Már vagy másfél hónapja volt a koncert. Vagy talán már kettő honap is eltelt. Tehát szünet van a suliban ez pedig azt jelenti hogy Tom leéretségizett. Az utolsó napja szinte gyásznap volt pár lánynak. Ez úgy renben is lenne de feketébe jöttek és sírtak! Tom azt mondta hogy a felével még egy szót sem váltott. Ez csak szerintem furcsa?
Ennek az időnek a tanulsága hogy soha, SOHA nem fogadunk. Főleg nem Takács Tamással. A fogadás csupán egy focimeccsen alapult. Egy amerikai foci meccsen. Egyikőnk sincs nagyon tisztában a szabályokkal csupán hogy ,,át kell dobni azt a furi alakú labdát azon a nagy furi cuccon" Na és ha csak ennyit értünk egy sporthoz mégis mért fogadunk? Egyszerű: versenyszellem. Na és persze hülyeség volt a fogadás tárgya. Vagyis akkor annak tűnt. Most egy óriási szívás az egész. Szóval úgy volt ha én nyerek bókolnia kell az összes tanárnak egész héten viszont ha ő nyer egy teljes évig járok klasszikus balettre. Nem tudom mért mentem bele. Bizony vesztettem. Már egy jó ideje járok Mrs. Hemigen csodálatos és felejtethenül fájó óráira. Komolyan egy kész szenvedés az egész és hetente háromszor járok. Arról meg nem is beszéljünk hogy a csoport társaimban egy kicsi emberiség sem szorult. Azzal indokolják hogy,,ez a balett és te jó képességekkel rendelkezel" Igen pont ugyan így fogamaznak. Mintha nem is korombeli lányok lennének.
Ja és a másik nagy történés hogy Cameron rajongói enyhén szólva berágtak rám. Mivel ,,ellopom a férjüket" Cam azt mondta ne foglalkozzak velük inkább nézzem a kedves és aranyos kommenteket. Hát hogy lássak egy,két olyat annyit kell keresgélnem hogy csak na. Viszont ezek mellett nagyon jó a kapcsolatom Cameronnal és még csak egyszer vesztünk össze. Na de ki nem akadna ki amikor az ő szerelme nem hajtja le a wc ülökét és konkrétan belcsüccsen a wc-be az éjszaka közepén? Na ugye!
Ma egy csodálatos péntek van amikor is megyek a rádióba. Tulajdonképpen meghívak hogyha már a nagy Cameron Dallas barátnője vagyok akkor menjek. Én pedig szívsen elfogadtam a meghívást. Szóval reggel komótosan kikecmeregtem az ágyikomból és összeszedtem magam. Felöltöztem, reggelizem stb. Minden amit reggel csinál az ember. Utána felkeltettem Tomot hogy vigye már el a hugicáját. Morcogott egy sort de öt perc múlva már a kocsiba ültünk. Az én arcomon egy győztes vigyor díszelgett míg Tom unott arcal lesett ki a szélvédőn. Miután átvergődtük magunkat a városon megérkeztünk a rádió állomásra. A portán útba igazítottak és már egyből mehettem is egy szobába.
-Helló Jhon vagyok!-mosolygott kedvesen a huszas éveiben járó srác.
-Zoe!-mosolyogtam vissza. Eléggé szimpatikus volt úgyhogy szerintem jót beszélgetünk majd. Helyet foglaltam egy magasított széken és kaptam egy fejhalgatót is. Megmondták hogy a mikrofonba kell beszélni. Wow azt hiszem most okos lettem!
-Szép jó reggelt Amerika!-köszöntötte egész Amerikát!!!!!!-Jhon vagyok és itt van velem Zoe Morgen vagy Takács!
-Hivatalosan Morgen de Takács vagyok szívem szerint.-mosolyogtam rá.
-Tényleg hogy is van ez?
