Tudom hogy az elején ezeket senki nem olvassa(vagyishát én általában átugrom őket)
Nem gondoltam hogy valakit is érdeklni fog amit ide irogatok de uram atyám több mint 11K megtekintés! Nagyon köszönöm mindenkinek aki akárcsak egy pillantást vetett a kis művemre! Imádom amikor kommenteket írtok! Egyszerűen nem tudom kifejezni mennyire boldoggá tudtok tenni vele!
Mivel alapból foci rajongó vagyok(khm két báytuskám befolyása) és rettentő büszke vagyok a mi kis csapatunkra és igaz már kiestünk de azért beírtam a történetbe!
Remélem tetszik! Ha gondoljátok nyugodtan tehettek fel kérdéseket szívesen válaszolok!
Cameron egy autóhoz vezetett. Nem is tudtam hogy tud vezetni. Sok mindent nem tudok róla. Kinyitotta az ajtót nekem én pedig próbáltam kecsesen beszálni. Na kb annyi kecsesség volt a mozdulataimban mint egy maciban. Gyorsan körbefutott majd behuppant a vezető ülésre.
-Cameron te tudsz vezetni?-kérdezte gyanakodva. Csak fő a biztonság.
-Aha!-bólintott nevetve. Kissé megnyugodva helyezkedtem el kényelmesen az ülésemben. Egy ideig magamhoz képest nyugodtan üldögéltem de ez nem tartott tovább 5 percnél.
-Ahj Cam nem bírom. Hova megyünk?-szenvedtem látványosan.
-Tetszeni fo!g-vigyorgott rám
-Ugye tudod hogy rád pazarlom az értékes péntek estém?-pillantottam rá felhúzott szemöldökkel.
-Ugyan Zoe mindenki tudja hogy a péntek estéd annyiból áll hogy fetrengsz, eszel és a tesóddal beszélsz!-nevett ki mire durcásan ültem tovább sőt az ablak felé is fordultam.-cuki vagy amikor durcizol!
-Nem durcizok!-mondtam morcogva.
-Hát persze!-mondta visszafolytott nevetéssel. Csak az volt az egyetlen probléma hogy még így is eszméletlenül jól nézett ki és nem lehett rá haragudni. Egy idő után már a semmi közepén jártunk és kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam. A makacsságom nem enegedte hogy megkérdezzem hogy hova megyünk vagy hogy egyeltalán tudja hogy hol vagyunk. Egy idő után megálltunk. A semmi közepén. Cameron kiszállt majd átjött az én oldalamra és nekem is kinyitotta.
-Már megbékélt a Hercegnő?-kérdezte egy óriási vigyorral az arcán
-Lehet!-mosolyogtam rá miközbe próbáltam kikászálódni az autóból. Cam elém lépett és egyre közelebb hajolt az én arcomhoz. Szinte már kínzó lassúsággal közeledett felém.
-Lehet?-kérdezte de szinte már a számba beszélt.
-Lehet!-mosolyogtam rá majd kipattantam az autóból. Egy ideig még ugyanúgy állt majd felegyenesedd és megrázta a fejét amit nevetve néztem.
Cameron szemszöge
Már egy ideje próbáltam kitalálni hogy mégis hogyan tudnám lenyűgözni Zoet. Tegnap viszont kipattant a remek ötelt úgyhogy a mai napom teljes egészében annak szenteltem hogy megszervezzem a dolgot. A legnehezem dolgom Tommal volt aki egy kiselőadást tartott nekem hogy hogyan fog agyonverni ha megbántom a hugicáját de végül ő besegített.
Mosolyogva néztem ahogy Zoe körülnéz a nagy tisztáson ahova hoztam. Megfogtam a kezet majd elkezdtem húzni az egyik irányba. Egy idő után egy kisebb erdő féleségbe értem.
-Figyi ez egy kicsit ilyesztő nem akrunk inkább a tisztáson maradni?-kérdzte Zoe és látszott az arcán hogy egy kicsit félt.
-Nyugi nem lesz semmi! Gyere!-húztam tovább mosolyogva. Egy idő után odaértünk ahhozva fához amire a kis faház volt építve. Kicsit feszülten pillantotta le Zoera aki a száját eltátva nézett föl a fára.
