Kb másfél hónap telt el a Cameronnal való éjszakám óta. Mármint azót az éjszaka óta amikor együtt aludtunk. Semmi.huncotkodásra ne tessék gondolni! Azóta nem is találkoztunk. Néha Nashel összefutok ha Lizát viszem valamerre. Jó fej srác.
Ezalatt az idő alatt sok minden történt. Az első és legfontosabb az esküvőt anyuék elhalasztották jövő hónapra mert...nem tudom mért. Aztán időközbe eltörtem a bal karom. Csini kis gipszem van amit gyönyörűen kidekoráltam. Igazából úgy törtémt hogy Tom nyakában utaztam amikor megcsúszott a lépcsőn és foggalmam sincs hogy de ilyen szerencsétlenül érkeztem. Na de nézzük a dolog pozitív oldalát. A gipszelőbe találkoztam egy tök kedves,jófej és kellőképp őrült lánnyal aki a jobb kezét törte el. Jadenek hívják és azóta is jó barátok vagyunk. Mint kiderült egy suliba járunk sőt még osztálytársak is vagyunk. Komolyan hogy nem tűnt fel. Mondjuk ennek egy hete de mindegy. A suli ugyan olyan unalmas és fárasztó mint eddig. Minden csaj rám szállt mert ugye az én bátyám a híres Tomika akiért minden második csaj meghal. Már nem azért de csak fele ennyire jó géneket én mért nem örököltem! Hát igen Tomnak két hét bőven elég volt hogy a suli szuperpasija legyen. Na de komolyan mindig az én bátyáim voltak a ,,úúú de szexi''
,,igazi szexisten" típusú srácok úgyhogy nekem nem volt alkalmam olvadozni a suli menőjéért mert éppenséggel a tesóm volt.
Kb ennyi minden történt velem. Hát nem izgalmas az életem?
Ma viszont Milly el akar rángatni minket valami cuccosra.Szépen megfogalmaztam. Azt mondta hogy nem mondhatunk nemet mert ott lesz az ő szerelme meg blablabla. Ez után a rész után kikapcsolt az agyam. A lényeg hogy mennünk kell és nincs választási lehetőségünk. Pedig ma péntek van! Elkeseredetten felrángattam magamra egy farmer sortot ami nem az a típus amiből kinn van a fél seggem és egy pólót amin egy Nike pipa van amin egy ember fekszik alá pedig ez van írva,,just do it. Tomorow". Szóltam anyunak hogy elmegyek. Persze figyelmeztett hogy vigyázzak a ,,részeg bácsikkal" és ne szálljak be senki autójába. Miután ezt a szónoklatot végighalgattam már ott se voltam. Találkoztam a lányokkal. Milly lelkes volt viszont Jadenek mintha a fogát húzták volna.
Végig buszoztunk a fél városon. Na és mért? Azért hogy utána sikongató lányok között nyomorogjunk. Igen ám de Milly elhatározta hogy ő akkor is elöl fog állni. Nem volt menekvés megragadta a nem gipszes kezünket és előre tört. Kaptunk néhány nem túl szép szót de hát mindegy. Amikor a legelső sorban álltunk megláttam hogy tulajdobképpen ez valami beszélgetős cucc. Szupi. Milly Skypolt Adrival? Na jó egyszer beszéltek amikor Milly nálam aludt. De most a tömegnyomorba egymással társalognak. Megrántottam a vállam és inkább a táskájában kutató Jadet néztem. Végül egy csomag Skittlest húzott elő.
-Kérsz?-mutatta felém.
-Nem. Utálom-fintorogtam. Túl édes és pfuuuj.
-Én is-nevetett fel. Igazából már meg se kérdeztem hogy akkor mégis mért van nála. Végül úgy döntöttünk hogy akkor a kb két három méterre lévő vizes pohrakba próbáljuk beledobni. Bár volt egy sanda gyanúnk hogy azok a poharak a fellépőké. Vagy azoké a személyeké akik miatt ez a rengeteg sikongató lány itt van. De legnagyobb sajnálatunkra egy nagy goromba bácsi ránk szólt
-Hagyják abba a kisassznyok vagy kidobatom önöket-mondta szigorúan. Mellesleg nem volt túl barátságos a kinézete. Kopasz volt és jó izmos.
-Jajj de hát bácsi, magának lenne szíve két törött kezű lányt kidobni-mondtam miközbe Jaddel egyszerre mutattuk fel a begipszelt kezünket és próbáltunk szomorú kiskutya fejet vágni. A pasas reakciójából azt vettem ki hogy van még mit gyakorolnunk.
-Lenne-vágta rá. Ohh micsoda goromba bácsi. Megígértük hogy nem csinálunk ilyet aztán el is ment. Elővettem a telefonom. Nem sokkal később Jade lökte meg a vállam. Felpillantottam és pár srác jött fel.
