Nos hát akkor az órák után Jackkel mentünk haza hozzám. Elég furcsa volt, az út csöndben telt...elég kínos csöndben. Bár meg is értem, elég különös, hogy így ketten gyalogolunk hozzám! Senki sem gondolta volnay hogy valaha ez lesz! De lehet, jobb is, hogy így alakult. Lehet, hogy néha jobb a változtatás, néha ki kell békülni. És őszintén mondjuk nem tudom, hogy most akkor így mik vagyunk. Barátok...bár nem tudom, hiszen Jack egyszer jófej, egyszer nem. Mégsem értem, mivel egyszer olyan tipikus Jack, egyszer meg olyan aranyos, kedves. Szóval hát így nem nagyon értem! Vagy a látszat néha csal? Lehet, hogy ő mégis aranyos és kedves, mint néha? De hát olyan értelmetlen! Most akkor így mi ez? Most barátok vagyunk? Vagy valami többek, vagy csak szeret játszani? Bár...Jack eléggé ilyen játszós típus, szóval lehet, hogy csak engem is hülyít...de velem mondjuk nem olyan bunkó, mint a többivel. Lehet, hogy ő csak megakar változni. Á! Csak elvakít engem ez a furcsa érzés! Hát igen, biztos csak az! De mégis olyan kedves!

-Khm..- hallottam Jack köhintését. Ooops! Lehet, hogy túlságosan elmerengtem a gondolataimban! És időközben ideértünk hozzánk! De én csak álltam ott az ajtó előtt és gondolkoztam! Jaj de ciki! Olyan tipikus! Csak én lehetek ilyen gáz!

-Ööömm, bocsi csak gondolkoztam, hogy vajon hol lehet a kulcsom!- rögtönöztem gyorsan

-De hát a kulcsod ott lóg ki a zsebedből- méregetett furcsán

-Óhh tényleg! Köszi!- néztem rá valami gáz művigyorral, de hát nekem már úgyis mindegy! Nehézkesen kinyitottam az ajtót és mentünk be. Senki sem volt otthon szokás szerint. Anyáék úgyis csak késő este jönnek haza, Sab meg szerintem Bencénél alszik Bár ez részben talán jobb is mivel nincs túl sok kedvem hallgatni, hogy ki ez a fiú, meg stb.

-Nyugodtan nézz körbe, nekem teljesen mindegy, hogy itt lent tanulunk vagy fent a szobámban.- hagytam magára, mert muszáj volt wc-re mennem. De mikor végeztem ő még mindig csak ott állt. Ez most akkor végighallgatta ahogy pisiltem?! Magánszféra kérlek!

-Ömm körbevezetnél? Azért nem akarok minden magán helyetekre benézni- vakargatta a tarkóját. Csak csendben elindultam felfelé. Megmutattam neki Sab szobáját egy gyors bepillantás erejéig, anyáék szobáját értelmetlennek tartottam, hogy lássa, a fürdőt is megnézte aztán jött az én szobám.

-Ez itt az én birodalmam. Nem egy óriási szoba, de én szeretem.- mondtam tömören.

-Szerintem aranyos- mondta, mire én büszkén néztem rá mivel valójában imádtam a szobámat! Én és Sab rendeztük be és találtuk ki, hogy mi milyen legyen. Kiskorom óta ez a szobám csak azóta mindig átt lett rendezve, mert hát azért nem szívesen mutogatnám a kiskoromból lévő napocskás és macis dolgaimat... Gondosan körbenézett és megakadt a szeme pizsimen! Amit reggel csak ledobtam! De eddig még ezzel nincsen semmi baj, csak azzal ahogy az kinéz! Miután csak egy bugyiból és egy nagyon bő, erős rózsaszín pólóból áll amin mickey egér van és alá van írva, hogy "forever disney movies"  ezt a pólót még nagyon régen vettük mikor disneylandban voltunk és nem volt a méretemben ezért megvettük ezt. Á, egy cseppet sem gyerekes! Egy cseppet sem ciki! Á, nem! Dehogyis!

-Szóval ahogy látom szereted a disney meséket! Melyik hercegnő a kedvenced?- vihogott Jack

-Jajjj maradj már! Kiskoromban vettük!- durciztam

-Ne legyél már Morci cica!- cukkolt

-Hallod! Ha azt akarod, hogy segítsek akkor ezt most fejezd be! - fenyegettem őt

-Ó elnézést! Igazis menjünk!- mondta és elkezdtünk lefelé menni. Csak az a baj, minden tök rendetlen volt hiszen nem gondoltam, hogy vendég lesz! Főleg nem ő!

