Már három hete vagyok Amerikába. Harry már Los Angelesben sütteti a hasát én pedig elkezdtem dolgozni. Komolyan naív voltam hogy azt hittem hogy Mrs.Hemigen nyugdíjba ment már. Mellette vagyok kisegítő balett tanár illetve van egy saját csoportom akiknek inkább hip hop jön be.
Na de Mrs.Hemigen egyszerűen kibírhatatlan. Folyton ugráltat és még azt is megmondja milyen ruhába legyek!
Na de most jönnek a boldog dolgok! Adele is itt van és lakást is találtunk. Egy aranyos kis lakást négy hálóval. Na és mért négy? Mert Milly és Jade is úgy gondolta itt az ideje hogy elköletezzenek. Úgyhogy így éldegélünk négyecskén a mi kis belvárosi lakásunkba. Egyel felettünk pedig kettő eléggé helyes srác lakik úgyhogy minden tökéletes.
Jenna pedig a hétre van ki írva úgyhogy bármelyik pillanatba nagynéni leszek. Mármint másodszorra is. Apropó apáékról nem hallottam semmit. Ennyit arról tartjuk a kapcsolatot. Sebaj!
Ma egy csodálatos péntek van amibe igazából nincs semmi különös. Mindenki megy dolgozni aztán Adele és én elmegyünk nőgyógyászhoz. Adelenak az a mániája hogy mindenféle orvosi kivizsgálásokra cipel hogy megelőzzük a bajt. Sajnos ebbe benne van az hogy fél évente el kell menni nőgyógyászhoz.
Ígyhát munka után elmentem a kórházhoz ahol már Adele szobrozott.
-Már azt hittem meglógsz!-nevetett fel majd elindultunk a vesztőhely felé. Na jó annyira nem vészes a dolog de nem szeretem ha egy full idegen pasi nézeget ott alul. Zavarba ejtő!
A recepciónál egy morcos néni fogadott minket.
-Most pont tudja önöket fogadni a doktor úr!
-Ohh micsoda szerencse!-mondtam egy művigyorral amikor elefordultunk.
-Ne legyél már ilyen!-szólt rám mosolyogva majd bekopogott.
-Mért most hogy neked nem ciki ha valaki ott lent turkál?-magyaráztam és pont abban a pillanatban kinyitódott az ajtó és egy 25 év köröli helyes pasi állt ott. Adele azzal küzdött hogy megpróbálja kicsit elfolyatni a nevetését. Zavartan felpillantottam rá majd megejtettem egy kínos vigyort. -Szia!
-Sziasztok!-vigyorgott ránk majd kitárta előttünk az ajtót mi pedig bementünk.
-Ne röhögj már!-böktem oldalba a rázkódó vállú Aldelet.
-Dr. Adams vagyok!-nyújtitta a kezét felém.
-Zoe Morgen!-ráztam vele kezet mosolyogva. Adele is bemutatkozott volna csak amikor már épp szólásra nyitotta a száját újra nevetni kezdett. -Ő pedig Adele aki mint látod nagyon boldog!
-Ki kezdi?-kérdezte vigyorogva. Egy nőgyógyásznak komornak és öregnek kellene lenni. Még véletlen sem helyesnek és vidámnak!
-Adele!-löktem meg. Így pár perc múlva már vizsgálgatta is a pasas. Nekem egy kérdés viszont nagyon bökte a csőröm és hát nem igazán vagyok az a típusú ember aki sokáig csöndbe tudna maradni.
-Te figyi mért lettél nőgyógyász?-kérdeztem hirtelen.
-Zoe ilyet nem illik!-szólt rám Adele akárcsak egy gyerekre. Dr.Adams nevetve nézett rám.
-Apám is az volt-rántott vállat mosolyogva.-Teljesen egézséges vagy! Gyere Zoe!