-Uram atyám! Köszönöm!-ugrott a nyakamba. Pedig belülről még nem is látta. Mosolyogva öleltem vissza. Meghallottam ahogy szipog. Kicsit eltoltam magamtól hogy ránézhessek.
-Mi a baj?-kérdeztem kissé félve.
-Csak nekem még soha senki nem csináltak ilyet!-nézett föl rám mosolyogva miközbe letörölte a könnyeit.
-Pedig megérdemled!-mondtam majd megcsókoltam. Éreztem hogy az enyémhez képest apró kezei a hajamba járnak. Mikor levegő hiányban elváltam tőle egy kis mosolyal néztem ahogy még mindig csukott szemmel próbál nem zihálni.
-Gyere menjünk be!
-Ok-mondra majd egy szempillantás alatt fölmászott. Komolyan mint pókember. Kicsit lassabban de én is követtem őt. Szépen lassan a faház közepén lévő kosárhoz lépett amibe pár hamburger volt. Ahogy meglátta elnevette magát. -Annyira ismersz!-nevetett még mindig.
-Hát tudod amikor először találkoztunk akkor is hamburgereztél!-nevettem én is.
-Ohh tényleg azt még vissza sem fizettem!-kapott a fejéhez és szomorúan nézett rám.
-Nem is kell! Na gyere kajáljunk!-ültem le majd az ölembe húztam őt is. Láttam rajta hogy zavarba van. Pedig csak az ölemben ült. Muszály voltam egy kicsit nevetni rajta.
-Na akkor ne itt szórakozz rajtam hanem kajáljunk!-mondta kissé durcázva majd odahúzta a kosarat és megnézte az összes hamburgert majd mosolyogva a kezembe adta az egyiket.
-Mért ezt kapom?-kérdeztem nevetve
-Mert ez volt a legszebb!-nevett ő is. Majd kiválasztott egy másikat-ez pedig a második legszebb!
-Hát akkor köszönöm a legszebbet!-vigyorogtam majd elkezdtem enni. Zoe is neki látott. Eléggé éhes lehett mert gyorsan eltűntette.
-Nagy pofátlanság lenne ha ennék mégegyet?-kérdezte miközbe felpilantott rám. Ó istenem de jó rálátás volt így a melleire. Gyorsan elkaptam a tekintetem.
-Nyugodtan ehetsz akár még kettőt is!-nyomtam egy puszit az arcára.
A kajálást gyorsan lerendeztünk. Ezek után mindketten vigyorogva bámultuk a másikat.
-És szabad megtudnom mért hoztál ide?-fordult úgy hogy rálátása legyen az arcomra viszont én csak szótlanul bámultam vissza rá-figyelmeztetlek ha meg akarsz erőszakolni jártam önvédelmi tamfolyamra!
-Nyugi!-nevettem ki-eszem ágában sincs!
Zoe szemszöge
Cameron úgy látszik eléggé jól ismer viszont én úgy érzem egyeltalán nem ismerem őt. Persze tudom mikor van a szülinapja meg ilyenek de én me ilyen felszínes dolgokra vagyok kíváncsi. Úgy igazán szeretném ismerni. Kaja után láttam rajta hogy valamit szeretne mondani de ahányszor kinyitotta a száját és nekikezdett volna gyorsan meggondolta magát. Kissé idegesnek is láttam. Nem az az idegesség amikor valami felidegesít hanem inkább az ami egy vizsga előtt jön.
-Cameron minden rendben?-néztem rá aggódva és megszorítottam a kezét.
-Izé-na jó az izé egy olyan szó ami mindent helyetesít. Tényleg akármit. Miután ezt kinyögte csak öszeráncolt szemödökkel bámultam rá. Tényleg elképzelésem sem volt hogy mi lehet ilyen rossz.
-Beteg vagy? Vagy el kell utaznod? Vagy egyszere a kettő?-kérdeztem aggódalmasan majd megtapogattam a homolkát hogy biztos nem lázas.
-Nincs semmi baj!-nevett ki és megfogta a kezem lehúzta a szájához és nyomott a tenyeremre egy puszit amitől az egész testemet furcsa melegség járta át.-Csak azt szeretném kérdezni hogy leszel a barátnőm?
