A társaság lassacskán elindult az iskolába. Terumi szúrós pillantásokkal jutalmazta Amane-t, aki csak unott fejjel ment előre. Belépve az iskola kapuin, elindultak a
termükbe. Pár ember néha-néha rájuk pillantott, jobban mondva Mika-ra. Elég népszerű az iskolában, de sosem szokott vele kérkedni.

-Hé, Mika-chan! -intett feléjük egy zöld hajú srác, majd odament hozzájuk-

-Oh, szia Hisato-kun! -mosolygott Mika, majd megölelte a fiút-

-Bleh, inkább lépek, mert a végén megdugjátok egymást a folyosó közepén. -morgott Amane, majd becsörtetett az osztályterembe-

-Öhm, oké. -kuncogott fel Hisato- Amane-chan sosem változik.

-Ne hívj így, vagy arcon taposlak! -hangzott a teremből Amane kiáltása-

Erre Mika-ék is felkuncogtak, Maiko kivételével. Senki sem tudta, de Maiko-nak mindig is tetszett Hisato. Néha féltékeny Mika-ra, mivel szoktak olyan dolgokat csinálni, amire egy hétköznapi ember simán azt mondaná, hogy egy pár. Persze a lány folyton rejtegeti érzéseit és senki sem veszi észre, mit is érez a fiú iránt.

Hirtelen megszólalt a csengő szó, így a diákok beszállíngóztak a termekbe.
Mika-ék leültek a helyükre, majd türelmesen várták az irodalom tanárt.
Amint belépett az említett személy, mindenki felállt és köszönt. Mika kiment a tanár mellé, majd jelentett.

-Rendben. De ha már úgy is itt vagy Hidaka-san, készültél mára? -pillantott a tanár Mika-ra-

-Természetesen, Tanárúr. -mosolygott Mika, majd el is kezdte a felelést-

Mika elég jó tanuló volt, kémiából viszont ő volt a legjobb az iskolában. Mindenki csodálta a tehetsége miatt, épp ezért a tanárok úgy gondolták, hogy ő legyen a kémia klubb kapitánya. És így is lett. Egy hónapra rá, ő lett a kémia klubb csapatkapitánya és persze ő választhatta ki, hogy kik legyenek a csapattagok.

~Egy évvel ezelőtt~

-"Már most izgulok." -gondolta Mika mosolyogva, ahogy megállt az iskola kapuja előtt-

Elindult, majd beérve a termébe, helyet is foglalt.
Mivel mindenki új volt, nem igazán ismerték a kilencedikesek egymást, de néhol már lehetett látni kisebb csoportokat.
Az évnyitó gyorsan lezajlott és több barátság is kialakult a tanulók között.
Mika épp a folyosón lévő szekrényében kutakodott, míg a többi tanuló szintén a folyosón volt. Mindenki hangosan beszélgetett, vagy az új kilencedikesekről, vagy arról hogy éppen a legjobb barátjuk megbukott, vagy csak vihorásztak a semmin, mint a legtöbb tizen éves. Hirtelen mindenki abba hagyta a beszédet, csak lépéseket lehetett hallani a csendes folyosón. Mika tovább pakolt, így egyedül ő zajongott. A lépések egyre közelebb értek, míg végül elhalkultak a lány háta mögött. Becsukta a szekrényét, majd kíváncsian hátra pillantott, így szembe találkozott egy csapat lánnyal. Rögtön kiszúrta a csapat vezetőjét, aki lenézően pillantott rá a szőkére.

A csapat vezetőnek jól láthatóan sötétebb bőre volt. Haja éjfekete, fru-fruja középpen elválasztva, egy kis pirosas melírral szépítve egyik oldalt. Csokoládé barna szemeivel fürkészték a nála jóval alacsonyabb lányt, aki azt hitte, valami bűnőzővel van dolga a kinézete láttán. Nos, nem sokat tévedett.

-Mi a neved újonc? -kérdezte a fekete hajú, ami szinte vízhangzott a folyosón-

-Mika Hidaka. -válaszolta nyugodt hangnemben, miközben lila szemeivel farkasszemet nézett a másik féllel-

-Szóval Mika...Hmpf. Gyorsan tanuld meg az itteni szabályokat, kislány. -azzal elfordult tőle, majd elment a csatlósaival-

A diákok addig nem szólaltak meg, míg az a bizonyos csapat be nem fordult egy sarkon. Utána mindenki halkan súgdolózni kezdett, miközben néha-néha Mika-ra pillantottak. A lány össze volt zavarodva. Nem értette miért mondta neki ezt az a lány.

