Sziasztok csajok.
Itt is volnék.... 😅
Kicsit izgibb lett a mint vártam. De remélem azért tetszeni fog majd nektek.
De kezdjünk is hozzá...

Jó olvasást. ☺️

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️

Ui:a hibákért bocsika, javítom őket.

Hűvös szellő ért a börőmhöz, s az éltető friss oxigént kapkodva szívtam be. A mellkasomon mintha ülne valaki így kissé nehezebb levegőt venni. Lassan nyitogattam a szemeimet, s egy szobában találtam magam, az ágyon fekve. Óvatosan néztem egyik oldalra, majd a másikra, de csak egy kis éjjeliszekrény volt mellettem rajta egy pohár vízzel. Nagyokat sóhajtva próbáltam felülni, majd a vízzel teli tárgyért nyúltam, amit le is húztam, s az üres poharat visszatettem a szekrénybe. Lassan vezettem végig a tekintettem a szóbán, de sehol semmi nem volt, csak egy kis ablak a falon, ami résnyire nyitva volt. Hamar összeszedtem a maradék erőmet és az ablakhoz botorkáltam. Kezemmel óvatosan nyitottam ki, de egy rács akadályozott meg a szabadulásomba. Mancsommal a hideg fém tárgyat megfogva kezdtem kicsit rángatni, viszont minden hiába… innen nincs menekvés. Csalódottan lépkedtem vissza az ágyhoz, s csak magam elé bámultam. 

-Anya! Haza fogok menni. Ki kell innen jutnom. - gondolkozok hangosan, majd reflekszből a kisszekrény fiókjához nyúltam s, hogy kihúztam. Egy másodperc alatt csillant fel a remény hátha…remegő kezeimmel nyúltam a telefonomért, s kezdtem kapcsolagatni de hiába. Mire rájöttem, hogy talán kikapcsolta ő. Hamar kezdtem hosszan nyomni az egyik gombot és fel villant hirtelen a kijelző. A szívemet átjárta a remény sugarai, majd be is könnyezett a szemem, viszont a boldogságom szertefoszlott, amikor az ajtó ismét kinyílt és belépett rajta életen megkeseríője. Hamar a combom alá rejtettem a megtalált tárgyat és próbáltam csak magam elé bámulni, ahogy eddig le ne bukjak. 

-Végre magadhoz tértél! Ideje volt… - jött közelebb, mire óvatosan a kicsit hátrébb hajoltam, de nem mozdult a lábam. - Naaaa ne durcáskodj… hoztam neked meglepit. - néztem rá undorral, s a kezében egy tálca volt, rajta két kistanyer, s azon egy - egy szelet süti. Mit akar ez most??? Együtt sütizgetni, vagy talán szülinapja van??? Ahhh biztos… - gondolkodok el hirtelen, mire arra eszmélek fel, hogy a combomat simogatja ez az állat. Hamar kapcsoltam és a tányérrért nyúltam, amit mellénk rakott le. Gyorsan a kezébe nyomtam, majd jó kisfiú mondjára én is magamhoz vettem a masikat, s falatozni kezdtem. 

-Várj… - kiáltott rám és egy gyertyát húzott elő a zsebéből és gyufát, én meg értetlen fejet vágva néztem rá. 

-Ez… - biccentettem a kezében lévő tárgyak felé. -...minek??- nyögtem ki a kérdésem nagy nehezen, ugyanis már féltem minden apró mozdulatát és cselekedetétől. 

-Jaaa… olyan kis butus vagy. Hát ma van a szülinapod. És fel szeretnélek köszönteni. 

-Hogy micsoda??? - néztem rá elképedve. - Nekem októberben van. - jegyzetem meg halkan, de meghallotta, s levagta a tányért a földre. Majd éjfekete iriszeivel kezdett méregetni. 

-Azt mondtam ma van! Felfogtad? - kiabált a képembe, mire a félelem minden formája átfutott rajta egy másodperc alatt. 

-Re… rendben. - válaszoltam neki dadogva, s ekkor egy nagyon jó terv jutott az eszembe. - Deee akkor köszönts fel rendesen, és kérek ajándékot is. - tettetem a jófiút, hogy beadtam a derekam. 

-Ohhh… sajnálom máris hozok meg egy szeletet, addig ne egyél a tiédből. - ezzel fel is állt és kiviharzott a szobából. És én ezt vártam gyorsan leraktam a tányért, s a telefonomon egyből Kookot hívta, de ki volt kapcsolva, hogy aztán az őrs számát tárcsáztam be. Két csörgés után fel is vette a kezelő… 

-Halló. Kerületi rendőrség. Mi a probléma? - szólt bele egy női hang. 

-Ha… Halló. Kérem kapcsolja nekem Jeon Jungkook nyomozót!!!- suttogtam bele, hogy mit is akartam. 

