Négy év. Ennyi telt el. Ez enyhén szólva rengeteg idő. A családom egyik tagja sem keresett de azt hiszem ezt nem is bánom annyira. Vagyis Tom irtózatosan hiányzik és nem lehet őt pótólni.
És hogy mi történt velem? Rengeteg minden. Ami az embereknek elsőnek feltűnik az hogy sehova sem mozdulok ki kalap nélkül. Mióta a reptéren a srác-akinek azóta se tudom a nevét-nekem adta a kalapot azóta nem igazán láthattak az emberek kalap nélkül. Bár azóta nem egy van. Jelenleg 13 kalapot birtoklok. Soknak hangozhat és sok is de én egyet sem vettem. Csak ajándékba kaptam őket.
Na és mi van a barátaimmal? A szobatársam Adele aki egy fantasztikus ember és Lengyel. Na Lengyel Magyar barátság! Egyrészt remek táncos, csodálatos barát és még egy youtube csatornája is van amin jelenleg kb kétszázezer feliratkozója van. Ez rengeteg ember. Na és ott van Jackson aki már igaz csak vizsgázni jár a suliba attól még velünk igyekszik hetente négyszer ötször találkozni. Mielőtt valaki kombinálni kezdene hogy együtt vagyunk elmondanám Jackson meleg. Annyira hogy van pasija is. Na el tudjátok képzelni ahogy hárman ülünk egy bárban és lesegetjük a pasikat? Ha sikerült elképzelni akkor valószínű elég bizar kép lehet de így van. Egy a probléma ha az ember vak is akkor is Jackson egy eléggé vonzó srác. Kit áltatok eszméletlenül néz ki!
És itt van a mi drága Tim barátunk aki régen Jackson szobatársa volt. Jelenleg a társastánc párom és az egyik jó haverunk aki szeret betolakodni a koliszobánkba mert nálunk
,,jobb a légkör és az a hülye gólya folyton túrja az orrát". Szegényemnek mióta Jackson elment a Royal balletthez azóta csak elsősök voltak a szobatársai akik közül egyet sem csipázott ezért nálunk lóg. Ergó felzabálja minden kajánk. Nem baj így szeretjük.
Van még egy eszméletlenül jó barátom aki rengeteg mindenbe segített nekem. Ő pedig Harry. Harry Styles. Ez az egész úgy kezdődött hogy amikor másodikas voltam felkeresett hogy annó én csináltam velük egy interjút az mennyire megváltozatta az életét és szeretné megköszönni. Azóta már nagyon jó barátok lettünk. Annyira hogy előző nyáron szinte végig nála csöveztem. Mind a mai napig elmegyek hozzá hetente vagy találkozunk a világ legjobb palacsintázójába. Amit szinte senki sem ismer de mi imádjuk a helyet. Ő az akit olyan hülyeségekkel traktálok mint annó Tomot. Talán ő olyan bátyus helyetesítő.
Cameronon pedig túl léptem. Hazudnák ha azt mondanám hogy nem szeretem még mindig de hát egy ilyenen nem csak úgy hipp hopp ugrik át az ember lánya.
Ma van a suli legutolsó napja és utána tényleg kilépek a nagybetűs életbe. Ma van a végzősök legstresszesebb napja mivel ma van az úgynevezett nyilvános záróviszga.
-Zoe!-hallottam Adele izgatott hangját.
-Mhh...
-Kelj fel! Ma van az utolsó napunk!-mondta a hangjából itélve mosolyogva de én meg sem mozdultam-Le kell mennünk próbálni!
-Drágám!-nyitottam ki a szemem és észrevettem hogy videóz. Már megszoktam-Az fix hogy én ma nem probálok!
-De ma van a vizsga!
-Jó. Én már elég jól tudom a közöset is a másikat meg én keografáltam!-ültem fel.
