Josh egy törölközőt terített a hátamra, de nem mozdultam meg. Csak ültem és bámultam a horizontot, ahogy a nap egyre jobban alábukik, míg végül teljes sötétség borult rám. Josh letelepedett mellém.
-Kiéhezteted magad? Csak hogy tudd, van ennél gyorsabb halál is-motyogta mosolyogva.
Nem válaszoltam.
-Keira! Ne csináld! Jól tudod, hogyha bántani akartalak volna, már rég megtettem volna és nem húznám eddig-pillantott rám a szeme sarkából.
-Oh! Szóval ettől most meg kellene nyugodnom?-vetettem rá egy szúrós pillantást.
-Igen-bólintott teljesen komoly arccal.
-Miért raboltál el?-néztem rá határozottan.
-Nem elraboltalak. Megmentettelek. Itt biztonságban vagy!
-Nem. Egy cápával egy fedél alatt sosem lesz biztonságos.-ráztam meg a fejemet, mire a szemében fájdalom csillant és én azonnal megbántam.
-Ezzel most arra célzol, hogy csak mert cápának születtem, amiről mellesleg nem tehetek, akkor abból egyértelműen adódik, hogy csak rossz ember lehetek?-fordult felém teljesen.
-Nem.-ráztam meg a fejemet-Ne haragudj, de eddig csak rossz tapasztalataim voltak cápákkal.
-Hát...itt az ideje, hogy ezen változtassunk. Hidd el, hogyha velük lennék, akkor átadtalak volna nekik és nem menekítelek ki.
-Ez igaz-mosolyodtam el, aztán eszembe jutott valami. "Milyen árulás? Kitagadtatok!"-Hogy...hogy értetted azt, hogy kitagadtak?
-Még régebben, mikor közéjük tartoztam, a vezetőnk, John, elrendelt egy törvényt. Bármelyik cápának, aki más fajú sellővel találkozik, azonnal végeznie kell vele...
-Szóval ezért ölte meg Simon anyámat...-motyogtam.
Josh leesett állal nézett rám.
-Simon?
Bólintottam.
-De nekem azt mondtad, hogy egy autóbalesetben halt meg.
-Persze, hogy ezt mondtam. Mit kellett volna mondanom? Hogy szia, Keira vagyok egy aranyhal és az édesanyámat megölte egy cápa sellő. Lenne kedved randizni velem?-pillantottam rá.
-Igaz.-nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.-Szóval John meghozta azt a törvényt, de én már akkor tudtam, hogy nem fogom betartani és amikor ennek hangot is adtam, John kijelentette, hogy akkor nem vagyok cápához méltó és kitagadott.
-Értem.-bólintottam.-Remélem, hogy így már visszaengedsz a civilizációba. Mióta vagyok itt?
-Persze. Mind a ketten visszamegyünk. Két napja. Holnap suli van-nevetett rám.
-Talán nem is olyan fontos, hogy visszamenjünk-nevettem fel, de azért lelöktem a vállamról a törölközőt és térdig gázoltam a hűvös vízben. Josh felnevetett, lerugta a cipőjét, aztán utánam indult. Közben kibújt a pólójából és a partra hajította. Nyakig merültünk a vízben. Kicsit fáztam, de nem volt vészes. Magamban gyorsan megindítottam az átváltozást, míg egy fél perc múlva már sellőként lebegtem, vörösesarany pikkelyekkel. Josh elképedve figyelt engem.
-Mi az?-kérdeztem zavartan.
-Gyönyörű vagy!-motyogta, aztán lehunyta a szemét és ő is nekiállt az alakváltásnak. A lába összeforrt, de nem pikkelyek jelentek meg rajta, mint nálam, hanem egy vékony, szürke, sikamlós réteg, mint a delfineknél, mint a cápáknál. A derekánál, két oldalt és a könyökeinél egy-egy úszó jelent meg. Összeszorult a torkom, ahogy megpillantottam sellő alakjában. Nem messze tőlem lebegett. Még soha nem voltam ilyen közel egy cápához. Most lehetősége nyílik majd rá, hogy végezzen velem, ha nem teszi, akkor megbízhatok benne.