-Elnézést, de nem értettem jól. Kivel szeretne beszélni? Mi a probléma.? - kérdezett vissza, mire kicsit dühös lettem. 

-Kapcsolja JEON JUNGKOOK NYOMOZOT. - szóltam bele hangosabban, hogy ő is hallja. 

-Sajnálom, de így nem tudok segíteni. 

-Istenem. Kapcsolja már könyörgöm… - zokogtam fel a telefonba. - Park Jimin vagyok elég ha ennyit mond neki. -  remegett meg a ahamgom a sírás miatt, de ekkor nyílt az ajtó megint, és belépett rajta ő egy újabb tányérral a kezében. Amilyen gyorsan csak tudtam vissza rejtettem a combom alá a készüléket, s kezeimmel a szememet kezdtem törölgetni. 

-Na mi az csak nem elérzékenyültél??? Tudok ám ezen is segíteni cicám. - ült le velem szemben a székre és elkezdett nekem énekelni, közben pedig a gyertyát gyújtottam meg. Én meg csak azon tudtam imádkozni, hogy talán Jungkook megtalál. Meghatottságot szinlelve fújtam el a dal végére az apró lángokat, majd kezdtünk el enni. Miután befejezte a tányérokat a tálcára tette, s azt a kis éjjeliszekrényre. 

-Na és most… - csapta össze két kezét, majd megdörzsölte azt. -.... jön az én meglepetésem.- kezdett felém mászni az ágyon, viszont én végig ülve próbáltam maradni a telefon miatt is, amit rejtegettem előle. - Mi lesz cica mássz feljebb. Így elég kényelmetlen lesz. - susogta a fülembe, és homlokon csókolt, mire a gyomrom liftezni kezdett. Mire lassan felemeletem a lábam és úgy próbáltam rakni a talpam, hogy pont a telefonja lépjek, ami sikerült is igy a földre toltam le a készüléket. Felmásztam a matracon a támláig, s a térdeimet felhúzva hajtottam rá a fejem…. 

Istenem Kook igyekezz… Kérlek!!! 

Jungkook szemszöge. 

Már két hete semmit sem tudok Jiminről. Az egész napomat az örsön töltöm és csak gondolkodok, s az összes térfigyelő kamerát átnéztem  hátha találok valamit, de semmi, mintha elnyelte volna a föld. Hajtottam le a fejem az asztalra, annyira el vagyok keseredve merre lehet? Jól van? Én mindent megpróbálok, az összes nagyobb kórházat is felhívtam hátha rosszul lett és bevitte valaki, de semmi, nulla csődöt mondtam. 

-Héé Kook hívd fel hátha lesz valami! - szólt ide nekem Taehyung, ugyanis minden nap megcsörgetjük a számát hátha… 

-Jól van. - nyúltam csalódottan a kagylóért, és tárcsáztam, mire foglaltat jelzett. - Tae… - álltam fel lassan nehogy megszakadjon és döbbenten néztem rá. 

-Mi van? - szólt vissza nekem, de amikor nem válaszoltam odarohant hozzám és kikapta a kezéből. 

-BAZD MEG…. A poloska… - rohantam a kisebb szoba felé és egyből a géphez ültem és sűrűn potyognak kezdtem. 

-Meg van baszod?! - lépett be a helyiségbe barna hajú barátom amikor is egy női hang csapata meg a fülem. 

-Jeon Jungkook!!!- kiabálja a nevét mire rávágtam az asztalra és kinéztem az ajtón. 

-Mi van? - szóltam oda. 

-Elnézést valaki magát keresi valami Park… - hadolvalja nekem zavarodottan a nő, mire kiszaladtam a kinti pulthoz és felvettem a telefont. 

-Jimin!!! Halló… - de senki nem szólt bele csak szipogást lehetett hallani és egy undorító férfi hangot. 

-TAE… KERESD MEG A TELEFONJÁT! AZONNAL… - ordítottam el magam mire barátom vissza szalad a szobába, addig a fülemhez raktam a telefont és hallgattam mi történik a vonal másik végén. 

"-Most kapsz tőle egy ajándékot. 

-Kérem hagyjon békén, én ez… ezt nem akarom. - szólalt meg Jimin meggyötört hangon. 

-De hiszen nem fog fájni… ígérem!" - válaszolt neki ez a fasz, mire olyan mérhetetlen düh kerekedett bennem, hogy ököllel vágtam rá a pultra. 

-Istenem Kim Taehyung mi lesz már!!!???? - kiabáltam el magam idegességemben, mire kiszaladt hozzám egy cetlivel a kezében. 

-Megvan. Gyere menjünk! - húzott maga után az kocsija felé. 

-Hol van faszom kivan mondd már!- csatoltam be magam, s kiraktam a megkülönböztető jelzést. 

-A régi házatokban!!!- és már indult is padlógázzal. 

Remélem még időben odaérek?? Tarts ki Jiminie már megyek érted.