26.

Újból Lau szemszöge

Reggel tiszta happy voltam mikor kikeltem meleget nyújtó ágyikómból. Nem is tudom miért van olyan jó kedvem. Vagy nem vallom be magamnak....Felkaptam egy sima kissé szakadtas farmert egy fekete kötött pulcsival és a fekete tornacipőmmel. A hajamat csak egy copfba kötöttem és indultam a suliba. Sajna az idő telik és egyre hidegebb van. Ezt méginkább megéreztem mikor kiléptem az ajtón. Nagyon hideg volt, de már így is késésben vagyok. Sétáltam, de nem is foglalkoztam a hideggel inkább a tegnap járt a fejemben.

-Hahó! Hahó! Várjál már meg!- kiáltotta egy ismerős hang mögülem. Mikor megfordultam Jack állt velem szemben. Helyes volt ma is, mint mindig.

-Nagyon gyorsan mész! Pihentetned kéne inkább a lábadat!- nézett rám mérgesen. Félt engem!!! Á! Biztos csak illemből csinálja amiért segítek! De akkor is!

-Jó oké, tudom! De ebben a hidegben megfagyok és mellé késésben is vagyok szóval muszáj sietnem!- mondtam neki, de valamilyen szinten tényleg igaza volt, mivel a lábamat nem is használhatnám ilyen távra.

-Ó! Igen, tényleg hideg van!- mondta és levette a pulcsiját majd  rámadta. Odaadta a saját pulcsiját! Nekem! Jóleső melegség járta át a testemet mivel tényleg nagyon hideg van. Miután fejben eljártam az örömtáncomat, rájöttem, hogy megkéne köszönnöm.

-Hát köszi szépen! De rád rossz még nézni is!- mutattam rá mivel egy pólóban már jégkocka lehet! Bár látszanak kissé izmos karjai...Tőlem akár maradhat így is 😏

-Miért? Ilyen csúnya lennék?- vigyorgott rám

-Nem! Dehogy! Csak nagyon hideg van! Ne hidd, hogy rosszul nézel ki!- kezdtem el magyarázkodni de csak miután kimondtam esett le, hogy azt mondogattam neki, hogy jól néz ki!!!! Istenem!!! Valaki hozzon gyorsan egy ásót! Ha kell helyben ásom el magam! És akkor a síromba ellopnám a pulcsiját is!

-Szóval azt mondod ne higyjem, hogy rosszul nézek ki? Akkor jól nézek ki?- vigyorgott önelégülten. Éreztem ahogyan egyre jobban vörösödik az arcom. Már a paradicsomok közé is dobhatnának a boltokba!

-Na mi az, Lau? Ennyire fázol? Mivel az előbb még nem volt ilyen vörös a fejed!- nevetett. És tökéletesen kiélvezte azt, hogy szivathat!

-Ööömm igen, hirtelen nagyon fázok!- hadartam gyorsan valami marhaságot, mivel semmi jobbat nem tudtam mondani

-Furcsa! Én úgy érzem egyre melegebb köztünk a levegő!- röhögött méginkább. Ezt nem hiszem el! Miért kell ennyire szivatnia! Lehet, hogy ez neki nagyon mulatságos, de ez nekem irtó gáz! És ilyenkor csak egyre pipacsabb az arcom és egyre inkább nem tudok mondani egy normális mondatot!

-Öö hát szerintem öö inkább mennünk kéne! Így is késve indultam el és most is telik az idő!- jutott hirtelen az eszembe és már néztem is rá az órámra, de agybajt is kaptam!

-Jaj de jó! Sikeresen elkéstem miattad az első óráról! Jaj de gáz lesz! A tanár úgy le fog cseszni!- kezdtem el egyre inkább parázni!

-Jaj nyugi már! Semmi baj nem lesz!- mondta Jack halál nyugodtan

-Már, hogy ne lenne baj?! Senki sincs aki felmentést tudna írni, orvosi igazolásom sincs és már nem fogok tudni olyan időben odaérni, hogy hoopsz, bocsánat késtem 5 percet, mert elromlott az órám!- paráztam csak tovább

-Akkor most elmondom mi lesz. Én nálam mindig vannak orvosi igazolások, tudod vész esetére. Azt mondjuk, hogy neked muszáj volt elmenned megnézetni a lábad, nekem meg a karomat és ennyi- magyarázta el.

-Hmm okosabb vagy, mint gondoltam!- néztem rá elismerően

-Hát tudom- vigyorgott

-És beképzeltebb is, mint gondoltam- forgattam a szemeimet

-Addigis, hogy, telljen az idő, ihatnánk egy kávét vagy ilyesmi, mert én eléggé fáradt vagyok- mondogatta nekem

-Hát az rám is rámférne- néztem a földet, mivel nagyon érdekes lett

-Starbucks?- nézett rám

-Jöhet!- vigyorogtam, mint a tejbetök. Időközben amúgy elindultunk. Vajon honnan tudta, hogy szeretem a starbucksos kávét? Mondjuk azt mindenki szereti! De ez kedves tőle, hogy így engem is kihúz a pácból. De az is kedves, hogy ha már lóg akkor azt velem tölti. Valamit akkor mégis jelentek neki! Vagy mégsem?! Áhh, nem tudom! De azért jó lenne tudni, hogy akkor most, hogy állunk! Mondjuk nekem csak az a lényeg, hogy normális legyen. Mivel mostanság tök ari is tud lenni.

-Min gondolkozol?- érdeklődött

-Rajtad- mondtam úgy mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. De már túl késő volt! Mégis kimondtam és nem csak gondoltam! Jesszus! Most vajon mit gondolhat?!

-Szóval rajtam?- vihogott

-Ööömm hát izé....igen. Ugye, hogy mit tanítsak a következő kémia órán- kezdtem el magyarázkodni elég bizonytalanul.

-Aha, szóval, hogy mit taníts...-méregetett furán. Én meg már megint kezdtem elvörösödni szokásomhoz híven! Hogy lehetek ekkora hülye?! De szerencsére most nem húzta tovább az agyam, mivel időközben már bementünk az üzletbe. Mindketten kértünk és egy kicsit le is ültünk a melegbe.

-Jaj de jó, hogy kicsit melegedünk mivel tényleg elég hideg volt, bár a pulcsid jó meleg- próbáltam megtörni a kínos csendet.

-Jól is áll!- kacsintott mire zavartan lenéztem a földre és a mai reggelen már sokadszorra elpirultam! A suliba visszafelé csacsogtunk mindenféle értelmetlen dologról, meg nevettünk minden hülyeségen. Oda is értünk a suli elé. Minden reggelem indulhatna ilyen jól! Csak reggel még nem tudtam mi vár rám a nap többi részében...

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top