Szisztok! Ez a rész nagyon össze vissza. Bocsi.
Ui.:Holnap remélem találkozunk!
Most vagyok 39 hetes terhes. Azaz mostmár mindjárt itt a szülés. Kicsit azért parázok tőle.
Már úgy nézek ki mint egy bálna és úgy is érzem magam. Rengeteget zabálok. Nem eszek szó szerint zabálok és egyszerűen bármit megadnék egy kis paradicsomért vagy répáért. Ha a lányoknak jó napja van mindig hoznak nekem a boltból. Ami a legrosszabb hogy már vagy három hónapja dolgozni sem engednek. Három hónapja az a munkám hogy valami kiszállító cégnek kell az e-mail-jeire válszolnom. Feletébb izgalmas munka főleg hogy még udvariasnak is kell lennem. Na és mi a helyzet az apukával? Egyik nap elmentem hozzá és elmondtam neki. A fejemhez vágta hogy csak teherbe estem valakitől és magamhoz akarom láncolni. Ja meg hogy miattam veszítette el a munkáját. Ezek után azt gondoltam hogy ha akarná sem lehetne jó apja az én kislányomnak. Mert kislányom lesz. Anna Katy Morgennek fogják hívni.
Mint minden nap olyan tíz körül kikecmeregtem az ágyamból. Ma egészen izgalmas napunk van mivel ma meglátogat minket Jackson. Vagyis erre jön a társulattal és a szálloda helyett nálunk alszik. Valószínű a kanapén de ezt még nem tudja.
Szóval összerendeztem magam és egy kis fájdalmat éreztem a hasamba. Semmi erős nem volt inkább a menstruációs fájdalomhoz tudnám hasonlítani. Reggeliztem egy jót. Már kb egy vizilónak való adagokat tömök magamba. De a hasam csak fájdogált úgyhogy gondoltam nézek valami mesét. Semmi normális nem volt úgyhogy inkább aludtam egyet. Vagyis aludtam volna ha nem fájt volna a hasam. A biztonság kedvéért letöltöttem egy appot ami a szülési fájásokat méri. Kétszer megcsináltam de akkor is azt írta ,,ideje elindulni a kórházba anyuka". Remek de csak Tomnak van kocsija és mire ideér az fél óra meg nem is vagyunk jóba. Úgyhogy gondoltam tömegközlekedésezek egyet.
Felkaptam a babás táskát és írtam Jacksonnak hogy ha leszállt a korházba jöjjön ne hozzánk.
Én pedig elindultam a korházba busszal. Néha megfordul a fejembe hogy normális vagyok-e de már biztos vagyok abban hogy nem vagyok komplett. Húsz perc múlva már a kórházba döcögtem be miközbe egyre erősebb fájásaim voltak.
-Jónapot! -léptem a recepcióhoz ahol épp egy pasi beszélgetett a recepciós csajszival.
-Már elnézést de én voltam itt előbb!-ripakodott rám a pasas.
-Már elnézést de belőlem meg mindjárt kijön a gyerekem!-néztem rá szúrósan majd összeszorítottam a szemem mert megint belém nyilalt.
-Zoe!-oda pillantottam és észrevettem Jacksont aki nagyban kapálózott majd kiszúrt és odajött. -Helló!
-Jajj ezt most hagyjuk!-nyöszörögtem de ő csak szomorúan bámult rám.-Majd megöellek ha megszültem ok?
-Szuper!-vigyorodott el mire megforgattama szemem.
-Felhívod anyuékat meg a csajokat?-dobtam felé a telefonom. Nem is válaszolt csak belemerült a telefonomba. Van egy sanda gyanúm hogy ha ott volt már az üzeneteinet is megnézte. Semmi különös nem volt bennük. Mostanában a legnagyobb izgalmat az jelenette ha a postás csomagot hozott. Vagy ha a felettünk lakó helyes fiúk lejöttek. Amúgy bírom őket meg minden de nem tudom a nevüket. Furcsa.
-Felhívtam a tesód is. Nem kell megköszönni!-mondta beképzelten miközbe engem egy nővérke beültetett egy kereskes kocsiba és a szobám felé tartottunk. Az a nagy helyzet hogy Tommal még nem igazán békültünk ki. Na jó igazából egyszer eljött bocsánatot kérni de aztán újra elkezdte hogy fiatal vagyok stb. Hagyjon már békén.
-Hát nem is fogom megköszönni.-motyogtam. Remek most még ő is idejön. Mindegy most nem arra kell koncentrálni. Egész szép kis szobám van csak egy gond van egyre jobban fáj. Görnyedhetek feküdhetek csak fáj és fáj.