-Istenem a frászt hoztad rám!-nevettem el magam megkönnyebbülten-de visszatérve a kérdésedre nem is tudom. A nagy Cameron Dallasnak legyek a barátnője?-ennél pontnál már látam hogy szétveti az ideg-hát persze hogy leszek!
-Ugye direkt húztad az agyam?-suttogta a számra mire kuncognom kellett-aha szóval vicces?
-Eléggé!-mosolyogtam rá és megcsókoltam VOLNA ha nem hajol el. Szomorúan néztem rá mire csak ki nevetett-így már nem vicces!
-Nekem se!-hajolt közel majd végre meg is csókolt. De aztán az egy kis ártatlan csókból kicsivel több lett és megelehet hogy nem is voltak olyan kis ártatlanok.
Egy idő után összeszedtük a cuccainkat és visszamentünk a kocsihoz de nem hazafelé indultunk. Nagyon nem.
-Na és most hova megyünk Romeó?-kérdeztem nevetve.
-Titok!-jelentette ki mosolyogva
-Nem szeretem a titkokat-jelentettem ki a nyilvánvalót de ő csak nevetett. Tuti szívott valamit. Annyit röhögött ma. Út közben kiharcoltam hogy én választhassam ki melyik rádió adót halgassuk. Mondanom sem kell hogy találtam egy jó kis pop, rock és country zenéket játszó adót. Az a helyzet hogy Cameronnal nem igazán eggyezik a zenei ízlésünk. Egy negyed óra kocsikázás után egy elég nagy kertes ház előtt parkoltunk le. Nem is voltunk annyira messze a mi házunktól. Talán 10/15 perc lehet gyalog.
-Hol is vagyunk?-kérdztem mert már tényleg nem bírtam ki több titkot.
-A házunknál!-mondta vigyorogva miközben kiszálltunk. Erre mondatára kb az ütő is megállt bennem
-Mármint ott ahol anyukád és a nővéred is van?-kérdeztem hátha van egy kis szerencsém és valaki mással lakik.
-Nem ott ahol a mikulás lakik a manóival!-forgatta a szemét
-De vicces vagy Dallas!-morogatm-én nem megyek be!
-Mért?
-Félek. Meg nem is úgy öltöztem sőt tiszta kócos is vagyok...-kezdtem sorolni de ő meg sem várva a többi indokom megfogott és a hátára dobott mint egy zsákot. Úgy hogy a fejem a hátánál volt így tökéletes rálátása volt a seggemre.
-Úr isten tegyél le! Cameron kérlek! Anyukád azt fogja hinni hogy ápolatlan vagyok!-ütögettem a hátát de már a házon belül is voltunk.
-Öcsi!-halottam egy női hangot majd Cameron megfordított-szia Sierra vagyok!
-Zoe!-nevettem el magam és ebben ő is követett. Nem mindennapi hogy így mutatkoznék be-Cam mostmár eléggé megbámultad a seggem! Letehetnél! Esküszöm nem futok el!
-Jó!-hallottam a mosolygós hangját majd a lábam újra a talajt érte. Ahogy letett gyorsan átölelt hátulról mire kérdően ránéztem-csak a biztonság kedvéért!
-Szörnyű vagy!-forgattam a szemeim
-Jujj Anyu gyere tök cukik!-sikított Sierra boldogan mire én felnevettem Cameron pedig morcosan nézett a nővérére.
-Jövök!-halottam egy másik női hangot majd pár pillantal később egy barna hajú, kedves mosolyú nő bukkant fel-Sziasztok!
-Jó napot!-köszöntem illemtudóan
-Kincsem nyugodtan tegezz Gina vagyok!-legyintett mosolyogva.
-Zoe!-mosolyogtan vissza rá.
-Cameron kicsim mért szoromgatod annyira szegény lányt?
-Tudod nem akart bejönni mert hogy kócos meg nem úgy van öltözve-utánozta a hangom mire csak fejbe vágtam-ezért behurcoltam és most félő hogy megszökik!
-Kisfiam nem úgy néz ki mint aki szökésre készülne!-nevett Gina
-Akkor is jó ölelgetni!-jelentett ki morcosan mire felnevettem majd egy barna kutya futott hozzánk.
-Hát szevasz!-gügyögtem neki akárcsak egy ovis, miközbe dögönyöztem a hasát-Hogy hívnak?
