Óriási szerencsétlenségem miatt kétszer töröltem a már majdnem teljesen kész részt! Viszont végre elkészült a remekműnek nem igazán mondható cucc! Remélem azért tetszik!
Egy hete volt az esküvő. Azóta a nap óta egy idétlen vigyor van a fejemen a nap 24 órájában. Még akkor sem rendeztem óriási vitát amikor anyuék a megkérdezésem nélkül változtatták meg a nevem. Vagyis mostmár hivatalosan is Zoe Morgen vagyok. Persze egy ideig durciztam mert én olyan felnőttes vagyok. Viszont a napjaimat feldobta Cameron és sajna megint kezdek olyan nyomorék, ábrándozós Zoe lenni. Sebaj! Na szóval azóta kétszer találkoztam Cameronnal illetve minden nap beszéltünk telefonon. Persze a bátyuskák nem győztek gúnyolódni viszont általában alul maradtak mivel mindegyikőjük szerelmi életének a szakértője vagyok.
Ma igazából a sulin kívül nem terveztem semmit. Vagyis de egész napos fetrengést mivel egy gyönyörű hosszú hétvége áll előttünk. Ami csak az enyém lesz. Szóval csak lustálkodni készültem de sajnos előtte még be kell mennem a suliba.
Reggel kissé kómásan felvettem egy fekete rövidnadrágot meg egy farmeringet alá pedig egy ujjatlant. Egy tökétes pénteki öltözet. A konyhában eléggé jó hangulat uralkodott. Anyu táncikált a fiúk pedig borzalmasan hamisan kornyikáltak egy számomra felismerhetetlen dalt. Liza pedig csak nevetve nézte a kis reggeli rögtönzött koncertet. Fő a jókedv!
-Csodálatos péntek reggelt!-köszöntem nevetve
-Szia kincsem!-pördült oda anyu és kaptam egy puszit. Mosolyogva leültem Liza mellé.
-Mi újság nagylány?-pusziltam meg őt is. Később aztán komoly magyarázásba kezdett hogy a suliba az egyik fiú meghúzta a haját és a tanár azt mondta hogy ez azt jelenti hogy szerelmes belé. Micsoda románc! Reggeli után egyből indultunk suliba. Kicsivel nagyobb kedvel csoszogtunk be az óriási iskolának csúfolt börtönbe. Már majdnem elértünk a szekrényünkig amikor jött Tifany és a khm... dekoratív lánytömeg. Szó szerint eltaszítottak Tom mellől és körbevették.
-Szia Tomikám!-simogatta a felkarját Tifany.
-Zoe! Hozz segítséget!-nyöszörgött kétségbeesetten a tesókám. Nevetve bólogattam.
-Milly! Jade!-kiáltottam a szekrényeknél állomásozó barátnőimnek. Egyből kapcsoltak és hihetlen gyorsasággal kerülgették az embereket majd csípőre tett kézzel megálltak melletem.
-Segítsünk?-tettem fel a nagy kérdést és ördögien összemosolyogtam a lányokkal.
-Nem is tudom...-vigyorgott vissza Milly és Jade is eléggé cinkos fejet vágott.
-Lányok itt ne hagyjatok!-könyörgött Tom miközbe szinte már mindenhol szó szerint MINDENHOL simogatták a cicababák.
-Ahj jó!-sóhajtott Jade majd elkiáktotta magát-Uhh csajok ti is láttátok azt a helyes új srácot!
-Igen! Állítólag benne van a focicsapatban!-kiáltottam izgatottan
-Azok az izmok!-sóhajtott álmodozva Milly mi pedig egyetértően bólogattunk.
-Lányok! Új focista!-vísított egy szőke plasztikbébi mire az összes sikítozva elszaladt.
-Imádlak titeket!-ölelt át minket Tom és kissé izzadt volt(!) Biztos szegény leizzadt a simogatástól. Jó hagyjuk a hülye gondolataimat. Ezek után egy kicsit beszélgettünk majd mi mentünk törire a tesókám meg matekra. Az óra maga dögunalom volt ezért elmélyedve firkáltam egy szemet a füzetembe.
-Zoe!-rikácsolta a tanárnő. Hát nem egy mai kiadás az biztos. Lehet vagy hetven és egy vérbeli boszorkány. Még bibircsókja is van.-milyen nemzeti ünnep van ilyenkor!