-Kér érzéstelínést?-kérdezte a nővérke.
-Ohh igen!-bólogattam lelkesen. Gyorsan beadta és egy idő után hatott is. Esküszöm teljesen boldog voltam. Olyan jó volt hogy tényleg boldog lettem tőle. Egy jó idő elteltével jött Adams doki.
-Ő a pasid?-suttogta Jackson a fülembe.
-Nem. Ő az orvosom.-suttogtam vissza folytott nevetéssel.
-Hallottam!-mosolygott ránk.
-Ne hallgatózzon! Szedje ki belőlem a kislányom!-parancsoltam rá nevetve.
-Igenis!-nevette ő is elmagát majd hát megnézett ott lent-Áhh már eléggé kitágult!
-Szuper mi lenne ha nem kommentálnád?-kérdeztem zavratan. Ezek után és pár nyomást követően a kezembe adták a kislányom.
-Mi a neve?-kérdezte a nővér.
-Emma!-mindta zavartan Jackson. A nő leírta-Vagy Amy? Mindegy legyen Emma Amy Morgen!
-Te most kereszteled a gyerekem? A neve Anna!-néztem rá szúrósan.
-Az a gond már leírtam és a javítása költséges.-húzta el a száját.
-Akkor Emma Amy Morgen!-bólintottam. Jackson értetlenül nézett rám mire csak megvontam a vállam-Eléggé le vagyok égve.
-Nem is te lennél!-forgatta a szemeit. Ezek után engem elrendezten Emmát pedig megvizsgálták. Már egy pár perce pihengettem amikor kivágódott az ajtó és a lányok jöttek be vigyorogva. Sőt Milly még ugrándozott is.
-Jujj de cuki!-nézte Milly elbűvölve.
-Olyan gonosz feje van. Mintha azt mondaná ,,meszívtad mert én bizony egész este bömbölni fogok"-mondta Jade. Tipikus Ő.
-Tiszta aranyos feje van!-védte meg Jenna. -Gyönyörű kislány!
-Az!-mondta Adele mosolyogva-Én már most birom!
-Én is.-nevettem fel majd tovább néztem ahogy alszik. Azt mondják hogyha meglátod a gyereked minden más lesz. Igazuk van. Elképesztő érzés.
-Gyönyörű.-hallottam meg az ajtó felől Tom hangját. Odakaptam a fejem és rámosolyogtam.
-Azt hiszem mi most megyünk!-mondta Adele és Jennával elekezdték kiterelgetni Millyt. Jade kacsintott egyet majd kilökdöste Millyt. Becsukódott az ajtó ránk pedig kínos csend telepedett.
-Én eszméletlenül sajnálom!-szólalt meg hirtelen. -Szörnyű ember vagyok hogy azt kértem amit kértem!
-Igen!-bólogattam mosolyogva.
-Meg tudsz bocsájtani?-nézett rám reménykedve.
-Aha egy feltételell!-mondtam ő pedig váakozóan nézett rám-Meg kell tanítanid pelenkázni!
-Hát az kemény hogy még ezt sem tudod!-nevetett fel.
-Szeretem a spontán dolgokat.
Négy évvel később
Rengeteg idő eltelt és Emma már négy éves. A tánciskola igazgató helyetesse vagyok. Vagyis az igazgató egy pali aki Bostonba lógatja a lábait ezért tulajdonképpen csak a rezsit és a kiadásokat fizeti. Ja meg engem.
Az a helyzet hogy eléggé felkapott tanár lettem. Annyira hogy már tehetségkutatókba hívtak tánctanárnak. Sőt meg egyszer háttér táncosnak is valami sztár klippjébe de nem fogadtam el őket. Hanem inkább felvettem a világ egyik legjobb táncosát. Na jó igazából csak Tim jött valami munkáért kuncsorogni miután mindent Angliába hagyva kijött ide. Jelenleg kisegítő melettem és ha jól emlékszem van egy csoportja is. Vagy kettő? Mindegy.
Cameron felől még mindig nem hallottam semmit. Vagyis hallottam. Szinte minden nap lehet egy kis cikket olvasni hogy micsoda modellek fordulnak meg az ágyába stb. Az őszintét megvallva rosszul esik na de kinek nem esne rosszul ha a gyereke apját mással látja. Azt hiszem egy kicsit talán jogos.
Viszont Emmával túl vagyok életem legnehezebb négy évén. Eléggé le tud fárasztani a kicsike de szerencsére csodálatos barátaim vannak akik néha szinte könyörögnek hogy pihejnek és ők vigyáznak rá.
