A felesége ez most komoly? Ez a nő 20 évvel fiatalabb! Meg na. Azt hittem legalább egy normális negyvenes évei végén járó nő lesz. Ja és normális ruhákkal. Erre fel? Egy kb 25 éves nő semmit sem takaró ruhákkal ráadásul ki jött benne az utcára!
-Apa?-kérdezte Tom az ereditenél magasabb hangon ami amúgy vicces is lett volna na de nem így-nem felejtettél ki egy aprócska részletet?
-Nem hiszem-rázta a fejét. Nagyot sóhajtva megráztam a fejem majd egy mosolyt varázsoltam magamra.
-Zoe vagyok!-nyújtottam felé a kezem amit elfogadott.
-Szandi! Na és mi a vezetékneved?
-Te kis butus hisz a lányom!-nevetett apa. Őszintén marha furi volt látni azt hogy az apukám egy olyan nővel nyálaskodik aki a lánya lehetne.
-Hát izé... ami azt illeti Zoe Morgen vagyok-mondtam. Kissé kínosan éreztem magam. Mi az hogy!
-Micsoda?-kérdezte apa kikerekedett szemmel.
-Lényegtlen-legyintettem mosolyogva. Már megint mosolygok pedig sírni lenne kedvem. Mindegy mostmár úgy is tökélyre fejlesztettem azt, hogy hogyan rejtsem el az érzéseim-viszont mi most inkább lepihennénk mert.....izé...ki kell pihennünk az út fáradalmait!
-Szarul hazudsz!-röhögött Krissz de én csak felnőttesen kinyújtottam rá a nyelvem. Fő hogy érett 17 éves lányként viselkedjek.
-Menjetek csak kincsem! Hamarosan megjön Dominik is!-virult ki apa.
-Köszi. Sziasztok!-intettem nekik majd berohantam a házunkba persze közbe karon ragadtam Cameront. Amint beértünk kifújtam a bentartott levegőt.-ó te szent ég! Ez szörnyű!
-Szerintem annyira nem!-vigyorgott. Az együttérző!
-Jól van inkább menjünk föl!-ráztam meg a fejem lemondóan. A csomagjainkat hátrahagyva baktattunk föl az emeletre. Amúgy így jobban belegondolva minek ekkora ház? Krissz és Domi már elköltöztek. Mindegy.
A régi szobám felé vettem az irányt. Majd lassan benyitottam. Őszintén ami bent fogadott az lesokkolt. Persze sejtettem hogy nem lesz ugyan olyan mint ahogy gondoltam. Na de ez az alatt azt érteném hogy mondjuk egy vendégszoba vagy valami. De hát miért is lennének úgy a dolgok ahogy eltervezzük? A szobám egy órási gardrób volt. Rózsaszín falak és világosabb rózsaszín beépített szekrények. Ja és középen egy óriási nagy pink szörme. Még mindig lesokkolódva léptem be a szobába és körülnéztem. A szekrények tele voltak ruhákkal.
,,Szebbnél, szebb" ruhákkal. Cameron felé fordultam mellette már ott állt apa.
-Apa?-kérdeztem kissé bizonytalanul. A hangom kissé megcsuklott.
-Ohh ne aggódj!-mosolygott majd odament ahhoz az ajtóhoz ami eredetileg volt gardrób és kinyitotta. Bent volt egy francia ágy. És ennyi. Mivel az ágy faltól falig ért! Épp csak egy kis hely volt hogy bemenj.
-Aha. Hát ez csodás!-bólogattam és próbáltam hiteles lenni. Szerencsére nem vette észre mert boldogan kiment a szobából. Én pedig szomorúan rogytam le az ágyra.
-Nyugi Zoe!-ölelt át Cam ami jelen esetben marha jól esett.
-Már hogy lenne minden rendben. Semmi sincs rendben. Ki akartak és akarnak törölni az emlékezetükből!-próbáltam visszatartani a könnyeim de persze nem sikerült. Nem szerettem volna előtte sírni. Viszont sikerült. Selytem hogy most egy kis hisztis libának gondol. De ő csak szorosabban ölelt és letörölte a könnyeim.