-Te tudod én a sajátomat még egyszer elpróbálom.-mondta majd a kamerát kikapcsolva kezdte összeszedni a cókmókjait. Visszadőltem az ágyamba és aludtam egy kicsit addig míg Adele vissza nem jött. Utána felvettem egy csőfarmert és egy ujjatlan inget a fejembe pedig azt a barna kalapot amit a reptéren kaptam. Minden fontos napon azt hordom és eddig nekem is szerencsét hozott.
Elmentünk a mi kis díjnyeretes palacsintázónkba reggelnizni amit amúgy Amy néni vezet.
-Jó reggelt!-köszöntünk vidáman.-Sziasztok kedveskéim!-ölelt át minket mosolyogva Amy néni.
-Ugye maga is jön este?-kérdezte Adele.
-Ki nem hagynám!-nevett. Igen mi mondhatni fűt fát meghívtunk. Vagyis inkább csak én. A suliba az a szokás hogy az aki az összes vizsgáján átment elsőre, 20 embert hívhat meg úgy hogy ne kelljen fizetni míg aki csak egyszer is rontott az már csak 10-et. Na és így én 20 embert míg Adele 10-et hívott.
Leadtuk a rendelésük és észrevettük Jacksont és Timet úgyhogy le is telepedtünk melléjük.
-Csak én vagyok tiszta ideg vagy ti is?-kérdezte Jackson miközbe a pakacsintáját falta.
-Én is!-vágta rá egyszerre Adele és Tim.
-Te nem?-kérdezte furcsálva Tim barátunk.
-Itt a kalapom mi baj lehetne?-muattam vigyorogva a fejemre.
-Jah mert a kalap majd átjuttat a záróvizsgán!-mondta gúnyosan Jackson majd elkomolyult-Csak van akkora szerencséd hogy tehetséges vagy!
-Ohh kösz!-mosolyogtam rá-Anyud jön?
-Az egész família.-sóhajtott szemforgatva. Jacksonnak eszméletlen családja van. Az összes karácsonyunkat náluk töltöttük mert az anyukája szerint család nélkül nem karácsony a karácsony! Ha nem is a saját családunk mégis olyan kedves és nyitott a Marson család hogy szinte már a saját rokonainkank érezzük őket.-Neketek?
-Senki.-suttogtam szomorúan.
-A nagyi.-mosolygott Adele. Szerencsére neki itt Londonba él a mamája aki isteni sütiket süt.
-Hoz sütit?-kérdeztem csillogó szemmel. Az Adele nagyi süti a szomorkodást is elfelejteti az emberrel. Nem csak velem. Tim és Jackson is pont így van vele.
-Igen.-mondta unottan.
-Ezaz!-bokszolt a levegőbe Tim.
-Tessék gyerekek. Egy kis extra hogy mindenkinek jól sikerüljön a vizsga!-rakott elénk egy extra nagy adag palacsintát Amy néni.
-Köszöjük!
Miután megkajáltunk visszamentünk a koliba és az eső is elkezdett esni. A koleszba enyhén szólva egy nem várt személy fogadott minket.
-Hogy gondoltátok hogy el lógjátok az órát?-kérdezte
Mrs.Reynolds a balett tanárunk.
-Most akarunk menni!-mosolyogtam rá angyalian. Utál minket. Szó szerint.
Így hát volt részünk egy remek nyújtásokba gazdag edzésben és mehettünk készülődni az estére. 11-kor mit csináljak amikor este hatkor kezdődik ez az egész cécó. Na hát kiderült. Levittük a cuccainkat az öltözőnkbe. Én aztán segítettem a világítással foglalkozó srácoknak és azon kaptam magam hogy már öt óra van. Gyorsan felkaptam a gyönyörű sötétkék tütüm Adele pedig abba az utálatos, szoros szabványkontyba fogta a hajam és ragaszkodott ahhoz hogy kisminkeljen. Így egy halvány természetes sminket kaptam mivel nem igazán bírom a feltűnést. Mire végeztünk mehettünk is. Ebbe a táncba az összes lány van benne és van egy külön a fiúknak is. Szerencsére én rontás nélkül megcsináltam viszont előttem Sonia majdnem el is esett. Szegény nagyon izgulós.
