Zoe szemszöge
Ahogy kimondta Tom hogy repülőn vannak a tesóim egyből tudtam hogy nem csak egy kis sétarepülőkézesre mentek. Bárcsak arra mentek volna.
-Mennek haza-mondta Tom de a szemembe nem nézett volna.
-Az Isten szerelmére! Mért nem lehet nekem szólni? Igazuk van menjünk el másodszor köszönés nélkül!-mondtam kissé hisztérikusan. Most ki nem akadna ki. Igaz anno köszönés nélkül váltunk el és akkor én utaztam el de mint később megtudtam ők tudták csupán csak én nem.
-Viszont azt mondták ezt adjam oda!-nyújtott felém egy vastag borítékot. Félénken felé nyúltam viszont Tom hirtelen elkapta a kezem és jó erős tesós ölelést kaptam majd a könnyeimet letörölte-nagyon szertnek!
-Persze ezért olyan jó buli a hülye hugicát szivatni!-morcogtam majd kinyitottam a borítékot amibe jó pár lap volt amik tele voltak írva. Illetve három repülőjegy. Értetlenkedve vettem kezembe a jegyeket. A kezeim még egy kicsit remegtek a félemtől. A jegyek holnap reggelre szóltak. Magyarországra.
-Tom...-nyögtem ki nagy nehezen majd elvigyorodtam-haza megyünk!
-Mi mért mennénk haza itthon vagyunk!-mondta teljes értetlenséggel.
-Haza! Haza Magyarországra!-sikítottam majd a mellettem lévő ember nyakába vetettem magam aki történetesen Cameron volt.
-Hogy mi!-kapta ki a kezmből a jegyeket Tom és vizslatni kezdte őket-Zozi az egyik Cameron nevére van!
-Mi!-mondtuk full egyszerre az említett személyel. Amúgy a többiek lélegzetvisszafolytva nézték a kis családi drámát. Feltétlezem jobb lehetett a spanyol szappanoperáknál.
-Olvasd a levél többi részét is!-utasított a bátyuskám. Engedelmesen kezdtem olvasni miközbe halkan motyogtam a szöveget.
-Zoe sajnáljuk hogy el kell mennünk viszont nem céltalanul jöttünk ki hozzátok. Apának is új felesége van. Hétfőn lesz az esküvő ahova te Tom és Cameron is hivatalos. A feleségjelöltnek van egy fia. Kérlek gyertek haza. Anyu már tudja. Ne haragudj hogy nem mertük elmondani! Szeretett bátyáid:Krisz és Domi.-olvastam a lényeget. Majd idegesen fujtattam egyet-a fenéket szeretett!
-Imádsz minket!-ugrott rám Tom mire egy fájdalmas nyöszörgés hagyta el a szám.
-Hát persze!-löktem le magamról-a szobámba leszek!
-Akkor holnap jösz?
-Nem tudom. Tudod hogy minden vágyam hazamenni viszont az már nem az otthonom. Úgy ahogy ez sem.-mondtam remegő hangal és pár kósza könnycsepp utat tört magának.
-Ne sírj már!-emelte fel a fejét a földről majd egyből visszaejetette.
-Már hogyne sírnék! Nem kaptam magyarázatot 7 éve! Fogalmam sincs hogy mégis mért nem láthattam az apám 7 évig! Fogalam sincs mért kényszerítettek arra hogy Joet apának hívjam! Fogalmam sincs a valódi apám mért nem tudott felhívni! De ez mind el menne úgy ahogy de fogalmam sincs hogy mért nem vagyunk egy nagy család mint régen!-kiáltottam rá bár egyeltalán nem rá voltam  mérges.-nem is emlékszem milyen volt!
-Én sem. Túl kicsi vagy te még ehhez.-mondta halkan Tom mire bennem felment a pumpa.
-Megértem hogy annó kicsi voltam de az isten szerelmére jogom lenne tudni!
-Zozikám az évek múltak de te ugyan olyan kislány maradtál!-nevetett ki Tom. Szörnyű hogy egyik pillabatban épp tüzet okádok ő meg kiröhög ami persze engem is mosolygásra késztet általában.-na jó a melled megnőtt!