-Az apukámat Takács Zoltánnak hívják tudod mi előre tesszük a vezeték nevet, szóval én amikor megszülettem Takács Zoeként lettem anyakönyvezve de aztán anyu újra megházosodott és hozzá ment Joe Morgenhez. Egyik nap hazjöttek és közölték hogy Morgen vagy!-magyaráztam neki és láttszott rajta hogy érdekli.
-Értem. Így már tök amerikai a neved!-nevette el magát.
-Figyelj addig míg valaki nem hallja az akcentusom addig simán elhiszi hogy angol vagyok!-nevettem én is.
-Mért szerintem tök jó akcentusod van. Cuki.
-Ohh köszi!-legyezgettem magam színpadiasan amin ő csak röhögött-A barátaim kitalálták hogy ez az ,,Zoe akcentus" Mert nekem az otthoni angol tanárom Britt volt aztán itt meg ugye próbálom úgy mondani a dolgokat mint ti és így van egy egyedi akcentusom.
-Szerintem neked nincs idegesítő akcentusod. Van egy francia ismerősöm és az pfuu!-fintorgott de én csak nevettem-Na és hogyhogy Amerika?
-Anyu férje idevalósi-húztam el a szám.
-Ti pedig Magyarországról jöttetek.
-Ahogy mondod.
-Azt hallotam hogy a magyar lányok nagyon szépek és ezt te sem cáfoltad meg!-bókolt vigyorogva.
-Ohh el fogkk pirulni!-csapkodtam a kezeimmel színpadiasan.
-Mi hiányzik a legjobban? Szerinted mi a legjobb itt?-kérdezte mosolyogva.
-Hát leginkább a barátaim és a családom hiányzik. Na meg a kaják. Egy csomó minden olyan étel van ott amit itt max vebáruházból rendelhetsz. A dolog pozitívuma pedig nekem abszolút az hogy nem értik ha valamit magyarul mondok. Lehetséges hogy éppen elhordom mindennek miközben kedvesen rá mosolygok.-nevettem fel. Megtörtént már párszor ez az helyzet. Legtöbbször Tifanyval.
-Na és mi a helyzet Cameronnal?-kérdezte mire elvigyorodtam-Hú kedves halgatók egy óriási szerelmes vigyort eresztett meg Zoe!
-Minden rendben velünk. Bár egy kicsit aggaszt hogy összehaverkodott a tesómmal!
-Mert?
-Tudod mindketten elég humoros fajták és szeretnek megviccelni na de ha eggyesítik az erejüket. Ne akard tudni hogy olyankor mi van!-nevettem fel miközbe a fejem ráztam.
-Na figyi vannak kerdések amiket a hallgatóink küldtek. Az első:Sportolsz valamit?
-Klasszikus balettre járok.-monftam fintorogva de ő kérdőn nézett vissza rám-fogadás. Soha se fogadjatok!
-Értem. Hány testvéred van és hány évesek?
-Három bátyám van akik 19, 24 illetve 27 évesek és egy mostoha hugom aki 6 de mindjárt 7 lesz.
-Népes család!-nevetett fel és én is elmosolyodtam-Mért veszed el a férjünk?
-Öhm. Nem szeretném elvenni a férjeteket. Elhihetitek hogy én nem akarok nektek rosszat de ha egyszer az ember lánya szerelmes akkor nem számít hogy az utcasöprő a szerelme vagy Cameron Dallas.-mondtam zavartan.
-Nem zavar? Mármint nem éppen szép dolgokat írnak.-kérdezte Josh.
-Természtesen nem esik jól mert én tényleg nem szeretnék nekik ártani. Igaz hogy nem írnak szépeket de az évek során már sikerült megtanulnom hogy nem kell mindenki véleményere adni. De például van pár igazán kedves lány akiknek ezúton is szeretném megköszönni hogy ilyen jószívűek és támogatnak minket.
-Akkor jószívű lányok: Köszi!-vigyorgott rám Josh-Eliza azt kérdezi hogy nem rossz hogy Cameron nap mint nap lányokat ölelget?
