Jimin szemszöge.

Reggel madarak csicsergésére keltem és az arcomat a nap első sugarai cirógatták.

Lassan nyitogattam pilláimat mikor is egy idegen szobába találtam magam. Hirtelen ültem fel a puha ágyban, s néztem körbe szép lassan. Fehér falak voltak szintén fehér bútorokkal az ablakon beszűrődő fény csak még szebbé tette a szobát számomra. Kicsit emlékeztetett egy kórházi kórteremre, de valahogy más érzésem volt. Olyan...otthon érzés fogott el, viszont ekkor nyílt az ajtó és szívemnek kedves ember lépett be rajta. A sokktól azt sem tudtam mit csináljak így csak bámultam rá...

-Szia szívem jó reggelt! Kicsit sokat aludtál, de örülök, hogy már ébren vagy.- ült le mellém Kook egy hatalmas mosollyal az arcán. - Mi a baj??? - jött a kérdése pár perc csend után, de én még mindig nem hittem a szememnek. Hiszen én szanatóriumba fekszek, akkor, hogyan lehetek itt nem értek már semmit sem, aminek hangot is adtam.

-Kook??? Mi... Mit keresek itt??? - néztem rá félve, lehet most fog a diliházba küldeni.

-Ezt meg, hogy érted szívem? Itt laksz, mármint lakunk. - nézett rám csodálkozva.

-De... akkor... Ahhh.- nyilalt bele a fejembe egy éles fájdalom és oda kaptam mind két kezem hátha tompítani tudom az érzést.

-Megint fáj a fejed??? - fogott a kezemre hatalmas mancsával, mire csak bólogatni tudtam. - Várj hozok fájdalomcsillapítót. - pattant fel mellőlem és egy másik szobába szaladt, ami innen nyílt, gondolom a fürdő lehetett az. Majd pár perccel később vissza sietett hozzám két kis fehér bogyóval a kezében, az éjjeli szekrényről elvett egy üvegpoharat, s azt a másik kezébe nyomta. - Vedd be, aztán menjünk reggelizni. - simított a fejem búbjára, majd el is hagyta a szobát. Sokáig szemeztem a pirulákkal a kezemben, majd nagyot sóhajtva bevettem őket, és egy jó nagy korty vízzel elküldtem. Letettem a poharat a szekrényre, majd lassan kimásztam az ágyból, s elindultam a konyha felé. Lefelé haladva jó illatok csapták meg az orromat, mire beértem az említett helyiségbe egy terített asztal várt. Volt ott minden, tojásrántotta, pirítós, bacon, vaj és vajas croissan is amit kifejezetten imádtam. -Gyere ülj le, és láss hozzá. - húzta ki nekem a széket amire le is ültem, s csak csodáltam az asztalt mennyi minden van rajta. - Tessék. A kávéd! - tett le elém egy csésze gőzölgő fekete löttyöt, mire értetlenül néztem rá.

-De...én nem ihatok kávét! - néztem rá döbbenten. - Tudod a szívem... - jegyeztem meg neki, mire hirtelen állt fel a székéről, majd két lépésből átszelte a köztünk lévő távolságot.

-Jimin jól vagy??? - tette kezét a homlokomra és úgy nézett a szemembe. -Ennyire fáj a fejed?- nézett rám még mindig, mire enyhén megrázta a fejem, mert már nem is éreztem annyira.

-Nem az már nem...de...-hasított belém egy érzés, amit nem tudtam hirtelen hova tenni.

-Nem tudom miről hadoválsz, de inkább ma nem menj be dolgozni. Maradj itthon és pihenj. - mosolygott rám kedvesen, s vissza ült a helyére. Majd a reggeli további része csendben telt, mire szöget ütött a fejemben egy valami, amit kérdés formájában fel is tettem neki.

-Hol??? - kapta rám a tekintetét a kérdésre. - Hol dolgozom?- néztem rá tágra nyílt szemekkel, mert semmit sem értettem, ami körülöttem történik.

-Egy divatmarketing cégnél dolgozol, a beszerzési osztályon. - válaszolt nekem, majd tovább folytatta a reggelijét. Engem viszont teljesen ledöbbentett a hallottak így inkább csendben ettem tovább én is. Reggeli után Kook elment dolgozni, s megint egyedül maradtam a sok furcsa gondolatommal. Majd csak arra eszméltem fel, hogy nyílt a bejárati ajtó és Jungkook lépett be rajta mosolyogva.

-Szia szívem. - ölelt át, s egy puszival köszöntve engem.

-Szia. Milyen napod volt? - kérdeztem tőle, közben elvettem tőle a táskáját és a kabátját, majd fel is akasztottam a fogasra.

-Nehéz, és zsúfolt. De túléltem... - indult el a konyha felé. - Van valami kaja??? - nézett rám kicsit szúrós szemmel, mire nemleges ráztam meg a fejem válaszom gyanánt.

-Sajnálom, de én...ne...nem tudok főzni! - hajtottam le a fejem zavaromban.

