Meghitten sétáltam egy parkban, és gyönyörű időnk volt. Mindent beborított a cseresznyefa rózsaszín szirma, s, ahogy a távolba révedtem a horizont teljesen egybeolvad a táj szépségével. Megálltam egy dob tetőn és onnan néztem a csodás tájat, mire hirtelen egy meleg kezet éreztem meg az én mancsomban. Nem kicsit ugrottam meg a mozdulatra, de amikor jobbra pillantottam Jungkook csodaszép mosolyával találtam magam szemben. Lassan fordított magam felé majd homlokon csókolt. 

-Nagyon szeretlek Jimin. - suttogta kettőnk közzé, mire hatalmas mosoly került az arcomra, de ekkor egy másik hang is megütötte a fülem. 

-"Nem!! Ne higgy neki! Ő sose szeretett senkit, főleg nem téged." - kaptam oldalra hirtelen a fejem a hang forrását keresve, mire a hátam mögött álló a vállamra rakta a kezét. 

-NEM! Ez nem igaz! - válaszoltam vissza a hangnak, amit az előttem álló furcsán bámult. 

-Kicsi minden rendben? - kérdezett lágy hangon. 

"-Sosem fog igazán szeretni!" - suttogja a hang a fülembe ismét, mire enyhén megráztam a fejem, majd megint az előttem állóra vezettem tekintetem. De a vér is meghűlt bennem a látványra. Kook fején lassan folyt le a pirosas folyadék, s színezte be fehér felsőjét. Hirtelen hátrálni kezdtem, de két erős kar ölelt magához, majd csókolt nyakamra. 

-"Látod??? Ezt te csináltad vele."- szólt ismét a hang hozzám, s hamar hátra pillantva vettem észre JungHat. 

-Ez nem igaz! E… engedj el.. - kezdtem kapálózni a kezei közt, s Jungkook ebbe a pillant a rogyott össze, majd üveges tekintettel meredt rám. - Kook!!! - kiabáltam a nevét, de meg sem moccant csak engem nézett élettelen tekintettel. - Jungkook… - ordítottam torkom szakadtából…. 

Egy éles fájdalom cikázott végig testemen és hirtelen a fájó ponthoz kaptam kezem. 

-Jimin!!!! JIMIN!!! - hallom a nevem, de még mindig transzba vagyok esve, mire valaki vállamba marva kezd el rázni engem. -Bassza meg! Jimin… - kiabált egy ismerős hang, s ekkor kezdett tisztulni minden a szemeim előtt. Sűrű pislogásom közepette vezettem tekintettem Kookra aki velem szemben ült rémülten. 

-Jun… Jungkook!!!! - suttogtam a nevét halkan, mire állam alá nyúlt és fel emelte azt. 

-Igen kicsi én vagyok. - válaszolt nekem bársonyos hangján, mire egy jóleső borzongás futott végig rajtam. - Rosszat álmodtál? - kérdi tőlem aggódva, mire enyhén bólintottam neki válaszom gyanánt. 

-Kook… - susogta a nevét. -... meg… megölelnél??? - néztem rám könnyes szemekkel, s egy mosoly kíséretében erős karjai közé zárt engem. Hatalmas keze a hátamon pihent, majd lassan simogatni kezdett vele. 

-Nincs semmi baj! Oké? - suttogta a fülembe megnyugtato szavait, mire hirtelen újra elálmosodtam, és már csak egy biccentést tudtam magamból kipéselni, mielőtt újra az álmok világába léptem volna. 

Ezek után már nem gyötörtek a rémálmok, amiért nagyon boldog voltam. Teltek a hetek és minden kezdet visszaállni a normális kerékvágásba. Viszont az egyik nap jött egy levél a bíróságtól. Miszerint be kell menjek egy tárgyalás felére és el kell mondjak mindent, ami velem történt. Elkapott a pánik miszerint újra fel kell idézem mindent, s azonnal felhívtam Namjoon aki aznap délután ki is jött hozzám. Nagyon sokat beszéltünk a dologról, és arra jutottunk, hogy el kell mondjak mindent hiszen nincs felni valóm. És igaza volt, nem kell semmitől már féljek, csak az álmaitól amit nem mkndtam el neki. Főleg az utolsót nem, mert akkor tuti megint valami bogyót írt volna fel nekem. Én viszont nem akarok már gyógyszert látni, felfordult már tőle a gyomrom. Jungkook is egyre több időt töltött velem, ami nagyon jó érzés volt, mindig figyelmes volt velem, és igen el itt egy igazi randira is. Amit nagyon élveztem először egy étterembe mentünk, aztán a Han folyó partját találtam magam, s kézen fogva sétáltunk a sok ember között. Imádtam vele lenni, s senkinek sem adnám oda ezt az érzést. 