-Te szemét!-dobtam meg egy párnával amit a fene jó reflexeinek köszönhetően kivédett. Na most úgy öszintén nekem mért nem jutottak ilyen gének? Semmi vonzóság, rossz reflexek! Igazságtalan az anyatermészet.
-De te szeretsz!-vigyorgott rám kisse idegbetegen.
-Hát persze-forgattam meg a szemeim majd elindultam föl de még visszaszóltam-kezdjetek csomagolni!
-Akkor eljösz?-csillant fel a bátyus szeme.
-Nem csupán csak ki akarlak rakni a házból!-nyújtottam rá a nyelvem. Én vagyok a félnőttes viselkesés mintapéldája.-Sziasztok!
-Alszol?-kérdezte Matt mire csak bólintottam ő pedig elvigyorodott-megyek én is!
-Levágom a farkad!-mondta szigorúan Tom mire elnevettem magam. Intettem egyet majd felszambáztam az emeletre. Vagyis úgy kell elképzelni hogy föltáncikáltam mint egy részeg.
Berobtottam a szobámba és elterültem az ágyamon. Hulla voltam viszont be kellene pakolnom. Semmi kedvem. Istenem mekkora terhek! Egy nyögés kiséretében levettem a bőröndöm és beledobáltam pár melegebb ruhát. Ilyenkor otthon még hidegebb szokott lenni. Miután ezzel végeztem beraktam a tisztálkodós dolgokat de rájöttem hogy az reggel még kelleni fog úgyhogy visszaraktam mindent. Egy óra elteltével fáradtan zuhantam az ágyamba. Betakartam magam és már aludtam is VOLNA ha nem hallom nyílni az ajtóm.
-Zoe alszol?-hallotam Cameron(!?) hangját. Morcosan feléfordultam.
-Hmmm?-adtam ki egy értelmes hangot.
-Tom azt mondtam aldujak itt csak ne legyen mutyi-mondta nevetve lustán elmoslyodtam majd fel hajtottam a takaróm. Levette a nadrágját és pólóba alsónadrágba bebújt mellém én pedig lustán felé kúsztam majd megéreztem a polóját.
-Azt hittem legalább tapizhatom a kockáid!-mondtam csukott szemekkel és csalódottan gyürögettem a polóját.
-Sajnálom-nyomott kuncogva egy puszit a homlokomra majd a fél karjával magához húzott majd a hajamba beszélt-aludj!
-Te is!-motyogtam majd szerintem abba a pillanatba be is szunyáltam. Pedig tök romcsi volt de hoztam a formám és bealudtam. Taps Zoe.
Reggel az ebrésztőmre keltem fel. Kellemes volt gyorsan kinyomtam majd az alvó Cameron felé fordultam.
-Kelj fel-simogattam meg a hátát de fel nem kelt volna. Közelebb csúsztam hozzá majd egy puszit nyomtam a szájára amit ügyesen csókká alakított. Majd amint elváltunk újra alvást színlelt ami kuncogást csikart ki belőlem.-tudom hogy ébren vagy! Jó reggelt!
-Eddig jó-rántott magára amit nevetve tűretem. Egészen idilli volt a dolog. Persze ebben a pillantban Tom berontott és közölte keljünk és nagylelkűen adott 20 percet hogy elkészűljünk. Gyorsan felöltöztünk én egy egy világoskék csőfarmert vettem egy krémszínű kötött pulóverrel(a repülőn álltalában megfagyok) míg Cam csak egy rövidnadrágot egy ujjatlannal.
Mondtam hogy fázni fog de azt mondta ő tudja hogy nem fog fázni. Hát Ok. Ezek után én lementem kajálni Cameron fönt maradt és közölte hogy elkészíti a frizuráját ami után minden lány csorgatni fogja a nyálát. Hiába mondtam neki hogy ezerszer hatásosabb lenne ha félmeztelenül vonulna nem hitt nekem. Na de nincs igazam? Ok hogy az összes bátyuskámnak van pár kockája amit nap mint nap láttam na de ez sokkal másabb.