-Semmi baj, akkor rendelek. - és már nyúlt is a készülék után a zsebébe, majd elkezdett telefonálni. Addig felmentem a szobába, s felfeküdtem az ágyra. Így mélyedtem bele saját furcsa és kacifántos gondolataimba, de hamar a sötétségbe vesztem.

-Jimin...kicsi!!!- hallottam meg egy nagyon ismerős hangot és a szeretett becenevemet. Melegség járta át a lelkemet így lassan nyitogatni kezdtem a szememet, de senki sem volt a szobába csak én. Szemöldök ráncolva néztem még egyszer körbe, de ugyan arra a tényre jutottam magamban, egyedül vagyok a szobába. Így kicsit kómásan indultam lefelé amikor is ki szúrtam egy képet a falon. Két kisfiú volt rajta és mosolyogtak, teljesen egyformák voltak. S ekkor jött a felismerés Jungkooknak van vagyis volt egy ikertestvére JungHa. Így hamar lekapva a képet a falról rohantam le az alsó szintre.

-JUNGKOOK!!! - kiáltottam el a keresett személy nevét, mire rémülten rohant elém.

-Mi a baj??? - fogott a vállamra, s úgy nézett a szemembe.

-Ez... - mutattam felé a képet, mire kivette a kezemből és nézni kezdte.

-Mi van vele? Ez csak egy fénykép! - nézett rám értetlenül.

-Ott melletted. Ő az ikertestvéred Jeon JungHa. - mondtam szikla szilárdan, viszont Kook arca enyhe rémület ült ki.

-Miii??? Miről beszélsz?? Nincs testvérem ő itt Lee Taemin a legjobb barátom. - fordította felém a képet és egy másik kisfiú állt mellette mosolyogva.

-NEM! - kiabáltam rá és kitéptem a kezéből azt a szar, s apró miszlikre szedtem, viszont nem volt másik kép alatta vagy bármi más. Hirtelen kaptam rá könnyes tekintettem, de ő meg sem mozdult csak engem bámult meredten. Lassan kezdtem hátrálni tőle mire a fal a hátamnak ütközött, így kiesett a képkeret a kezemből, s apró darabokra tört az üveg benne. A fal mentén csúsztam le egészen a földig és temettem a kezembe az arcom.

-Mi a baj van velem??? Kook...mi van velem? - kérdeztem inkább magamtól mint tőle, mikor is két meleg kezet érzem meg a vállamon így felnéztem a tulajdonosára.

-Nincs semmi baj! Én itt vagyok neked. Szeretlek Jimin. - puszilt homlokon, majd segített felállni, s felkisért a szobába, ott az ágyra fektetett. - Pihenj kicsit szívem, addig feltakarítók. - beszélt hozzám, de már alig hallottam a hangját, mert egyből elnyelt az álom.

-Jimin! Ébredj fel... kicsi!!!-megint ez a hang ébresztett álomból, de most két erős kar ölelte át a derekam hátulról. Lassan ocsúdtam fel álmomból, s lenéztem szorosan ölelt körbe védelmezve ezzel. Nagy nehezen vissza tudtam aludni, de reggel ugyan úgy ébredtem mint előző nap. Minden ugyanolyan volt, a reggeli, az érzéseim, s az is, hogy itt valami nem stimmel. Lassan eltelt három hét, és ugyanaz a mókuskerék, ugyanaz a buta emberek és az ostoba fecsegéseik, plusz ez a furcsa, de nem tudom mihez kötni érzés. S ez nem kicsit rémisztett meg, amit persze nem mondtam el senkinek még Jungkooknak sem. Inkább azt csináltam, amikor volt időm lefeküdtem és próbáltam aludni, hátha újra hallom azt az édes hangot, de nem ne jött el a hang, nem szólított a nevemen, nem becézett, ahogy eddig. Teljesen elveszettnek éreztem magam...

-Szívem...-hallottam meg Kook hangját lentről. - Fürödj le, s öltözz át mingyárt itt lesznek a vendégek. - nyitott be a szobába, ahol inkább én szoktam tartózkodni.

-Kook... - szólítottam meg halkan, mire leült mellém és kérdőn nézett rám. - Bújj ide mellém. Kérlek! - mire felállt és a hátamnak simulva feküdt mellém, fejét nyak hajlatomba fúrta, s éreztem forró leheletét a bőrömön. Megborzongtam a tettére, mire összekulcsoltam az ujjait az enyémmel így húzva közelebb magamhoz. - Ha kérek valamit megteszed nekem? - suttogtam magam elé a kérdést, amire csak bólintott egyet. - Hívj Kicsinek. - s lehunytam a szemem hátha újra hallhatom azt az édes mély hangot.

-De miért? Sose engedted, hogy a termetedet miatt így hívjalak! - válaszolt csodálkozó hanggal.

-Csak tedd meg! - gördült le egy sós csepp az arcomon, a kétségbeeséstől.

-Jól van. - vette egy nagy levegőt, majd ki fújta azt, s pár perc csend után...

