A hétfő alapból egy szörnyű nap na de ma. Alig aludtam 3-4 órát. Ráadásul Liza még mindig hozzám sem szól. Vagyis hozzám anyuhoz és Tomhoz. Persze Joeval ugyanúgy elvan. Marhára zavar. Elmagyarázhatlanul rosz érzés. A reggelem csodás volt. Domi meglökte a fejem reggelinél úgyhogy a műzlibe landoltam. Nem mondtam semmit csak letöröltem és unottam eszegettem tovább a kajám. Ebből asszem mindenki leköveztette hogy ma hagyjanak. Persze Tom kijelentette hogy megjött. Ohh édesem ha te is lány lennél akkor megdöglenél a menstruálásba. Erre megmernék esküdni.
Ezek után felöltöztem de mivel marha álmos voltam ezért megismerkedtem az ajtófélfával. Nagyon fájt. Aggódó tekintettel vizslatott a családom de én szótlanul elindultam suliba. Ma inkább gyalogoltam mint hogy még ott villogjak Tommal. Imádom, szeretem de ezt a dolgat kissé rühellem benne.
Miután sétáltam egy kiadósat(húsz percig vonszoltam magam) végre a sulinál voltam. Tom ott várt rám az ajtóban. Ez nem lett volna furcsa ha Krisz és Domi nem szobrozik mellette. Mit keresnek itt? A mai ,,kerülöm a feltűnést" napomról asszem lemondhatok. Odamentem hozzájuk. Ez nem volt egy különösen egyszerű feladat mivel egy kisebb tömeg volt körülöttük.
-Hát ti?-kérdztem kissé flegmán. Megrökönyödve néztek rám. Zavartam beletúrtam a hajamba ami már így is kócos volt-bocsi. Alig aludtam
-Hát az látszik-húzta el a száját Domi. Bosszúsan morogtam és már mentem volna tovább amikor Krisz megfogott és egy kézzel visszatolt.
-De kis izmos valaki-csipkedtem meg a bicepszét-na had menjek! Nincs se kedvem se energiám ehhez! Majd megyek haza!
-Zoziiii-nyivákolt Tom. Szeret becézni. Ezzel nincs gondom, de mi az már hogy ,,Zozi"?
-Ohh Zoe három pasi-lépett oda a suli nem mondom ki milyen lánya.
-Ohh Tifani. Bemutatom Takács Krisztiánt Takács Dominikot és Takács Tamást-mutotgattam neki és a Takács szót mindig jól kihangsúlyoztam.
-Szánalmas hogy tesókra hajtasz-nevetett gúnyosan
-Ja hozzátenném én Takács Zoe vagyok-vigyorogtam rá mire az ő arca ledöbbent. Az én vigyorom pedig csak szélesedett
-Mikor lettél te bunkó?-kérdezte Domi csodálkozva
-Hét éve-vágtam rá. Kicsit nehezteltem rájuk. De szerintem ez természtes. Szomorúan és döbbenten bámultak rám. -Bocs!
-Nem értelek. Mért nem örülsz most nekünk? Az a kiscsaj nem is a tesód-mondta Krisz mire bennem egy pöppet felment a pumpa.
-Hét év az kibaszottul hét év. Lizát hét éve ismerem téged meg hét éve nem láttalak. Óóó és ne mond azt hogy nem tudtál elérni mert marhára küldtem a leveleket. Liza pedig a testéverem. Olyan testvérem mint te!-mondta idegesen és egy erőset taszítottam rajta. Viszomt ő csak vigyorgott! Aki ismer tudja hogy ezzel az őrületbe lehet kergetni.-Most meg mért vigyorogsz!
-Hogy idegesítselek-vigyorgott még mindig de olyan kisfiús volt. Pedig már családja is van. Hirtelen felindulásból a hátára ugrottam és a nyaka köré raktam a kezem és mosolyogva kezdtem mondandómba:
-Most pedig az van amit én mondok! Mindenki elmegy és nem hívja a rendőrséget!-kezdtem komolyan a tesóim már fulldokoltak a röhögéstől a körénk gyűlt tömeg pedig azt sem tudta most mit is csináljon-Gyerünk! Ezt a három túszt megtartom! Ja meg ha találkoztok Jadel vagy Millyvel akkor tájékoztassátok őket hogy ők is a túszaim!
-Zozikám nem vagy hatásos-csettintett egy cicababásat Tom-na menjetek híveim!
-Ez nem ér! Zoe itt maradhat ennyi helyes pasival-nyivákolt egy csajszi.
-Találkozhatunk valamikor Cicus-kacsintott rá Domi. A csajszi komolyan paradicsom színű lett pedig ebben aztán nem volt semmi zavarba hozó! Csak szememet forgattam. Domi 23 éves operatőr srác óriási pofával rengeteg baráttal és nem mellesleg pénzel. Nála nem ritka hogy egy egy csaj csak kihasználja. Nem akarok beleszólni de gazdag és egész jó pasi szóval szerintem egy hosszú életű kapcsolat sem várható a közeljövőben. Na de ne fessük az ördögöt a falra!
