Beléptem a suliba, mellettem Jackkel. Persze, hogy pont akkor mentünk be amikor szünet volt és a folyosón minden szem ránk szegeződött! Lassan mentünk végig közben láttam mindenféle pillantást, kérdőt, lenézőt, elismerőt és szimplán csak közömböset. Hallottam, hogy néhányan sugdolóznak, mintha valami nyálas tinifilmben lennénk ahol megjött a sztárpáros! Látszólag ez Jacket egy cseppet sem zavarta, de én legszívesebben elsüllyedtem volna! Félve pillantottam körbe, hátha megpillantom Dórit, de nem. Nem volt sehol. Azaz lehet, hogy ő látott engem, vagyis minket csak én nem láttam őt. Megköszörültem a torkom mire Jack kérdőn pillantott rám.

-Miért néz mindenki téged?- kérdeztem

-Nem engem néznek, téged néznek!- mondta

-Mi?! Nem! Rajtam nincs mit nézni!- kezdtem magyarázkodni.

-Nem külön téged vagy külön Jacket nézik! Titeket néznek!- állt meg velünk szembe egy elég ideges Dóri. Jack győztesen rámkacsintott mire megforgattam a szemem. Szerencsére Dóri behúzott a wc-be és nem kellett tovább elviselnem az embereket.

-Ez meg mi volt?- kérdezte dühösen

-Mi mi volt?- mivel nem tudtam miről beszél

-Lau! Nem voltál órán, pedig nem szoktál lógni! Hívogattalak, hogy mi a baj, beteg lettél vagy stb de te nem veszed fel! Tökre aggódtam, most meg belépsz a suliba Jackkel ismétlem Jackkel, most meg azt kérdezgeted, hogy mi mi volt!- oktatott ki Dóri. Hát igen, Dóri nem az a laza típus

-Nyugi, van igazolásom, Jack tart magánál vész esetén, most egy óra az nem a világ vége!- próbáltam nyugtatni sikertelenül

-Aha! Szóval volt valami Jackkel is! És! Ezt nekem meg sem említed!- akadt ki már teljesen

-Na szóval. A múltkor mikor ugye a lábammal volt a dolog akkor Jack irtó kedves volt velem és hálából ezért korrepetálom őt kémiából. Múltkor is volt óránk. Ma reggel meg elindultam suliba és ő is jött velem, elment az idő és elkéstünk az óráról ezért elmentünk kávézni és és rámadta a pulcsiját!!!- kezdtem el neki kiörvendezni magam. Most jött volna a várva várt barátnős ujjongás. De a barátnős ujjongás elmaradt.

-Aha, és te azt mondogatod, hogy Jack bejön neked, de azért nem annyira és biztos csak játszik veled meg minden. Most meg itt ujjongsz nekem és lógtál az iskolából egy fiú miatt akit állítólag nem is szeretsz. Most meg az összes ember arról fog beszélni, hogy ti vagytok az új galambpár- magyarázta kifejezéstelen arccal

-Jó ez azért annyira nem durva. És amúgyis részben a lábam miatt sem tudtunk haladni, és amúgyis biztos csak hálából volt velem amiért segítettem neki- próbáltam őt győzködni

-Csak tudd, hogy saját magadat vered át- mondta és otthagyott. Elgondolkodtató amit mondott...de én mégsem gondolkoztam el rajta! Muhahahaha! Órák közben és a szünetekben is éreztem a pillantásokat. Csak az a baj, hogy nem volt senki akivel ezt átbeszélhessem mivel Dóri most megharagudott vagy nem tudom de nem nagyon állt velem szóba. Másokkal meg nem vagyok túl beszédes viszonyban. Szóval csak magamba roskadva álltam a szünetben és néztem magam elé. Uncsi volt. De mindegy nem fogok szomorkodni! Az élet szép! Vagy nem! Gondoltam felhívom Nórit. Amúgyis rámfér egy kis boldogság

-Sziaaaa!- hallottam Nóri boldog hangját

-Szia!- mondtam

-Hogy s mint vagy?- csevegett. Elmeséltem neki mindent. Egészen a lábtörésemtől addig, hogy Dóri nem áll velem szóba ki tudja miért.

-Most komolyan? Nem értem mi baja van!- mondogattam neki

-Ööömm hát én sem értem. Na most mennem kell. Szia!- és le is tette. Hát elég gyorsan lerázott! Ilyen egy legjobb baris viselkedés?! Nem értem mi bajuk!

-Min búsúlsz?- nézett le rám Jack.

-Hát...csak összevesztem kicsit Nórival és Dórival, azaz nem vesztünk össze csak olyan furák!-

-De min vesztetek össze? Azaz nem vesztetek össze csak majdnem- zavartan nevetett

-Ööö jajjj az tök mellékes- nevettem én is zavartan. Mivel azért azt csak nem mondhatom, hogy én róla áradoztam és emiatt vagy ki tudja miért kiakadtak!