-Őszintén megvallva nem. Megbízok benne és úgy fogom fel hogy ez egyfajta munka neki. Látom hogy szereti ezt csinálni és boldog tőle. A lányok pedig annyira örülnek és annyi szeretet adnak neki. Meg én is nap mint nap megölelem, megpuszilom akár a tesóm barátait vagy más fiúkat és szerintem ez nem probléma.-mosolyogtam rá.
-Ha csaj lennék a helyedben tiszta féltékeny lennék!
-Hát akkor nem lenne pasid!-vigyorogtam rá ő pedig csak nevetett.
-Pletykák szerint találkoztál a One Driectionnal és a 5sos-al is. Igaz ez?
-Igen de nem önszántamból. Suliújságos vagyok mivel a barátnőim beadták az egyik novellám jelentkezésként. Így volt lehetőségem találkozni velük.
-Mit gondolsz róluk?
-Kellemeset csalódtam bennük. A One Directionos fiúkkal nagyon jót beszéltem és érdekelte őket a történetem. Nekem is jó volt elmondani full idegeneknek azt ami nyomsztatott. A 5sos-sal pedig először az igazgatóiba futottam össze és fogalmam sem volt mégis kik ők vagy mért fogalalják el a kedvemc székem. Aztán kaptunk koncertjegyet és ott pedig láthatták egy kiborulásom is. Szerintem mindannyian nagyon kedves emberek és nem kellett volna ránézésre ítélnem.-húztam el szám.
-Mostanság az EB kapcsán rengeteget hallunk erre is a fociról és igaz hogy már Portugália megnyerte de volt ott valami a magyarokkal is!
-Nem is valami! Csoportelsők voltunk! Megjegyezném a győztes Portugálokkal mi játszottunk egy szép kis döntetlent és végig a Portugálok jöttek utánunk!-magyaráztam teljes belélléssel. Lehet kicsit tulbuzgó vagyok na de most mért ne? Értelmes mondatok Zoetól.
-Emberek Zoeból előtört a foci őrült!-jelentette ki Josh-A kapus enyhén szólva új trendet teremtet. Azt olvastam hogy Magyarországon volt valami olyan nap hogy mackóba kelett menni!
-Igen erről hallottam én is de nem tudom mennyire valósult meg. A mackóról beszélve pedig nem tudom játszottál már FiFa16-al de ott fekete mackós pedig szürkét szokott hordani!-meséltem tetett felháborodással amin jót mosolygott.
-Sokan azt mondják feltámad a magyar foci te mennyire hiszel ebben?
-Nem mondanám azt hogy teljesen szkeptikus lennék ezzel szemben de ha ez meg is történik akkor sem egy kettőre. Szerintem van egy jó edzőnk és ez sokat jelent. Újra van csaptaszellem és már nem büntetés pályára lépni a játékosoknak. Azt pedig kötve hinném hogy az Aranycsapat hírét csak így egy EB miatt elérnék de mindenképpen jó úton haladunk.-mosolyogtam büszkén.
-Szerinred a játékosok hozzállása megváltozott vagy mért sikerülhetett ez? Estelgeg visszatért a régi csapatszellem?
-Nem tudom mi történt hisz nem vagyok velük beszélő viszonyban sem. De természetesen egy Dzsudzsák nem ugyan olyan mint egy Puskás ezzel mindenki tisztában van. Én büszke vagyok. Egy óriási leszereplésre számítottunk és ezt kaptuk. Köszönjük!
-Na és megtanítasz pár magyar szurkolásra?-kérdezte izgatottan. -Természtesen!-nevettem fel. Josh berakott valami saját megítélésem szerint nem igazán volt valami ,,lenyűgöző". Míg a dal ment addig próbáltam tanítgatni és felvilágosítani hogy mi mit jelent. Egy idő után már egész jól ment neki és a daloknak is vége lett.
-Ok. Szóval újra itt vagyok! Én Josh Hemton vagyok és velem van Zoe Morgen aki Camron Dallas barátnője!-hadarta egy szuszra-szeretnél valamit üzenni valamit Zoe?
-Anyunak szeretném üzenni hogy remélem ma ő csinál ebédet.-mondtam teljesen komolyam.