-Nem akarnak kitörölni. Csak úgy mint te felejtenek. Látom rajtuk hogy szeretnek. -suttogta miközben a hátam simogatta. Igaza volt. Viszont én azt a kevés kis tárgyi emléket ami megmaradt valódi kincsként kezeltem. Ezek után csak csendben üldögéltem az ölében(fogalmam sincs hogy kerültem oda). Mikor egy kicsit már megnyugodtam már csak az járt a fejembe hogy ez nő nem való apához.
-Cameron?-motyogtam halkan de ő egyből meghallotta.
-Igen?
-Szerinted sincs esély arra hogy újra nagy család legyünk?-nézten fel rá. Kicsit úgy éreztem magam mint egy kisgyerek a nagypapája ölében. Láttam rajta hogy hezitál majd rámnézett.
-Nem akarok hazudni. Már szinte mind a négyen felnőttek lesztek. Sosem lesz már semmi sem ugyanolyan. Ti elköltöztök. A bátyáid itt Magyarországon te pedig Amerikába. Ami a szüleid illeti. Nem tudhatjuk miért is mehettek szét.
-Olyan furi-motyogtam mosolyogva
-Mi?-kérdezett vissza szintén mosolyogva
-Az hogy igazad van!-nevettem el magam majd a fejemet a melkasába fúrtam. Egy ideig így üldögéltünk de aztán valaki benyitott. Na senki se fogja kitalálni? Na egy pici gondolkozási időt hagyok! Hát persze hogy a 3 jómadár.
-Jujj de romcsi!-kiáltott Tom és levágódott mellénk.
-Igen az volt!-duzzogtam és elforduktam tőlük.
-Ahj fiúk hagyjátok őket!-lépett be Niki mosolyogva
-Most mért? Tök jó érzés!-nevetett Krisz.
-Te sem szeretted ha apa ránktört!-nevetett Krissz pedig csak fintorgott ami engem is nevetésre készetett.
-Na látod én ettől meg vagyok mentve. Apa még nem tört rám!-nevettem el magam.
-Viszont én igen és azzal a Norbi gyerekkel marha jól elvoltatok!-húzta össze a szemét Tom de én csak mosolyogtam rajta.
-Drágám meséltem már a történetet hogy a csók nem számit semmi fajta intim tevékenységnek?-kérdeztem mosolyogva.
-Akkor is! Nem igazán szeretem ha csókolózol!-mondta durcásan a Domi és Krisz pedig egyetértően bólogattak.
-Na de fiúk! Krissz te úgy megházasodtál és úgy született egy gyereked hogy Zoenak fogalma sem volt róla! Domi te meg milliónyi lánnyal kavartál már de Zoe meg sem szólalt! Tom rád meg csak rád kell nézni!-mondta kedvesen mosolyogva Niki. A fiúk mind grimaszoltak én pedig szokásomhoz híven mosolyogtam. A bátyuskáim végül belátták hogy a bizony Nikinek igaza van.
Miután ezt megtárgyaltuk és beszélgettünk még egy kicsit eldöntöttük Tommal hogy jobban megismerkedünk a feleséggel. Igen csupáncsak ,,a feleség" Levánszorogtunk a lépcsőn miközbe Cameron magyarázta hogy...na jó fogalmam sincs miről magyarázott. Tiszta ideg voltam amit ő is észrevett. Nem szólt semmit csak megállt a lepcsőn és megölelt. Persze az érett felnőtt férfiak mögöttünk elkezdtek fújolni úgyhogy gyorsan tovább mentünk de akkor is nagyon jó érzés volt. Azt hiszem egyre jobban kezdek belehabarodni. De nem szabad! Úgy járok mijt Norbival!
Miközben ezt megvitattam magamban leértünk a nappaliba ahol ott ültek apáék. Már épp köszöntem volna amikor a telefonom videó hívást jelzett. Gyorsan előkaptam és felevettem.
-Hol a francba vagy!-mondta Jade ,,angyali hangon"
-Magyarországon.
-Hogy hol?-jött be a képbe Milly is.
-És minden félisten bátyád is ment?-kérdezte Jade aggódva.
-Igen-röhögtem-és minden félisten bátyám hallotta.
-Igazam van? Igazam van.-nevette le magát ő is.-na és mikor jöttök?
-Asszem kedden.