-Jack!-mondta mosolyogva Cameron majd ő is csatlakozott a kutya simogatásba. Pár pillanat múlva egy farkas kutya is odafutott hozzánk-Jaxx! Szia pajti!
-Milyen név az hogy Jaxx?-kérdeztem nevetve Camtől.
-És az hogy Fradika?-húzta fel a szemöldökét ami meg kell vallani marha dögös volt.
-A Fradi egy focicsapat és hozzátettem egy kicsinyítő képzőt!-mondtam tetett felháborodással de elnevettem magam-a te kutyád neve meg az hogy Jack! Mint a Titanicban. Ha lesz egy csaj kutyád az meg Rose lesz?
-Úgy terveztem-vakargatta a fejét mire még jobban nevetni kezdtem.
-Gyertek! Együnk!-mondta mosolyogva Gina
-Úú mi a kaja?-kérdezte lelkesen Cameron majd előre rohant. Mosolyogva néztem utána.
-Nagyon szeret téged!-suttogta vigyorogva Sierra a fülembe mire a mosolyom egyre óriásibb lett.
-Azt hiszem én is!-válaszoltam egy kicsit elgondolkodva. Nem tudtam megmondani mit érzek. Amikor annak idején Norbivak jártam azt hittem szerelmes vagyok belé de mostmár rá jöttem hogy az nem volt semmi ahhoz képest amit most érzek. Ha ő megcsókolt nem éreztem semmi különöset. Csak megtörtént és kész. Na de ezek a csókok azért nem semmik. A dög melegben is kiráz a hideg. Na de nem csak akkor ha megcsókol akkor is megfogja a kezem vagy csak hozzám ér. Ja és az idióta vigyor. Az a bárgyú vigyor! Ha akarnám se tudnám el tüntetni.
-Te vagy a kedvenc ,,Cameron barátnőm"-karolt át nevetve. Röhögve bementünk a konyhába ahol Cameron már izgatottan szaglászott de amikor meglátott minket megdöbbent.
-Az nem jó ha jóba vagytok. Akármi cikit is mond Sierra mind aljas hazugság!-nézett a szemembe mintha csak tudatosítani akarta volna hogy nehogy hinni merjek a nővérének.
-Ha hazugság nyugodtan elmondhatja!-nyújtott ki a nyelvem. Lehet le kéne szoknom erről a rettentő felnőttes dologról.
Leültünk enni. Meg kell jegyeznem isteni volt a kaja. Szerencsére jó hangulat volt és sok mindent megtudtam Cameronról. Én nagyon jól éreztem magam de Cam kb a vacsora felénél bedurcizott.
Miután végeztünk reflexből kezdtem összeszedni a tányérokat de Gina mosolyogva megfogta a kezem.
-Boldogulok egyedül is köszönöm!
-Ja csak a megszokás!-nevettem el magam kínosan.
-Gyere megmutatom a szobám!-húzott Cam
-Jó de haza kéne mennem. Otthon vannak a lányok és szerintem valamit rendeltek de akkor is. Nem hiszem hogy Tom és Nash olyan jól tudnának rájuk vigyázni!-kezdtem aggodalmaskodni
-Ma itt alszol!-jenetette ki. Már épp kezdtem ellenkezni de ő közbevágott-már megbeszéltem a bátyáddal! Csak azt mondta hogy nem akar nagybácsi lenni! A lányok szerintem már kidőltek Nashék meg csak elbírnak két hat évessel!
-Hat és fél!-kértem ki a lányok nevében.-Jó legyen! Nem is hoztam pizsit! Pedig van egy olyan jó! Kacsák vannak rajta és anyu vett Lizának is egy macskásat és tök cuki benne! Tomnak meg békásat!
-Majd megnézem máskor a kacsás pizsidet!-nyomott nevetve egy puszit a fejem tetéjére.
-Olyan aranyosak!-mindta Sierra olvadozva mire elenevettem magam-Cameron neked is van egy kutyusos pizsid!
-De az olyan ciki!-nyavajgott mögöttem
-Vedd fel! Kérlek!-néztem rá csillogó szemekkel
-Felejtsd el!-rázta a fejét
-De olyan aranyos lennél benne kérlek!-ugrándozta előtte izgatottan.
-Én férfi vagyok! Nem lehetek aranyos!-mondta sértődötten
-Akkor olyan férfias lennél benne te adonisz!
