Intettem Mikenak, hogy menjen be egyedül és megálltam a folyosói szekrényem előtt. Kinyitottam és meglepetten pillantottam a papír cetlire, amely kihullott a szekrényeből. Tudtam, hogy nem én raktam be, mert ha én berakok egy papírt, akkor azt egy könyv lapjai közé csúsztatom. Ezt viszont a szekrény résén dobták be, nekem. Ezért esett ki. Lehajoltam és a kezembe vettem a papírt. Könnyed kézírással volt ráfirkantva néhány szó.
"Szeretnélek megismerni. És nem csak futtában.
Ui.:Tudom, hogy nem kérdezted, de a válaszom akkor is Josh."
Azonnal tudtam ki ez. Az új srác. Utoljára azt kérdezte tőlem, hogy nem vagyok e kiváncsi az ő nevére, én pedig egyszerűen nemet mondtam. Attól függetlenül, hogy engem érdekelt, hogy hívják. Megszólalt a csengő, én a tankönyveket a kezembe véve becsuktam a szekrényem ajtaját és besiettem a terembe. Mielőtt leültem feltűnt, hogy a kezemben maradt a cetli. Minden mindegy alapon zsebre vágtam és becsúsztam Mira mellé a padba. Rám sem nézett.
-Ne mondd, hogy rám is haragszol! Nem csináltam semmit!-néztem a barátnőmre.
-Jó.-motyogta az orra alatt-Igazad van!-bólintott egyet és mosolyt erőltetve az arcára felém fordult. A pillantása a zsebemből kikandikáló cetlire esett. Odakaptam, de már késő volt. Mira előbb vette el és szétnyitva olvasni kezdte.
-Ez ki?-bökött a papírra, egyenesen a Josh névre.
-Az új srác-sóhajtottam nagyot és félig megfordultam a székben, hogy szemben legyünk.
-Nagyon cuki. És meg akar ismerni.-adta vissza a papírt én pedig ezúttal okosabb voltam, a tolltartómba rejtettem.
-Nem fogok találkozni vele.-jelentettem ki határozottan, hátha meggyőzőm Mirat. Vagy magamat.
A barátnőm mosolyogva figyelt.
-Miért hazudsz?-kérdezte. De a hangjában nem volt sem vádolás, sem megvetés.
Lesütöttem a szememet.
-Ennyire látszik?
-Csak nekem-legyintett.-Mesélj! Hogyan találkoztatok? Vagy ne mondd nekem, hogy csak úgy bedob egy cetlit a szekrényedbe avval, hogy meg szeretne ismerni.
-Nekimentem tegnap amikor haza indultam.
-Ja! Megvan. Mikor egy szó nélkül hagytál ott minket!-vetett rám szúrós pillantást, de a haragja hamar elpárolgott és kedvesen nézett rám.
-Szerintem találkoznod kellene vele. Beszélgetni. Ismerd meg és csak utána dönts!-okított Mira.
-Még meggondolom-fordultam vissza a tábla felé, mert a tanár belépett és megkezdődött az óra.
Matek óra előtt már nagyon elegem volt mindenből és olyan szívesen haza mentem volna. De még volt egy órám. Fáradtan sétáltam be a terembe és elfoglaltam a helyemet. A következő pillanatban Josh lépett be és egyenesen felém indult. Összehúztam magamat, hátha sikerül elbújnom, de szerencsémre Josh elsétált mellettem és leült egyenesen...mögém. A szemem kikerekedett. Miért ponz ide? De mielőtt rászólhattam volna, hogy üljön máshova, vagy én változtathattam volna helyet, belépett a tanár és diktáni kezdett. Hirtelen gondolattól vezérelve kitéptem egy lapot a füzetemből és ráfirkantottam a kérdést és hátra dobtam a papírt a mögöttem lévő padra. Josh ráírt valamit, aztán megbökte a hátamat, mire megfordultam és egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Félmosollyal figyelt engem. Kikaptam a kezéből a cetlit és visszafordultam. Az én sorom alatt:"Mikor találkozzunk?" Josh kézírása díszelgett: "Mit szólsz a ma délutánhoz?". Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy nemet mondok neki, de aztán eszembe jutott Mira. Ismerd meg és csak utána dönts! Lehet, hogy ezt kellene tennem. Gyorsan ráírtam egy "Benne vagyok"-ot és hátradobtam Joshnak, aztán újra a táblára néztem és jegyzetelni kezdtem. Amint felfogtam, hogy mit tettem teljesen lefagytam és falfehér lett az arcom. Eligérkeztem egy randira Josh-sal. Teljesen megsemmisülve ültem a helyemen. Már késő lemondani.