-Nyugodtan ülj le! Csak gyorsan kicsit összepakolok, bocsi a kupiért- mondtam zavartan.

-Nyugalom Hamupipőke, az én szobámhoz képest a házatok úri lak!- vigyorgott. Erre csak szemforgatva ránéztem (nem tudom hogyan lehet ránézni valakire ha közben forgatja a szemét, de sebaj 😂 szerk.) Mielőtt mondhattam volna bármit felemelte az ujját és a szája elé tette a kezét mintha hapcizna.

-Ha ha ha Hamupipőke!- röhögött

-Iszonyat nagy poén volt Jackike!- vigyorogtam gúnyosan.

-Hmm Jackike! Ez tetszik!- mondta leginkább magának, mint nekem de már megszoktam az ilyeneket.

-Örülök, hogy megértetted a lényeget...- mondtam.

-Na, de tényleg nézzük a kémiát!- csaptam össze a tenyerem és elkezdtünk tanulni. (Bocsi de nem lesz itt semmilyen leírás a kémiáról mivel iszonyat hülye vagyok belőle 😅 szerk.)

Jack szemszöge:

Laura csak magyarázott és magyarázott. Pedig amúgy semmi gondom nem volt a kémiával csak kellett valamilyen ürügy, hogy vele tudjak lenni. Bár azért valamilyen szinten jó is, hogy segít, mert nagyon jól magyaráz és a kissé homályosabb részeket tényleg megértettem. Nem vagyok ám annyira hülye, mint amilyennek tűnök! Csak egy kicsit... Ezen jót mosolyogtam magamban. De egy hang kizökkentett a gondolataimból.

-Hahó! Figyelsz te rám?- nézett rám dühösen Laura. Nagyon nehéz volt megállnom a nevetésemet, mivel Laura annyira nem volt fenyegető pedig nagyon próbálkozott! Hiába tűnik nagyon dühösnek, egyáltalán nem ijesztő!

-Ööö azt, hogy milyen jól nézek ki?- improvizáltam mire csak megforgatta a szemét.

-Csakis...- mondta.

-Inkább folytasd!- mondtam gyorsan

-De várj, egyáltalán érted miről beszélek? Mivel tudom, hogy eléggé béna vagyok, csak hát neked segítség kellett, meg minden- mondta zavartan. Pedig ha tudná, hogy megy a kémia! Azért sajnálom őt, nem csak amiatt, mert feleslegesen pazarolja rám az idejét, hanem amiatt a hülye fogadás miatt, ő tényleg nagyon jószándékú! Csak már nem mondhatom vissza.

-Nyugi én tökéletesen értelek- mosolyogtam rá, és mire mintha kicsi megkönnyebbülést láttam volna rajta.

-Huhh akkor jó- mondta

-Te komolyan emiatt paráztál? Mivel ha igen, akkor ezért igazán nem kellet volna!-

-Hát azért nem olyan könnyű tanítani úgy, hogy nem is tudom érted e vagy sem- bizonygatta nekem, pedig azért megértem a helyzetét.

-Figyelj szerintem lehet, hogy ennyi ma már elég volt.- mondtam neki, mert már tényleg úgy éreztem inkább hagyom őt

-Öömm igen, igazad van- mondta zavartan

-Na mi az? Szeretnéd, hogy még maradjak?- vigyorogtam.

-Figyelj, inkább menjél!- zavart el. Pedig tudom, hogy nem gondolja komolyan mivel van ám szemem az ilyesmihez!

-Jó jó megyek már- kezdtem el kifelé menni. Közben szorosan mögöttem jött. Felkaptam a cuccaimat, és mentem ki a kapun. Tudtam, hogy mögöttem áll szóval azért valahogy mégiscsak meg kéne köszönnöm a segítséget.

-Ööö hát akkor szia!- mondta zavartan és elkezdett menni befelé.

-Várj! Köszönöm szépen a segítséget! Sokat segítettél! És csak tudd, hogy amúgy nagyon jó tanár vagy!- kacsintottam rá, mire elpirult.

-Na mi az? Csak nem elpirultál?!- kezdtem el cukkolni

-Mi?! Nem! Dehogy! Csak így estefelé elég hideg van már nem? - kezdett el magyarázkodni

-Igaz is! Akkor menj be, nehogy megfázz ebben az oltári hidegben!- vigyorogtam szemtelenül. Amire megforgatta a szemét, intett és tényleg bement. Én csak álltam ott a házuk előtt egy ideig de inkább én is mentem haza.

Hali emberek!
A rész is elég késve jött és eléggé uncsi is lett, tudom. De sajna elég nehéz a sulikezdés. Azért megpróbálok sietni! Addigis legyetek jók!