Eljött a "tárgyalás" napja! Remegő kezekkel próbáltam begombolni az ingem, de valahogy mindig kicsúszott az izzadt ujjaim közül. Frusztráltan sóhajtottam egyett és dühösen trappoltam a fürdőbe kezet mosni, majd teljesen szárazra törölni, s újra neki esni annak a fránya gombnak. Mikor is anya lépett hirtelen a szobámba, majd el kuncogva magát elém lépett, s apró ujjaival a kis műanyagot a helyére illesztette.

-Így! - mosolygott rá szelíden, mire nekem is egy kis ajak görbület jelent meg a szám sarkában. Majd apró kezei közé fogta az enyémet és így nézett rám biztatóan. - Minden rendben lesz. Namjoon is ott lesz veled, és Jin is, na meg Kook is. - kezdett bátorításomba, de ekkor a csengő hangja megszakított ezt az idilli pillanatot, majd nagyon sóhajtva elindultunk lefelé. Anya ajtót nyitott én pedig a konyhába mentem egy kis teát inni. 

-Szia Jungkook. - hallottam meg szülőm hangját, majd ezután két erős kart éreztem meg a derekam körül. 

-Szia kicsi. - súgta fülembe dallamosan a köszönését, mire hátra hajtottam a fejem a vállára, s egy pillangó puszit nyomott a nyakam érzékeny bőrére. - Nem lesz semmi baj. Rendben?!- szólt hozzám halkan, majd ölelő karjai között szembefordultam vele, s a kezeimet a nyaka köré csavartam. 

-Hiszek neked. - adtam puszit az orra hegyére, de ekkor anya lépett be a helyiségbe. 

-Ne a turbékoló gerlepár indulunk kéne, ha nem akarunk késni. - figyelmeztetett szülőm, s egy nagy sóhajtás közepette indultunk az ajtó felé. A kocsiba ülve hatalmas csend állt be közénk, de nem az a feszült csend, pedig engem majd szétvetett az ideg. Kettőt pislogtam és már a bíróság épület előtt álltunk mind a hárman. Anya szerint Nam és Jin a folyosón fognak várni minket, ezért egy fokkal nyugodtabb voltam. Amint a tárgyaló terem elé értünk már nyílt is az ajtó és szólították minket. Ahogy a terembe léptem rengeteg üres szék szúrt szemet nekem, ja Jungkook elintézte, hogy zárt tárgyalás legyen az ügyre való tekintettel, mivel ő is érintett benne és a családja is. Reszketés sóhajjal fújta ki a bent tartott le egom, majd leültem a hatalmas fa asztalhoz. Ekkor jött be a bíró a terembe, s körbe nézve helyet is foglalt a pódiumon, majd a kis kalapáccsal ütött egyet evvel megkezdte a "tárgyalást". Először Namot hallgatta meg majd Jint is, aztán jött Jungkook és a végén én. A szívem a torkomban dobogott amikor leültem a recseg fa székre, és minden szem már szegeződött. A többiek szavait és saját magam nyugodsága érdekében, mindent elmondtam. Kezdve a betegségeket, majd a műtétet, és az utána történeteket is. Az egészeghallgatas végére már émelyegtem és nagyon rosszul éreztem magam. A bíró szünetet kért így a mosdóba siettem megmosni az arcom. A klóros szagú helyiségbe lépve elkapott a hányinger, és már ki is jött belőlem amit reggel ittam. Hirtelen a víz is levert annyira nem éreztem jól magam, majd a csaphoz lépve bámultam magam a tükörbe, de a hátam mögött megpillantottam valakit. Csak egy másodperc volt, de nagyon megijedtem így vizes kézzel rémülten szaladtam ki a folyosóra. Zihálva vettem a levegőt, s kezemet a mellkasomra nyomtam, hogy ezzel is nyugtassam magam. Viszont ekkor szóltak ki nekünk, majd vissza is mentünk a nagy terembe. Reszketve ültem a széken kezem tördelve. Mikor is a bíró ismét leült a helyére, majd a papírjai közt kotorászott, mire megtalálta amit keresett és elkezdte sorolni a vádakat, majd azt, hogy lezárta az ügyet. Fellélegezve akartam fel állni ültő helyemből, de egy torokköszörüles rántott vissza a valóságba. 

-Park Jimin a labilis eleme állapotára hivatkozva, javaslom, hogy szanatóriumi kezelésen vegyen részt.. Ami minimum 3 hónaposnak kell lennie. Az ügyet ezennel lezárom. - suhintott a kalapácsával és bennem akkor tudatosultak a dolgok. 

Végem!!!

Sziasztok.
Na a tegnapi rész most pótoltam nektek. Tudom uncsi lett meg minden, de kellenek ezek az átmenetek. 🤷‍♀️😅
Remélem azért tetszett?! 🤔🤔
Vigyázzatok magatokra.
Millió puszika és ölelés

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️