Gyorsan belapátoltam a kajám meg persze beszélgettem Tommal aki tiszta lelkes volt. Én is az voltam viszont féltem. Hiszen hét év(kerekítve. Pontosan 6 év 7 hónap) azért hét év. Mint nálunk, otthon is megváltozott minden. Lehet már nem is olyan apa mint régen. Lehet megkomolyodott. Az pedig egyenlő lenne a szörnyűséggel. Miközbe ezen agyaltam már a taxiba ültünk tökéletes hajú Cameronnal. Fél óra múlva megérkeztünk a reptérre. Becsekkoltunk és nem sokkal később már indulhattunk. Kaliforniától Londonig Cameron aludt ami meg kell hagyni cuki volt. Az átszállás után pedig én aludtam. Persze nem én lettem volna ha nem csináltam volna valami cikit így történt meg az eset hogy Cam vállán kötöttem ki. Ezzel úgy nem lett volna baj hisz még ,,romcsi" is lehetett volna viszont kifolyattam a nyálam. Pontosan Cameronra. Nagyon sokat égtem de ő csak nevetett. Szerencsére jött a megváltás. Vagyis végre leszáltunk. Zuhogott az eső. Vetettem egy olyan ,,én meg mondtam" pillantást Camre aki csak a szemét forgatta. Egy gyorsnak nem mondható csomagvadászás után kivergődtük magunkat. Amúgy Cameron csomagja hogy kerükt hozzánk reggelre? Kerestük ami drága rokonoainkat de sehol sem láttük őket.
-Zoe!-ordított valaki majd nem sokkal később megláttam Kriszt aki vigyorgva közeledett felém és megölelt de én csak keresztbefont karral álltam.-Mi van? Megjött?
-Neked az eszed? Nem hiszem-ráztam a fejem komoran-mi ez az ott hagyjuk a hugit egy szó nélkül mert mér ne?
-Nem szeretek búcsozkodni?-vakargatta meg a tarkóját én pedig egy paraszt lengővel jutalamaztam-most ezt mért?
-Mert szeretlek!-pusziltam meg nevetve. Ahogy kimondtam egy nálam kicsit magasabb, gyönyörű sötétbarna hajú nő furakodott oda hozzánk mosolyogva egy pici babával a kezébe
-Srácok ő itt a feleségem Niki ő pedig az én hercegnőm Fruzsi!-mondta Krisz miközbe szeretteljesen méregette a családját.
-Zoe vagyok!-mosolyogtam rá amit viszonzott
-Ohh rengeteget hallotam rólad. Ezt az ütést meg kell tanítanod-vigyorgott cinkosan mire elnevettem magam
-Jól van lányok ilyenekről nem beszéljünk!-karolt át mindkettőnket az ,,apa"
-Én vagyok a nagybácsid! Mond nagybácsi! Tom bácsi!-gügyögött a másik cukiság a kis Fruzsinak.
-Mért csodálkoznak hogy ilyen lettem?-tettem fel a költői kérdés nevetve. Majd észbekaptam hogy szegény Cam ebből semmit sem ért. Gyorsan lefordítottam a dolgokat stb. Ezek után kimentünk a kocsiba és egy kisebb harc után hogy ki hova ül beszálltunk. Mellettem Cam és Niki ült. Nálam pedig a kisbaba volt és épp mosolyogva figyelgettem az arcát mikor a rádióban megszólalt a Weird People. Persze dúdolgatni kezdtem amin Fruzsi jót nevetett. Aranyos volt.
-Ne neveld popra. Ő egy rock hercegnő lesz!-nézett rám szigorúan a visszapillantóból Krisz-te is az voltál!
-Az voltam. Múlt idő. Folyton apára emlékeztettem úgyhogy pop-rock hercegnő lettem-mondtam vigyorogva bár semmi kedvem nem volt vigyorogni. Lehet már nekik nem számít de nekem akkor is komoly ,,törés" volt az élembe. Komolyan ilyen szakmondtattal akár pszihológusnak is mehetnék!
Az út hátralévő részében én az unokahugomban(de furcsa kimondani) gyönyörködtem és halgattam a többiek értelmetlen csacsogását ami idő közben átváltott angolra hogy Cam is értse. Egy kellemes kis háromnehyed óra után végre megérkeztünk a régi házunk elé. Csupán csak annyit változott hogy a gyerekjátékok eltűntek, a fák megnőttek a falak pedig át lettek festve.  Csodálkozva néztem a régi házam. Aztán jött a tipikus izgalmam,idegességem.  Azt vettem észre hogy Cameron megfogja a kezem. Odakaptam a fejem és az aggodó arcával találtam szembe magam.
