Ez a nap nagyon meghatározta az egész életem.

Egy este a koleszban néztem magányosan a Ki vagy Doki című sorozatot. Minden este úgy aludtam el hogy vártam mikor jön el értem a jellegzetes hangú Tardis benne a Doktorral. Sajna sose jött, minden este reményekkel tápláltam magam hátha eljön. Már vagy 5x végig néztem e csodás sorozatot, mindent tudok róla. Sokszor álmaimban is azt álmodtam hogy elvisz a Doktor és különleges kalandokat élünk át, mindenféle fajokkal,gondokkal megfűszerezve e csodás élményt. Ameddig ezen gondolkodtam szép lassan elnyomott az álom. Aztán egy nap teljesen másképp történt minden.

Először is egy kis leírás rólam: Takács Klaudia a nevem de mindenki Klaunak vagy Diának hív, hajam barna és hullámos és jó hosszú általában kiengedve hordom. Magasságom 170 cm. Öltözékem szokásos hétköznapi. 17 éves diáklány vagyok egész jó tanulmányi eredménnyel és az iskolához tartozó koleszban lakok. Nagyon szeretek olvasni és óriási Ki vagy Doki fan vagyok két barátommal együtt akik osztálytársaim azaz Frigyes és Usui. (Usui egy becenév eredetileg Szilárd a neve)

Mint egy átlagos nap úgy kezdődött, reggel pontban hétkor megszólalt a telefonomon az ébresztő funkció és elkezdett szólni a Shape of you című szám max hangerőn.( Legalább ha fel kell kelni már jól kezdődjön a napom)
Felkeltem,felkeltettem hát szobatársamat aki szintént az osztálytársam Anna aki nagy nehezen kikászálódott az ágyból, jó mondjuk úgy hogy kirángattam de ez mellékes infó. Elkészültünk 7 óra 30 percre és mentünk is a suliba. Első óránk fizika volt nagy örömömre, a tanár egész órán feleltettett minden diákot kivéve engem, kicsit furcsáltam is de ráhagytam azt hittem ad nekem egy kis nyugit mert eddig csak ötös érdemjegyem van belőle. Mint kiderült nem erről van szó de erre még ráérünk. Második órán éreztem hogy nincs rendben valami Frigyes és Usui folyton kerültek mintha valami rosszat tettem volna csak Anna volt mellettem. Megkérdeztem tőle hogy mi van, mit tettem,tehettem rosszul ő meglepett arccal mondta:-Hát nincs rajtad a nyakláncod,tudod a Tardisos. Fejemhez kaptam otthagytam az asztalomon. Oda mentem hát hozzájuk megkérdeztem hogy ez volt e bajuk azt válaszolták menjek oda az aulába és nézzem a nagy tömeg mit néz. Elszaladtam,a tömegen átvergődtem magam pár horzsolás és harapás nyom virított rajtam de ott voltam az első sorban. Előttem egy óriási plakát virított rajta ez állt A FIZIKÁÉ A JÖVŐ (csillagászat témakör). Emlékszem erre a versenyre Frigyes és Usui is indult és én is a nyertes valami nagy jutalmat kapott. Megkerestem Usui és Frigyes nevét majdhogynem az utolsók között voltak, aztán kezdtem keresni magamat hiába a végén nem voltam egyre följebb merészkedett a szemem de semmi már a top 10-ben voltam,semmi, az adneralin szintem az egekben volt lehet az izgalomtól lehet hogy a túlélési ösztönök sugalták nehogy összenyomjanak az emberek. Már a top 5-ben olvastam a neveket semmi,jött a top 3 és megtaláltam magam az 1. HELYEZETT : TAKÁCS KLAUDIA 10.C. A nyereménye az első három helyezettel elmehet a NASA-hoz semmi úti költség teljesen ingyenes. Azt hittem megáll bennem az ütő. Nem hittem a szememnek. Aztán megnéztem a második és harmadik helyezetett ismerős volt Erik a régi legjobb barátom ma már észre se vesz . A harmadik személy pedig Dalma aki szintén jön velünk. Mind a ketten 11.A- ba járnak. És a kisérő tanár nem más mint az új fizika tanár John Smith aki engem nem tanít. A LÁTOGATÁS 5 NAP MÚLVA, KORA REGGEL EGY BUSSZAL JÖVÜNK ÉRTETEK! PONTOS IDŐ HAJNALI 4 ÓRA 15 PERC! ÜLÉSREND: Dalma kisasszony- Erik úrral