-Úgy mint focista Chris?
-Hát-húztam el a szám hogy húzzam az agyát-tudod focista Chris marha jól néz ki! Viszont nincs agya! Már vagy egy hete nyaggat hogy nem jó a telefonszám amit adtam neki!
-Mért adtad neki meg a telefonszámod?
-Nem adtam meg neki! Először Tomét terveztem de el írtam és valami idős nénit hívogat!-vigyorogtan ördögien
-Na gyere!-fogta meg nevetve kezem majd felhúzott az emeletre ott pedig egy szobába. Ahogy beértünk egyből levágódott az ágyra én pedig ráültem a hasára
-Biztos nem mutatod meg azt a pizsit?-kérdezten reménykedve és próbáltam bevetni minden bájom.
-Előveszem de nem veszem fel!
-Köszönöm!-nyomtam feldobódva egy puszit a szájára. Elment a szekrényéhez majd pár perc keresgélés után a kezembe nyomta a pizsomát. Tudjátok olyan inges fazon volt. Kék alapon sok kiskutya futkározott.
-Tetszik?-kérdezte nevetve
-Aha. Az enyém is ilyen csak rózsaszín alapon sok kis kacsa van rajta!-mondtam majd elé raktam hogy elképzelhessem hogy hogy álhatna rajta.-nagyon jól néznél ki benne!
-Hát persze-forgatta a szemeit-mész fürödni vagy menjek?
-Menj te!-mondtam majd reménykedve rá pillantottam-Bizti nem veszed fel?
-Ne is álmodj Édes!-kacsintott egyet majd eltűnt az ajtó mögött. A szívem egyből elkezdett úgy dobogni mint amikor rohansz a buszra és pont eléred de úgy dobog a szíved mintha maratont futottad le. Életem hasonlata.
Mosolyogva vezettem végig a tekintetem a szobán. Rengeteg aranyos plakát és fénykép díszitette a falat. A nézelődésemet a telefonom csörgése zavarta meg. Tom volt az.
-Kapcsolj azonnal a hatosra!-mondta mosolyogós hangon aztán azonnal le is csapta. A távirányító keresesése elvett vagy öt percet. Azonnal be is kapcsoltam és marhára meglepődtem. Tudtam róla hogy kedden nyertünk at EB-n. Sőt azt is tudtam hogy Király a szürke maci nacit le nem cserelné na de amit ott láttam azon meglepődtem. Ott elmezgették az EB történéseit és szürke maci naciban üldögéltek. Ahogy megláttam kitört belőlem a röhögés.
Pár percel később Cameron jött he egy alsógatyában miközbe egy törölközővel a haját törölgette. Kicsit érdekesebb volt mint hogy a maci nacis pasikat bámuljam. Uram atyám marha jól nézett. Cam közelebb jött majd megfogta az állam és felnyomta ezzel elérve hogy becsukjam a szám. Te szent ég észre se vettem hogy nyitva volt. De ciki. Pirulva tanulmányoztam a körmeim de az se igazán segített a helyzeten hogy közbe folyamatosan röhögött.
-Azt hiszem megyek zuhanyozni!-mondtam zavartan majd fölpattantam de Cam elkapta a kezem.
-Nem kell pizsi?-kérdezte kedvesen mosolyogva
-De lehet-bólintottam félénken de a szemébe nem néztem.
-Tessék!-adta a kezembe a kutyusos pizsi felső részét és egy alsó nadrágot
-Remélem tiszta!-ráztam meg a boxert.
-Reménykedj!-nevette el magát. Gyorsan kisiettem a szobából és legnagyobb szerencsémre könnyen eltaláltam a fürdőbe. Magamra zártam az ajtót majd minden olyat elvégeztem amit zuhanyzáskor szokás. A pizsi felső egy kicsit nagynak bitonyult ezért az ujjait feltűrtem a könyökömig. Az alsó pedig szerencsére leért a combom közepéig. A cuccaimat összekapva mentem vissza a szobába ahol Cameron ugyanúgy végigmért mint én pár percel azelőtt őt. A cuccaimat lerakva feküdtem be mellé.
-Mostmár szeretem ezt a pizsit!-vigyorgott rám miközbe a szemöldökét huzogatta. Elnevettem magam és hátat fordítottam neki.