-Ez pozitív meglepetés! Azt hittem csajok lesznek-röhögött. Én is elmosolyodtam. Én is ebben a hitben voltam -nézd az ott egész helyes!
Egy srác felé mutatott. De hasonlított Cameronra! Várjunk ez Cameron!
-Ja-bólogattam vigyorogva. Abban a pillanatban végignézett a közönségen de a szeme megálapodott rajtam. Nevetve integettem neki. Csodálkozva intett vissza.
-Te a helyes gyerek ide integet-mondta Jade teljesen megdöbbenve. Jade nagyon szép lány volt. Gyönyörű egészséges hosszú fekete haj. Szép barna szemek hibáltlan bőr és alak. Egyszóval gyönyörű. Csak kissé alábecsüli magát. Ja meg kissé őrült.
-Cameron a neve-mosolyogtam rá. Megvonta a vállát és tovább pásztázta a felhozatalt. Természetesen én se maradhattam volna ki. Egyikünk se vágyott kapcsolatra de mégis eljátszottuk hogy ránk olyan nagy érdeklődés lenne. Hát hogy is fogalmazzak. Amikor a suliba odajött hozzánk két srác(megjegyzem tulajdonképpen odalopóztak úgyhogy esélyünk sem volt meglátni őket) éppen hasmenés vs. szorulás vitánk folyt. Mikor megfordultunk és észerevettük őket akkor kissé lefagytunk de aztán kitört belőlünk a röhögés. Aztán Milly is odajött és ő is röhögött. Nem tudom min de úgy látszik ragadós volt.
Visszatérve a ,,műsor" abból állt hogy ezek a fiúkák válaszoltak kérdésekre és hülyéskedtek. Nem volt rossz na de mennyivel jobb pénteken begubózni a szobába és mindenfélét zabálni? Ezerszer jobb. Aztán mikor bejelentették hogy mostmár mennek akkor visszatapsolták őket. Azt hittem hogy ott tépem ki azt a kevés kis hajam is! Na de ezek után jött csak a java. Naívan azt hittem hogy mehetünk haza. Aha, persze. Milly mindenképpen akart aláírást és képet. Ezzel nem lenne baj ha nem lenne ennyi rengeteg ember előttünk. Konkrétan mi voltunk az utolsók. De hát nem mi lettünk volna ha nem szórakoztatjuk el magunkat. Míg a többiek vártak én elugrottam a szembe lévő boltba és vettem három kisdobozos fagyit. Kanál pedig mindegyikőnknél volt. Elvégre ki nem hord magánál kanalat?
Miután mindent megettünk ránk tört az unalom. De tudjátok az a kínzó fajta. Elővettem e telefonom és zenét kezdtem hallgatni. De Milly kirántotta a fülemből a fülhallgatót.
-Kisasszony mondták már hogy nem illik társaságba egydül zenét hallgatni-megforgattama szemem és elraktam a telefonom. Mellesleg még nem hallotam ez a dolgot. Fél perc után Jade vette elő a telefontját és max hangerőn bekapcsolt valami zenét. Mondanom sem kell hogy rengeteg szúros tekintetet kaptunk. Persze voltak akik mosolyogva néztek minket. Természetesen mindegyiket túldramatizálva énekeltük. Már csak páran lehettek előttünk amikor at I don't know did last summer indult el
-Aaah eeeh ahhh aaah-kezdtem kissé szenvedélyesen. Erősen túldramatizálva. Jade és Milly is bekapcsolodott -aaah eeeh aah ahh He knows....
-Amúgy komolyan az elejét az ágyba írták-mondta Milly. Természetesen jót nevettünk rajta
-Akkor az lett volna hogy: aaah ehhh Shaw Shawn-énekeltem teljes átéléssel.
-Szerintem is így gondolta-mondta az idegen srác az asztalnál.
-Na ki a profi-tártam szét a karom győztes stílusba-leszel a lelki társam?
-Szívesen-röhögte el magát.
-Hello Zoe-vigyorgott Cameron
-Hello Cam-mosolyogtam vissza
-Nem hívtál-tetett mű könnyeket. -Először is nem tudtam a telefonszámod se. Másodszor az a pasik feladata.-öltöttem ki a nyelvem
-Csak egy éjszakára kelletem-tetett mű könnyeket.
-Wow csajszi-veregetett válba elismerően Jade
-Tudom drágám hogy élénk a fantáziád de te csak megmentettél Danieltől! Ja meg ott aludtál nálunk mert anyu azt mondta-vigyorogtam rá ő pedig vissza rám.
-Na és mi történt a kezetekkel? Csoportos törés?-nevetett az egyik srác.
-Ahh én leestem a tesóm hátáról a lépcsőn-vontam meg a vállam-ezzel a lénnyel meg találkoztam a gipszelőbe.
-Kérlek szépen én fát másztam-nevetett Jade.-Milly veled meg mi van?
