Már egy hónap eltelt, hogy elkezdődött az iskola. A tanulók már most várták a nyáriszünetet és a kikapcsolódást, de arra még várniuk kell.

Mika épp a kémia terembe tartott barátnőivel Terumi-val és Yumi-val. Yumi-val rögtön a kékhajú lány után ismerkedett meg, mint kiderült, Terumi és az újonc csapattag, gyerekkori legjobb barátok.

A kis törpe lánynak hosszú, két copfba kötött sötétebb szőke haja van, hajvégei élénk lila színűek. Bőre kicsivel sötétebb, mint a másik kettőé, szemei ugyan úgy lila színben pompáznak, és mint Terumi is, ő is szemüveget visel, bár lencséje nagyobb, a keret színe pedig fekete. Szájára általában fekete rúzst szokott rakni, a mellkasán és a vállán pedig egy kígyót megformáló tetoválás helyeszkedik el.

-Most választanak minden klubbhoz vezetőt, nem? -kérdezte Terumi, miközben a folyosón lépegedett, könyveivel a kezében-

-De, igen. Tegnap mondta az osztályfőnök. -válaszolta a szőke hajú-

-Mika-sama, te vagy a legjobb kémiából, tuti téged választanak meg vezetőként! -vigyorgott a kétcopfos lány, Mika arcát fürkészve-

-Ugyan, ugyan. -mosolyosott el Mika- Nálam is vannak jobbak.

-Oh tényleg? Mondj valakit az iskolából. -húzta fel mosolyogva egyik szemöldökét Terumi-

-Öhm...a kémia tanár? -kuncogott fel Hidaka-

-Hm~ nem! -nyitott be vigyorogva Yumi a terembe, majd leültek a helyükre- Ő tök hülye.

-Egyetértek Yumi-val. Jobban járnánk, ha te tartanád a kémia órákat. -pakolta le a könyveit a kék hajú-

-Pff, na persze. Még akkor sem tanulnátok. -forgatott szemet félmosolyra húzott szájjal Mika-

-Dehogynem! De csak is Playstation 4 után! -vigyorgott Terumi-

A tanár hamarosan bejött, az óra elkezdőtött. A két lánynak igaza volt; A tanár tényleg alig tudta elmagyarázni az anyagot és a tanulók háromnegyed része semmit sem értett meg belőle.
Mika azonban nem szokott odafigyelni a kémia órák legtöbb részén. Már egy ideje gondolkodik valamin, amit eddig még senkivel sem osztott meg. Talán nem is fogja, bár egyre jobban foglalkoztatja egy bizonyos téma, ami miatt mégis úgy érzi, el kéne mondania két újdonsült barátnőjének.

Az óráról kicsöngettek, de a tanár még nem engedte el a diákokat.

-Gondolom tegnap elmondta az osztályfőnökötök, hogy ma minden klubbhoz választanak egy-egy elnököt, akiknek majd az lesz a feladata, hogy a szakkörökön segítsenek a társaiknak az adott témában és ehhez hasonló dolgok. Nos, én már régóta eldöntöttem, kit szeretnék a kémia klubb vezetőjeként szólítani. Nem is húznám tovább a szót, a választottam Mika Hidaka.

-Mondtam! -újjongott kicsit hangosan Yumi, mire leteremtette a tanár-

-Khm...nos, Hidaka-san, szeretném, ha új tagokat választanál a klubba. -szólalt meg a tanár, a lányhoz fordulva-

-A két mellettem ülő lányt szeretném választani. Később venném be a többi tagot. -mosolygott halványan a szőke-

Yumi boldogan vigyorgott, hogy Mika-t választotta a tanár, de mikor a lány megszólalt, hogy ő is benne lesz a klubban, lefagyott a vigyor az arcáról.

-Mika-sama, én nem tudok kémiázni! Én vagyok a legrosszabb, akit választhattál közülünk! -fogta a fejét a lila hajvégű, mire Mika csak felkuncogott-

-Azért vagyok, hogy segítsek, nem? Ne aggódj, hidd el, élvezni fogjuk.

-Akkor felírom Terumi Kambayashi-t... -írta fel a neveket a papírra a tanár- és Yumi Imajuku-t. Ha több tagot szeretne felvenni, a tanáriban keressen. -rendezte össze a lapjait, majd felált és kiment- Viszont látásra.

Mivel a lányoknak ez volt az utolsó órájuk, gyorsan visszamentek az osztálytermükbe és összepakoltak, majd elindultak ki a folyosóra. Ahogy mentek a dikákok között a kijárat felé, a tömeg egyre csöndesebb lett, majd végül teljesen elnémult. Ez pedig azt jelentette, hogy Jaclyn a közelben volt. Ezt Mika-ék is jól tudták és nem is tévedtek, mivel Jaclyn kifordulva egy sarkon, feléjük közelített, nagyobb csapatával.

