Vissza a jövőbe

- Eez...aaa...szobám..! Honnan tudtad??-kérdeztem rémülten
- Meg szeretném ismerni a családod.
- Na igen eddig értem, ez a szobám de nem a régi. Milyen év van?
- Öhm 2034.
- Ugye tudod hogy itt nem biztos hogy ismertelek és aaahhjj.
- Nyugi nem lát minket senki se az éned se a családod.
Ebben a pillanatban berontott a szobába az énem és a Doktor és megcsókolták egymást.
- Naa neeeee! Ez vár ránk???!
Ahogy végignéztem az öltözékemen az  hát hogy is mondjam teljesen nem én voltam.
-Klau kicsim!- hallottam anya hangját.
- Gyere le! Itt a Mami!
Az énem leszaladt a lépcsőn karöltve a Doktorral.
- Menjünk mi is! A Mami mindig él ezt nem hiszem el.
- Hány éves a mamád?- kérdezte a legnyugottabban.
- Mikor elmentem akkor volt 120 szóval számold ki. - Nézd ott a mami! Ott pedig anya!
- Tiszta te vagy! Milyen fiatalok. Vagyis te vagy olyan mint a mamád inkább.
-Konrád!!!!- ugrottam a nyakába de semmi....mivel nem lát.- Menjünk innen azt se akartam látni mi lesz velünk de ez nem hiszem hogy így lesz. Nagyon fáj hogy a tesóm nem vesz észre. Egy újabb fájdalom hasított végig a testemen és felriadtam. Egy újabb rémálom. Körülnéztem és a Doktor mellett aludtam a földön. Megnyugodtam. Néztem ahogy alszik, és elszenderültem.
Felkeltem. Bóklásztam egy picit a Tardisban. Elmentem a könyvtárba, beültem egy bőr fotelbe és olvasni kezdtem egy kis vékony könyvecskét ami a legszimpatikusabb volt az 50 méteres könyvespolcról és el is értem. Ezek után hoztam egy kávét magamnak és vissza ültem gyér fényben olvasva. Miután elolvastam a könyvet ( mindig mindenki azt mondja kiolvassa pedig kiolvasni nem lehet a betűket) kimentem a Doktorhoz kezemben 2 pohár kávéval.
Leültem mellé a földre.
-Hoztam egy kis kávét hátha szomjas vagy.
- Köszönöm Klau.
-Hol vagyunk?
-Valahol  az univerzum közepén.
- Akkor jó. - szaladtam az ajtó felé a kulccsal a kezemben. Beledugtam a zárba elfordítottam a kulcsot és kinyílt az ajtó.
-Héééé! Mit szándékozol tenni ugye nem vándorútra készülsz?- szaladt riadtan hozzám.
- Jajj nem dehogy most az egyszer nem.- nevettem fel.
Leültem a Tardis padlójára úgy hogy a lábam a végtelenségbe lógott.
- Várj! Hozok valamit!- rohant el és hozott egy pokrócot.
- Köszönöm ez nagyon kedves.
A kezembe nyomta a kávéját.
- Várj ennyit nem tudok inni!
- Nem is azért adtam oda.
Egy másik pokrócot hozott amivel  saját magát takarta be és lógatta a lábát a semmibe mint én. Olyan jó volt merengeni és csodálni az univerzumot.
- Ez annyira gyönyörű még mindig!
- Nagyon finom a kávé!
Betakaróztam a takaróval mert már kicsit hűvösnek éreztem a levegőt.
Rádőltem a Doktor vállára és mondtam neki a monológomat hogy milyen szép és jó ez az egész és hogy mennyire boldog vagyok.
- Elfogyott a kávém-suttogta lágyan a fülembe.
- Még van a főzőben hozok!- felpattantam- Vagy teát kérsz?
- Van tea??- csillant fel a szeme.
- Van ám 2 bögre egyik málnás másik pedig szilvás. Melyiket kéred?
- Öhm mindegy hozd ide és majd akkor eldöntöm.
-Hát jó.- elindultam a konyha felé rohanva és már vissza is értem hozzá. Pokroccal a hátán ült ott az ajtóban és rám várt. -Itt is vagyok! Na melyiket kéred?-ajánlottam fel a két lehetőséget.
