Jimin szemszöge. 

Nem tudom mennyi lehet az idő, és hányadik van. Itt lent teljesen elvesztettem az időérzékemet, se egy ablak vagy óra. De hisz mit keresne egy óra, egy ilyen helyen??? Ez teljesen abszurd… csak az ajtó nyitásakor szütödik be egy kis fény, akkor kapok enni. Viszont ezt nem tudom megmondani milyen időközönként hozza mindig más napszakban teszi. De legalább a kaja ehető többé kevésbé. Viszont amíg meg nem eszem itt van lent velem Ő, s mindig megetett. Sosem oldja el a köteleket a kezemről, így a vastag rost köteg már kikezdte a bőrömet. - ekkor gondolataimból az ajtó jellegzetes nyikorgása ránt vissza és megint itt van egy tálcával a kezében. Lassan emelem fel a fejem és nézek rá párás lélektükreimmel. 

-Na! Csak nem még mindig a lovagod után sírsz? - kérdezte tőlem gúnyosan, de nem válaszoltam neki, csak oldalra fordítottam a fejem és a sarokban lévő pókhálót szugeráltam. Viszont nagy bámulásomból egy kéz ránt vissza, ami maga felé fordít… 

-Mizu cicám!!! Hoztam neked finom kajcsit. Éhes az én kis szerelmem? - néztem rá sokkoltan, mire elrántottam a fejem a kezéből. - Naaaa ne legyél ilyen kis durcás! Inkább gyere… - tartja felém a kanalat, s rajta egy falat ételt. De én nem fogadtam el inkább kérdésre nyitottam a szám…. 

-Hányadika van, s milyen nap???? - suttogtam magam elé halkan a kérdésemet, amik nagyon is foglalkoztatnak. Mire lecsapta a tálcát a földre és erőszakosan emelte fel a fejem, hogy a szemeimbe tudjon nézni. 

-Hmmm mit érdekel az téged? Haaa??? - kiabál az arcomba, amitől nem kicsit rémülten meg. 

-Csa… csak szerettem volna tudni! - jegyeztem meg neki halkan, már a hangom is elment a sok sírás miatt.

-Ohhhh már értem. - nevetett fel cinikusan. -... azt hiszed majd megment valaki??? Amúgy csak megsúgom neked cicám nem keres az égvilágon senki. Ennyi idő után se… - horkantott fel ördögien, mire még jobban az államra szorított.-... amúgy Szeptember 16.-a van, péntek! - válaszol az első kérdésemre fölényesen, majd felállt a székről és se szó, se beszéd itt hagyott. Ezekben magányos időkben amikor egyedül hagy csak anyámon jár az eszem. Biztos nagyon aggódik értem, és minden nap idegeskedik ez nagyon sok idő… két hét távol otthonról. Ez nagyon hosszú… de legalább Jungkook örülhet nem kell egy ilyen nyomorékot fuvarozgatni mint én. Biztos már van egy szép barátnője, és már azt sem tudja ki az a Park Jimin. - sirom el magam megint ezekre gondolva, annyira rossz és fáj ez az egész. Csak én lehet ennyire szerencsétlen, hogy egy ilyen emberbe szerettem bele mint ő. Igen a sok találka és beszélgetés eredménye ez, kedvelem őt, szeretem ezért is fáj annyira a dolog. Inkább maradtam volna a lelkem sötétjébe, ott legalább senki sem bántott volna talán nyugodtabb életem lenne, nem kellenek nekem barátok, főleg nem a szerelem. Ha minden szerelem ennyire fáj inkább kár volt ez a szívátültetés. Éltem volna a saját ketyegőmmel addig amíg bírom, aztán szép csendben elmúltam volna. Igen ezt kellett volna tennem, nem foggal, körömmel az életbe kapaszkodni ami ne ér egy fabatkát sem, ha nem szeret az akinek kellene. Sirok fel keservesen, s így ért utol az álom ismét. 

Apró neszek csapják meg a fülem, s az ajtó nyitódása. Lassan emeltem fel a fejem, s két meleg kezet éreztem meg arcom két oldalán. 

-... min… Jimin!!! - hallom a saját nevem, de válaszolni már nincs erőm, csak lassan felnézek rá, s nem hiszek a szememnek… Jungkook az!!! Hát mégis eljött értem… ekkor a bensőmben ezer és egy pillangó kezdett el egyszerre csapkodni. 

Jun… Jung… jungkookhhhh - dadogó ki a nevét halkan ennyi erőm még maradt. 

