Jungkook szemszöge. 

Úristen elmondtam neki, azt ami hetek óta vagyis nem is tudom mióta nyomta a szívemet. És ahhh megcsókoltam… azok a mézédes dús ajkak…a fellegekben jártam tőlük. - döltem hátra az autó ülésében és csak rá tudtam gondolni. Felhőtlenül boldog vagyok… - gondolataimból a telefonom csörgése rántott vissza, hamar elővettem és fogadtam Tae hívását. 

-Mondd!! - szóltam bele kicsit mosolyogva. 

-Szia Kook. Fejlemények vannak a poloskával. Gyere vissza… - válaszolt nyugodt hangon nekem. 

-Jól van. Tíz perc és ott vagyok. - mondtam majd rá is vágtam a telefont. Hamar beindítottam a kocsit, s már indultam is vissza az őrsre. Amint beértem a lehallgató szobába siettem, ahol ott ült barátom egy fülhallgatóval a fején. 

-Na mi volt? - kérdeztem fel egyből, s le vágodtam mellé a székbe. 

-Tessék… - nyújtotta felé az említett tárgyat majd a fejemre helyeztem, és már játszotta is vissza a beszélgetést. 

"-Halló Kim Namjoon. 

-Szz… szia Nam. Jimin vagyok. - szólt bele reszketeg hangon a drágám. 

-Aaa szia Jimin. Baj van?? 

-Ne… nem semmi csak szeretnék valakivel beszélni. 

-Értem!!! Hát akkor hallgatlak… 

-Szoo… Szóval megismertem valakit. És ez a valaki ma me… me… - Jaj annyira zavarban tud lenni még ilyenkor is.

-Me…mi? Jimin?!?! Halló??? 

-Szóval Meg…megcsókolt. És annyira jó volt még minden, de félek. Saját magamtól… 

-De miért? Vannak még rém álmaid? 

-Há… hát azok már csökkentek, de folyton az ő arca ugrik be… ez annyira kétségbeejtő!!! 

-Figyelj! Ezek csak álmok!! Ahogy már én is, s Jin is mondtuk. Nem kell velük foglalkozni. 

-D… de Nam a… azért kicsit frusztráló, majd minden este gyilkosságokat álmodni. 

-Miii??? Ezt eddig nem mondtad. Milyen gyilkosságokról beszélsz?? 

-Ne… nem tudom. De már a bogyók sem segítenek… 

- Jimin gyere kész a vacsora.!!! - hallottam meg egy női hangot a háttérben, gondolom az anyukája.

-Most mennem kell. És köszönöm, hogy végig hallgattál!!!

-Oh igazán nincs mit. Viszont ezt a beszélgetést holnap folytatjuk. 2-re megyek. Rendben? 

-J… jól van. Jó éjt szia. 

-Jó étvágyat Jimin. Szia. "

Hirtelen néztünk össze társammal, s fejem kezdtem vakarni. 

-Ez meg mi volt??- kérdezte tőlem a mellettem ülő. 

-Passz, de holnap megpróbálok beszélni vele. - könyököltem a falapra, s úgy gondolkodtam tovább, mire halk kuncogást hallottam meg magam mellől. - Most mit nevetsz?! - néztem rá szurosan Taehyungra. 

-Haaa… szóval megcsókoltad mi??? Te kis csődör…-nevet tovább és a hasát fogja. 

-Kurvára semmi közöd hozzá baszki. A saját elbaszott életeddel foglalkozz. - vágtam hozzá nyers szavaimat, de csak egyre jobban hahotázott mellettem. - Én legalább megtettem, amit te fel éve halogatsz Yoongival. - Itt mintha elvágták volna a hangját, majd elkomorult és a fejét az asztalra hajtotta. 

-Muszáj volt ő felhozni?? - kérdezte tőlem zaklatott hangon. 

-Igen muszáj volt. Miért nem állsz elé, és mondod meg az igazat? - tettem vállára a kezem nyugtatás gyanánt. 

-Mert… mert ez nonszensz neki vőlegénye van. Én meg csak egy kis koszos zsaru vagyok. Meg különben is a főnök úgysem engedné, hogy a fiával randizzak, vagy bármilyen kapcsolatom legyen vele. - sóhajtott nagyot a mondat végére és még egy könnycsepp is kiszökött a szeméből. 

-Ne mondd azt, hogy soha! Mindig van egy esély, vagy élsz vele, vagy hagyod elveszni. - néztem az előttem lévő falra gondterhelten. 

