Semmi kedvem nem volt suliba menni, hogy aztán az összes fiú rajtam röhögjön, hogy mekkora balek vagyok. Inkább megpróbáltam beteget tettetni. Szerencsére bevált. Owen megengedte, hogy otthon maradjak, de csak ma. Holnap már mennem kell. Boldogan bújtam vissza az ágyamba és délig aludtam, aztán leültem a laptopom elé és filmet néztem. Nagyjából délután fél négykor csöngettek. Owen nem lehet, neki van kulcsa. Mira fizika korrepetáláson van, Mike pedig bizonyára edzésen. Akkor ki az? Felkászálódtam és kinyitottam az ajtót. Legszívesebben azonnal visszazártam volna, de az ajtóban álló fiú gyorsabb volt. Kitámasztotta a faajtót a kezével és mélyen a szemembe nézett.
-Beszélni szeretnék veled-suttogta Josh.
-Peched van. Nincs kedvem beszélgetni veled.-vágtam rá és ismét megkiséreltem becsukni az ajtót, de esélytelen volt.
-Kérlek!-kezdett könyörögni.
Nagyot sóhajtottam jelezve, hogy ez most nagyon nehezemre esik.
-Gyorsan mondd amit akarsz, aztán tűnj el!-mondtam ki kíméletlenül. Végül is igazam van, vagy nem?
-Nem tudom mivel bántottalak meg, de iszonyatosan sajnálom. Komolyan nem tudom mi rosszat mondtam.
-Nem? A fogadás!-mutattam rá a lényegre. Josh felnevetett.
-De hát mondtam, hogy az csak egy vicc volt!-mosolygott rám. Kezdett meginogni a bizalmam.
-Miért találkoztál velem? A fiúk mondták?-kérdeztem.
-Mi? Nem. Rajtad kívül csak a tanárokkal beszélgettem az iskolában.-rázta meg a fejét.
Elképedtem. Lehet, hogy neki tényleg tetszettem.
-Én idióta!-esett le azonnal a tantusz és a hajamba túrva hátrább léptem.
-Nem vagy az. Egyébként, ha mondtam, hogy vicc akkor miért nem hittél nekem?-kérdezte, elengedve az ajtót.
-Nem túlzottan jó az emberismeretem-nevettem fel kínosan. Josh közelebb lépett és az állam alá nyúlva kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek.
-Sajnálom, hogy nem voltam egyértelmű-suttogta nekem.
-Öhm...semmi...nem történt semmi.-motyogtam és elhúztam a fejemet. Josh erőtlenűl engedte vissza a kezét az oldala mellé.-Honnan tudtad, hogy hol lakom?-ráncoltam a homlokomat.
-Mira mondta meg.-mosolyodott el Josh.
-Mira...-sóhajtottam nagyot.
-Gond, hogy idejöttem?-ráncolta a szemöldökét.
-Nem.-ráztam meg a fejemet.
Josh kihalászott egy füzetnyi lapot és nekem adta.
-Ez mi?-lapoztam bele.
-A jegyzetek a mai órákról.
-Oh...Lefotózom gyorsan és vissza is adom indultam a szobám felé, de Josh visszahúzott a csuklómnál fogva.
-Nem kell. A tied.
-De...veled mi lesz?
-Van sajátom. Ezt neked csináltam.-kacsintott én pedig elcsodálkoztam. Tényleg képes volt mindent duplán leírni, csak hogy nekem meglegyen.
-Köszönöm-suttogtam még mindig lefagyva.
-Nincs mit-vonta meg a vállát és elmosolyodott.-Mennem kell.
Bólintottam.
-Szia!-mosolygott rám és nem bírtam megállni és felnevettem.
-Szia.
Josh kiment és én pár percig csak álltam ott és képtelen voltam elhinni, hogy félreismertem őt.