-Gyere segítek. - lépett el tőlem, majd kioldta a köteléket és fel segített a székről. A testem minden egyes pontja bizseregni kezdett, mintha ezer késsel szurkálnák a testemet, ezért össze is rogyok a székről felállva. - Jimin. Nem ütötted meg magad? - gugol le elém, s a kezét a vállamra tette, mire nemlegesen megrázta a fejem válaszom gyanánt. - Gyere sietünk kell! - mondja halkan, s ekkor kivágodott a nagy vasajtó, és Ő lépett be rajta. 

-Ahhh Jungkook. Végre te is itt vagy. Ez aztán a meglepetés. - hallom meg gúnyolódó hangját amitől a hátamon a szőr is felállt. 

-Nem megmondtam, hogy figyelj rá??? Nézd milyen állapotban van. - ordít rá Kook mérgesen. 

-Jaj most mit izélsz már. Kapott enni, és inni is. Ennyit kértél. - fonja karba a kezeit mellkasa előtt ez az őrült. És ekkor esett le minden, s fájdalmasan fel nevettem. 

-Szó… Szóval igaz minden. - néztem a mellettem térdelőre aki, sápadtan bámult engem mikor megszólaltam. - Igaza volt mindenben… tehát sose szerettél!!! Én meg… - nevettem fel fájdalmasan ismét, és megpróbálok hátrébb húzódni tőle. 

-Jimin… - ejti ki a nevemet a száján, s felém nyújtja a kezét, de csak lehajtott fejjel tudok szipogni annyira fáj. 

-Gyűlöllek!!!- ejtem ki a számon ezt az egy szót, mert ezt érzem. - Inkább ölj meg, de ez… - kapok a mellkasomra a fájdalom miatt ,ami egyre jobban belenyilal a szívembe. - Ölj meg!! Nem akarok ezzel a fájdalommal együtt élni… 

Hatalmas puffanásra riadtam fel, s kaptam fel a fejem a hang hallatán. Gyorsan körbe néztem, de Kook sehol sem volt. Akkor ezek szerint álmodtam az egészet? Lép elém valaki, és mire realizálom ki is az a számba dug egy fémtárgyat rajta valami keserű étellel. A kanál eltűnik a számból, de kiköpni nem tudom ezt a förtelmes szart, mert befogja a számát hatalmas kezével, így jobb ötlet híján lenyeltem. Fintorogva néztem rá, majd egy újabb kanál étel került a számba, s megint befogta a szám, ezt addig csinálta míg el nem fogyott az egész, majd vigyorogva nézett rám, miután letette a tányért az asztalra. 

-Jól laktál? - kérdezi fölényesen tőlem, mire bólintottam viszont hirtelen vert le a víz és kezdtem el kapkodni a levegőt. - Huuu jó gyorsan hatott, ahogy látom. - jegyzi meg nevetve és a combomat kezdi felfelé simogatni, mire feleszmélek  az ágyékom égni kezd, s a gagyámat igen szűkösnek kezdtem érezni. 

-Mi… mit csináltál velem? - néztem rá döbbenten könnyes szemekkel zihálásom közben. 

-Csak egy kis játék. Semmi több! Amúgy viagrát kevertem a kajádba. - válaszolt nekem egy perverz mosoly társaságában. Majd nyakam érzékeny részét kezdte el nyálas csókjaival beboritani, mire engem elkapott egy erős hányinger majd forogni kezdett a szoba. Mellkasom égett, s a szívem majd ki akart ugrani a helyéről. 

-Ahhh… neh… nemhhh…. kahhh… kapolhhh levegőt.. - próbáltam kinyögni neki, mire a szemei tányér nagysárgura kerekedtek ki. 

-Mi van??? Ne szórakozz… - oldott el a székről, s ki is vezetett a kis szobából egy másikba, ahol egy nagy franciaágy volt csak. Zihálva léptem kettőt hátra de a fal megakadályoztak, hogy tovább menjek. Véres kezeimet a mellkasomra szorítottam, majd lecsusztam a fal mentén. 

-Neeee…. Csak ezt neeee…. - zokogtam fel fájdalmában, s ekkor ismét elnyelt a sötétség.

Sziasztok csajok.
Először is Boldog Jungkook napot mindenkinek. 💜💜💜💜💜💜💜💜💜A másik túléltük ezt a mai napot, így kell a többit is. 🥰
Kitartást nektek....
S azért remélem tetszett a rész?!?!
Millió puszika és ölelés

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️