-Ahhh… bárcsak igazad lenne. Na de örülök nektek! És amúgy mikor mutatod be nekem. Kíváncsi vagyok ki csavarta el a nagy Jeon Jungkook fejét ennyire. - kuncogott halka, és olyan volt mintha az előbb nem is a nagy szerelméről beszéltünk volna. 

-Naaa húzzunk haza… hulla vagyok. - szólok rá barátomra, aki csak bólint egyet majd elindult az ajtó felé. Hamar a parkolóba értünk, s mind a ketten a saját kocsinkba ülve indultunk el haza. 

Lakásba lépve levettem a cipőm, majd a konyha felé indultam. A hűtőből ki kaptam egy sört, s így ballagtam vissza a nappaliba. A kanapén ülve gondolkodtam el a mai nap történésein , s arra jutottam, hogy mindent megért. Végre elmondtam annak az embernek az érzéseimet akinek akartam, plusz még meg is csókoltam. Öleltem magamhoz egyik kezemmel az ülő alkalmasság egy párnáját. Tekintettem a plafonra vezettem majd úgy gondolkodtam tovább. Holnap mindenféleképpen kell beszéljek vele! De, hogyan hozzám fel? Vagy miként kezdjem, ha egyből rákérdezek tudni fogja, hogy megfigyelem, viszont ha meg nem csinálok semmit baj lesz belőle. Érzem a zsigereimben valami készül, és az az SMS nem véletlen volt, amit Jimin a telefonja kapott. Valaki vadászik rá, csak ki kell derítenem kicsoda!!- hirtelen telefonom csörgése rántott ki gondolataimból. Gyorsan kihalásztam a zsebemből és egy ismeretlen szám hívott, gyorsan elővettem a határozottabbik énemet, majd a zöld ikon felé húztam az ujjam, s a fülemhez emeltem a készüléket. 

-Halló. Jeon nyomozó! - szóltam bele, de nem kaptam választ… - Halló?!?! - halloztam bele megint mire egy suttogó hangot hallottam meg a vonal végéről. 

-Szia Jungkook! Min Yoongi vagyok. Tudod… - nem tudtam befejezni mert közbe szóltam. 

-Igen tudom ki vagy! Miért hívtál?? - kérdeztem rá a hívása okára, de csak nagyot sóhajtott… 

-Sajnálom, ha zavarlak, de valakivel szeretnék beszélni. És rád gondoltam egyből, hisz te Taehyung társa vagy. - hadarta el a mondandóját.

-Igen az vagyok, de ez, hogy jön ide???

-Háát tudod… nem vagyok most boldog. Taemin rendes meg mi… - Itt megint a szavába vágtam… 

-Taemin??? Az meg kicsoda? 

-A vőlegényem! Apám akarja ezt a házasságot, de én nem. Nem szeretem őt!!! Én… - kezdett el dadogni össze - vissza, ami most nem kicsit idegesít. 

-Te mi??? Bökd már ki… - kiáltottam rá. 

-Szóval én más valakit szeretek. - mondta olyan suttogva, hogy még a holtak se hallották volna meg. 

-Értem. És mi közöm van nekem ehhez, s föle… Várjál! Te Taehyungba vagy szerelmes???- csaptam magam homlokon a felismerés véget mire egy halk igent kaptam a vonal másik végéről. - Mi akarsz mit tegyek? - mosolyogtam, de ezt ő nem láthatta. 

-Segíts….segíts, hogy tudjunk találkozni. Csak mi ketten. - susogta még mindig nekem. 

-Rendben. Ezen a számon elérlek? 

-Igen. De csak délután hívj, akkor nincs itthon Taemin. - válaszolta majd egy gyors szia után rám is vágta a telefont. Én pedig csak bámultam a fekete kijelzőmet, hogy most mi is van? Na de térjünk vissza az én szőke szépségemhez, holnap mindenféleképpen kell beszéljek vele, ha megharagszik rám, ha nem. Bár az előző esélyesebb. Ezekkel a gondolatokkal indultam a fürdő felé, ahol vettem egy gyors zuhanyt, majd hulla fáradtan a puha ágyamba zuhantam. S két pislogás után már az álmok földjén jártam. Vele…. 

Sziasztok csajok.
Szóval csüröm csavarom amennyire tudom. 😅
Remélem azért így is tetszik a dolog majd.
Pihenjetek sokat ebbe a nagy melegbe.
Miilio puszi és ölelés

Ui: nincs átolvasva...

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️