Az órák után Miraval az iskola ebédlője felé indultunk, ahol egy kisebb tömeg gyűlt össze az ételekre várva. A barátnőm éppen a telefonjába merűlve netezett, amikor megálltunk a sor végén és szinte ledermedt, mikor meghallotta Kyle hangját. A fiú a haverjaival együtt állt be mögénk és amint erre Mira rájött, fülig pirult, lehajtotta a fejét és a vadiúj  conversét kezdte vizslatni, mintha az annyira érdekes lenne. A barátnőm arcát látva hirtelen nevetni támadt kedvem.
-Ez nem vicces!-szólt rám Mira halkan.
-Bocsi!-suttogtam a kezemet a szám elé téve. Mire sorra kerültünk, Mira arca olyan vörös lett, hogy azt hittem fel fog gyulladni. Elvettünk mind a ketten egy-egy tálcát és leültünk a sarokban lévő üres asztalhoz. Csak két falatot ehettünk, mikor valaki egy tálcát rakott az asztalra.
-Nektek is elegetek van a hétfőből?-kérdezte Mike fáradtan, miközben helyet foglalt mellettünk.
-Mit akarsz, Michael?-kérdezte Mira ellenszenvesen.
-Ebédelni-vonta meg a vállát Mike félmosolyra húzva a száját és felkapta a villáját, majd rácsavart egy adag tésztát és a szájába tömte. Mira felnyögött.
-Állat vagy? Egyél már normálisan!-förmedt a fiúra.
-Jól hallom? Te most komolyan kioktatsz?-kerekedett ki Mike szeme és egy pillanat alatt vitatkozni kezdtek. Sértegették és szídták egymást, nem zavartatva magukat. Az üvöltözésre ugyanis felfigyeltek a körülöttünk ülök. Nekem pedig nem volt kedvem végighallgatni, tehát egyszerűen felálltam, majd a szennyesbe dobva a tálcát elhagytam az épületet és kis híján nekiütköztem az új srácnak.
-Bocs!-motyogtam halkan és megigazítottam a táskám pántját.
-Semmi baj.-nevetett fel. Kikerültem és elindultam a parkoló felé.
-Várj!-kiáltott utánam és elém ugrott, mire kikerekedett szemmel léptem egyet hátra.-Hogy hívnak?-mosolygott rám.
-Keira vagyok- feleltem furán nézve rá, majd megpróbáltam ismét kikerülni őt, de elém lépett.-Mit akarsz még?-tettem csípőre a kezemet.
-Nem vagy kiváncsi az én nevemre?-mosolygott rám.
-Nem.-kerültem ki ezúttal határozottabban, majd egyből ott hagytam és a parkoló másik felén vártam meg a bátyámat.

Eldőltem az ágyamon és komolyan megfontoltam, hogy alszom egyet, de aztán Owen benyitott a szobámba és mosolyogva nézett rám.
-Van kedved úszni egyet?
-Igen!-vágtam rá azonnal, és felugrottam. Owen felnevetett.
Az úszás az egyetlen ami ki tudja tisztítani a fejemet és meg tud nyugtatni egy hosszú nap után. Ez minden amire most vágyom.
Felkaptam a törölközőmet és a hátsó udvarba siettem, a medencéhez. Owen már a víz felszínén lebegett, sellőként.