Az érzés mikor majdnem kitűnő tanuló vagy, egy jó gimnáziumot jelöltél meg következő iskolának, minden órán viszonylag megpróbálsz figyelni (az már más téma amikor ez nem sikerül😅) nem káromkodsz...olyan sokszor, nem cigizel, nem csinálsz semmi rosszat, felelősségteljes vagy, nem jársz bulizni bár titkon nagyon szeretnél, persze azt is normálisan! Egyszóval más vagy, mint a manapsági nyolcadikosok! De ezt senki nem dícséri!!!! Mivel az a "menő" ami nem te vagy, és ezt te egyáltalán nem érted, hogy az miért jó! Sajna ez a valóság, itt a számodra nem normális gyerekek (mivel még csak gyerekek akkor is ha már felnőtteknek érzik magukat)  az ismertek, a tökéletesek, a szépek és a jók stb. Te egy teljesen átlagos fiatal vagy aki az iskolai társadalmi háromszögnek  valahol a  közepén vagy. Mivel azért nem vagy se stréber vagy ilyesmi (akik alul vannak) se menő, partizós platinaszőke plázacica! De a legrosszabb, hogy a középen lévők a legláthatatlanabbak mivel az alsó vonalra felfigyelnek habár nem biztos, hogy olyan dolgok miatt, mint a felső vonalra. De a középsőre nem, mivel ők csak normálisak ami nem elég érdekes. A normál embereknek, mint nekem az a jó amilyen vagyok, de a többségnek az az unalmas mivel semmi figyelemfelkeltő nincs bennük. És én emiatt utálok iskolába járni! Nem, nem amiatt, mert nem szeretem azt, hogy én csak normális vagyok és nem ismer mindenki! Hanem azért, mert azok akiket mindenki ismer azoknak tökéletes "célpont" vagyunk mi! Mi, akiket lehet piszkálni, akiknek a hátuk mögött lehet sugdolózni, akikkel lehet játszadozni, csábítani, mert az milyen vicces. Bár most, hogy jobban belegondolok mi is megkapjuk a kellő figyelmet, az kit érdekel, hogy nem túl jó értelemben de a figyelem az figyelem. És én ezt nem szeretem! Ezt a rossz fajta figyelmet! Na most, hogy elmondtam az elég hosszú és elég zavaros, depis és értelmetlen monológomat arról, hogy miért nem szeretem a sulit, ideje felkelni! Azért remélem viszonylag érteni lehetett miről dumáltam félálomban. Felvettem egy sötétkék gatyát, egy fehér pólóval amin cuki kék virágocskák voltak. Az imádott sötétkék bőrdzsekimet és a sportcipőmet felvéve indultam a suliba. Már a szomszéd háznál voltam mikor kiderült, hogy a tatyimat otthon hagytam. Visszarohantam és táskával mentem tovább. Jó, ez elég gáz volt, de mentségemre, nagyon gondolkoztam! Egy fiún...Jacken, a másik osztályból. Őszintén, nem néz ki rosszul, de ő csak játszadozik a lányokkal kb naponta váltogat. De most komolyan, kb minden fiú ilyen! Azaz ilyen lenne ha lehetne válogatni a csajokból, mivel a lányok többsége Jackért epekedik. Én nem, és Nóri sem természetesen! Nóri amúgy a legjobb barátnőm, ő kicsit más, mint én. Eléggé lázadó stílusa van, szóval ha nem én lennék a legjobb barátnője akkor biztosan a "felső rendbe" tartozna. Én nem szeretnék az útjába állni és én ezt meg is mondtam neki, de ő azt mondta, hogy nem vágyik oda. Ennek mondjuk örülök mivel nélküle tényleg eléggé láthatatlan lennék. Szóval én igazán nem akarok beképzelt lenni, de van olyan szerencsénk Nórival, hogy a normálisak közt elég magas szinten vagyunk, de persze ez nem jelent semmit. Mivel rajtunk is ugyanúgy átnéznek, mint a többieken. Csak hát annyira azért nem, mint a többségen. Ez kicsit ellenzi azt amit reggel mondtam de reggel nem csak magamról beszéltem félálomban hanem mindenkiről! De visszatérve Jackhez, néha szokott nekünk bókolni meg ilyenek de mi nem adjuk magunkat könnyen, habár neki semmilyen módon nem adjuk magunkat mivel nagyon nagy parasztság amit a lányokkal csinál. És nálunk is csak azért próbálkozik, mert minket a nyolc év alatt nem sikerült magához csábítani, de nem is fog! Mi Nórival nem valami könnyen kapható ringyók vagyunk! Ez kicsit furcsa fogalmazás volt, de csak így sikerült lehetőleg szépen fogalmaznom! És tudom jól, hogy Jack csak játszadozni akar, de inkább játszadozzon a matek könyvvel mivel szerintem elég sötét lehet! Habár nem tudom mivel ugye a másik osztályba jár. A suli előtt már egy boldog Nóri várt.

-Jó reggelt morci Lau! Szép napunk van nemde?- kérdezte röhögve Nóri. Én csak furán néztem rá mivel nem ilyen szokott lenni.

-Mi van Nóri szerelmes vagy?! Mivel a nyálas romantikus filmekben szokták ezt mondani!- mondtam neki röhögve, ő vette az adást és tovább játszotta a szerepét

- Ó, igen Laura drágám! Egy fiú!! Hahh! Teljesen elcsavarta a fejemet! - nyávogta tettetett hangon Nóri. Szoktunk ilyen hülyeségeket csinálni, bár a körülöttünk lévők elég furcsán szoktak ránknézni, de ez minket nem zavar, talán ezért is vagyunk legjobb barik.

-Remélem én vagyok az!- kacsintott és villantott egy ezer wattos mosolyt Jack Nórira. Amúgy, hogy került ide? Eddig észre sem vettem, de hát mindegy.

-Haha! Rémálmaimban! - vihogott gúnyosan Nóri.

-Hát ez megtisztelő mivel a lányok legszebb álmaikban szoktam szerepelni, rémálomban még sosem!- kacsintott, megint

-Mi az, szemrángásod van, vagy mi?! - röhögött Nóri

-Á, csak káprázik tőletek a szemem!- kacsintott egy Jack...MEGINT!!! Aztán otthagyott minket szerencsére. Mi is mentünk inkább órára.