"Remélem jól döntöttem, amikor felhívtam telefonon…" 

Remegő kezekkel értem abba a kávézóban, amit megbeszéltünk Jungkookkal. A szívem a torkomban dobogott, tenyerem izzadt és éreztem bármikor elájulhatok, de próbáltam tartani magam. Igy végül nagy nehezen lenyomtam a fém kilincset, majd beléptem a kis hangulatos helyiségbe. Mindenhol üres asztalok voltak, de a pultban állt egy fiatal szőke hajú srác. Odaléptem az említett tárgyhoz és gombóccal a torkomban próbáltam magamból egy épkézláb mondatot ki nyögjek.

-Szép napot. Mit adhatok? - kérdezte tőlem mosolyogva. 

-Szia. Ne… neked is. - kezdtem el dadogni, de nem tudom miért. - E… egy narancslevet ké… kérek. - ismét… ezt nem hiszem el, utoljára általánosban dadogtam. 

-Rendben. Foglaljon helyet azonnal viszem. - evvel nekem hátat fordítva kezdte el készíteni a kért innivalót. Addig én is kerestem egy eldugott de kényelmes asztalt, és megis találtam az ablak mellett. Gyorsan helyet is foglaltam, s vártam a rendelésemet. Ekkor viszont csilingelt az ajtó fölötti kis dísz, ami jelzi a vendég érkezését. Így én is oda kaptam a fejem és Jungkook arca, majd egész lénye tárult elém. Ő is először a pulthoz lépett egy kicsit beszélgetett a sráccal, majd körbenézett és kiszúrt engem így célirányosan indult meg felém, egy hatalmas mosollyal az arcán, amit nem tudtam hova tenni. 

-Szia. - mosolygott még mindig rám a köszönése közben. 

-Sz… szia. - üdvözöltem őt én is, de ez a dadogás… 

-Miért dadogsz? - kérdezte tőlem, közben pedig helyet foglalat velem szemben. 

-Ne… nem tudom. Tudod nem igazán szoktam eljárni sehova sem a műtétem miatt. - válaszoltam neki leszegett fejjel. 

-Valóban? Milyen műtéted volt? - kérdez engem, ami lassan egy kihallgatásra hasonlított. 

-Hmmm… erről nem igazán szeretnék beszélni. Ha nem baj! - néztem rá félve. 

-Dehogy is. Ha úgy érzed mesélsz majd róla. - nézett rám még mindig mosolyogva. 

-Akkor miről beszéljünk? - ismét kérdés. 

-Mesélj ma… magadról! Mióta vagy rendőr? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni. 

-Hát nem is tudom, a középiskolába még orvos akartam lenni, aztán itt kötöttem ki. - nevetett fel cinikusan, majd hirtelen komorrá vált az ábrázata. 

-Mi a baj? - néztem rá aggódva, és tényleg így is éreztem. 

-Semmi… - rázta meg a fejét és megint mosolygott. Viszont ezt nem tudtam hova tenni, miért mosolyog folyton. Ekkor viszont megérkezett a kért innivalót, és innentől kezdve, csak beszélt, én pedig figyelmesen végig hallgattam. Viszont a telefonom csörögni kezdett, majd nagy nehezen kiszedtem a zsebemből és anya neve virított a kijelzőn. Hamar a zöld ikon felé húztam az ujjam és… 

-Szia anya. - szóltam bele kedvesen. 

-Fiam! Hol vagy? Nemrég értem haza. - bombázott meg a kérdéssel. 

-Egy kávézóban vagyok eljöttem sétálni és be ültem. - mosolyogtam az előttem ülőre. 

-De jól érzed magad? Nem vagy rosszul? 

-Jó… jól vagyok. - szóltam hirtelen közbe és bassza meg megint a dadogás. 

-Miért dadogsz? Ideges vagy? El menjek érted? Hol vagy? Jimin… - lett egyből ideges. 

-Nem kell! Anya jól vagyok. Találkoztam egy ismerőssel. Minden rendben. Nemsokára hazamegyek. Jó? - próbáltam nyugtatni szülőmet a vonal túlvégén. 

-Hát jól van. Addig csinálok vacsit… de nem is zavarok. Szia. És vigyázz magadra. 

-Rendben. Szia. - ezzel bontottam is a vonalat és letettem a telefonom az asztalra. 

-Menned kell? - nézett rám kérdőn Jungkook, mire nemlegesen megráztam a fejem, s belekortyoltam a narancslevembe. 

-Mesélj tovább. - néztem rá mosolyogva. 

-Szóva…. - ekkor viszont az ő telefonja szólalt meg, amit egyből fel is kapott. 

-Halló! Jeon… - szólt bele mély hangon, amitől a szőr is felállt a karomon. 

-..... 

-Igen? Hol? - kérdezett vissza. 

-.... 

