A percekből órák, az órákból napok, a napokból hetek, a hetekből hónapok lettek és beköszöntött a december. A kedvenc hónapom! Nyilván szeretem a meleg nyarat a tengerparttal meg minden, de én a telet azt mégjobban szeretem! Főleg mivel decemberben már szinte mindenkinek karácsonyi hangulata van, a városokban adventi vásárok nyitnak, a boltokban is már szólnak az ünnepi zenék és már kivannak téve az ajándék lehetőségek. A suliban is már lassan beindul ez a tipikus izgulós hangulat, amikor már mindenki menne a szünetre. Én már nagyon várom a karácsonyt, de az ajándékokkal már most bajban vagyok. Mit vegyek Sabrinának? Dórinak? Nórinak? A szüleimnek? Jacknek? Hát igen, mivel Jackkel már egy hónapja együtt vagyunk! Még mindig hihetetlen számomra, de azért már megszoktam. Persze eleinte nehéz volt megszokni, hogy mikor ketten belépünk a suliba, néhányan ránkpillantanak, esetleg összesúgnak a hátunk mögött. Persze a barátaim gratuláltak, ami nagyon jól esett, és Áron sem volt szomorú. Ez külön jó volt, mivel nem akartam rosszban lenni vele. Már a bokám is tökéletesen van, szóval minden szuper. Bence és Dóri is még együtt vannak, így  örömmel jelentem be, hogy Dórival szinte a fellegekben járunk. Bár nekem még nem volt meg életem első csókja, amíg ez Dóriék kapcsolatában úgymond általános. Emiatt kicsit irigy vagyok, de úgy érzem, hogy ki kell várni a tökéletes pillanatot.
Kibújtam a meleg takaró alól, felültem az ágyamban, de egyből visszabújtam a meleg takaró alá. Úgy fáztam! Hirtelen tüsszögőroham jött rám, miután kellően kitüsszentettem magam, anya szerencsére bejött a szobámba.

-Jó reggelt kicsim!- lépett be mosolyogva

-Heló- próbáltam normális hangon beszélni, de csak rekedt nyöszörgés jött ki a torkomon amiből köhögés is lett.

-Mi a baj? Fáj a torkod? Hozzak zsepit? Főzzek teát? Jaj, hová tettem a lázmérőt?- kezdett el egyből aggodalmaskodni.

-Hát nagyon tüsszögök, köhögök, fáj a torkom, adhatsz egy zsepit, teát nem kell főznöd, majd csinálok magamnak, és gőzöm sincs hol van a lázmérő.- válaszoltam minden kérdésre. Anya gyorsan kisietett a szobából, és két perc múlva már gyógyszerekkel és a lázmérővel a kezében tért vissza. Egyből megmérte a lázamat, ami 38 fok volt.

-Uhh, hát így inkább ne menj ma iskolába! Ezeket a gyógyszereket mindenképpen szedd be, én gyorsan felhívom a főnökömet, hogy nem tudok dolgozni menni.- indult volna kifelé, de én utánaszóltam.

-Menj csak nyugodtan dolgozni, én elleszek egyedül. Azért nem vagyok csecsemő!-

-Biztos kicsim?- kérdezte. Én némán bólintottam.

-Jack, majd biztos áthozza a leckét- mosolyogtam

-Hát az biztos- mosolygott büszkén anya.

-Na menj csak a munkába, én elleszek-

-Jó kicsim. Szeretlek! Szia! És maradj az ágyadban!- aztán végleg elment. Elővettem a telóm és írtam gyorsan egy üzenetet.

Én: Beteg lettem, szóval ma nem tudok suliba menni!

Alig kellett várnom pár percet, meg is jött a válasz.

Jack💜: Akkor ma figyelni fogok az órákon, hogy mindent letudj írni, ha délután átviszem a leckét ;)

Én: Tudom mekkora áldozatot hozol értem, szóval köszi :D

Jack💜: Érted mindent! Majd suli után csengetek. Addigis jobbulást!