-Szeretlek kicsi!!! - búgta fülem mellett ezt a két szót, mire egy villámcsapásként ért a felismerés... az ő hangja... Az övé!! - lassan fordultam meg, s vele szemben feküdtem, csak mély barna, már-már fekete szemeibe néztem.

-Én is szeretlek Jungkook!!! - majd óvatosan ajkaira hajoltam a összeérintette azt. Finoman kóstolgattuk egymást mire ő mélyítette el az apró csókocskát, amiből egy szenvedélyes nyelv csata lett. Nyelvünk táncát meg nem szakítva húzott magára így a csípőjén ülve folytattuk nyálcserénket. Kezei felfedező útra indultak egész testemen, mire fenekemhez simultak a hatalmas mancsai, s jól bele is markolt. A hirtelen érzésre bele nyögtem a csókba és csípőmet jobban nemességére nyomta. Zihálva váltam el tőle, s csak bámultam rá.

-Na miaz baby, huncutkodni akarsz? Én benne vagyok... - húzta perverz mosolyra a száját, majd megpaskolta a fenekem,mire enyhén megugrottam. De ekkor esett le a dolog...

-Kook??? - szólítottam meg. -... sose hívtál babynek! - szűkítettem össze a szemem, és csak bámultam rá. Mire pár perc múlva egy ördögi kacaj törte meg a köztünk kialakult csendet.

-Jaj baby, annyira imádom amikor így viselkedsz. - hajolt hozzám és a fülembe sugott. - Ettől mindig begerjedek. - a mondat végére bele is harapott, amit egy fájdalmas nyögéssel dijaztam. És ekkor állt össze a kép bennem!!!~ Ő nem is Jungkook!!! Ő NEM JUNGKOOK!!! - ordítottam magamnak némán, majd lepattanva róla rohantam a fürdőbe, s magamra zártam az ajtót. Pár perc múlva minden sötét lett körülöttem és kongott az ürességtől. Lassan néztem körbe, de senkit és semmit nem láttam, olyan érzés volt mintha lebegnék, de két lábbal álltam a földön. Nem értek semmit sem... S ekkor megint irtózatos fájdalom nyilalt bele a fejembe térdre rogyva kaptam két kezemmel oda. Hátha segít ez valamit, de nem, ugyan úgy löktetett, és megint ez a hang.

-Jimin, életem ébredj fel!!! Mindenki itt van veled! - hallottam meg újra szívemnek édes hangot, és a hang irányába indultam. A sötétség kezdett halványulni, majd egy ismerős alakot láttam meg magam előtt.

-Kook??? - visszhangot a kérdésem, s lassan megfordult aki előttem állt, szemei pirosak voltak a sírástól és duzzadtak. -Jungkook! Ne sírj! - simítottam az arcára amibe belebújt mint egy kiscica, kezét kezemre helyezte így ott tartva az én mancsom.

-Jimin... - szipogott egyet, majd reszketeg levegőjét lassan fújta ki, mint aki megkönnyebbült. - Én... szeretlek! De... - újabb szipogás hagyta el ajkait. - Neked vissza kell menned!!! Jungkook vár rád! - a név hallatán kétszeresére tágultak a szemeim, és két lépést hátra léptem tőle, szemöldököt ráncolva néztem rá tovább.

-Jung... JungHa?? - ejtettem ki ezt a nevet, amitől egyfajta rettegés fogott el, de csak bólogatott nekem.

-Sajnálok mindent! - ekkor egy gyönyörű meleg fényt pillantottam meg mögötte, de két kézzel kapott kezeim után. - Kérlek vigyázz nagyon az öcsémre!!! Én már nem tudok. - hullottak a sós cseppek a szeméből, mire aprót bólintottam válaszom gyanánt. - Szeretlek Jimin! - Adott egy utolsó gyenge puszit és a fényesség kezdte beszívni őt, de a keze után kaptam így tartva őt vissz egy kicsit.

-Én is... - pusziltam a homlokára. -...én is szeretlek JungHa. És ne félj nagyon vigyázni fogok rá. - simítottam arcára, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait, s eltűnt előlem. Viszont a fényesség egyre erősödött úgy, ahogy a hangok is, egy meleg kezet éreztem meg kezemen, majd lassan pislogni kezdtem. Anyát pillantottam meg rádölve az ágyra, aludt. Félhomály fogadott, éles csipogással társulva, s halk hangokat hallottam körülöttem. Jungkook édes hangja ütötte meg a fülem, és egy másik ismerős beszéd is. Finoman próbáltam felülni, de nem ment az egész testem fájt még a fejbőröm is. S ekkor nyílt az ajtó, majd szembe találtam magam azzal a gyönyörű szempárral, ami rabul ejtett.

Jungkook...

Sziasztok csajok.
Na ide is ide értünk. A 37 rész.... Pfff kicsit nehéz volt megirni ez es az előtte lévő részt, de úgy érzem sikerült kihoznom a maximumot!!! Ha nem szóljatok nem sértődök meg. 😅
Na de már csak 3 fejezet van hátra... 😭😭😭
Remélem tetszett eddig a történet?!
És kitartást mindenkinek még a jövöhétre.
Millió puszika és ölelés

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️