-Rendben mingyárt ott vagyok. Szia. - válasza után el emelte a fülétől a készüléket és bűnbánóan nézett rám. - Sajnálom, de mennem kell. - sóhajtott egy nagyot és követte a tárcájából a két innivaló árát.

-Semmi baj. Menj csak. - küldtem felé egy biztató mosolyt. 

-Gyere hazaviszlek. Nem biztonságos már ilyenkor az utcán mászkálni. - mondta, majd a csuklómra fogott és úgy húzott fel ültő helyemből. Majd indultunk ki a kis kávézóból, s a kocsija felé kezdünk menni. Amikor odaértünk szó nélkül kinyitotta nekem az anyósülés felőli részt, és óvatosan ültem be a luxusnak mondható bőrülésre, majd megkerülve a kocsit ő is beült, a slusszkulcsot a helyére csúsztatta, de nem fordította még el csak engem nézett. 

-Kösd be magad! - szólt rám. 

-De te is.! - dobtam vissza a magas labdát, mire elmosolyodott, s felém hajolt. Arca súrolta államat és éreztem meleg kávé illatú leheletét. A fejem mellett kezdett matatni, majd hirtelen a biztonsági övet húzta ki a helyéről és ő maga csatolta be nekem. Éreztem lángol az arcom és a vörös minden árnyalata megtalálható most rajta le mertem volna fogadni. 

-Így sokkal jobb. - távolodott el tőlem röpke 5 másodperces szemezésünk után, s ő is bekötötte magát. Nagyot nyeltem de fejben teljesen máshol jártam. Ez az egész szitu tök abszurd volt. A kocsi hangja rántott vissza nagy elmélkedésemből, majd vezettem rá a tekintettem. - Merre menjek? - nézett rám a gyönyörű barnáival amiben ha bele néztem elvesztem. Nem olyan mint álmomban, az ő tekintette más… 

-Hmmm a cím. Xxxxx.. - mondtam neki merre menjen, mire megint elmosolyodott majd ki gurult a parkolóból. 

-Csak pár sarokra van. - állt meg egyik piros lámpánál, közben én a rengeteg embert bámultam a járdán. Nekik nincs olyan bajuk mint nekem, vígan gondok nélkül élik az életüket… - ekkor egy meleg kezet éreztem meg térdemen, amire nem kicsit ugrottam meg. Hirtelen néztem le és akkor láttam még egy csodaszép kezfejet, amin jó pár tetkó figyelt. Lassan néztem fel a mellettem ülőre, s csak néztem és néztem, ahogy ő is engem. De ekkor hangos dudálás szakította meg szemezésünket, majd 2-be kapcsolt és elindultunk újra. Alig tíz perc alatt a hátam előtt voltunk, bent égett a lámpa ezzel jelezve nekem, hogy anya itthon van. 

Vettem egy nagy levegőt, majd ki fújtam azt…. 

-Köszönöm, hogy haza hoztál. - néztem Jungkookra kedvesen. 

-Jaj ez a legkevesebb. De bepótoljuk ígérem. - hajolt hozzám közelebb és arcomra simított. - Mondták már, hogy gyönyörű szemed van? - nézett továbbra is rám, nekem pedig elakadt a szavam is a mondat hallatán. 

-Őhmmm…. Köszi azt hiszem, de most már mennem kell. - gyorsan ki csatoltam magam, s vissza sem nézve szálltam ki a járüből, majd szaladtam be a házba. Bent a falapnak dőlve csúsztam le a földig és csak kattogtak a fogaskerekek az agyamban. Mi a fene volt ez? És a szemei! Olyan szépek! Nem olyan mint álmomban. 

-Jézusom. Mit… mit művelek??? - kérdeztem magamtól hangosan közben hajamat téptem a képtelen ötletek miatt. 

-Jimin kicsim? Megjöttél…?! - jött anyám hangja a konyha felőle, mire rendeztem soraimat, majd felálltam és levettem a cipőm. - Jól vagy? - kukkantott ki anya az említett helyiségből. 

-Persze. Minden rendben van. - mosolyogtam rá, de magam sem tudom miért. - Gyere kész a vacsi. Menj moss kezet! - szólított fel, s én tettem amit mondott jó kisfiú vagy inkább nagyfiú mondjára. Hamar meg voltam, s indultam vissza, de telefonom pittyegést a zsebemben. Gyorsan előszedtem és megnyitottam az üzenetet. 

Jungkook. 🐰

Szia Jimin. 
Köszönöm ezt a kellemes estét, legközelebb is beülhetnénk valahova!☺️
Remélem otthon minden rendben van!🤔
Na nem zavarlak csak el akartam köszöni. 
szia. 

Amint a végére értem nagyot dobbant a szívem, és egy furcsa melegség öntötte el a mellkasomat. Kezemet a szívemre tettem, s a tenyerembe éreztem mennyire szaporán ver most… 

-Mit csinálsz velem Jungkook? - kérdeztem magamtól megint hangosan, mire kapcsoltam majd írni kezdtem neki a válaszom. 

Én. 

