~Egy évvel később, az évnyitóhoz~

Mika már egy éve a kémia klubb elnöke. Meglepő, de eddig még nem vett fel új tagokat, mivel egy emberről sem gondolta azt, hogy beleillene a csapatba. Azonban egy emberről mégis, de még nem talált olyan okot, ami miatt bevehetné őt a klubba, ráadásul az a személy egy osztállyal felette van. Legalább is ezt hitte ezidáig.

A 10/c osztály már rég a termében volt, a legtöbben cseverésztek egymással, a többiek a halálukon voltak, hogy megint ki kell bírniuk kilenc hónapot. Az osztályfőnök hirtelen beviharzott a terembe, mögötte két diákkal. Mindenki elnémult és meglepetten pislogtak előre, néhányan súgdolózni kezdtek.
Mika-n is látszott, hogy eléggé megilletődött az egyik lány láttán, de ki tudta következtetni, hogy miért van itt, ahogy a másikat is.

-Jó reggelt osztály. Igaz, nem említettem meg, hogy két taggal bővülni fog az osztály, de légyszíves, legyetek kedvesek és befogadóak Amane Hosogai-sannal és Maiko Fueki-sannal. -jelentette ki a tanár-

-"Amane Hosogai...szóval megbuktál?" -gondolta Mika, miközben szemével követte a morgolódó lányt, aki levágódott egy padhoz. Tekintete az ismeretlenre suhant, aki valószínűleg új diák lehetett.-

Az új jövevénynek világos bőre volt, szeplőkkel tarkítva. Haja válla fölé ért, göndör volt, sárga színben pompázott. Szemei szintúgy sárgák voltak, bár kicsivel világosabbak. Szintén fekete szemüveget viselt, mint Yumi.

-Érzem, hogy nehéz évnek nézünk elébe... -motyogott fájdalmas mosollyal Terumi, Amane-ra utalva-

Az osztályfőnöki órán csak alap dolgokat beszélt át az tanár a dikákokkal, utána már haza is lehetett menni.

-Tanárúr, elnézést! -szólalt meg az óra végén a szőkeség, feltéve a kezét-

-Igen, Hidaka-san? -fordult a lány felé az előbb említett-

-Tudom, hogy a kémia tanárnak kéne szólni erről, de...be szeretném venni Amane-san-t és Maiko-san-t is a kémia klubba.

-Tessék? -vonta fel egyik szemöldökét a tanár-

-MI?! -borult vissza a padra Amane, mivel hintázott a székkel-

Maiko csak meglepetten felnézett a szőke lányra, majd a dühös tekintetű Amane-ra.

-Nos...-köszörülte meg a torkát a tanár- Milyen okból szeretné bevenni őket a klubba?

-Úgy hiszem jobban be tudnának illeszkedni az osztályba, ha még több időt töltenének velünk. És gondolom Amane-san kémiából sem a legkitűnőbb tanuló, szóval abban is tudnék neki segíteni. -mosolygott lágyan Hidaka, ignorálva Amane kisebb dühkitörését- Maiko-san pedig új diák, szóval ismerkednie kell velünk.

A tanár csak bólintott egyet.

-Rendben, ezt átadom a kémia tanárnak és valószínűleg holnap már mehetnek is a szakkörre. -ezzel kiment a teremből az osztályfőnök-

Amane rögtön felpattant és Mika padjához érve felhúzta a lányt a gallérjánál fogva. Yumi-ék halkan nyelve nézték az ideges lányt, Maiko meg csak értetlen arckifejezéssel díjazta Amane-t, bár kicsit megijedt tőle.

-Mit képzelsz, mit csinálsz...?! -sziszegte a tetovált lány-

-Nem hiszem, hogy valami rosszat tettem volna. -mondta nyugodtan Mika-

-Ide figyelj, nem fogod irányítani az életem... -nézett mélyen a lila szemeibe-

-Én nem is akarom. -mosolyodott el Hidaka- Legalább a holnapi szakkörön legyél ott. Hidd el, máshogy fogsz állni a dolgokhoz.

-Mit zagyválsz? -vonta fele egyik szemöldökét a rocker lány, majd lassan eleresztette- Ch. Majd meggondolom, hogy elmegyek-e, vagy sem. -azzal felkapta a táskáját, majd kiviharzott a teremből-

-...Hogy tudod mindig megúszni a pofonokat? -képedt el Terumi, Mika-t bámulva-

Mika halkan felkuncogott, miközben össze pakolta cuccait. Maiko közben elhagyta a termet, mivel félős, így nem mer barátkozni.

-Jó a meggyőző képességem. -vette fel a táskáját Mika-

-És túl nagy a szerencséd. -vigyorgott Yumi, miközben kimentek a teremből-

-Hát, lehet az is közre játszik. -kuncogott halkan Mika-

-Mika-san? -szólalt meg a kék hajú, miközben kiértek az utcára és már nem volt a közelben senki-

-Igen? -pillantott a lányra-

-Holnap mondod el Amane-nak, igaz? -komolyodott el Terumi- Nem félsz, hogy nem fog beleegyezni? Vagy esetleg attól, hogy szól Jaclyn-nak?

-És mi van azzal az új lánnyal? -vágott közbe Yumi- Elég visszahúzódónak tűnt.