-Zoe anyu kérjük csináljon ebédet!-mojdta ugyan olyan stílusba Josh mire elnevettem magam-Kedves halgatóink. A szünetbe sikerült megtanultam magyarul!
-Attól még távol állunk!-nevettem el magam.-Na mondjad a dolgokat.
-Hajrá Magyarok!-kiáltotta vigyorogva.
-Hajrá?-kérdeztem mosolyogva
-Magyarok!
-Harjá?
-Magyarok!
-Szuper!-tapsoltam meg röhögve. -Most mondták a kollégáim hogy egy csajszi vonalban!-nézett a gépére majd biccenetett egyet az egyik pasasnak-Szia Jhos vagyok!
-Uram atyám! Sziasztok Grace a nevem!-mondta egy izgatott lányhang.
-Szia Grace!-köszöntem
-Azta! Zoe imádlak!-kiáltotta amin nevetnem kellett.
-Én is téged!-válaszoltam boldogan. Nagyon jól esett hogy ezt mondta. Igaz nem is ismer személyesen de akkor is.
-A kérdésem az hogy hány évesen volt az első csókod és kivel?-kérdezte izgatottan.
-Az első csókom 16 évesen volt és az én első barátommal.
-16 évesen volt először barátod?-kérdezte meglepve Josh én pedig bólintottam egyet-Na és szabad megtudnunk többet róla?
-Előjött a pletykaéhes éned.-jelentettem ki tetetett unottsággal.-kérdezz ha olyan megválaszolom!
-Hol ismerkedtél meg vele?
-A Tescoban.-igazi romantikus történet volt. Miközbe a betétek és a tamponok között válogattam odajött hozzám és megkérdezte hogy melyik betétet ajánlanám az anyukájának. Persze miután kellőképp kinevettem magam megpróbáltam segíteni neki.
-Miért lett vége?
-Nem feküdtem le vele. Persze jött a sablondumával hogy
,,Addig várok amíg te szeretnéd" Na ehhez hozzá kellett volna tennie hogy addig én megyek a kurváimhoz! Egyszóval megcsalt-jelentettem ki tényszerűen.
-Ohh sajnálom.
-Nem kell-ráztam a fejem egy halvány mosollyal.-Valami lélekemelőbb téma?
-Nézői kérdések?-húzta fel a szemöldökét.
-Ja de csak a cukik!
-Ohh Zoe ezt tetszik!-dörzsölte össze izgatottan a kezét- Hívd fel Cameront és mond azt neki hogy sajnos bele estél a szomszédodba így muszály lesz szakítanotok!
-Istenem mibe bele nem megyek?-sóhajtottam majd előszedtem a a telefonom és gyorsan hívtam-Szia Cam!
-Szia Szépség!-mondta vigyorgós hangon-Milyen napod van?
-Tökéletes.-jelentettem ki-Neked?
-Eddig jó. Sierránál vagyok!
-Mond meg neki hogy üdvözlöm!
-Ez természetes!-mondta tetett unottsággal
-Na de most egy fontos dolog miatt hívtalak!-próbáltam terelni a témát.
-Mond!
-Hát tudod van a szomszédunk és halálosan beleszerettem. Szerintem nekünk szakítani kellene!-én tényleg igyekeztem előkaparni a színészi vénáim de nem hiszem hogy jól sikerült.
-Ohh Édes! Az egyik szomszédod egy idős nő...-kezdtem de félbeszakítottam.
-Nem tudhatod melyik nemhez vonzódom!
-Kincsem az egy picit leleplez hogy eggyütt vagy velem.-kuncogott. Szinte láttam magam előtt az önelégült vigyorát. Ahj Dallas!-Másrészt Daniel a másik szomszédod. Nyomi Daniel.
-Ahj pedig mist az egyszer én akartalak téged megszivatni!-mondtam szomorúan.