-Magcon-nyögte ki teljes sokkba. Nem tudom mi lett vele.
-Na ne mond hogy azért álltunk ebbe a hülye sorba hogy most itt állj-tárta szét a karját Jade kissé értetlenül. De ő csak bámult mint boci az újkapura. Meglöktem egy kicsit. Ennek köszönhetően egyet lépett és ennyi.
-Na jó-fogta meg Jade és odairányította a fiúk közé. Én lefényképeztem őket.
-Na egy aláírás aztán menjünk! Éhen halok-nyavajogtam.
-Most ettél egy doboz fagyit-mondta Milly döbbenten. Végre megszólalt. Már kezdten aggódni.
-Magyar gyomrom van!-vigyorgtam rá-mellesleg az meg legalább egy órája volt! Én meg fejlődő szervezet vagyok!
-Ez olyan hülyeség mint a magyar ember evés közben nem beszél-mondta unottan Jade
-Az csak egy mondás és hasznos ha azt akarod hogy valaki fogja be a pofájat-mondtam halál komolyan. Ők jót nevettek rajta. -Minden magyar ilyen furcsa-nevetett egy srác. Komolyan nem lehetett több 14nél de magasabb volt nálam.
-Nem. Vannak sokkal sújosabb esetek. Például a családom többi tagja. Viszont az nem lehet hogy itt a menő amerikába nem tudtok rólunk semmit?-mondtam sértődötten.
-Egyszer ettem valami.magyar kaját de úgy ment tőle a hasam-húzta el a száját egy tag. Kinevettem.
-Nincs neked gyomrod. Na de menjünk már kajálni!-nyavajogtam mint egy kislány. Végül is az vagyok.
-Zoe nem bírsz ki ennyit?-szidott le Milly
-Örülj hogy rád szántam a péntekem!
-Ja mert amúgy otthon zabálnál a szuper jóképű bátyáddal-forgatta meg a szemeit Jade
-Mi van! Hohooo neked bejön a tesóm-kezdtem idétlenül ugrándozni az ő feje meg piros lett-de megszívtad mert most van egy cicababája!
-Mindegy van még van két bátyád-legyintett nevetve. Én is elmosolyodtam. Aztán arra kaptam fel a fejem hogy valaki megfogja a kezem. Odanéztem és az egyik srác éppen egy telefonszámot írt rá. Csodálkozva néztem rá majd Cameronra aki vihogva figyelte a jelenletet.
-Figyu lehet hogy nem vagyok nagy nagynövésű de azért elmúltam már 13-rántottam el a kezem. Cam még jobban vihogott.
-Ohh tudom hogy bejövök cica. Jacob vagyok-kacsintott rám mire nekem szó szerint elállt a szavam.
-Figyi drágám ha nem szálsz le rólam akkor...
-Mi lesz-vigyorgott szemtelenül
-Vigyázz mert az egyik bátyája katona-vihogott Milly
-A másik meg a gimi menője-mondta ábrádozva Jade
-A harmadikkal meg eggyütt járt karatézni-helyeselt Milly.-ahhj több tesód nincs!
-Liza meg egy kemény kis ovis csaj-nevettem el magam. A fiúka egyből elengedte a kezem. Nevetve indultunk ki a helyről
-Várj Zoe-futott Cam utánam. Kiváncsian fordultam hátra-van már párod az esküvőre?
-Nyomi Daniel!-próbáltam lelkes arcot vágni
-Akkor én leszek-húzta ki magát vigyorogva
-Tőlem-rántottam meg a vállam-majd valamelyik nap gyere át hozzánk! Szia!
-Hello-intett bambán vigyorogva mosolyogva intetten majd a többiek után siettem.
Otthon Tom már várt és miközben én a kádba áztattam magam addig ő a szennyestartón ülve beszélgetett velem. Sokan furcsálják azt hogy mennyire nem vagyunk szégyenlősek. Hozzátenném hogy csak egymás előtt. Amúgy én vagyok maga a megtestesült szégyenlőség. Ezek után ketten aludtunk el a kanapén miközbe valami borzasztó kabarét néztünk. Imádom a testvérem és érzem hogy ő is szeret engem. Bár az igazat megvallva nem hiszem hogy kívülről olyan édes testvéreknek látszanánk de azok vagyunk. Engem anno nagyon megviselt hogy nem láthatom apukám illetve a két bátyám. Bár őszintén kit nem viselne meg? Főleg hogy nagyon szoros volt velük a kapcsolatom. Minden évbe küldök képeslapokat az ünnepekkor vagy a szülinapukkor és öt hat oldalas leveleket amikben arról írok hogy mi törtétnt velem. Még egyre sem érkezett válasz. Nem baj. Egyszer úgy is találkozom velük. Akkor is a családom maradnak ha soha a büdös életbe nem találkozok velük. Hét év még nem sok. Bepotolható. Vagyis remélem.