-Miért érzem úgy, hogy valamit nem akarsz elmondani?- huzogatta a szemöldökét

-Mert van valami amit nem fogok neked elmondani!- kacsintottam rá. Mi a ...?! Én most komolyan rákacsintottam?! Na jó nem vagyok komplett!! Ez a cselekedetem eléggé meglephette őt. De mikor zavartan és pipacsvörösen elfordultam, Dóri nézett vissza rám. Az az érzésem, hogy végignézhette. Pedig azt magyaráztam neki, hogy egyáltalán nem vagyok vele semmilyen kapcsolatban! Mondjuk ezt a "kapcsolatot" nem lehet megnevezni, mivel nem is barátság, nem is több szóval nem tudom!

-Most izé...mennem kell. Pá!- azzal otthagytam és siettem Dórihoz megmagyarázni az előző incidenst.

-Hadd magyarázzam meg!- néztem rá

-Ezt elég nehéz lesz- mondta várakozó pillantással. Mondjuk nincs mit mondanom hiszen ő nem állt szóba velem!

-Ez nem az volt aminek látszott!- magyarázkodtam.

-Nem is tudom miért kacsintottam rá, de hát tudod haveroknál ez elmegy- bizonygattam inkább magamnak

-Ja, persze. Legközelebb meg majd lesmárolod "haverságból" mi?!- nézett rám kissé lenézően. Lenézett, de azért rám nézett! Hmm! Ez aztán a logika!

-Hát...nem mondom, hogy nincs igazad...de nincs teljes mértékben igazad!- mondtam de nem lehettem túl meggyőző

-Döntsd el magad- és otthagyott...megint. Szép is ez a barátság!

-Szia!- nézett rám egy lány. Szerintem a másik 9. osztályból
van, mert valamikor láttam már őt egy közös órán. Vörös hosszú haja volt és kék szeme. Szép lány volt, ez tagadhatatlan. Nem az a mostani tipikus mű, kicsit olyan ártatlannak és visszahúzódónak tűnt. 

-Szia!- mosolyogtam rá

-Csak olyan egyedül voltál itt, hogy gondoltam idejövök hozzád- motyogta mivel elég zavarban volt. Ez megmelengette a szívemet.

-Ez kedves tőled. Laura vagyok- nyújtottam a kezem.

-Igen, tudom- mondta és ugyan elfogadta a kezem, de ő nem mondta meg a nevét. Hát jó, ha nem akkor nem. Azon felül, hogy gőzöm sem volt a nevéről, nagyon barátságos hangulatban elbeszélgettünk.

-Jack, elég jó srác- mondta hirtelen miközben a történelem témazárót vesézgettük, hogy az ő osztályuknak is milyen nehéz volt. Ezt megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, de mivel nézett engem ezért csak megvontam a vállam és folytattam a kitudja hányadik feladat megoldását.

-Elég menők lehetnek azok akik a barátai. Mármint Jacknek- vágott közbe megint. Ezt is ugyanúgy figyelmen kívül hagytam. Semmi kedvem nem volt róla beszélgetni.

-Én még sosem beszéltem vele, de biztos jófej. Egyszer szívesen beszélnék vele- mondta megint. Mire akar ez kilyukadni? Elnézést,  ő.

-Szóval szerintem a töri tanár kicsit pikkel rám. Mivel nagyon szúrósan nézett rám- mondtam neki.

-Persze milyen hülyeség, hogy neked beszélek pont Jackről, hogy mennyire szívesen beszélnék vele- mondta miközben elég jelentőségteljesen pillantott rám

-Ezt meg, hogy érted?- vágtam értetlen fejet

-Ja csak úgy, hogy mennyire szívesen beszélgetnék Jackkel meg minden, de hát pont neked beszélek erről aki a barátnője vagy- nézett rám már annyira jelentőségteljesen, hogy azt hittem kiesik a szeme.

-Miiiii?! Én nem vagyok a barátnője!- akadtam ki, mire döbbent arcot vágott

-Ja! Nem vagy az? Akkor szia!- ezzel itthagyott.

-Jót beszélgettünk kedves Nemmondtadmegmianeved!- motyogtam utána. Egy cseppet sem olyan szimpatikus, mint az elején volt. Csak beszélni akart Jackkel, mivel gondolom bejön neki meg menőbb akart lenni, és azt hitte, hogy majd engem megfűz?! OMG! Emberek nem az óvódában vagyunk! Esett volna inkább tényleg ki a szeme! Szomorú vagyok kicsit. Elkeserített ez a lány. Pedig milyen ártatlannak és aranyosnak tűnt. Ezek a mai fiatalok!

Sziasztok!
Ezt a részt nagyon nehéz volt megírni, későn lett kész. és nagyon kaki is lett 😞 Bocsi! Remélem a kövi rész jobb lesz💗