-Én érzem hogy majd kicsattanok az egészségtől köszi!-tartottam fel a kezem védekezve. Adele csúnyán nézett rám úgyhogy pár perc múlva már én feküdtem ott. -Ez olyan ciki!-siránkoztam
-Na és te mit dolgozol?-próbált kicsit feldobni Dr.Adams.
-Tánctanár vagyok.-mondtam mosolyogva-Mondjuk még csak három hete végeztünk a sulival.
-Hova jártatok?
-A Londoni híres neves tánc suliba most nem ugrik be a neve de nagyon hosszú!
-Ahogy hallom az akcentusotokon nem vagytok angolok.
-Zoe magyar én pedig legyel vagyok!-mosolyogott Adele.
-Doki mit nézeget már rajtam ennyi ideig?-kérdeztem fusztráltam mire Adele nevetni kezdett.
-Kérlek végezd el ezt a tesztet!-adott mosolyogva a kezembe egy terhességi tesztet mire én kicsit lesokkoltam.
-Hogy lennél terhes?-kérdezte nevetve Adele de amint meglátta a komoly arcom abba hagyta. -A záróvizsgánk bulijába?
-Lehet basszus!-mondtam kétségbe esve.
-Kivel?
-Cameron...
-De neki volt barátnője nem? Ohh Zoe büszke vagyok rád! Az a hülye Maya vagy hogy is hívják jól megkapta!-örvendezett Adele drágám. Imádom őt!
-Részeg voltam és az az állat már megint kihasználta!-rogytam le egy székre.
-Semmi sem biztos! Csináld meg a tesztet!-mosolygott kedvesen Adams doki. Kimentem a mosdóba és gyorsan kipréseltem magamból egy kicsi pisit. Miközbe gondolkodtam. Mindig is fiatal anyuka akartam lenni és ha terhes vagyok akkor ennek csak örülnöm kellene.
Úgy mentem ki a fülkéből hogy akármi van az jó. Ha terhes vagyok akkor ezt kell elfogadni ha nem akkor még van pár évem. Ebbe nincs semmi.
-Na?-kérdezte Adele kiváncsian.
-Nem mertem megnézni!-nevettem fel idegesen.
-Uhh megnézhetem én?-kérdezte lelkesen Adele. Mosolyogva bólintottam. Gyorsan megnézte majd elvigyorodott és felém mutatta.
-Terhes vagyok!-öleltem a legközelebb álló embert aki Adams doki volt. Kicsit meglepődött majd nevetve vissza ölelt.
-Gratulálok! Na gyere akkor még pár vizsgálatilot csinálunk!-mosolygott rám. Fél órával később már vigyorogva mentem ki. Három hetes terhes voltam. Remek. Amúgy a doki megadata számát és sűrün kacsingatott rám. Vagy lehet idegrángásai voltak? Mindegy a lényeg az hogy ez azért bizar! Hol vannak az öreg szakállas nőgyógyászok?
-Úristen! Komolyan nem hiszem el!-mondtam mikor felszálltunk egy buszra ami remélhetőleg hazafelé vitt. Adele és én végig beszélgettük az utat otthon pedig szinte beszárnyaltam a nappaliba.
-Nem is tudtam hogy ez a nőgyógyász dolog ilyen vidám hely!-nevetett Jade.
-Amúgy nagyon jóképű Adams doki!-mondta Adele.
-Ja meg is adta a mobil számát!-húztam el a szám majd elvigyorodtam-Na de aminek örölni kell az hogy terhes vagyok!
-Nem szeretem a gyerekeket.-jelentette ki Jade majd elmosolyodott-Úgyhogy ajánlom hogy a tiéd jófej legyen!
-Imádom a gyerekeket!-ugrott a nyakamba Milly majd csillogó szemekkel ült elém-Milyen terhesnek lenni?
-Semmi különös.-mosolyogtam rá-Azt hiszem Jenna többet tudna mesélni! Tényleg nem megyünk el hozzájuk?
-Elmehetünk.-mondta Jade vigyorogva-Kitaláltam egy jó beszólást Tomnak!