-Sajnalom Zozi!-röhögött. Olyan jól tudja hogy utálom ha Zozinak hívnak. Vagyis hogy pontosítsak mióta tudja azóta így hív. Az őszinteséget megvallva én meg azóta nem gyűlölöm annyira ezt a becenevet de ez titok-Amúgy hallgatjuk a rádiót! Puszillak!
-Cameron!-kiáltottam nevetve de ő már ki nyomta. Josh tulajdonképpen átváltozott hiénává. Csak röhögött. Egy idő után már csak némán rázkódott akkor nálam is elszakadt a cérna.Mindketten nevettünk. Az okát nem tudtam megmondani de nem bírtam abbahagyni.
-Az interjút kedves hallgatóink be kell fejeznünk mivel a studióba röhögőgörcs tört szinte mindenkire! Megértésüket köszönjük!-mondta be remegő hangon egy pasi. Odanéztem ahhoz az ablakhoz amin keresztül látszódott a többi ott dolgozó. Egytől egyig nevettek. Egy srácnak már folytak a könnyei. Összenéztünk és újra előtört a nevetés. Pár perc után sikerült kontrollálni magunkat úgyhogy én elbúcsúztam tőlük és megkerestem Tomot. A folyosón egy padon ült és aludt. Amikor alszik olyan aranyosnak és veszélytelennek tűnik kár hogy amúgy nem ilyen. Mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára de ő csak morgott valami olyasmit hogy a csillámpónik igenis hordanak zoknit.
-Öhm én elhiszem hogy hordanak zoknik de mehetünk haza.-mondtam kissé zavartan. Komolyan egy nagyából érett 19 éves hogy tud ilyet álmodni?
-Ohh Zoe!-riadt fel és egy gyors mozdulattal letörölte a kifolyt nyálát. Tipikus Tom. Nem tud csukott szájjal aludni. Felállt és elindultunk kifelé.
-Mit csináltál este?-kérdeztem hirtelen. Szörnyen álmosnak nézett ki de valahogy mégis úgy kivirult. Igaz pont ugyanúgy nézett ki mint eddig de mégis úgy éreztem hogy boldog.
-Semmit!-vágta rá gyorsan és ilyedten rámkapta a tekintetét. Értetlenül meredtem rá ő csak sóhajtott egy óriásit és kicsit gondterhelten nézett rám-Van egy lány...
-Ez szuper!-csillantak fel a szemeim.
-Igen tényleg jó de Zoe ez a lány olyan tökéletes! Maga a tökély csak az a gond hogy nem is tudja hogy nézek ki!
-Azt hogy?
-Egyik nap félreütöttem Alex számát-adta meg a magyarázatot-megkértem hogy küldjön magáról egy képet és küldött is de én...én nem mertem magamról küldeni!
-De hát mért? Tom tíz kezemen sem tudnám megszámolni hogy hány lány olvadozik érted!-mondtam értetlenül.
-Tudom de ezt most nem akarom elszúrni! Vele nem csak lefeküdni akarok! Nem tudom mi ez az érzés de nagyon furcsa!-mondta és szinte kiakat.
-Tom te szerelmes vagy!-kiáltottam boldogan mire az ő arca grimaszba torzult.
-Dehogy vagyok szerelmes!-tagadta.
-De az vagy! Nem vitatkozok!-jelentettem ki és megálltam az autó előtt.
-Méghogy én szerelemes? Ez megzakkant!-motyogta miközbe a kocsikulcsot kereste.
-Halltotam!-vigyorogtam rá majd kinyitottam az ajtót és beültem.
Remélem Tomnak ez tényleg összejön.
-Lehet de viszlek ballettra!-nevetett sátánian majd unottan folytatta-oda Cameron megy érted és elmentek romantikázni!
-Uuu tényleg?-kérdezte lelkesen.
-Uuu igen!-válaszolt és próbálta leutánozni a lelkesedésem.
-Menj a francba!-nevettem fel.
Szép napnak nézünk elébe az biztos!
Sajnálom hogy ilyen későn jött az új rész de nyaraltam és a telefonom betelt. Az SD kártyámat pedig seholsem találtam.