Ezek után jöttek az egyéni számok aminek az a lényége hogy abban a stílusba amibe te szeretnéd úgy ahogy te akarod csinálsz egy koeográfiát amibe az táncol akit te szeretnéd de a legtöbben csak egyedül csinálják. Egy dolog van meghatározva a téma. Húzol egy témát és annak jegyében kell készülnöd.
Gyorsan kibontottam a hajam és felvettem a ,,jelmezem" ami egy fehér férfi ingből és egy fekete rövidnadrágból állt ami egy az egyben úgy nézett ki mint egy férfi alsó de pont ez volt a lényeg. Mivel én megkértem Adelet, Timet és Jacksont hogy segítsenek nekem ezért türelmesen vártam hogy ők végezzenek és a színfalak mögül néztem őket hogy milyen ügyesek. Aztán hiretelen én jöttem. Mosolyogva öleltük meg egymást majd színpadra léptünk valószínű utoljára így együtt ezen a színpadon. Én a nagy Little Mix fanatikus természetesen a Love me or Leave me-t választottam. Szerintem egy egész jó lett összeségében. Eléggé sok emelést raktam bele ja duzzadjon a srácok izma. Az egész arról szólt hogy Jacksonal ,aki a pasimat játsza megromlik a kapcsolatunk és Adelevel szűri össze a levelet míg enegem Tim vígasztal. Viszont én könyörgöm Jacksonnak hogy fogadjon vissza. A végén pedig Tim és Adele egymásra talál mi pedig Jacksonnal szétmegyünk. Az utolsó mozdulat után-amiben tulajdonképpen ,,ledobtuk" magunkat Jacksonnak a színpad két végébe-lihegve álltunk fel egy óriási vigyorral az arcunkon.
-Megcsináltuk!-ugrottam a nyakába. A közönség hangosan tapsolt. Adele és Tim is visszajött a színpadra és nagy csoportos ölelés után a zsűrihez fordultunk. Adele a kezembe nyomta a mikrofont a fejembe pedig a kalapomat rakta.
-Hát...-szólalt meg az egyik ősz pasas vigyorogva-nekem nagyon bejött!
-Köszönjük.
-Melyik témát húztad?-nézett rám Mrs.Reynolds azzal a gyanakodó imádnivaló tekintetével .
-Párkapcsolat, szerelem.
-És neked ez jut róla eszedbe?-kérdezte meglepve az egyik csajszi.
-Igen.-bólintottam és a számat összeszorítottam.
-Ha jól tudom neked ez alatt a négy év alatt nem volt barátod.-mondta Mrs.Reynolds.
-De előtte volt és egyik sem ért szép véget.-húztam el a szám.-Másrészt az úgy nem igazán igaz hogy nem volt itt nem volt senkim. Nem volt komoly de volt.
-Jajj istenem-sóhajtott a kedves Reynolds tanárnő.
-22 éves vagyok és nem apáca!-tártam szét a karom. Mögöttem a Jacksonék már röhögtek és a nézőtérbe is páran felnevettek.
-Szabad megtudnunk kik segítettek neked?-kérdezte kedvesen Mr.Prescot.
-Ó hát persze! Nekem a világ legjobb táncosai segítettek!-nevettem el magam-De komolyra fordítva a szót ők a legjobb barátaim. Adele aki a szobatársam is, Jackson aki jelenleg a Royal balettben táncol és Tim barátunk aki rendszeresen szeret nálunk csövezni!
-Mert nem kaptam új szobatársat!-nézett morcosan a tanárokra.
-Nem baj mi szeretünk!-mosolygott rá Adele és nyomtunk egy puszit az arcára.
-Jajj lányok elpirulok!-legyezgette magát mire felnevettünk a közönséggel együtt.