Klaudia kisasszony-John Smith tanár úrral. Mikor elvolvastam felsóhajtottam és azt gondoltam miért a Tanár Úr? Előkaptam a telefonom a zsebemből elújságoltam a hírt anyának aki nem hitt nekem aztán végül elfogadta a tényt és lerakta izgatottan a telefont. Rohantam a terem felé nehogy elkéssek. Annyira rohantam hogy neki szaladtam egy tanár úrnak és kiszortam a papírjait. Ee..eelnézést ééén...nem akartam!- kilátottam fel zavartan. John Smith tanárnak mentem neki válasza meglepő volt. Jajj semmi baj én is így reagáltam volna az eredményre kisasszony!- mondta, és kacsintott egyet. Zavaromban nem tudtam mit tegyek vissza mosolyogtam segítettem összeszedni a papírokat és véletlenül hozzáértem a kezéhez és mosolyogni kezdett. Mégegyszer elnézést tanár úr!- kiáltottam és rohantam tovább. Inkább magadra vigyázz! Nehogy megsérülj!5 nap múlva nagy NAP! - kiáltotta utánam. Mosolyogva fordultam be a terembe és megöleltem Annát. Aztán oda mentem Frigyeshez és Usuihoz és őket is megöleltem. Elmondtam nekik mindent amit eddig tudtam az útról. Csak úgy teltek a napok,és egyszer arra lettem figyelmes hogy holnap indulok. Jesszus holnap indulok és még semmit sem csináltam!- kiáltottam fel riadtan. Anna a másik szobából rohanva azt mondta mérgesen de kedvesen: - Miii?!! Ugye csak hülyülsz?! Na majd segítek!
Pár perc múlva a fiúk rohantak át mert hallották hogy sikítok. Ezek után Frigyes és Usui oda mentek a ruhásszekrénymhez és mindent de mindent kipakoltak. Fiúk!- szóltam rájuk mérgesen és ahogy rájuk néztem és ők rám elnevettük magunkat. Miközben pakoltunk sokat nevettünk és búcsúzkodtunk egymástól. Ránéztem az órámra és 11 órát mutatott. Fiúk nyomás aludnom is kéne!-tessékeltem ki őket a szobából megöltem Frigyest és Usuit de meglepetésként Usuitól még egy puszit is kaptam a homlokomra. Miután becsuktam az ajtót Usui vissza rohant és azt mondta: Vigyázz magadra! Ja és suvenirt ne felejts el hozni! Rendben nem felejtek hozni már vagy 10x mondtad! Na jó éjt!-zavartam ki teljesen egészében. Amint lefeküdtem el is aludtam. Reggel 3 óra 45 perckor már szólt is a telefonom. Felöltöztem, ránéztem Annára aki kellemesen aludt kitakarózva hát betakartam és már rohantam is le a lépcsőn egyenesen az aulába. Szemeimmel megpillantottam Dalmát és Eriket amint szüleiktől búcsúznak és egy ismerős alakot. Közelebb mentem eldobtam csomagjaimat és Usui karjaiban kötöttem ki. Mire feleszméltem ebből a mámorból jött a tanár úr és vitte a csomagjaimat. Én is elbírom Smith úr!-ellenkeztem tette ellen. És begurult a busz. Nyomott egy puszit Usui az arcomra és utánam kiáltotta hogy vigyàzzak magamra. Bepattantam kis tatyómmal a busz hátsó felének bal oldalára és bemutatkoztam a sofőrnek akit Richardnak hívnak. Beugrott mellém a tanár is, Dalma és Erik szomorúan integettek szüleiknek míg én Usuival az ablakon keresztül bohóckodtam. Egyszer elindult a busz elővettem Ki vagy Dokis könyvemet és olvasni kezdtem. Egyszer csak arra lettem figyelmes alig mentünk pár métert hogy John Smith elkiáltja magát: ALLONS-Y! Elgondolkodtam magamban hogy tényleg ezt mondta amit hallottam és elmosolyodtam. Egész úton azt hallgattam ahogy a mellettem ülő ember mérgelődik a dolgozatok javítása közben. Aztán egy idő múlva elaludtam és arra eszméltem hogy nem hallok beszédet, kinyitottam szemem és a tanár úr vállán pihentettem fejem. Elnézést véletlen volt!-mondtam zavartan álmos arccal suttogva. Semmi baj Klau!Szabad így szólítsam a kisasszonyt?- kérdezte félénken. Persze!- mosolyogva felelve a kérdésére. Fejembe húztam a kapucnim, feltettem a fejhallgatóm és elkezdtem nézni a Ki vagy Doki 6. évadát és írtam egy üzit anyának és Usuinak.Reggel arra ébredtem hogy a hideg májusi friss reggeli levegő csiklandozza a nyakam és a szabadon lévő testrészeimet. Valószínűleg a prágai repülőtéren lehetünk gondoltam magamban.Jó reggelt Klau! Hogy aludtál?