-Függetlenség napja?-próbálkoztam. Az sem tudtam hogy egyeltalán van-e ilyen ünnep. Meg úgy az egész óráról fogalmam sem volt.
-Nem igaz hogy nem tudod megjegyezni! Ameriaki vagy!-csapkodta a naplót.
-Tisztázzuk az hogy mostmár 100%ban angol a nevem nem jelenti azt hogy angol is lennék! Meg amúgy is maganák vam fogalma a magyar ünnepekről? Mert március 15 nekem hosszúhétvége lett volna!-mondtam nyugodtam és a kis monológom közben a tollam végével játszottam.
-Ameriaki állampolgár vagy! Nyomás az igazgatóhoz!-üvöltötte önkívületi állapotba. Felkaptam a táskám és a szép lassan kisétáltam de az ajtóból még visszaszóltam.
-Petőfi Sándor! Csak nézzen utána!-mondtam és abban a pillanatba egy krétát dobott felém viszont gyorsan becsuktam az ajtót így kivédtem a támadást. Unottan csoszogtam végig a folyosón egyenesen addig bizonyos irodáig. Ahogy beléptem az iroda előtti várakozóba ott ült Tom.
-Hát te?-kapta fel a fejét hiretelen
-Mrs Williams.-forgattam meg a szemem az ő arca pedig egy fájdalmas fintorba torzult.-te?
-Szemtelen voltam-nevette el magát mire érdeklődve ültem le mellé az ütött kopott padra-csak megkérdeztem hogy hánykor csöngetnek ki!
-Istenem!-nevettem magam majd a vállára hajtottam a fejem ő pedig ákarolt. Pár percek később kijött a titkárnő hogy menjünk be. Besétáltunk viszont az igazgatóval még négy srác ült.
-Jó napot!-köszöntem illedelmesen
-Ohh csak a Takács tesók-mosolygott ránk kedvesen.-Töri volt Zoe?
-Ne is mondja-legyintettem nevetve-komolyan honann kéne tudnon az ilyeneket. Azért van a tanár hogy megtanítsa!
-Nyugodj meg jövőre nyugdíjba megy! Én se bírom!-borzongott meg az öreg diri bá-Na és te Tom?
-Szemtelen voltam-nevette el magát és vele együtt én is-meg mertem kérdezni higy mikor csöngetnek ki! De nekem csak a matek egyenlethez kellett!
-Istenem ilyen testvérpárt még nem láttam!-rázta mosolyogva a fejét a titkárnő
-Van még két bátyánk-mosolyodtam el mire kissé ilyedten kapzák felém a fejüket így helyesbítettem-de nyugodjanak meg ők már dolgoznak!
-Mit?-érdeklődött a diri
-Az egyik operatőr a másik meg katona-mosolygott büszkén Tom. Őszintén én is eszméletlen büszke voltam rájuk.
-De ők már öregek-nevettem el magam
-Jajj a kis hugica-karolt át Tom de úgy hogy ki sem tudtam szabadulni.
-Zoe te is mered őket?-kérdezte a diri miközbe arra a bizonyos négy srácra mutatott akikre eleinte nem is fordítottam nagy figyelmet. Figyelmesen megnéztem őket mégegyszer de azon kívül hogy van két szöszi egy barna meg egy piros hajú nem nagyon tudtam többet megállapítani.
-Kéne?-vakargattam fejem elgondolkodva aztán beugrott valami-nem ti vagytok abba a videó klippbe ahol egy szál semmibe táncoltak a szupermatketbe?
-De-röhögték el magukat
-Amúgy Zoe Takács vagyok
-Morgan-köhintett Tom vigyorogva
-Te is tudod hogy nem önszántamból vagyok Morgan!-néztem rá morcosan
-Te is tudod hogy lehetetlen kihagyni hogy ne húzzam az agyad!-puszilt meg-Diri bá mehetek?
-Persze. Hova ilyen sietős?-nézett rá cinkosan
-Zoe egyik barátnője eléggé...
-Hagyod békén őket!-vágtam tarkón mire azt simogatta mintha tényleg fájt volna neki
-Ezt meg ki tanította neked?
-Te-vigyorogtam rá mire ő bedurcizva kitrappolt a szobából amit természetesen röhögve néztem végig-mehetek én is?
-Ha vissza akarsz menni Mrs Williamshez-vigyorgott rám a diri-ha nem akkor viszont foglalj helyet.