-Istenem!-sóhajtott Adele amin mindannyian felnevettünk.
Fél óra múlva már a kertvárosba sétáltunk miközbe a házakat nézegettük. Megbeszéltük hogy mennyivel jobb egy ilyen helyen lakni mint egy olyan lakásba mint amibe mi dekkolunk. Viszont egyikőnk fizetése sem túl jó főleg hogy Milly még az állatorvosi egy éves gyakorlatát kezdi. Jade pedig elvézett egy pénzügyi fősulit és az álmait valóraváltva fodrászként dolgozik. Adele a társulatnál kezdett és még csak most tanulgatja a dolgokat. Vagyis tanulgatnia nem igazán kell hisz a világ egyik leghíresebb balettsulijába jártunk. Inkább beilleszkedik. Úgyhogy egy ideig valószínű még lakásban fogunk élni. Mire Tomékhoz értünk már azt is megbeszéltük kinek ki lesz a férje vagy ha nem megyünk férjhez milyen macskánk lesz. Amikor odaértünk illedelmesen kopogatattunk majd meg sem várva hogy valaki ajtót nyisson bementünk.
-Sziasztok!-kiáltotta Jade.
-Há ti?-döcögött be nagy nehezen Jenna a nappaliba majd egyből le is ült egy székre.
-Gondoltuk meglátogatunk titeket!-mosolyogtam rájuk.
-Zoenak van egy híre!-vigyorgott Jade.
-Uhh mi az?-kérdezte izgatottan Jenna.
-Terhes vagyok!-mosolyogtam rá. -Ja én is-nyöszörgött majd felfogta mit mondtam és elvigyorodott felállt átölelt-Ez tök jó!
-Majd játszhatnak együtt a gyerekeitek! Legalább lesz egy jó indokod mért jársz hozzánk!-mosolygott Adele.
-Ühüm!-bólintott de az arca eltorzult. Ilyedten néztünk össze a többiekkel-Lányok azt hiszem az hiszem Avery most akar kijönni!
-Hívom Tomot!-mondtam majd gyorsan ellőkerestem a telefonom.
-Hello!-hallottam a vidám hangját.
-Na figyi! Itt vagyunk nálatok és a lányod úgy döntött most akar kijönni! Mi megyünk a kórházba Jennával te is gyere oda!-mondtam majd le is raktam. Tuti elkezdett volna habogni össze vissza és visszakérdezett volna miközbe mindent tisztán hallott.
-Na és hogy megyünk kórházba?-tette fel a nagy kérdést Jade míg Milly és Adele a kismamánkat nyugatta.
-Van egy kocsim!-mondta Jenna összeszorított szemekkel.
-De nincs jogsink!-mondta Milly.
-Zoe neked van!
-Jó de Angliába szereztem! Ott fordítva mennek az emberek!-mondtam kissé bepánikolva.
-Menni fog Zoe!-mosolygott rám Adele. Pár másodperc mérlegelés után igent mondtam. Amúgy ez a jogsi itt érvényes? Hát mindegy. Az amúgy húsz perces utat kemény tizenöt perc alatt megtettük. Persze közbe a lányok össze vissza sikongattak de istenem az egyik legjobb barátnőm mindját szül! A kórháznál betámogattuk őt ott pedig egyből egy tolókocsiba ültették és egy két percet kellett várnunk.
-Hát lányok azért ez emlékezetes lesz!-nevetett fel Jenna mire mi is nevetni kezdtünk. A jókedvünknek Jenna fájdalmas nyögése szakítitta félbe.
-Ohh hölgyeim úgy látom meglesz a legvidámabb szülésem!-lépett mellénk egy kopaszodó orvos. Na ő jobban úgy nézett ki mint egy nőgyógyász nem úgy mint Adams doki aki még a számát is megadja.
-A feleségemet nem rég hozta be három furcsa lány!-hallottam meg ahogy Tom lihegve beért a recepcióra.