-Zoe! Egy srác aki mellesleg egész jól nézett ki, azt mondta túszok vagyunk-jött felém Jade miközbe Milly kezébe adta a cuccait miközbe keresett valamit.-Zoe fogd meg lécci!
-Mit keresel?-kérdeztem Tom
-Tampont-mondta és a kezébe nyomott egy doboz krétát?
-Nálam van-vettem el a táskámból és felédobtam. Ügyesen elkapta majd ránk vigyorgott. És közölte elmegy wc-re. Ki nem találjuk mért!
-Mennünk kéne órára-nyöszörgött fájadalmasan Milly-ének lesz!
-Abba mi a rosz?-kérdzte Domi csodálkozva
-Nincs hangom! Vagyis vam de jobban hasonlít egy szülő vizilóéhoz mint énekhanghoz!-ecsetelte elkeserdve mire kénytelen voltam felnevetni. Ez egy kifejezetten zseniális hasonlat volt. Egy kész költő!
-Na gyertek hercegnők-karolt át minket Tom. Mosolyogva hajtottam a fejem a vállára. Egy kis időre legalább sikerült elfelejtenem hogy mi is a nagy helyzet Lizával.
Elköszöntünk Domitól és Krisztől majd végig vonultunka folyóson. Ráadásul úgy hogy Tom mindkettőnket átkarolt. Hogy is fogalmazzak? Nem igazán kaptunk kedves pillantásokat. Bátyuska a terem elé kísért minket ott pedig egy puszival beküldött minket. Sőt enegem meg is lökött. Hát micsoda hugica protekció? Bent leültünk a leghátsó padba. Amúgy a terem maga nagyon király volt. Egy csomó hangszer és mindenféle plakát. A szoba középpontja egyértelműen a fekete versenyzongora volt. Pontosan amikor becsöngettek bejött a tanár. Egy fiatal pasi volt. Ahogy elnéztem minden lány nyála folyt utána. Érthető volt. Meg kell vallani ritka a félisten tanár. Na de ilyen nyilvánosan bámulni.
-Új diák jöjjön ki-mondta miközben a naplót bámulta majd értetlenül felnézett-mi az a Takács?
-A nevem. Takács Zoe-tápászkodtam fel-bár itt kijavítanak hogy a kersztnév van elől
-Honann jöttél? Lécci ne süsd el az ,,otthonról" poént-kérlelt
-Magyarországról-mosolyogtam rá
-Nem a te tesód az a Tom? Tudod...
-A menő cicafiú? Ohh igen ő az-nevettem el magam mire ő is elmosolyodott.
-Na énekelj!
-Nekem inkább a zuhanyrózsa közönségem úgyogy...-próbáltam kihúzni magam a dolgok alól
-Semmi probléma-kutakodott a fiókból és egy elővett egy zuhanyrózsát!?!? Megrökönyödve néztem rá.
-Sokan hivatkoztak már erre.
-Aha szóval elhozta a vízköves zuhanyrózsáját?-kérdeztem visszafolytott nevetéssel
-Igen. Na dalaolj pacsirta-mondta vigyorogva. Elkezdtem törni a fejem. Abba biztos voltam hogy valami magyar dal lesz nem valami angol ratyi. Már bocsánat. Mért nem énekelhetnék egy népdalt? Ok de kissé szűk a népdal repertuárom. A Csitári hegyek alatt jó lesz. Gyorsan elénekeltem. Nincs szörnyű hangom de jónak sem mondanám. Inkább halagatható. Nem tervezek énekes lenni úgyhogy mindegy. A végén sprinteltem volna vissza a helyemre amikor elkapta a kezem a tanár és rámvigyorgott
-Nincs vége. Gyerünk kottázni-küldött a vonalas táblához. Diktálta milyen hármas hangzatokat csináljak milyen előjegyzésbe. Hála az általános sulis énektanáromnak minden ilyen szarságot tudok. Felfirkantottam a válaszokat megpördültem és kissé megdöbbent arcokkal találtam szembe magam
-Ezt mégis hogy?-kérdezte teljes döbbenettel Milly
-A Kodály-módszer csodákra képes-kacsintottam rá majd visszavágtattam a helyemre.
Az óra és a nap további része unalmasan telt. Nem volt ma már semmi feladatom. Elégedetten sétáltam haza amikor jött az üzenet hogy bekéne ugranom Lizáért. Örültem mert megtudom vele beszélni másrészt viszont féltem. Biztos rossz érzés lehet. Nem tudom. Gyorsan szedtem a lábaim. Valami furcsa izgatottság uralkodott rajatam bár az okát nem tudtam megfejteni. A suli előtt egy nagy lélegzet után bementem.