-Minden rendben?-kérdezte suttogva mire heves fejrázásba kezdtem.
-Félek-suttogtam én is.   Magához húzott és kaptam egy puszit a homlokomra.
-Gerlepár! Kifelé!-kiáltotta Tom vigyorogva.  Viszont rajta is láttam hogy ideges.  Aki nem ismeri meg se látja rajta de én elég ideje ismerem ahoz hogy lássam hogy valami nem oké. Ahogy kiszáltam megálltam mellette és a füléhez hajoltam.
-Én is befostam. Nyugi!-suttogtam mire először meglepődve nézett rám majd elmosodott de ez őszinte volt ígyhát viszonoztam a mosolyát.
-Gyerünk fiatalok!-mondta vigyorogva Krisz majd hármunkat elkezdett terelgetni maga előtt. Szinte totyogva indultunk meg majd kivágódott az ajtó és megláttam apát.
-Bababogyók!-kiáltotta el magát örömteljesen majd odaszaladt majd megölelt minket amit nevetve viszonoztam.  Mondtam már hogy anno folyton bababogyónak hívott?-ohh Tom fiam olyan jól nézel ki mint én húsz évvel ezelőtt!
-Ezt megkaptad!-röhögte ki Krisz de Niki karon csapta így abbahagyta és csak magában szórakozott.
-Ó Zoekám te meg micsoda szép lány lettél! Akárcsak amikor farsangkor csipkerózsikának öltöztem!-nevette el magát majd mégegyszer megszorongatott.
-Ez egy szörnyű bók volt!-nevettem vele én is. Majd Cam felé pillantottam aki mosolyogva nézett-Apa ő itt Cameron!
-Szia fiam!-veregette vállba apa de  szegény csak megszeppenve állt ott.
-Csak üdvözöl!-mosolyogtam Camre aki megkönnyebbülten sóhajtott fel.
-Kislányom nem akarok beleszólni meg minden de azért tessék!-nyomott a kezembe egy kis fémes színű tasakot előszőr nem is kapcsltan de aztán egyből elhajítottam. 
-Pfuuuuj Apa!-kiáltottam de Krisz Tom és Cameron is szakadt a röhögéstől.
-Kincsem egyenlőre elég egy unoka!-nevette el magát.
-Nem tudom mennyire tudod vagy egyeltalán elolvastad a leveleket viszont csak 17 vagyok! Mellesleg fogalmad sincs arról hogy... ahj hagyjuk!-sóhajtottam a végét és a hajamba túrtam.  
-Miről nincs fogalmam?
-Az előző hét évemről.   Ha tudnád nem is feltételezted volna ezt!-tettem csípőre a kezem olyan na most erre varj gombot stílusban.
-Ott aludtál annál a srácnál-szált be Tom is
-Te meg mivel felszedtél egy kismamát a nőgyógyászaton ezért meg se kérdezted a dokit a dolgokról!-nyújtottam ki a nyelvem
-Öcsi a kismamákat hagyd!-fintorgott Krissz.
-Zoe mért mondtad el?-kérdezte felháborodva Tom.
-Mert te meg elmondtad Norbit!
-Jó! Egy egy de számíts a csatára!-szűkítette össze a szemét majd a kezét nyújtotta egy tesó pacsira. A tesó pasi erideteleg csak 3 lépésből állt.  Jelenleg 14 lépést tartunk számon. Miután végeztünk pont abban a pillanatba rontott ki egy hosszú fekete hajú cicababa akinek a ruhája(márha azt a pár anyagdarabot lehet annak nevezni) nem hagyott sokat a fantáziára.
-Ohh hát itt vagytok már!-jött ide hozzánk majd megölelgetett minket.  Sőt láttam hogy Cameronhoz hozzányomja a melleit.  Nem szimpi ez a nő. Nagyon nem. 
-Biztos te vagy apa új feleségének a lánya-mosolyogtam rá.  Igazából azt mondták fia van de ki tudja.
-Én a felesege vagyok!-vigyorgott ránk mire én és Tom egyszerre felejtettünk el még levegőt is venni.
-Hogy mi?-kiáltottuk egyszerre.