Gyilkos szemszöge. 

Idegesen és dühösen járkáltam fel s alá a kis lakásomban, majd elő törő könnyeimet durván töröltem le. Meghalt!!! Meghalt és még csak nem is tudhatta az igazat. Nincs többé… - zokogtam fel a kicsi szobám közepén, majd rogytam térdre a fájdalomtól. És így ért el az álom, ahol ismét találkozhattam vele. 

Hatalmas szív fájdalomra ébredtem fel, mintha mázsás súly lenne a mellkasomon. Lassan tápászkodtam fel a földről, majd mintha lámpa gyúlt volna a fejembe kaptam a kabátom, s elindultam a kórház felé. Sietősen szedtem a lábaimat, így kb fél óra alatt be is értem. Ott a recepcióhoz siettem, s próbáltam normális hangnemet megüti az előttem ülővel. 

-Elnézést. Egy férfit keresek ma hozták be reggel. JungHa a neve. Sajnos a vezetéknevét nem tudom. - vázolta fel a dolgot neki. 

-Jó estét. Sajnálom, de nem adható ki információt a páciensekről, ha nem családtag.-válaszolt nekem kedvesen, de íritált a hülye értetlen feje. 

-Én… én is ott voltam amikor történt a baleset. Érti?? Csak kíváncsi vagyok hogy van! - kezdtem el magyarázkodni. 

-Akkor sem adhatok ki információt. Sajnálom. - nézett rám egy mosoly társaságában. 

-BASSZA MEG. ILYEN ÉRTETLEN. - csaptam a pultra dühömben, majd elindultam kifelé. - A picsába… ezt nem hiszem el. - kezdtem el őrjöngeni, és egy fém kukán vezettem le a feszkót. Az aszfaltra rogyva szívtam be élesen a levegőt majd fújtam ki. - Gondolkozz GONDOLKOZZ!!! Mit csinálna ilyenkor JungHa!?!? - törtem a fejem hangosan mire... - Megvan. - kiáltottam fel, s hazáig szaladtam. Ott elő kerestem valami fehér cuccot szájmaszkot pedig minden boltba lehet venni, majd holnap reggel bemegyek és akkor kiderítek mindent. 

Másnap kb 8 óra körül már a  kórházban voltam és az álruhám teljesen jónak tűnik, senki sem néz látogatónak. Hamar szedtem a lépcsőfokokat a kartonozóig. Már csak ezt a vén asszonyt kell eltünteni innen. Törtem a fejem mire… ez az!!! -csetintettem egyett majd beléptem a kicsi szobába.

-Elnézést. De a recepcióról küldtek valamelyik paprí nem jó. A főnök látni kívánja. - néztem rá a szemüvegem mögül. 

-Miii??? Azt, hogy na de mingyárt vissz jövök. - evvel ki lépett a kis helyiségből és egyedül maradtam. Vettem egy nagy levegőt, majd ki fújtam azt. 

-De hol is kezdjem???-kérdeztem magamtól hangosan, majd a friss papírhalomra néztem az asztalon. Először annak estem neki, s nem is kellett sokáig keresgéljek egy szervdonor papír akadt a kezembe egy másikkal egyetemben. Kezdtem volna olvasni, de hangokat hallottam meg kintről így a felsőm alá csúsztattam és kiszaladtam onnan. Szerencsére a folyosón senkibe sem botlottam bele, így észrevétlenül hagytam el a kórházat.
Amint hazaértem egyből a papíroknak estem, és nem is kellett sokat olvassnom, hogy egy ismerős vezeték névre találjak. JungHa családja egy beleegyező nyilatkozata szervdonor transzplantációra, máj, szív, vese, de csak egyet használták fel a felsoroltak közül. Lassan lapoztam tovább és az utolsó oldalon egy műtéti nyilatkozat szív átültetésra, viszont az nincs feltüntetve kinek csak egy aláírás virított a lap alján : Parkné.

Szóval erről a Parknéról kell kiderítenem mindent. Először is a kórházba telefonáltam be, információért. Amit a központos meg is adott, úgy, hogy a férjének adtam ki magam. De amit megtudtam az ledöbbentett és új reményt adott, hogy tovább élhet JungHa. Már csak össze kell ismerkedjen vele! Park Jimin nemsokára találkozunk.

A napok hónapokká nőttek, és egyre jobban a depresszióba süllyedtem. S elhatároztam magam, látnom kell őt muszáj tudnom, hogy jól van. Így hát kiderítettem a lakcímüket és minden áldott nap ott álltam egy magas fa mögé rejtőzve. Mígnem egyik nap megláttam egy alacsony kapucnis srácot kijönni onnan. Már akkor nagyot dobbant a szívem, mert ő volt az Park Jimin! Lassan követtem a szupermarketig, majd minden mozdulatát végignéztem viszont a kasszánal ott hagyta a tárcáját, így utána szaladtam és a parkolóba értem utol. A szemei tágra nyíltak amikor megfordult és a keze felé nyújtottam a tárgyat. Innen tudtam, hogy fel ismert és itt határoztam el magam. Vissza kell szerezze őt magamnak! El kell mondjam neki mennyire szeretem és, hogy amit akkor mondtam neki az mind hazugság volt. Így hát a közeli kávézóban kezdtem el dolgozni hajamat szőkére festettem, nehogy megismerjen, bár 5 percre találkoztunk annyi nekem bőven elég volt.
Majdnem minden nap bent voltam és csak vártam, hátha egyszer bejön és újra Beszélhetnénk. Aminek meg is lett a gyümölcse, mert egyik délután gyönyörű sziluetjét vettem észre, ahogy az ajtó előtt gondolkozott, majd be nyitott. Áldom az eszem, hogy mára elvállaltam a műszak cserét. Félve és enyhén dadogva lépett a pulthoz mire ki tudta nyögni mit is szeretne. Viszont nem sokkal később egy barna hajú srác lépett be, és a rendelés leadása után le is ült vele szembe. Belül tajtékoztam a dühtől, hogy evvel a senkiházival találkozott. Jungkook utálom őt, ő tette azzá JungHat ami lett. Egy gyilkossá, egy szeretethiányos, utálkozó, önbíráskodó emberré. Bosszút fogok állni rajta és mindenkin,aki ártott neki az életben, így miután elmentek bezártam és az utcán sétálgattam amikor is egy potenciális célponton akadt meg a szemem. Gyorsan a táskámba kezdtem kutatni és a két jól ismert tárgyat elő is húztam belőle. Egy rongyot és kloroformot, lassan elkezdtem követni a kihalt utcán a nőt. Mire az egyik sarkon beértem és el is kaptam. Mihelyst elkábult a vállamra kaptam és JungHa háza felé vettem az irányt. Mindent tudtam mit, s hogyan csinált a szerelmem. Így azt folytattam amit JungHa abba hagyott a halála miatt. És boldogan várom azt a pillanatot amikor Jimin itt lesz velem a karjaimban, és együtt csináljuk a gyilkolást.
De ha ez meglesz Jungkook lesz az első áldozatunk a bosszúm beteljesítése véget. 

Sziasztok.
Szoooo..... Itt a kövi rész. És jó pár morzsát is elhintettem nektek benne. 😅
Na de szerintetek, hogy jön a képbe Jungkook, s miért utálja ennyire őt??? 🤔🤔🤔
A válaszok hamarosan érkeznek majd.
Addig is pihenjetek...
Millió puszika és ölelés

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️