Amilyen gyorsan csak tudtam leugrottam Tom hátáról és az ajtóban álló személyek karjaiba vetettem magam. Úgy sírtam mint egy hatéves.
-Komolyan hét év után most-néztem fel a két bátyámra. Akik szélesen mosolyogtak.
-Hát nem örülsz nekünk?-kérdezte Krisz sértődötten.
-Tulajdonképpen egyeltalán nem örülök-motyogtam Domi melkasába.
-Zoe ki az-ordított Nash
-A férjeim-ordítottam vissza. Abban a pillanatban meg is hallotam a lábdbogásokat.
-Hát Cam ezt megszívtad-veregette vállba a barátját. Ezt őszintén megvallva nem értettem.
-Ne legyél már ilyen hülye-röhögött Tom-ők a tesóink!
-Takács Krisztián-nyújtotta a kezét a kissé feszengő Cameron felé
-Camron Dallas-ráztak kezet de láttam az arckifejezésén hogy Krisz kicsit jobban megszorongatta a kelleténél.
-Mit szólnál hozzá ha bemutatnálak titeket egymásnak és megúsznánk a kéztörést-választottam szét a kezeiket. -na szóval figyeljetek! Nash Cameron Dominik és Krisz. Ha nem jegyeztétek meg sajnálom.
-Milyen név az hogy Nash?-nevetett Dominik. Mosolyogva megráztam a fejem
-Anyu tudja?-nézett feléjük aggódva. Öszeszorított foggal megrázta a fejét-ordítani fog!
-Túélem-röhögött aztán nagy szemeket meresztett rám-van valami kaja?
Kajás nemzedék vagyunk. Mindenki azt kérdezi hogy nálunk az hogy van hogy közbe nem hízunk. Szerintem ez a tehetség. Amúgy foggalmam sincs. Egy kis táplálkozás után elterültünk a kanapén és mindenki elkezdett telefonozni. Ahj az enyém az emeleten van. Liza! Ezaz. Felordítottam hogy hozza már le. Szerencsére pár perc után le is hozta. Miután minden hülyeséget megnéztem amit akartam körülnéztem. Megakadt a szemem Camen aki tátogott. Odaültem mellé. Egy értelmes,,te meg miért tátogsz?" kérdést tettem fel. Aztán elkezdett magyarázni én pedig egy kukkot sem értettem. Nem baj. Később Nash is odaült beszégetni.
-Jujj de pasizunk hugi-rikkantotta Krisz mosolyogva
-Hát igen. Akinek összejön. Tényleg most ki volt aki benyalta a katona vagyok legyél a barátnőm szövegedet?-vágtam vissz vigyorogva
-A feleségem-felelte lazán de bennem megállt az ütő és Tommal egszerre szólaltunk meg
-A mid?
-A felesége sőt már gyerekük is van-mondta Domi mosolyogva
-Azta-nyögte ki Tom aztán elvigyorodott-nagybácsi vagyok!
-Szegény gyerek-röhögtem el magam-na de édesem. Te mért nem szóltál nekem?
-Apa nem engedte-próbált védekezni. Elvégre,ez már mindegy. Megtörtént.
-Na de aztán mutasd be a familíát!-vigyorogtam rá. Megkönnyebülten sóhajtott egyet. Kopogtak én pedig elküldtem Tomot. Egy kis veszekedés után persze amit végül azzal zártam le hogy nekem van eltörve a kezem úgyhogy húzzon és nyissa ki az ajtót.
-Zoeeeee-hallottam Jade hangját. Összetéveszthetetlen.
-Nappali-ordítottam. A következő pillanatban Jade és Milly vigyorgó feje bukkant fel
-Figyu nem gondolod hogy itt egy kicsit egyetlőtlen a pasik és lányok aránya.-számolgatott Milly
-Nem-ráztam meg a fejem-na de minek köszönhetem a látogatásotok?
-Biosz tabló? Rémlik-kérdezte Jade olyan ,,tudtam hogy hülye vagy na de ennyire" fejjel.
-Ohh én azt utálom!-nyavajogtam-megcsináljátok?
-Takács Zoe! Felemeled a segged és megcsinákod a tablót-mondta szigorúan Krisz
-Hát persze-morogtam
-Fiúk valaki nagyon szemtelen-mondta egy ördögi mosoly kíséretében Domi. Ez nem jelent jót. Nagyon nem. A tesóim összeneztek és egyszerre ugrottak rám. Tom lefogta a lábam Krisz a karjaimat a fejem fölé nyomta Domi pedig elkezdett csikizni. Sajnos a világ legcsikisebb emberei közé tartoztom. De ez kb felér egy kínzással. Megmoccani sem tudtam csak vergődtem és vihogtam. Na és a segítség? Az elmaradt mert az én barátosnéim és Nashék is úgy gondolták jó nézni a szenvedésem. Vagy tudom is én. Mikor végre abbahagyták lihegve adtam nekik egy tockost.