-Szia...Mika, ugye? -fogta meg az említett vállát, egy lány-

Hosszú, világoskék haja össze volt kötve egy copfban, feje tetején. Hajvége világosabb volt, oldalt elválasztott fru-frujában rózsaszín tincs díszelgett. Türkiz szemeiben enyhe aggodalom tükröződött, bár akkor is aranyos hatást adott a lány külseje, főleg, hogy még rajta volt egy sötétebb kékes színű szemüveg is.

-Igen, én vagyok. -mosolygott rá barátságosan-

-Nos...jobb lesz, ha vigyázol Jaclyn-nel. Örülj, hogy ennyivel megúsztad. -motyogta halkan-

-De...nem is csináltam semmit. -vonta fel egyik szemöldökét értetlenül a szőke-

-...Te...nem tudod, hogy ki Jaclyn Nolan?

-Nos...nem igazán. -bizonytalanodott el egy másodpercre a szőke-

A lány eléggé furcsán nézett Mika-ra, majd megfogta a karját és kihúzta az udvarra.

-Wow, ennyire fontos lenne? -mosolygott halványan a lila szemű-

-Figyelj... -fordult szembe vele a lány, mikor már egy olyan helyen voltak, ahol alig volt ember- Hülye az, aki nem tart Jaclyn-től. Az apja maffiózó, börtönben van, de ő maga is odavaló lenne. -suttogta- A tanárokat simán lefizeti, drogot árul és bármit el tud érni, amit akar. Plusz még elvárja mindenkitől a tiszteletet az iskolában és azon kívül is. Más szóval jobb, ha azt csinálod, amit a többiek, vagy neked annyi. -fejezte be mondani valóját-

-Milyen iskola ez, ahol le lehet fizetni a tanárokat?

-...Komolyan, csak ez maradt meg neked? -mosolygott erőtlenül a kék hajú- Mellesleg, mint már mondtam, bármit el tud érni. Akármit.

-Még senki sem próbált ellene kiállni?

A türkiz szemű csak megrázta a fejét.

-Több embere van, mint ahogy azt gondolnád. Ha akarná, a fél sulit maga mellé állítaná. -mondta-

-Hmpf. Szóval úgymond ő a suli befenyítője, aki játsza a kemény lányt?

-...Látom még mindig nem tartasz tőle. -sóhajtott fel a lány- Nos...ő is. Van még egy lány, akivel jobb, ha nem barátkozol. Ő is Jaclyn csapatában játszik.

-Valóban? Mi a neve? -pillantott rá beszélgető partnerére-

-Amane Hosogai. Ő az a piercinges lány. Rövid, váll fölötti, vöröses barna haj, zöld szem. Még egy fura, állkapocs szerű tetkó is van a torkán. Jaclyn mellett állt. Rémlik? Vele sem érdemes ujjat húzni. Ő Jaclyn úgymond jobb keze, ha Jaclyn nincs, ő a főnök.

-Értem. -motyogta halkan a szőke-

-Fogadd meg a tanácsom és ne kerülj velük összetűzésbe. -komorodott el-

-Nem ígérek semmit. -mosolyodott el Mika- Mellesleg...mi a neved?

-Oh, Terumi vagyok. Terumi Kambayashi. -mosolygott halványan-

-Köszi Terumi, hogy megosztottad velem ezeket az infókat. -gondolkodott el Mika, miközben mondta-

-Várjunk...miért van egy olyan érzésem, hogy épp tervezel valamit Nolan ellen? -húzta fel egyik szemöldökét Terumi-

-Hát, ez vagyok én. -mosolygott lágyan Mika- Folyton keresem a bajt.

-Rosszul teszed, ha Jaclyn ajtaján kopogtatsz... -motyogott a szemüveges-

-Figyelj...Jaclyn-nek csapata van, igaz? Alakítsunk mi is egy csapatot. Te is tudod, hogy nem szabhatja meg folyton ő a határokat.

-De csak ketten vagyunk...és egyébként sem lenne értelme. Sokkal többen vannak, mint amennyi embert mi össze tudnánk szedni. -sóhajtott Terumi, ahogy nézte az éppen eltávozó Jaclyn-éket-

-Ne legyél ennyire pesszimista. És egyébként is...nem kell nekünk olyan sok ember. Ha még esetleg hárman csatlakoznának, akkor már előrébb jutnánk. -mosolygott magabiztosan Mika-

-És honnan fogjuk tudni, hogy kik a megfelelő személyek? -nézett Terumi a lányra, miközben indultak hazafelé-

-Ne aggódj, én tudni fogom.