-Köszönjük gyerekek! Öltözzetek át mindjárt átadjuk a díjakat!-mosolygott kedvesen Mr.Perscot. Tim felkapott a hátára Jackson pedig Adelet és így rohantunk ki a színpadról. Nevetve mentünk az öltözőbe és átöltöztünk. Én egy kék alapon napraforgós rövidujjú ruhát vettem fel ami a térdem felé ért egy kicsivel. Persze a szerencsehozó kalapom is fejemen volt. Jackson megálapította hogy úgy nézek ki mint egy tanyasi kislány csak be kéne fonni a hajam. Köszi! Amúgy a fiúk egy farmert és inget vettek fel míg Adele egy sötétkék fehér csíkos testhez simuló ruhát vett fel rá pedig egy farmer kabátot. Nagyon jól nézett ki.
Na és mi ez a díjátadó dolog? Ennek a lényege annyi hogy az egész suli szavazhat akárkire különböző kategóriába. Például a legjobbfej diák ami tavaly én lettem amit nem értek. Vagy a közönség is szavazhat hogy kit szeretne látni a színpadon egy beszélgetés erejéig illetve a legjobb táncra is szavazhatnak.
Egy ideig még beszélgettünk illetve egy csajszi megkért hogy fonjam be a haját amit szívesen meg is tettem. Aztán szóltak hogy menjünk a színpadra illetve ahova felférünk. Úgyhogy összeszúfolódtunk. Tim azzal szórakozott hogy a kalapomat próbálta lenyúlni így kénytelen voltam fél kézzel azt tartani.
Aztán elkezdték osztogatni a díjakat. Pl.: a legjobb tanulmányi eredmény stb. Na ebbe nem voltunk esélyesek de e végefelé jöttek a hülyeségek amibe jobban volt esélyünk.
-A legviccesebb baráti társaság pedig Jackson Marson, Tim Hamton, Adele Rosette és Zoe Morgen!-mondta Mr.Prescot. Vigyorogva vettük át a díjunk.
-Köszi mindenkinek aki ránk szavazott és Amy néni palacsintáinak!-mondta diplomatikusan Jackson.
-Igen menjetek el Amy néni palacsintázájóba!-mondtam komolyan.
-A csokis a legjobb!-mondta Adele vigyorogva.
-Meg az epres!-bólogatott Tim is.
-Szerintem a banános se rosz.-mondta elgondolkodva
Mrs.Prescot.
-Ja!-mondtam csillogó szemmel.
-Prescot ezt ne itt beszéljétek meg!-forgatta a szemét Reynolds tanárnő.
-Puszi tanárnő!-küldött légpuszit Tim majd visszamentünk. Adele elnyerte a legjobb stílus díjat Tim pedig a legszexibb srác címet. Jackson mint mindig a legjobb spicc díját.
-Most pedig utoljára egy rendhagyó leányzó jön aki elnyerte a: legegyedibb stílust, legjobbfej lányt, legjobb köszönést illetve a zsűritől a legjobb koeográfia a közönségtől a legjobb tánc és a beszélgetés is az övé. Ez a lány pedig Zoe Morgen!-kiáltotta el magát én pedig teljesen meglepődtem. Adelék nevetve lökdöstek ki én pedig döbbenten vettem át a fél tucat díjat.
-Wow!-nyögtem ki nagy nehezen-Nagyon köszönöm!
-Szívesen!-nevetett a tanárúr és a kezembe nyomta kis szobrokat.-Pakolj le és gyere vissza.
Én pedig szót fogadtam és leraktam a kis szobrocskákat és visszamentem a színpadra ahol már csak az egyik tehcnilus srác(talán Mike?) állt aki a kezembe nyomott egy mikrofont. -Na Zoe mutatkozz be!-mosolygott rám kedvesen Mike(?)
-Hát Zoe Morgennek hívnak bár aki 17 éves korom előtt ismert akkor még Takács Zoe voltam. 22 éves vagyok és Magyarországon születtem de éltem Amerikába is két évet. Azt hiszem ennyi!-mondtam mosolyolyogva
-Mért éltél Amerikába?