-kérdezte egyet kacsintva a tanár úr. Köszönöm jól! És ön?-kérdeztem vissza. Köszönöm egész jól!- nyújtotta a jobb kezét én meg belekapaszkodtam és konkrétan kirepültem és neki estem a tanárnak. Eeelnézést!- zavartan bocsánatot kértem. Ugyan én bocsánat én rántottam ilyen nagyot rajtad!- és zavartan összenevettünk. Kivettük a csomagjainkat és elindultunk a repülőgépek felé. 15 perc múlva indul a gépünk szólt utánunk Richard. Elköszöntünk és már bent is voltunk. Ez a 15 perc arra volt elég hogy felhívjam anyát és váltottam pár szót Dalmával és Erikkel. A csomagjainkat elvitték és már mentünk és a gépre. John Smith tanár úr mellett ültem ahogy meg volt írva de nagyon zavart volt . Feltettem a nagy kérdést: Még sose repült? Izgul? Válasza meglepő volt vagyis inkább egy kérdést szegezett nekem: Fognád a kezem amíg felszállunk?- kérdezte zavartan. Persze!- ezzel megválaszolva a kérdést és elkiáltottam magam hogy ALLONS-Y!!! Mikor megfogtam a kezét csupa nedves volt gondolom izzadság lehetett. Mellettünk ült egy nagyon kedves idős pár. Megszólalt a hölgy: Nagyon szép párt alkotnak! Egyszerre tiltakoztunk hogy: Dehoogyis neeem lehetünk ő a tanárom! Ő is ugyanezt mondta csak hogy én a diákja vagyok. Aztán felszálltunk. Olyan csodás volt nézni ahogy felszállunk, ahogy láttam hogy a felhők felett vagyunk, ahogy az emberek összemennek és a táj is, na megy hogy milyen gyönyörű színekben pompázik az égbolt. Előttem megpillantottam ahogy Erik épp megcsókolja Dalmát és elmosolyodtam ránéztem a tanárra ő is észre vette ezt és ő is mosolygott na meg kacsintott is. Ahogy néztem a tanárt azon gondolkodtam hogy hány éves lehet, semmi ránc, fiatalos haj, ruhája egy ing,egy zakó amihez nadrág is van egy piros Converse és az elfelejtehetetlen ballon kabát.Pont mint a 10. Doktor. Arra jutottam hogy olyan 22 éves lehet. Észre is vette hogy nézem meg is kérdezte miért nézem. Én csak mosolyogtam és azt mondtam hogy semmit. Azán ő kezdett el nézni. Mit néz?- kérdeztem. Kérlek tegezz!- ajánlotta fel. Rendben.-fogadtam el a tényt és azon gondolkoztam hogy ez hogy jött neki. Érdekesnek találtam de ráhagytam és nekidőltem a mellkasának hol erős kalapálást hallottam. Nagyon furcsa volt mintha két szíve lenne mint a Doktornak. Miután ezen a gondolatmeneten átzongoráztam magam azon gondolkodtam hogy miért kaptam puszit Usutól. Ő a barátom mint barát és eszméletlem helyes de lehet ő nem érez irántam semmit, nagyon sokat beszélünk. Reggel is amikor ott állt és várt rám annyira helyes volt, és aranyos. A reggeli lámpák fénye megvilágította vörös haját és aaaahhw annyira jól nézett ki. Nem merem neki elmondani mit érzek mert nagyon jó barátom és félek ha bevallom akkor elvesztem örökre. Ettől baromira félek de ki tudja. Fejembe húztam újra a kapucnim bekapcsoltam a zenéimet sorba és egyszer megszólalt a Flares amiről minden emlék az eszembe jutott, jók is rosszak is. Ránéztem a tanárra aki szintén engem nézett és megkérdezte mit hallgatok, megmutattam neki, megtetszett neki és ő is elérzékenyült és megöleltem. Ekkor kinéztem az ablakon és esteledett. Felnéztem facebookra már 2 éve vártam hogy David Tennant válaszoljon a rajongói levelemre és pont akkor írt nekem hogy nagyon elfoglalt de örül hogy tetszik nekem az alakítása. Ha egyszer Hollandiában járok akkor szívesen találkozna velem. Erre a hírre feldobódtam. Ekkorra már beesteledett. Még néztem 2 részt a sorozatomból és elaludtam. Reggel arra keltem hogy John ébreszget mert megérkeztünk. Lejöttünk a gépről megkerestük a csomagjainkat és egy László nevű ember köszöntött minket nagy táblával a kezében melyen ez állt: DALMA,ERIK,KLAUDIA ÉS JOHN SMITH. Oda mentünk bemutatkoztunk és elindultunk Laci után.