-Tudjuk milyen Amane-san. Agresszív, de okos lány. Imádná, higyjétek el. És előbb utóbb átállítom a mi oldalunkra. -mosolygott Mika, miközben a házuk felé közeledtek- Maiko-san-t pedig úgyhiszem, kicsivel nehezebb lesz beavatni ebbe. -sóhajtott halkan-

-Tuti szólna a zsernyákoknak... -motyogott maga elé Yumi- Akkor meg kell ölnünk, ugye?! -csillantak fel a szemei-

-Nyugi Yumi-chan, nem öljük meg. És ne ilyen hangosan! -mordult rá Terumi, mire Mika felkuncogott-

-Lányok, csillapodjatok. Nem fog szólni a rendőröknek.

-Tán a jövőbe látsz? -húzta fel szórakozottan egyik szemöldökét a türkiz szemű-

-Valahogy nem csodálkoznék rajta... -mondta Yumi, félmosolyra húzva száját-

-Nem, dehogy. -mosolygott a klubb vezető- Csupán ki kell ismernem. Onnantól a dolgom könnyebbé válik.

~Eközben~

Maiko a telefonján játszva ment lassú léptekkel hazafelé, így nem is tudott nagyon maga elé nézni. Hirtelen neki ütközött valakinek, így megtorpanva hátralépett egyet.

-E-elnézést. -szólt halkan a lány, miközben felnézett a nála testesebb és sokkal magasabb fiúra-

-Heeh? Várjunk csak, nem te vagy az új diák? Micsoda szerencsénk van srácok. -vigyorodott el, majd haverjai körülvették a lányt-

Amane épp az utcán sétálgatott, cigivel a szájában. Hamar hazaért, mivel otthona közel van az iskolához. De nem akart alkoholista, plázacica anyjával egy légtérben lenni, így eljött onnan. Éppen befordult egy sarkon, mikor meglátott egy kisebb fiú csapatot és egy ismerős lányt. Hunyorogva sikerült felismernie a távolban tartózkodó "bajbajutottat", név szerint Maiko-t. Halkan felmordulva ment közelebb, zsebre vágott kezekkel. Rájött, hogy a srácok, akik körbe veszik, mind Jaclyn csatlósai és hogy a tárgy, amit dobálnak ide oda, egy telefon volt, ami valószínűleg a megszeppent lányé lehetett.

-A-adjátok vissza...Kérlek. -mondta enyhén remegő hangon a göndör fürtös, miközben sikertelenül próbálta visszaszerezni készülékét-

-Tss, tegyél is érte valamit, lúzer! -nevetett a tag, akinek a kezében volt a telefon-

-Oi, mi a faszt csináltok ti? -lépett közéjük Amane, majd a lányra nézett egy pillanatra-

-Szeva' Ama-san. -szólalt meg az egyik véznább gyerek-

-Kérdeztem valamit görények. -mordult fel a zöld szemű, majd arra a srácra nézett, akinek a kezében volt a készülék- Kié az az okosteló?

-A kiscsajé. -vigyorgott- Gyere, szállj be te is. -fogta meg Maiko haját, majd erőből felhúzta egy kicsit a talajtól- Meg kéne ismertetni vele a szabályokat, nem?

Amane szúrós szemekkel nézte a fiút, majd meglendítve a lábát tökön rúgta, miközben kikapta a srác kezéből a telót. Amint Maiko haja kiszabadult a szorításból, remegve a földre rogyott.

-Mi a fasz?! -szisszent fel morogva a srác, miközben a többiek meglepődve néztek Amane-ra-

-Hülyék vagytok és gyerekesek. -morgott Amane, gyilkos pillantásokkal rájuk nézve- Tűnés innen. Most.

A fiú csapat felsegítette fájdalmasan nyöszörgő társukat, majd elhúzták a csíkot.
Amane lenézett a lányra, majd halkan felsóhajtva felsegítette a földről.

-Oi, jól vagy? -morgott halkan a rocker csaj-

-I-igen... -nyelt halkan Maiko, felnézve megmentőjére- K-köszönöm.

-Ne köszönj semmit, csak idegesített a viselkedésük. -mondta Amane, majd átnyújtotta neki a mobilját- Tessék.

Fueki lassan elvette a készüléket, majd inkább zsebre tette. Amane egy kis ideig bámulta a lányt, majd düllőre jutott.

-...Franc, hazakísérlek. Ezek a faszszopók bármikor visszajöhetnek.

-I-igazán nem kell. -motyogott Maiko, de Amane karon ragadga és maga után húzta-

-Ha időt áldoztam arra, hogy megmentsem a segged, akkor mostmár ez is belefér. -fújta ki a cigifüstöt- Szóval gyere és mutasd az utat.

Maiko meglepetten pislogott, majd a lány mellé lépve ment előre. Nem nagyon szóltak egymáshoz az út során, csak Amane pillantott néha-néha a lányra.
Lassan elérkeztek Maiko házához, így megálltak.

-Köszönöm, hogy elkísértél. -mosolygott halványan a sárga hajú-

Amane csak hümmögött egyet, majd sarkon fordulva intett.

-Többször ne keveredj bajba kölyök. -lépkedett el-

Maiko mosolyogva aprót bólintott, bár ezt Hosogai-san nem láthatta. Megfordult, majd bement a házba. Amane egy pillanatra hátranézett, majd valamin elgondolkozva ment tovább a kihalt utcán.