Szia Jungkook. 
Én köszönöm, hogy szakítottál rám időt!😅És azt a következő kávét, mármint nekem narancslét elfogadom. 🥰
Amúgy itthon minden nyugi éppen vacsorázni készültem. 
Te sosem zavarsz. 👉👈
Puszi Szia. 

Amint bírtam el is küldtem és azonnal látta is. Mi a fene??? Az üzenetemre várt??? - csodálkoztam el rajta, majd vállat rántva visszaraktam a zsebembe és lesiettem a konyhába. 

Jungkook szemszöge. 

Amint elindultam Jimin házától egy megmagyarázhatatlan érzés tört rám. Nem tudtam elképzelni, csak annyit éreztem, higy valami hiányzik, de az nagyon!!! Így az egyik pirosnál előkaptam a telefonom és akarva, akaratlanul Jiminnek írni kezdtem. 

Én. 

Szia Jimin. 
Köszönöm ezt a kellemes estét, legközelebb is beülhetnénk valahova!☺️
Remélem otthon minden rendben van!🤔
Na nem zavarlak csak el akartam köszöni. 
szia. 

Mire elküldtem az üzit vagy 5x újra kezdtem el, de ez így a legformálisabb. Nagy nehezen a lámpa is zöldre váltott én meg az üzenetet megnyitva raktam a műszerfalra a készülékem. De láttam, hogy ír így félre húzódtam, és elolvastam a válaszát. 

Jimin. 

Szia Jungkook. 
Én köszönöm, hogy szakítottál rám időt!😅És azt a következő kávét, mármint nekem narancslét elfogadom. 🥰
Amúgy itthon minden nyugi éppen vacsorázni készültem. 
Te sosem zavarsz. 👉👈
Puszi Szia

A szívem hatalmasat dobbant a üzenet olvasása után, de örömöm nem tartott sokáig úgyis megcsörrent  a telefonom. Gyorsan fel is vettem és a fülemhez emeltem a készüléket. 

-Szia. Mondd… - szóltam bele. 

-Hé Kook merre vagy? - kaptam a választ a vonal végéről. 

-Jaj… pár perc és érkezem, csak kifogtam ezt a francos dugót. - kezdtem el morgolodni a semmire, de neki ezt nem kell tudnia. 

-Jól van. Nem gáz… de igyekezz. Sokan összegyűltek már itt. - kezdett el fintorogni nekem. 

-Pfff… baszki… akkor miért…??? Ahhh hagyjuk… mingyárt ott vagyok. - evvel bontottam a vonalat és a kesztyűtartóból elvettem a megkülönböztető fényt és felraktam a kocsi tetejére. Bekapcsoltam, majd padlógázzal indultam tovább. Nem telt bele őt percbe, s már a helyszínen voltam. Gyorsan kiszálltam és elindultam a tömeg felé, hamar át verekedtem magam rajtuk és a sárga szalag mögé léptem. 

-Szia. - léptem barátom mellé. 

-Na csak, hogy ideértél! - zsörtölődött nekem. 

-Jaj… ne már! Olyan jó kedvem van. Nehogy elbazd a papogásoddal. - vágtam vissza, mire elhallgatott és a helyszínt kezdte vizsgálni. - És ki az áldozat??- kérdeztem. 

-Harmincas éveiben járó nő, ugyanaz a szimbólum van a bőrébe karcolva a de másik szám van mellette. - válaszolt nekem, és fel emelte a fehér rongyot. 

-Hmmm… érdekes. - nyúltam az állam alá és meg akartam azt. 

-Ja az… - helyeselt tovább. - Erre az áldozatra a 18 számot karcolva rá valaki. - jegyezte meg, majd felállt és lehúzta a kezéről a gumikesztyűt. 

-Tehát visszatért… - morogtam magam elé, és egyből Jimin ugrott be. De legalább ő biztonságba hazavittem. Könnyebbültem meg a gondolatra. 

-Heee Kook! - integetett barátom a szemem előtt evvel vissza zokentve engem a valóságba. - Föld hívja Jeon Jungkookt! - ráztam meg a fejem. 

-Mi van már? - kérdeztem kissé idegesen tőle. 

-Ki tért vissza? És ki az a Jimin? 

-Miii??? Honnan tudsz te Jiminről!? - néztem rá kérdőn. 

-Két perce itt suttogtad a nevét, szerintem még a halottak is hallották.- nevetett fel, ami nekem kurvára nem tetszett. 

-Nem mindegy az neked? Inkább szólj a fiúknak vigyék be. Boncolásra az áldozatot. - intettem a mögöttem álló kollégának aki tette a dolgát. Kezeimet tarkómra simítottam, s megráztam a fejem. Miért pont most kellett visszatérnie ennek… 

Sziasztok csajok.
Bocsika a tegnapi miatt. De most itt vagyok nektek egy jó hosszú résszel.
Remélem azért tetszett nektek.
Millió puszika és ölelés

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️