, beszéljük meg- nyújtotta a kezét Jack. De én csak ellöktem.

-Naaa gyere! Hagyjuk Dóriékat, hogy ők is megtudják beszélni maguk közt- kérlelt Jack.

-Legyen, de csakis Dóri miatt- durcáskodtam. Jack nyújtotta felém a kezét, de én csakazértis összefontam magam előtt a karjaimat és némán követtem. A tornateremtől nem messze álltunk, hallottuk a zenét, de nem volt olyan hangos.

-Legyél gyors, mert fázok- mondtam közönyösen.

-Kéred a kabim?- nyújtotta felém, de én csak megráztam a fejem. Hihetetlen, hogy még most is ilyen lovagias. Nem! Nem törhetek meg!

-Nem fogok magyarázkodni, mert tudom, hogy ezt a hibát sehogysem lehet kimagyarázni- kezdett bele

-Örülök, hogy valamiben egyetértünk- mondtam szúrósan. Jack Csak bűnbánóan sóhajtott, aztán belekezdett.

-Csak azt szeretném mondani, hogy én tényleg szeretlek! Eleinte ez az egész csak egy viccnek indult, és belátom, hogy hülye és gonosz vicc volt. És én kezdetben tényleg nem gondoltam komolyan, de ugye volt ez a határidő, és én gonosz módon belementem ebbe az egészbe. De a "szabályokban" nem volt benne az, hogy Karácsonyig kell együtt lennem veled, csak az, hogy Karácsonyig legkésőbb össze kell jönnünk. Csak a dolgok időközben megváltoztak... és nem akarom, hogy vége legyen a kapcsolatunknak. Ezt nem tagadom, hogy a legelején tényleg csak egy játékként álltam hozzád, és tudom, hogy ez borzasztóan hangzik, de nem szeretnék neked hazudni. De időközben egyre inkább megszerettelek és egyre jobban féltem attól, hogy kiderül ez a hülye játék. És most, hogy ez az egész kiderült, nagyon nagyon remélem, hogy meg fogsz nekem bocsájtani, mert én nem szeretném nélküled leélni az éveimet-

-Hát nem is tudom. Nem hazudok, mert tényleg nem tudom mit tegyek- sóhajtottam

-Figyelj, én tényleg megbántam és tudom, hogy nagyon hülye voltam, hogy ebbe belementem. És tudom, hogy gonosz vagyok és önző, nagyképű, beképzelt. És azt is tudom, hogy szörnyen megbántottalak és én borzasztóan sajnálom, hidd el! Hordj el engem bárminek, csak bocsáss meg, kérlek!- tényleg érződött Jackből a megbánás. De még nem győzött meg eléggé.

-És honnan tudjam, hogy most nem csak azért akarsz velem lenni, mert most épp nincs senkid, de viszont valaki mégis kell az imidzsed mellé?- vontam fel a szemöldököm. Eközben a tornateremből megszólalt Ed Sheerantől a Perfect. Ezen mosolyognom kellett, mivel ez az egyik kedvenc számom. Ezt Jack is észrevette, és a derekamra tette a kezét.

-Emlékszel még, mikor azt mondtam, hogy én nem táncolok senkiért, és semmiért?- mosolygott rám. Én csak némán bólintottam.

-Te leszel az egyedüli ember a Földön akiért táncolni fogok. Szabad?- nyújtotta ki a kezét

-Igen- mosolyogtam. Mindkét kezét a derekamra tette, én pedig a nyaka köré kulcsoltam a karjaim. Szorosan egymáshoz simulva dülöngéltünk a zene ritmusára.

-Szerinted Dóriék kibékültek?- súgtam a fülébe

-Biztos vagyok benne, Bence nagyon meggyőző tud lenni- mondta nekem Jack. Némán táncolgattunk tovább a zenére.

-És mi ki fogunk békülni?- nézett mélyen a szemembe.

-Kit akarok átverni? Én már a legelején tudtam, hogy megfogok neked bocsájtani, csak nem akartam belátni- nevettem szórakozottan.

-Nincs mit tenni, túlságosan szeretsz- vigyorgott Jack

-Ez igaz. De te is engem- kacsintottam

-Ez is igaz- kacsintott vissza rám.
A tekintetünk teljesen összefonódott. Jack csillogó szemeiből tényleg a szeretetet látom. De szerintem ő is az enyémből. A zene elhallgatott. Jack arca egyre közeledik az enyémhez. És én nem ellenkezek, csak biztatóan mosolygok rá. A puha szája az enyémhez ért, és én konkrétan az egekben érzem magam. Most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy az megvolt az első csókom! Úgy érzem minden tökéletes körülöttem.
Tapasztalatból mondhatom, hogy a látszat néha csal. Jack a legidegesítőbb, legbeképzeltebb, leggonoszabb és legönzőbb ember. Legalábbis ezt hittem róla. De már megismertem...
És ő a legaranyosabb, legjóképűbb, a legkedvesebb ember akit ismerek. Vele beteljesedett az az üres hely az életemben, ami talán már születésem óta az ő helye volt.

Vége