Nem írtam már vissza neki, mert tudom jól, hogy attól még, mert nekem ma lesz egy csomó időm, tudom, hogy neki suli van. Szegény. Azért hiába nem vagyok túl jól, nagyon örülök, hogy nem kell suliba mennem. Nem is nagyon unatkoztam, mivel aludtam 2 órát. Meg olvastam, telefonoztam. Ettem-ittam, és mivel már rég láttam az örök kedvencemet, a Neveletlen Hercegnőt, megnéztem annak is mind a két részét. Közben ittam egy óriási bögre teát, és ettem csokis kekszet. Mondhatom, borzasztóan szenvedtem. Utána láttam, hogy elmúlt 2 óra is szóval Jack nemsokára megérkezhet. Na most 2 választásom van. Így maradok a pizsimben, kócos hajjal tv-t bámulva és közben eszem a csokiskekszet dobozszámra, és elérem, hogy Jack örökre kiábránduljon belőlem. Vagy most az egyszer túlteszek a lustaságomon, felkelek, felveszek egy normális melegítőt, megfésülködök, összefogom a hajam, megpróbálok normálisan kinézni és közben reménykedni, hogy ezek után is szeretni fog. Inkább az utóbbi nyert. Szóval megmostam az arcom, felvettem egy szürke melegítő gatyát és szürke melegítő felsőt, és alá egy sima fekete pólót. A hajamat megfésültem és összegumiztam. A csokis keksz morzsákat összesöpörtem, de azért a nagy bögre tea maradt, hogy ne nézzek ki olyan makk egészségesen. Újból bekapcsoltam a tv-t, de egyből meghallottam a csengő fülsüketítő hangját, szóval felpattantam és beengedtem Jacket.

-Szia- mosolyogtam

-Hali- mosolygott ő is. Már ölelt volna meg, de én gyengéden hátralöktem. Erre szomorúan nézett rám.

-Nem akarom, hogy te is beteg legyél-

-Legalább nem kéne suliba menni- vonta meg lazán a vállát és csak azért is megölelt. Nem mondom, hogy annyira sajnálnám, ha ő is beteg lenne és együtt tudnánk lustizni egész nap. Jó, ennyire nem vagyok önző. Vagy mégis?

-Sok házi volt?- kérdeztem

-Nem szerencsére- és előpakolta a könyveit én egyből elkezdtem őket írni, hogy minél gyorsabban kész legyek.

-Te eddig is ilyen szépen írtál?- pillantottam rá

-Nem. Csak úgy gondoltam jobb lenne, ha elbírnád olvasni, ha már elhoztam- nevetett. De aranyos!

-Ez kedves, de nem kellett volna miattam-

-De, megérdemled- és ezzel le is zárta a beszélgetést. Én csendben írtam tovább. Ő csak csendben nyomkodta a telefonját és írta a leckéjét. Egy idő után szóltam, hogy kész vagyok. Ő elkezdett pakolni és már indulni készült.

-Már mész is?- biggyesztettem le a számat

-Tudod, hogy maradnék, de neked pihenned kell- mosolygott
-Vannak filmjeim- ajánlottam fel. Erre ő megadóan bólintott.
-Na mit akarsz nézni?- kérdeztem tőle. Ő elkezdte nézegetni a dvd-ket. Megakadt a keze a Neveletlen Hercegnő dobozán. Ooops, azt elfelejtettem elrakni!

-Ezt nézted?- kérdezte szórakozottan

-Hát...-

-Szóval igen- nevetett.

-Inkább, válassz te. Úgyis te vagy a beteg-

-Hát jó. Harry Potter 1?- kérdeztem

-Nem tudom, az elég hosszú, és nem akarlak zavarni- töprengett

-Engem egyáltalán nem zavarsz. És szerinted teljesen véletlen választottam hosszú filmet?- pislogtam ártatlanul. Erre csak mosolyogva sóhajtott.

-Kérsz csokis kekszet?- ajánlottam fel. Ő csak bólintott. Leültünk a kanapéra, én kicsit messzebb ültem tőle.

-Nem harapok- mutatott maga mellé

-De nem akarlak megfertőzni- mentegetőztem

-Az nem zavar-  szorosan maga mellé húzott, és ezután már nem tudtam nem hozzá bújni. Végül a filmet is elkezdtük nézni, bár engem annyira nem kötött le mivel én csak Jack arcát bámultam, de nem szólt érte szóval sebaj.