-Amikor 10 éves voltam egyik nap hazamentem a suliból és anyum egy táskával várt. Elköltöztünk az ország másik felébe. Csak az egyik bátyám jött velünk. Aztán anyu újra házasodott és ez a pali Kaliforniai volt. -magyaráztam.
-És Kaliforniába ismerted meg Cameron Dallast?
-Igen-bólintottam.
-Miért lett vége?
-Én ezt nem szeretném elmondani. Annó nagyon megalázva éreztem magam ez miatt és Cameronnak rajongói vannak. Fiatal lányok és nem akarom hogy ez a dolog befolyásolja őket. De ha érdekel nem miattam lett vége.
-Te jóba vagy Harry Stylesal és állítólag ő fizet itt neked mindent ez mennyire igaz?-kérdezte Mike mire hallottam hogy valaki felhördül. Tuti Harry volt.
-Ez nem igaz. Én egy kis kávézóba dolgozok és éppen van pénzem kajára. Igaz Harry sokszor vesz nekem ajándékokat de nem szoktam elfogadni. Persze ezt nem engedi és azt mondja hogy neki épp elég az hogy megmutatom neki hogy hogyan él egy normális 22 éves. Na nem mintha ő nem tudna néha napján normális lenni!-nevettem fel.
-Rengeteg leganda kering arról hogy hogy ismerkedtetek meg. Elmondanád az igazságot?-mosolygott rám Mike.
-Hát először akkor találkoztunk amikor még gimibe jártam. Suliújságnál voltam mert a barátnőm beadták a novellám és így volt lehetőségem interjút csinálni híreségekkel. Amúgy semmi kedvem nem volt hozzá de lóghattam a suliból.-szórakoztam saját magamon-Na és egy ilyen interjú alkalmával találkoztam vele. Az őszintét megvallva enyhén szólva lehordtam őket hogy a húszas éveikben vannak és mégis milyen gátlásosak. Aztán amikor második éve dekkoltam itt Londonba akkor felkeresett hogy annó mennyire megváltoztattam az életét stb. Azóta nagyon jóba lettünk és ennyi!
-Szép kis történet.-nevetett Mike-Említetted hogy Amerikából jöttél ide. Pletykák szerint csak egyetlen egy hátizsákkal érkeztél!
-Igen ez igaz! Egy nagyobb hátizsákkal és 27 dollárral. Komolyan mondom már akkor kételkedtem az ép elmémben.-ráztam a fejem sóhajtva.-Viszont nagyon izgi volt!
-Na és az olasz nyelvtudás?
-Van egy középfokúm. Adele miatt kezdtem tanulni mert látott egy srácot aki ,,totál olaszosan" nézett ki így elmentünk egy olasz nyelvtanfolyamra. Viszont közben kiderült a srácról hogy nem olasz. Adele nem tanulta tovább de nekem megtetszett. Egyik évbe még ki is mentünk olaszba. -mosolyogtam.
-Nem azt mondtad hogy épp a kajád jön ki a pénzedből?
-Igen. Csak egy buszjegyet vettünk és kinéztünk egy helyet hogy ott keresnek munkaerőt. Volt benne egy kis csavar is mert először nem akartak felvenni de aznap este pont ,,szabad táncos" este volt és meglátták hogy táncolunk és fel is vettek. Aerobikot és zumbát tartottunk illetve össze vissza kellett magunkat égetni és gyerekeket táncoltatni. De nagyon furi volt mert egy idő után rengeteg fiú járt a programjainkra. -mondtam elgondolkodva majd elvigyorodtam-És pár olasz barátunk is itt van. Vagyis ők a munkatársaink is voltak. Név szerint Daniel, Mario, Melissa, Marissa. Sziasztok!
-És még kik vannak itt?
-Amy néni, Harry, Niall, Louis, Liam illetve az árvaházból Jane, Mary, Avery, Jhon, Martin, Shopi, Lara, Kath, Lukas, Cloe és Mia! Egytől egyig remek emberek!-mondtam mosolyogva.