-Mondjuk a jobb kezedben lévőt!-az volt a szilvás.
-Ez a szilvás.
Lehuppantam mellé és betakaróztam a pokróccal.
- Na milyen?- kérdeztem óriásra nyílt szemekkel.
- Nagyon finom. Hogy csináltad?
- Öhm Doktor tudod hogy kell teát csinálni ugye?
- Hát öhm egyszer régen tudtam. Jó na 900 éves vagyok.
- Nem nézel ki annyinak. Egyáltalán nem. De a teakészítés az én titkom marad.
Ebben a minutumban felhúztuk a lábainkat és felpattantunk a padlóról. Vagyis inkább hátra csúsztunk. Becsapódott a Tardis ajtaja.
- Ez mi a fene volt? Majdnem elvitte a lábam!
A Doktor oda ment az ajtóhoz a kulcsával próbálta kinyitni de semmi. Oda dobtam a kabátját mivel abban volt a sonic. Hát megsonicozta de semmi.
- Hát ez nem nyílik.
Odaszaladtam az ajtóhoz és kinéztem az ablakon.
- Az a bolygó baj ott? Az egy fagyos csillag???!
- Alapvetően nem baj és igen az egy ,,fagyos csillag'' ha a te szemeddel nézzük.
- Akkor mi az? Hogy hívják?
- Holt csillag, már meghalt nincs önálló fénye mint a többinek, de még nem robbant fel. De ahogy elnézem olyan egy óra múlva felrobban ééés aaaaz már baj.- mondta úgy hogy egy 3D-s szemüveggel nézett rám és mutogatott.- Sajna a levegő is kezd hűlni.
Ebben a percben egy madár füttyött hallottam és a padlózatra zuhantam és láttam ahogy a Doktor is ezt tette.
Olyan érzés volt mintha aludtam volna. De Felébredtem egy másik világban.
- Doktor!!!- szaladtam hozzá és megöleltem.
- Szia Klau. Csak nekem van olyan érzésem hogy az előbb a Tardisban voltunk?
- Pont ezt akartam mondani. Gyere üljünk le!
Leültünk egy padra amely Angliában volt.
Odajött hozzám egy ismeretlen fiú aki nagyon szemre való volt és megcsókolt.
- Teee ki a franc vagy? Mit képzelsz magadról?? Normális vagy?!
- Hát öhm a férjed. Mi a baj Klau? És ki ez a srác melletted? Megcsalsz.
- Férjeeem?? Az a srác mellettem- mutattam rá és ő csak annyit mondott :Helo- és intett egyet- Ő a férjem nem te!
Az a srác eltűnt mondjuk inkább elviharzott.
- Hála ègnek. Amúgy köszi hogy alibit biztosítottál nekem. Ha neked is kell bármit bevállalok.- kacsintottam rá.
- Igazán nincs mit. Köszi. - és megsimogatta az arcomat.
Most is hallottam azt a csicsergést és elaludtunk és felkeltünk a Tardisban . A belseje már fagyos volt meg a ruhám is betakaróztam a takaróval.
- Olyan hülyeséget álmodtam. Mégpedig odajön hozzám egy random srác és megcsókol aki a férjem de te ott vagy alibinek és megmentesz.
- Érdekes én is ezt álmodtam.
- Hogy mii?
- Mennyi az esélye hogy ugyanazt álmodjuk?- kérdeztük egyszerre a másiktól.
-Nem kéne elmennünk hogy ne fagyjunk szét?
- De igen nem ártana. Elindultunk az irányítópult felé és újra hallottam a madarakat és elaludtunk.
- Az előbb még a Tardisban voltunk nem?
- Én is úgy emlékszek.
- Amúgy konkrétan hol is vagyunk és hol a Tardis?
- Valahol a semmi közepén? Nem tudom hol a Tardis. Ajaajj.
- Az ott nem Jack????
- Deee!!! Jaack!!
Erre megfordult és szaladni kezdett felénk.