Jelnleg is Emmával tartunk a park felé Goffyval a háromlábú kutyánkal. Hosszú történet a lényege annyi higyMilly meglátta az állatorvosi rendelőbe és beleszeretett. Annyira sérült volt hogy amúgy elaltatták volna úgyhogy Milly aznap egy kiskutyával allított haza.
Szóval az egyik kezembe Goffy póráza a másikkal Emmát fogom a hónom alatt egy plüssmackó a vállamon a táskám ami megvan tömve gyerekjátékokkal.
-Anyu siessünk!-rángatta a kezem Emma és elkezdetett futni. Ilyedten kaptam a keze után de elkezdett rohanni a forgalmas zebra felé. Mire feleszméltem már lépett le az útra.
-Emma!-üvöltöttem és rohanni kezdtem. Abban a pillanatban egy férfi megfogta és visszahúzta az autók elől. A kezembe fogtam és jól megöelgettem. Egy kicsit még sírtam is.-Ne csinálj ilyet soha többé!
-Sajnálom.-mondta szomorúan.
-Nincs semmi baj hála bácsinak! Köszönd meg!-mosolyogtam a kb velem egykorú piszok helyes pasira.
-Köszönöm.-mondta szégyenlősen.
-Nincs mit! Öröm ha segíthetek ilyen szép hölgyeknek!-vigyorgott rám.
-Köszi!-mosolyogtam rá.
-Nem jössz velünk a parkba?-kérdezte Emma.
-Emma a bácsinak is dolga van és mi sem maradunk sokáig.-néztem le rá.
-Ami azt illeti éppen ráérek!-vigyorgott ram.
-Hát jó.-mondtam belegyezve majd átmentünk a zebrán-Amúgy Zoe vagyok!
-Mark.
-Én Emma vagyok. Ő pedig Goffy!-mutogatott. Mark lepillantott a kutyusra és kissé furcsán bámult rá.
-A bárátnőm állatorvos.-mosolyogtam rá. Mire bólintott mint aki mindent megértett.
-És képzeld van amikor elvisz engem is és olyan sok állat van ott!-mesélte Emma.
-Igazán?-kérdezte tőle mosolyogva Mark.
-Igen. Anyu is egyszer eljött de mostanában folyton dolgozik!
-Azért hogy mehessünk nyaralni!-pillantottam le rá.
-Mit dolgozol?
-Gyerek tánctanár vagyok.
-A helyi stúdióba?
-Igen. Én vagyok a főgóré!-vigyorgtam rá mire felnevetett.-És te?
-Program tesztelő vagyok.
-Az nem uncsi?-pillantott fel Emma.
-De!
-Akkor mért nem olyan a munkád amit szeretsz?-kérdeztem.
-Mert az nem fizet jól!-rázta a fejét mosolygva. Amint a parkba értünk Emma eltűnt a homokózóban Goffy pedig élvezte hogy hatvanadszorra is visszahozhatja a labdát.
Mi pedig Markal beszélgettünk egészen addig míg gyanús alak közeldett felénk. Mármint azért volt gyanús mert hasonlított Cameronra és nagyon nézte Emmát.
-Emma gyere!-kiáltottam oda neki.
-Jó de előtte megnézed mit csináltam?-kiáltott vissza.
-Persze!-pattantam fel és odasétáltam. Elő kellett vennem a képzelőerőm mert csak egy nagy kupac homok volt.-Ez nagyon szép!
-Egy torta!-kiáltott boldogan. Na jó inkább egy partra vetett bálna-Eszel egy szeletett?
-Ohh olyan szívesen megóstólnám de pukkadásig vagyok!-vágtam sajnálkozó fejet.
-Mark te kérsz egy szeletet?
-Nem szeretem a csokisat!-húzta el a száját.
-Nem baj ez vaniliás!-csillant fel a szeme mire felnevettem.
-Sok sikert!-suttogtam a fülébe. Marknak egy jó ideig kellett magyarázkodni hogy nem kér de valahogy nem jött össze neki.
-Mit szólsz hozzá Emma ha most itt hagyjuk hogy megpuhuljon a piskóta és holnap visszajövünk megnézzük milyen finom lett?-guggoltam le mosolyogva.
-Rendben!-vigyorgott rám.
-Na add ide a mancsaid!-vettem elő a táskámból egy adag nedves törlőkendőt. Miközbe a kezeit törölgettem magamon éreztem a Cameronnak kinéző pasi tekintetét.
Gyorsan elköszöntünk Marktól aki a telefonszámát is megadta. Úgysem fogom hívni.
A hazavezető úton végig követett az a pasas. Ez tök para!