-Nem is vagyunk furcsák!-kiáltotta oda Jade. Tom odakapta a fejét és odasprintelt hozzánk és legguggolt Jennához.
-Jól van itt vagyok!-puszilta meg. Olyan cukik.-Nyugodj meg! Kiszív! Befúj!
-Az beszív kifúj te barom!-préselte ki magából Jenna majd egy hatalmasat nyögött.
-Ki jön a szülőszobába?-kérdezte a doki.
-Én!-mondta Tom de ezzel egy időbe Jenna rávágta hogy ,,Zoe"
-Akkor?
-Zoe jön!-mojdta akaratosan Jenna.
-Mért?-kérdezte meglepve Tom.
-Egy nem bírod a vért és a gyerek pedig nem csak úgy kicsusszan az emberből másrész már most kikészítetted a feleséged!-soroltam szegény Jenna pedig csak bólogatott.
-Indulnunk kell!-mondta az orvos.
-Légy ügyes kincsem!-mondta Tom.
-Ó fogd már be!-mondtuk mind a négyen egyszerre. Én kaptam egy szép kis ruhát és az aszisztens bekísért Jennához aki még mindig vajúdott. Na ez ment még egy ideig. Én nézten a monitort és amikor láttam mondtam hogy ,,fájás".
-Utálom Tomot!-nyögte Jenna.
-Én is!-mondtam és a kezét szorongattam.
-Nyomjon!-mondta az orvos.
-Ez bennem akar maradni doki!
-Dehogy is! Nyomjon!-bíztatta.
-Figyi ha kint van a kishaver esküszöm közösen jól le horjuk Tomot!-töröltem le az izzatság cseppjeit. Abban a szent pillanatban sírást hallottunk.
-Kislány!-hozta oda két perc múlva egy nővér.-Mi a neve?
-Avery Zoe Takács!-vigyorgott rám Jenna.
-Nem Sheila lett volna a középső neve?-kérdeztem meglepve.
-Szeretem a spontán dolgokat!-vigyorgott rám mire felnevettem. Hisz én mondogattam mindig az hogy szeretem a spontán dolgokat. Egy kicsit még meg is hatódtam. Kicsit? Rendeden elpityeredtem miközbe néztem ahogy Jenna szeretet telien a kislányára mosolyog. Majd én is így fogok rá mosolyogni? Nekem is ennyire fog fájni? Jó anyuka leszek? Hisz az apját jelenleg rühellem! El fogom rontani az életét!
-Zoe!-nézett rám mosolyogva Jenna mire odakaptam a fejem-Megfogod?
-Biztos? Nagyon béna vagyok!-néztem rá kérdőn.
-Biztos!-nyújtotta felém. Mosolyogva a kezembe fogtam. Olyan kicsi volt.
-Gyönyörű! Biztos Tom az apja?-kérdeztem nevetve.
-Megkérdezhetném ki az a Tom?-jött oda mosolyogva egy nővér majd elvette a kis Averyt hogy megvizsgálják.
-A férjem!
-A bátyám!
-Az helyzet hogy én már nem utálom!-nevetett Jenna.
-Áhh én még mindig!-rántotta meg a vállam vigyorogva.
Jennát eltolták egy kórterembe én pedig kimentem a többiekhez. Már ott voltak anyuék illetve (gondolom) Jenna szülei is.
-Na?-ugrott elém Tom idegesen.
-Mindenki jól van!-mosolyogtam rá mire nevetve felkapott és megpörgetett.
-Apuka vagyok! Érted?-kiáltozta magyarul mire az embrek furcsán néztek ránk.-És egészséges?
-Igen! Gyönyörű kislány!-mosolyogtam rá-Amúgy lehet eltört a mutató ujjam.
-Mert?
-Nagyon erős kis feleséged van!-nevettem fel mire a többiek is.
Egy nővér szólt hogy be lehet menni Jennához és Averyhez de egyszerre csak egy ember. Persze mindenki belegyezett hogy Tom menjen elsőnek.