- Hát Doktor de rég láttalak! Oh és micsoda csinos hölgyel utazol!-mondta a Doktornak és kezetráztak nekem pedig megcsókolta a kezem amitől zavarba jöttem.- Hogy hívják e szép hölgyet?
- Takács Klaudia röviden Klau.
- Jó jó hagyjátok abba a flörtölést!-adta ki a parancsot a Doktor.
- Csak nem féltékeny valaki?- tette fel a kérdést a kapitány.
- Nem. De hagyd békén mert még csak 17 éves és rólad inkább ne beszéljünk.
Már megint hallottam a madarakat és felkeltünk a Tardisban ami most már még jegesebb lett.
- Doktor!- nyögtem halkan.- Fázok...naagyon....
- Sssssssss semmi baj- odajött hozzám átölelt amitől melegebbnek éreztem mindent.
- No lám no lám .Kit látnak szemeim? Hát a Doktort.
- Na ne mondd hogy a Tardis belsejében rájössz hogy én ki vagyok.
- Tudod én ki vagyok?
- Tudom.
-Akkor?
- Ez mi a fene ez a csicsergés?- kérdeztem az idegentől.
- Hát én. El kell döntenetek melyik az igazi világ ha nem időben vagy megfagytok vagy ha nem jól akkor abban a világban amelyiket választottátok.
- De mind a kettő olyan valóságos!- háborodtam fel.
-Pont ez a lényeg kislány.
-Nem vagyok kislány...
A csicsergés újra megszólalt.
- Én nem tudok választani!
- Hajolj le Klau!
Lehajoltam gyorsan és a fejem fölött egy madár szerű lény szállt el le egyenesen elém és ember lett.
- Mi a franc ez Doktor??!
- Ssssssssssss!
- De bátnhat?
- Igen.
- De jó!Egyáltalán van olyan hogy nem szúr ki magának valami földönkívűli és bántani akar?- jegyeztem meg cinikusan.-Fura lenne.
- Csönd már!- szólt rám Jack is.
- Doktor 2.0 verzió...- ezt már suttogtam.
Amint megfordultam a lény felé az közvetlen előttem volt már.
- Hello.- mondtam komoly szúrós tekintettel.
És ő válaszul kinyitotta száját és megmutatta fogait egy ordítás kiséretében.Próbáltam komoly maradni mintha meg sem ijedtem volna szerintem egész jól ment.
- Van egy ötletem- mondta a Doktor- Futás!!
- DOKTOR!!JACK!!! NEM TUDOK ELMOZDULNI!!
Vissza szaladtak hozzám felkapott valamelyikük beszaladtunk egy random házba. Egy idős néni és bácsi ült a fotelben és mivel berontottunk megijedtek.
- Elnézést! De muszáj volt ide jönnünk.
- Semmi baj gyermekek.-mondta a néni nagyon kedvesen.
-Van egy szabad szobájuk?A lányt kéne lefektetni pihennie kell.
-Erre semmi szükség a kanapé is tökéletes nekem.
Leültünk hát a nappaliban a kanapéra.
-Mit keresnek ebben a városban ilyen fiatalok?
- Ezt hogy érti?
- Évek óta csak öregekkel találkozunk mióta azok a madarak itt vannak.
-Tudja mit tesznek azok a madarak?
-Tudom elszívják az emberek fiatalságát mi is csak 30 évesek vagyunk. Habár 70-nek nézünk ki.
- Aaah értem.
- Emlékszem ahogy kiszívtak...megfogtak, lekötöztek és éles fogaikkal megharapták a karom..még picit látszik.
-Ígérem hogy vissza adjuk a fiatalságukat!-tette ígéretét a Doktor.
- Doktor!! Az baj ha az ablak előtt áll egy olyan izé madár?
-Picit.
Hallottam a csicsergést és vége volt a madaraknak.
A Tardis belsejében egyre fagyosabb volt a légkör. Már a testem is kezdett kék lenni.
-Mennyi időnk van?
-Kb 30 percünk.
-El kell döntenünk melyik a valós világ és segíteni kell nekik.- mondtam nyöszörögve.-Különben meghalunk.

Ha tetszett nyomj rá a csillagra vagy commentelj! 😉😄😊

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top