-Ne már ha nem jön Tom minden cicababa könnyeket fog hullajtani értük azaz elfolyik a sminkük azaz tele lesz a klotyó!-vezette le Milly a gondolatmenetét. Mindannyian nevettünk kivéve apa és Szandi(a feleség). Apa tud angolul viszont szerintem túlságosan hadart Milly ahoz hogy megértse. Tapasztalat. Én is úgy mentem ki amerikába hogy alig beszéltem angolul aztán mostmár egészen jól megy. Bár néha hetekig emlegetik a hülyeségeim vagy esetleg röhögnek az akcentusomon.
-Figyej szerdán megyek és akkor csak rúzsukat kell
igazítaniauk-kacsintott Tom. Én jó erősen mellkasba vágtam(amit persze meg sem érezett) Niki a fejét rázta Krissz és Domi pedig vihogva pacsiztak le Tommal. A disznók.
-Ohh drágám vannak nálad sokkal jobbak. Ott vam az a focista. Tudjátok a szőke. Chris!-nyögte ki nagy nehezen Jade
-Hjujj tudom melyik. Azóta szeretem a sulis ünnepeket. Marha jól áll rajta a zakó-olvadozott Milly aztán nekem is beugrott a srác arca.
-Megvan. Szexi Chris a 12ből?-szálltam be én is de egy köhécselést hallottam. Hátranéztem és Cam nézett rám. Próbáltam rá cukin nézni. Nem igazán jött össze-nem láttad még hogy Szexi Chris milyen jól néz ki zakóban!
-Azért Cameron te se vagy olyan rossz! Sőt!-méregette Milly-tudod mit ha szakítotok én megvigasztallak!
-Milly!-kiáltott nevetve de ekkora már mindenki nevetett.-akkor enyém Szexi Chris! Úgyis el akarta kérni a telefonszámom egyik nap.
-És te mit mondtál?-kérdezte izgatottan Milly
-Azt hogy figyi ha megnézed hogy nem vagyok most Texasba akkor megadom!
-Ezt meg honnan vetted?-kérdezte nevetve Krissz.
-Nem emlékszel? A papa mesélte hogy amikor katona volt azt a feladatot adtá neki hogy nézze meg nincs e a százados a fa mögött.-meséltem mosolyogva-na lányok elköszönnék ha nem gond!
-De gond! Zoe ugye tudod hogy ma mentünk volna moziba!-mondta Jade hisztisen. Jade meg a hiszti enyhén szólva vicces.
-Szerintem nélkülem is jól meg tudjátok magatokat hívatni pár sráccal!-vigyorogtam rájuk. Az egy nyílt titok hogyha akarjuk ha nem álltalában meghívnak minket mi meg persze hülyék lennénk ha nem fogadnánk el.
-De az úgy nem ugyan olyan!-sopánkodott Milly
-Következő pénteken elmegyek veletek moziba-nevettem el magam-na puszillak titeket!
Ezek után gyorsan kinyomtam. Biztos a mi biztos hátha még pofáznának.
-Nem is tudtam hogy tudsz angolul!-csodálkozott apa. Na jó azért nem hiszem hogy nagy logika kell ahoz hogy kikövetkeztesse hogyha amerikából jövök akkor tudok angolul.
-Rengeteg dolgot nem tudsz rólam!-mosolyogtam rá szomorkásan-na mi a kaja?
-Amit főzöl!-vágta rá Szandi. Ohh a háziasszony. Persze mit is várunk tőle. Na jó hagyjuk, pozitívan állok hozzá! Nem lehet olyan szörnyű!
-Ok. Segítesz?-mosolyogtam rá. Láttam a tesóimon a színtiszta meglepődést. Álltalában nem így reagálok de most kedves leszek.
-Minek nézel engem? Nem a csicska vagyok! Tudod azért te főzöl nem én!-flegmázott. A fenébe is a pozítivátással meg a kedvességgel.
-Arról ne beszéljünk hogy minek nézlek.-vigyorogtam rá gúnyosan. Az ő arca pedig kezdett torzulni-de igazad van Zoe csak egy csicska! Ugye apa?
-Mért mondast ilyet kincsem?