-Liza!-kiáltottam el magam. Láttam hogy ott játszott az udvaron. Azt is láttam hogy rámnézett de nem jött oda. Szomorúan rogytam le egy padra. Pár percel később egy néni ült le mellém. Talán nyugdíjas lehetett viszont már ránézésre is iszonyat kedves volt. -Mi történt kincsem?-mosolygott rám. Felkaptam a fejem és egy szomorkás mosolyt ejtettem meg.
-Semmi különös.-ráztameg a fejem. Erre kaptam egy
,,hülyének nézel" pilllantást egy nagy sóhaj után elkezdtem ecsetelni mégis mi a probléma. Nem tudom mért pont egy vadidegennek de úgy éreztem megbízhatok benne. Végig figyelmesen halgatott.
-Hát kincsem ez nem semmi-bólogatott
-De tudja én úgy nem illek a képbe. A bátyáim mind minta férfiak. Az egyik katona a másik operatőr a harmadik meg suli menője. Makulátlan külsejük van és óriási szivük. Liza is a világ legokosabb legszebb legkedvesebb lánya akit valaha láttam. Én meg. Áhh csak meg kell nézni, nem illek a képbe.-mondta teljesen csüggedten. Még senkinek sem mondtam el hogy így érzek. Lehet jobban jártam volna.
-Na és én tudod mit látok? Azt hogy egy vidám kiegyensúlyozott lány vagy aki annak ellenére hogy miken ment keresztül mégis képes mosolyogni. Azért látod tökéletesnek a testvéreidet mert szereted őket. Te egy elképesztő lány vagy!-simogatta meg a vállam.
-Lennék az unokája-nevettem el magam és ő is elmosolyodott
-Na menj oda hozzá és mond el hogy te hogy gondolod a dolgokat!-simogatta meg a hátam -Köszönöm-öleltem át hirtelen felindulásból majd mosolyogva felálltam-legyen szép napja!
-Neked is!-kiáltott utánam. Vettem egy mély levegőt majd elindultam feléjük.
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk. Lizától egy morgást kaptam viszonf Sky aranyosan visszaköszönt. Már nem azért de én hét évesen nem flegmáskodtam(ennyire).
-Szia Zoe-lépett mellénk Nash. Ok ezek mindig gyorsan ideteleportálnak vagy mi.-Sziasztok hercegnők!
-Liza gyere menjünk haza!-nyújtottam a kezem amit ellökött
-Nem vagy a nővérem!
-Ohh de mennyire az vagyok!
-Nekem csak Apa van!
-Liza elmondok.egy titkot! Apád nem cserélte a szaros pelenkádat csak én és anyu! Apád nem etetett meg csak én és anyu! Tudod mit csinált apád? Ült a tv előtt és csicskáztatott minket. Meglehet hogy nem vagyok a VÉRSZERINTI testvéred de nekem akkor is az vagy. Sajnálom ha nem tudod elfogadni viszont van egy idióta nővéred aki mindent megtenne érted-guggoltam le hogy nagyjából egy szinten legyünk. Elmosolyodott,közelebb jött és a fülemhez hajolt
-Akkor elviszel fagyizni?
-Elviszlek-nevettem fel és jól megölelgettem-de azért Joenak ne beszélj arról hogy ezeket mondtam. Így se bír.
-Mért?-kérdezte miközben a hajamat piszkálgatta.
-Mert neki egy hercegnője van az pedig te vagy.-pusziltam meg majd fölálltam
-Pedig olyan szép hercegnő lennél ugye Nash?-kérdezte Sky a tesóját aki csak mosolyogva bólogatott-Cameron is mindig azt mondja hogy milyen szép és...
-Ez titok-fogta be Nash a huga száját majd bizalmasan felém fordult-de tényleg folyton rólad áradozik.
-Váljon egészségére-bólintottam egy nagyot-viszont most haza kéne mennünk mert éhes vagyok!
-De én nem akarok!-húzogatta a kezem és fölnézett rám. De nem akárhogy. Azz az aranyos zabálni való pofival. Viszont már megtanultam neki ellenállni
-Én meg azt nem akarom hogy elkezd a hisztit! Úgy is tudod hogy menni fogunk-nevettem el magam ördögien. Vagyis próbálkoztam az ördögi kacaj dologgal.
-Nash biztos nem csinál ilyeneket!
-Mert Nashnek el kell tűrnie a hisztit mivel fiú!-adtam meg a logikus választ mire az említett felhorkant. Mikor végre sikerül elrángatni Lizát hazamentünk
Igazából már semmi életbe vágó dolog nem történt. Joe bunkózott én pedig a szobámba bújtam tanulás állnéven lustálkodni.