-Mika...félre kéne állnunk, nem gondolod? -motyogott halkan Terumi, kicsit tartva az előttük lévő csapattól-

-Ugyan miért? Majd ők kikerülnek. -ment magabiztosan előre a lány-

-Mika-sama... -suttogott Yumi, meghúzva az említett ingujját-

-Csak gyertek. -felelte a szőke, majd megállt, Jaclyn-ék előtt-

-Nézzenek oda. Szabályszegő Mika-chan. -nézett le a lányra, zsebre dugott kezekkel a sötétebb bőrű-

-Húzzatok az útból, kis gennyek. -morogta Amane, a piercinges csaj-

-M-máris- -szólt volna Terumi dadogva, de Mika közbe vágott-

-Miért nem ti mentek arrébb? Ez a folyosó nem a tiétek, mindenki szabadon közlekedhet. -mondta semleges arccal, egyenesen Jaclyn szemébe nézve-

-Mitől jött meg ennyire a bátorságod, kicsike? -vonta fel egyik szemöldökét a fekete hajú-

-Csak kiállok magamért. Magunkért. -mondta szemrebbenés nélkül-

-Na jó, elég volt a faszságaidból, takarodj el innen! -indult volna meg Amane, de Jaclyn visszarántotta-

-Hagyd, Amane. -félreáll- Had menjenek.

Mika kivételével, mindenki elcsodálkozott, aki a folyosón volt, Jaclyn mondatán. Amane elsőnek nem fogta fel vezetője szavait, majd felmordulva elrántotta a kezét.

-Mi bajod van, heh?!

-Nyugodj le és tedd azt, amit mondok. -morgott Jaclyn, rendre utasítva a lányt-

Amane kelletlenül arrébb állt, majd morogva nézte az előttük elhaladó három személyes csapatot, akik kimentek az épületből. Jaclyn lassan ijesztő, nyugtalanító félmosolyra húzta száját, miközben leszegezte a fejét. Tekintete elsötétült, és ezt a diákok is észrevették, így megszaporázták lépteiket.

-Várj csak Mika-chan...úgy látom nekem kell beléd vernem a tiszteletet. -motyogott maga elé-

Mika-ék lassan lépkedtek haza felé, Yumi és kékhajú barátnője még mindig elképedve néztek maguk elé.

-Mika, neked öngyilkos gondolataid vannak? -pillantott rá Terumi a lányra-

-Nem éppen. -mosolygott a szőke- Jaj, ugyan, nem történt semmi érdekes. Kaptunk tőle akár egy pofont is? Nem.

-Bármikor ránk szállhat... -motyogott Yumi, maga elé meredve-

-Túl paranoiásak vagytok. -forgatott szemet sóhajtva Hidaka- Mellesleg, lenne kedvetek eljönni hozzánk? A szüleim szinte sosincsenek otthon.

-Jól hangzik. Most hogy szembeszálltál Jaclyn-nel, nem akarok egyedül maradni a házunkban. -mondta zavartan Terumi, majd mindhárman mentek tovább Mika-ék háza felé-

Amint odaértek, levették cipőiket, majd helyet foglaltak a kanapén. A két barátnő látta a házigazdán, hogy valamin nagyon gondolkozik és ezt szóvá is tette az egyik.

-Mika...min agyalsz ennyire? -kérdezte Terumi, barátnője arcát fürkészve-

-Nem hiába hívtalak meg titeket. -nézett maga elé a lány, majd vendégeire pillantott- Való igaz, hogy egy ideje gondolkodok valamin.

-Kezdesz megijeszteni, Mika-sama... -nézte értetlenül a szőkét, Yumi-

Mika egy halk sóhaj kiséretében feléjük fordult.

-Elgondolkoztatok már a halálon? -kérdezte teljesen nyugodtan-

-...M-mi ez a kérdés? -vonta fel egyik szemöldökét magasabb lány-

-Engem érdekel ez a téma... -motyogott csillogó szemekkel Yumi, enyhe vigyorral az arcán-

-Mi lenne ha...a halált mi magunk okoznánk?

-Mármint...gyilkolnánk? -nyelt halkan Terumi-

-Én ki akarom próbálni! -lelkesedett fel a kisebb vendég-

-D-de hát...lecsukhatnak, minket! Ez veszélyes! -próbálta volna lebeszélni Terumi a barátnőjét, sikertelenül-

-Ha nem hagyunk nyomokat, nem tudnak elkapni. -mosolygott lágyan Mika- De Yumi-chan-nak igaza van. Miért ne próbálhatnánk ki?

-És ha én nem akarom? -motyogott halkan a türkiz szemű-

-Tudom, hogy akarod. Ki kell próbálnod, semmi bajunk nem lesz belőle...A szavamat adom. -mosolygott bíztatóan Hidaka- Nos?

Terumi halkan nyelt egyet. Egyáltalán nem tartotta ezt jó ötletnek, de titokban mindig is érdekelte, milyen lehet más ember életét kiontani. Azonban mivel betegnek gondolta ezt az egészet, senkinek sem beszélt róla. De végre itt az alkalom, hogy kipróbálhassa, milyen is gyilkolni.

-...Rendben. -egyezett bele végül-