Nem is volt kérdés hogy leüljek-e. Lehuppantam a szőke srác mellé és elkezdtem keresni a kajám de nem volt sehol sem. Biztos Tom kicsempészte. Miután fortyogtam egy kicsit jobban szemügyre vettem a négy srácot. Aztán felmerült bennem a nagy kérdés.
-Hogy a farncba tudtok ilyen nadrágot hordani?-utaltam az extra feszülős nadrágjukra. Lányoknak rendben van na de a fiúknak hogy fér el a izéjük?
-Na és te?-kérdezett vissza a piros hajú vidáman
-Nekem nincs izém! Simán elférek!-tártam szét a karom mire elnevették magukat.
-Zoe! Mi is a vezetékneved?-kérdezett meg a titkárnő miközbe nagyban ütögette a billenytyűzetét.
-Morgen-mondtam szomorúan. Gyászolnom kell a Takácsságom.
-Azt hogy?-kérdezte az igazgató és feljebb csúszott a székén ami megjegyzem eléggé kényelmesnek nézett ki.
-Anyunak új férje lett. Joe Morgen. A nevem a megkérdezésem nélkül változtatták meg-motyogtam alig érthetően. Nem tudom pontosan mért is de szégyeltem a helyzetet. -Sajnálom-paskolta meg a hátam a szőke göndör hajú srác
-Nincs mit sajnálmi. Pár hónap és 18 leszek aztán már elmehetek megváltoztatni a nevem-próbáltam egy hiteles mosolyt erőltetni de abban a pillanazban le is hervadt az arcomról mivel berontott Mrs Williams
-Hol vagy már az én órámról nem lóghatsz!-ragadta meg a kezem és kezdett kifelé rángatni de én könnyedén kiszedtem a kezem.
-Sajnálatos módon még az igazgató úr gondolkodik a büntetésemen de addig javaslom nézzen utána 1848 március tizenötödikének!-vigyorogtam rá szemtelenül
-Mégis mi volt akkor?-kérdezte vörös fejjel.
-Forradalom! Tudja hisz maga töri tanár!-fontam össze a karkaimat magam előtt
-Agrrr!-viharzott ki
-Úgy érzem én vagyok a kedvence!-huppantam vissza.
-Én is!-nevetett a diri-viszont lehet kicsit visszavehetnél ha nem akarsz minden órán felelni!
-Nekem már úgyis mindegy.-vontam meg a vállam-amúgy ti nem vagytok öregek ahhoz hogy suliba járjatok?
-Úgy nézünk ki mint az iskolások?-kérdezte a szőke szájpiercinges gyerek.
-Aha te lennél a menő szőke kékszemű aki Tifanyval meg a kis bandájával lógna meg hát mást is csinálna. Te-mutattam a feket hajú talán ázsiai srácra-lennél az ázsai cserediák ti pedig a se nem lúzer se nem menő srácok de azért jó pár csaj odalenne értetek.
-Ki az a Tifany?-kérdezte a szőke
-Ne akard tudni fiam-sóhajtott a diri. Ezzel a sóhajtással együtt ki is csengettek. Aztán lábdobogásokat hallotunk és egy gyors kopogást majd Milly és Jade rontott be kifulladva.
-Ohh te még egyben vagy!-ölelt át megkönnyebülve Milly
-Te szent ég!-kezdett ugrándozni Jade majd a négy srácra mutogatott-tudjátok kik ők?
-Ja akik abba klippbe voltak! Abba a vetkőzősbe!-mondta Milly én pedig egyetértően bólogattam
-A 5 Seconds of summer!-ugrándozott tovább
-Mennyi kávét ivott?-kérdeztem gyanakodva a melletem állót aki tanácstalanul megvonta a vállát
-Hagyjuk-hagyta abba az ugrálást-igazából párszor láttalak titeket a tévében de ezt mindig is ki akartam próbálni!
-Hülye vagy!-nevettem el magam majd az ajtó felé indultam-további szép napot!
-Akkor nem kell autógramm?-kérdezte a piros hajú srác
-Csábító ajánlat! Piros hajú embertől még nincs egy darab fecnim amire ráírta a nevét.-mondta Milly homlok ráncolva
-De mi híresek vagyunk!-mutogatott a fekete hajú össze vissza
-Örülök!-mondtuk full egyszerre mindhárman majd egy illedelmes köszönés után kiviharoztunk az irodából