-Na miért? Nem tudom észre vetted e de a szobám jobban hasonlít Harry Potter zugához mint egy szobához! A képekről mind le vagyok vágva!-mutattam a fakra ahol az említett képek lógtak-tudom én hogy egy fiú ezerszer nagyobb büszkeség de azért vegyetek ember számba!
-Erről szó sincs...-kezdett bele apa de a szavába vágtam
-Megyek csinálok kaját ne aztán baja legyen a műkörmöcskéjének!-forgattam a szemem majd bevonultam a konyhába. Ok hogy a francba nyugodjak le? Idegesen kezdtem el dobálni egy almát majd tiszta erőből földhöz vágtam. Az alma szétfröccsent és darabokban hevert a földön. Elkesredetten kezdtem fekszedegetni a darabokat majd a kukába dobtam őket. Megtámaszkodtam a konyhapulton de jobbnak láttam leülni így a hátamat egy szekrénynek döntve, magamat összehúzva meredtem magam elé. Cameront láttam meg magam előtt de Niki egy biccentéssel kiküldte. Niki leült mellém és csendben ültünk. Majd hirtelen fele fordultam és feltettem a kerdést ami a fejemben jár már mióta.
-Szerinted ennyire nem számítok?-kérdeztem könnyes szemekkel egy halvány mosolyt megeresztve felém fordult és átölelt.
-Dehogy is. Zoe én tényleg még egy napja sem ismertelek meg viszont rengeteget hallotam rólad és a bátyáid oda meg vissza vannak érted. Viszont apukád szerelmes, és bizony ebbe a nőbe. Szandi amint idejött levágott a képekről és a szobádat átalakította. Apukád szereti fel sem tűnik neki hogy manipulalálja.-simogatta a hátam és pedig szorosabbban öleltem.
-Köszönöm-szipogtam. Ma már másodszorra sírok. Eddig jól haladok.
-Viszont azt hiszem van egy vendéged-vigyorgott rám cinkosan.-az udvaron van!
-Köszi!-tápászkodtam fel. Az ajtóban ott állt Cam és mosolyogva nézett rám majd megölelt-ma egész nap bőgök! Szólj ha már nem bírod.
-Belőled sosem elég!-nevetett halkan majd egy lágy csókban fortunk össze. Ezek után megfogtam a kezét és kihúztam az udvarra. Egy lány és egy fiú alakot láttam meg. Egyből tudtam hogy kik ők.
-Te szent ég Adri!-sikítottam majd óriási lendülettel felé futottam és megöleletem. Addig örömködtünk míg egy köhögést nem hallottunk. Hátrafordultam és ott állt Márk is.
-Hello Márkikám!-vigyorogtam rá
-Mondtam már hogy ne hívj így-morcogott de én csak nevettem.
-Bocsi!-vigyorogtam majd Camhez fordultam-ő itt Adri meg Márk a....
-Tudom-mosolygott össze Adrival
-Ezt nem értem-ráztam meg a fejem nemlegesen
-A te pasid mondta hogy itt leszel mert ugye elfelejtette szeleburdi kisasszony-húzta az agyam Márk mire csak a szemem forgattam majd vigyorogva Cam felé fordultam.
-Hallod szerintem ma meglesz az egész évi jótétel adagod-nevetve néztem fel rá
-Meglehet-röhögött ő is majd egy puszit kaptam a számra. Na de persze a tökéletes pillanatot el kellett valaminek rontania. Ketőt lehet találni!
-Nem igaz idejösz és itt nyáladzol!-jött ki hisztizve Szandi-nem hogy főznél!
-Sajnálom. Jobban szeretem ha megkérnek arra hogy főzzek de tudod mit főzök! A családomért főzök de nem neked!-mondtam durcásan
-He?-kérdezte értelmesen. Aztán leesett hogy angolul beszéltem. Az ember nem is gondolná milyen nehéz váltani.
-Tömören: kurva anyád!-vigyorogtam rá mire Adri és Márk egymásnak támaszkodva vihogtak.
-Paraszt!-kiáltotta majd beviharzott nevetve vonultunk be hárman lányok a konyhába és rittyentettünk egy kis magyaros menüt. Azaz jó kis húslevest és disznó pörköltel. Szegény Cameron gyomra nem igazán bírta így a délután hátralévő részét otthon töltöttük. Este egyből elnyomott az álom. Nembaj holnap új nap.