-Az árvaházból?
-Igen. El sem tudjátok képzelni mennyi remek gyerek van ott akik valamiért vagy soha nem ismerték a szüleiket vagy meghaltak vagy sajnos olyan lány is van akit beadtak 11 éves korába. Sajnos szinte mindegyikükben felmerül az a kérdés hogy mért. Ők annyi szörnyűségen mentek keresztül és nem ezt érdemlik.-mondtam és egy könnycseppem kicsordult. -De hát az árvaházakanak rengetegen adományoznak.-mondta értetleneül Mike.
-Jah-forgattam a szemem-De nem körültekintőek. Egy lány aki felvállalta a történetét és szeretné ha minél többen megtudnák. Persze a nevét nem mondom. Őt egyszer egy pasas örökbe fogadta. Nagyon örült hogy végre mindene rendbe lesz. Aztán ez a pasas mind fizikailag mind lelkileg bántalmazta őt. Sőt még szexuálisan is! Ezek a gyerekek nem ezt érdemlik!-mondtam még mindig könnyezve.
-Ez szörnyű!-suttogta
Mrs.Reynolds.
-Azt hallottam te rendszeresen ki szoktál hozni gyereket!-mondta Mr.Perscot.
-Igen. Igazából a lányokkal egyszer beszélgettem és akkor mondták hogyha itt az intézetbe nem találnak valami fiút maguknak akkor 18 évesen még csókolózni se fognak. Na ezt nem hagyhattam!-mondtam határozottan mire páran felnevettek-Kihoztam pár idősebb lányt bár a kicsik nem is akartak jönni, és elmentünk a mekibe. Na és megtörtént pár ilyen alkalom után aminek megkellett. A jó pedig ebbe az egészbe hogy 16 évesnél idősebb ember kihozhat egy valakit. Aki pedig 18nál több az akárhány csajszit vagy srácot kihozhat. Szóval ez egy szuper dolog!
-Pasizni vitted őket?-kérdezte ledöbbenve Mike.
-Így is fogalmazhatunk bár így nem engedtek volna el minket!-nevetten fel.
-Pár híresség is megosztott ilyen témájú képet.-mondtam Mike.
-Ehh lehet van hozzá valami közöm.-vakargagtam a tarkóm.-Egyszer elvittem Harry magammal és utána posztolt ilyen dolgokat és hát így egy lavina lett ebből. Mellesleg elmesélték Harrynek az álmaikat és sokuknak másnapra be lett fizetve a tandíja az adott egyetmre. Bár Harry nem vállalta fel de nem nagyon tud hazudni!
-A kis jótevő! Olyat is hallottam hogy ti egy párt alkottok.-mondta mire én hangosan hahotázni kezdtem.
-Ja ilyet én is hallottam de még olyat is hogy akkora khm...hogy fogalmazzak örömlány vagyok hogy sztriptízelek. Emberek ballett nem sztiptíz!-magyaráztam és kezeimmel kalimpáltam.
-Na és miújság a családdal?
-Hát ami az illeti négy éve angolosan távoztam.-húztam el a szám mire a közönség felnevett-Természetesen nagyon hiányzik anyukám, apukám, a bátyáim, a húgom, a kiskutyám sőt az a kibírhatlan mostoha apám is!
-És ki hiányzik a legjobban? Miért?-vágott közbe Mike.
-Tom a bátyám. Mert ő nem csak a tesóm volt. Ha úgy kellett volt a legjobb barátnőm. Az az ember aki összekapar ha kell vagy ha úgy van jól le tol. Emelett nagyon kedves és vicces. Elképesztően jó ember és iszonyatosan hiányzik! Remélem megbocsájt majd nekem.-töröltem le egy árva könnycseppet.
-Már rég megbocsájtottam.-hallottam azt az ismerős mély mosolygós hangot amit annyira hiányoltam. Remélem nem állmodok mert akkor szörnyű lenne felébredni