-Na gyerünk csináljuk meg azt a biosz tablót a szív betegségeiről-mondta türmetlenül Jade és tett egy hisztis liba mozdulatot is ami igazán mesterire sikeredett.
-A szerelem a szív legnagyobb betegsége. Te szereted aztán megcsal egy cicababával és tadááám máris sok darabkába van a szíved. Aztán megszívtad-mondtam elgondolkodva. Mindegyikőjük meglepődve nézett rám-milyen bölcs vagyok!
-Te ki ez a srác-kérdezte Krisz idegesen.
-Norbika-nyavajgott Tom.-én mondtam neki hogy ez lesz a vége! Sőt még le is feküdt vele!
-Tom még mindig határozottan szűz vagyok-mondtam égő fejjel. Igen egyszer nála aludtam de azért mert zuhogitt az eső. Tom azóta azt hiszi hogy
,,megrontottak"
-Akkor mért aludtál nála?-tette csípőre a kezét. Huh így eléggé hasonlít anyura.
-Mert esett az eső!-mondtam kissé hisztisen
-Hiszi a piszi!
-Basszus akkor vigyél el egy nőgyógyászhoz!
-Dehogy is! Tudod mi volt legutóbb!-hát igen. Tom fölszedett egy kismamát. Mennyit röhögtem rajta.
-Akkor meg hidd el már-mindtam durcásan
-Elviszlek inkább nőgyógyászhoz-bólogatott. Mire én fejbe vágtam. -Figyi nem azt mondtad hogy valami stéber a szomszédod?-kérdezte Jade elgondolkodva és szinte egy kis villanykörte volt a feje felett
-De Daniel. Mert?
-Biztos segítene nekünk. Csak hogy vegyük rá?-vakargatta az állát.
-Ohh az a srác még ettől a kócos Zoetól is eldobja az agyát-röhögöt Tom. Mosolyogva csóváltam meg a fejem. Mi lányok átkommandóztunk a szomszédba. Természetesen Daniel egyből belegyezett és egy marha jó tablót csinált nekünk. Elégedetten sétáltunk haza. Otthon sem történt már semmi. Vagyis így terveztük de aztán hazajöttek anyuék. Hát ez egy érdekesebb szitu volt. Joe azt mondta mekkora egy kurva vagyok hogy ennyi fiút idehívok. Anyu elkezdett vele üvöltözni hogy mondhatja ezt rám és közölte hogy Krisz és Domi az ő gyerekei. Legnagyobb sajnálatomra nem lett semmi komoly vita. Reméltem legalább egy eljegyzés felbontás vagy valami ilyen. De sajnos nem. Ez tényleg nagyon gonoszan hangzik de Joe számomra egy ördög. Ráadásul cuki szarvak nélkül! Sajnos az esküvő után mint már anyu is megmondta át kell vennem a nevét. Azaz nem Takács Zoe leszek hanem Zoe Morgan. Persze majd valamit biztos kitalálok de még nem vagyok nagykorú és ha anyuék aláírják a papírt akkor kész Morgan leszek. Tom persze megúszta a maga 19 évével. Az élet cuki.
Ezek után mindenki elment kivéve ugye Kriszék. Liza megosztotta a tervét hogy ha nagy lesz bár állítása szerint most is az, akkor lesz sok lova meg ilyenek. Menő elképzelés.
Ezek után viszont már nem alakultak jól a dolgok. Ugyebár Liza nem a vérszerinti hugunk de ezt ő nem tudja. Viszont Krisz és Domi sem tud az ő létezéséről. Ennek köszönhetően felmerült a kérdés hogy akkor ők kik is.
-Anyu ők kik-mutogatott Liza miközben valamit evett. Nem tudom mit de nagyon olyan volt a feje hogy biztos jó lehetett. Na de most ez nem igazán lényeg.
-Hát ők a tesóid-mondta zavartan. Idegesen vakargatta a fejét. A kiscsaj értetlenül hagyta abba a rágást.
-Anyu mond el-mondta Tom szinte könyörögve. Nála ez egy évben egyszer fordul elő és akkor is ha nagy a gáz. Anyu egy óriásit sóhajtott.
-Kincsem te nem az én kislányom vagy vérszerint. Tom és Zoe nem a vérszerinti tesóid. Te apukád egy másik feleségének vagy a lánya-mondta anyu. Lélegzetvisszafolytva néztük hogy valyon erre mit reagál. Rámnézett azzal az óriási szemeivel. Nem tudtam kiolvasni semmit se belőlük. Pedig az a kis imádnivaló szempár mindig mosolygott most valami egészen furi volt benne. Nem tudom mi. Felállt és elfutott. Egy könnycsepp gördült le az arcomin. Akármennyire nem volt az én ,,tesóm" attól még úgy éreztem.
-Hát ez is megvolt-állt fel Joe. Istenem hogy ez.egy mekkora ....
Felrohantam a szobámba. Nem volt kedvem semmihez úgyhigy csak bámultam ki a fejemből. Valamikor éjfél és hajnali három között beauldtam