-Unatkozom!-jelentettem ki-nem ma ismétlik a meccset?
-Melyiket?-kérdezte értetlenül. Gyorsan kikaptam a kezéből a kapcsolót és a sport csatornák között nézelődtem. Meg is lett a Magyar Osztrák meccs ismétlése.
-Gyere menjünk le a nappaliba ott nagyobba tudod nézni őket!-fogta meg a kezem majd lehúzott a földszintre. Ahogy leértünk egyből bekapcsolta a nekem és elment valami kajáért. Már a második felidőbe jártunk.
-Szalai isten barma kérlek kicsit erőletesd meg magad!-kiáltottam. Ok mostmár én sem vagyok vagyok normális. Egy tárgyhoz beszélek. Pont ahogy kimondtam berúgta a gólt!-Szeretlek Szalai!
-Kit szeretsz?-jött be vigyorogva Sierra
-Ezt a gyönyörűséget!-mutattam nevetve a képernyőre ahol éppen a szurkolók ölelgették.
-Milyen agresszívak!-jelentette ki ahogy nézte a félmeztelen magyar szurkolókat-viszont milyen jól döntöttek hogy levették a pólót!
-Egyett kell értsek!-bólogattam de aztán mindkettőnk mosolya fintorba futott át mivel épp egy szőrös mellkasú öreg papit muattak.
-Amúgy ezek kik?-biccentett a fejével a Tv felé
-Kérlek szépen a Magyar válogatott meg az Osztrák valamik!-vigyorogtam rá
-Mizu csajszik?-jött be Cameron majd beugrott közénk ami mindhármunkból egy fájdalmas nyögést váltott ki.
-Imádom Szalait!-nevettem el magam
-Én pedig az izmos szurkolókat!
-Na de pszt lesz még egy gól!-csitítottam őket
-Ha tudod mért nézzük?-kérdezte furcsálva Cam.
-Mert nem lehet megunni!-fogtam be a száját-nézd Sierra mindjárt mutatják Nagy Ádámot! -Uram atyám de helyes!-olvadozott mire kénytelen voltam felnevetni.
-Nem is helyes!-jelenetette ki durcásan Cameron.
-Várj! Mindjárt mutatják Királyt! Neked biztos ő az esteted!-forgattam a szemeim. A meccs további részében én lelkesen szurkoltam, Sierra azt nézegette hogy ki milyen helyes, Cameron pedig a hajamat piszkálgatta és puszilgatta az arcom. Mondanom sem kell hogy így nehéz volt elhordani mindennek az Osztrákokat. Amint véget ért a meccs jó magyar emberhez illően ünnepelni kezdtem. Ugrándoztam és énekeltem.
-Tudjátok ez mit jelent?-kérdeztem tőlük vigyorogva miután kiugráltam magam.
-Nem-mondta mosolyogva Cam mert Sierra még a magyarok ünneplését nézte.
-Azt hogy még veretlenek vagyunk!-nevettem fel és talán ki mertem jelenteni hogy boldog vagyok. Sok sok év után tényleg boldognak éreztem magamat. Nagy részben ezt Cameronnak köszönhettem na meg ez a kis győzelem is hozzátett egy kicsit. Ahogy ezen elmélkedtem a vigyorom egyre nagyobb lett. Emlékszem amikor Mama azt írta hogy hívj fel ha tényleg boldognak érzed magad. Azt az egyetlen levelet kaptam tőle. Egy héttel az után miután elköltöztünk. Azóta tényleg nem hallottam róla semmit. Úgy gondoltam nincs veszteni valóm ideje szembesülni a dolgokkal. Még mindig mosolyogva nyúltam a telefonom felé. Kicsit elgondolkodtam hogy tényleg megtegyem-e de végül elindítottam a hívást. Szinte kiugrott a szívem a helyéről hirtelen abbamarad a búgás. Azt hittem hogy akkor kész ideje feladni a reményt de aztán elkezdett recsegni a vonal.
-Igen?-szólt bele egy rekedtes hang.
-Mama!-suttogtam elképedten a könnyeim potyogni kezdtek majd elmosolyodtam és rendes hangerőn kezdtem kiáltozni-Mama! Mama!
-Édes istenem Zoe!-hallotam meg azt rég nem hallott hangot. Éreztem hogy ő is sír. Él az én drága Mamám!