-Ohh milyen udvariatlan vagyok! Zoe Morgen vagyok! Tom huga!-nyújtotta a kezem mosolyogva Jenna szülei felé.
-Ohh gyere ide!-ölelt meg Jenna szörmók apukája.-Phil vagyok!
-Én pedig Betty!-ölelt meg Jenna anyu. -Mért nem Tom ment a szülőszobába?
-Mert idegesítő!-mondtam mire anyu csúnyán nézett rám-Azért mert hülyeségeket hordott össze úgyhogy végül Jenna azt mondta menjek én!
-Köszönjük!-ölelt meg Betty újra.
-Soha többé nem leszek Tommal!-mondta Jade fáradtan. Tényleg megviseltnek tűnt.
-Mért?-kérdeztem nevetve.
-Jajj ugye nem lesz baja? Zoe tuti mindent elszúr! Szörnyű férj vagyok!-utánozta Tomot.
-Mi az hogy mindent elszúrok?-kérdeztem tetett felháborodással.
-Az hogy mindent elszúrsz!-lépett ki Tom mosolyogva.
-Még mindig nem értem hogy jöhettünk ki egy emberből!-tártam szét a karom értetlenül.
-Én sem!
-Tudjátok ez itt a szülészeten kissé ironikus.-mondta Adele elgondolkodva mire felnevettünk. Ezek után bementek Jenna szülei is. Amúgy az két ember és egyszerre csak egy mehetne de mindegy. Csöndben álldogáltunk amikor megláttam Adams dokit a folyosó végén. Nagyon gyorsan közeledett. Basszus!
-Zoe! Adele!-mosolygott ránk-Máris a szülészeten Zoe?
-Az egyik legjobb barátnőm most szült!-mosolyogtam rá és imádkoztam hogy ne nagyon kotyogja ki hogy terhes vagyok. Majd elmondom anyuéknak és Tomnak ha eljön az ideje.
-Akkor kilenc hónap múlva ugyanitt!-biccentett majd elment. Köszi doki most itt hagytál a szarban.
-Mi az hogy kilenc hónap múlva?-kérdezte Tom idegesen.
-Terhes vagyok.-közöltem teljes nyugodtsággal. Na most van két variáció:vagy örülni fog vagy leharapja a fejem. Szerintem a második variáció.
-Ugye viccelsz?
-Nem.
-Vetesd el.-nézett a szemembe.
-Azt elfelejtheted!-néztem rá meglepve.
-Fiatal vagy!
-Annyi idős vagyok mint Jenna!
-Ok de neked nincs férjed. Még pasid sincs! Egyeltalán kitől van?
-Camerontól!
-Cameronnal már négy éve nem feküdtél össze! Csak azt ne mond hogy négy éve terhes vagy!-nevetett idegesen.
-A záróvizsgám napján összefutottunk!
-Hogy lehet úgy összefutni hogy terhes leszel?
-Részeg voltam! Lehetnél egy kicsit megértő!-kiáltottam rá.
-Ohh szóval már szokásod lerészegedni is? Szuper!
-Nem Tom nem szokásom. Képzeld nem én voltam akit 16 évesen összekellett kaparni! Bocsánat hogy 22 évesen megengedtem magamnak!-taszítottam rajta egyet.
-Fogd fel már fel hogy nem kellesz Cameronnak! Annyira hogy meg is csalt! -kiáltott rám. Na ez nagyon aljas volt. Egy óriási pofont adtam neki mire meglepve pislogott rám.
-Egy valamit jegyezz meg Tom! Az én testem az én gyerekem. Nyugodtan azt mondhatod hogy elcseszem az életem de leszarom! Lehet hogy elcseszem! És? Normális vagy te egyeltalán? Vetessem el? A saját gyerekem? Amúgy nyugodtan nevezd magad jó testvérnek! Nyugodtan de ez marha aljas volt! Én sose tennék ilyet veled.-néztem rá lesajnálóan majd megfordultam és hazamentem.