Elindultunk csak úgy valahova.
- Ugye tudod hogy suliba járok?
- Igen én meg tanár vagyok.
- Akkor mi lesz?
-Magántanuló leszel és én leszek a tanárod.
-Aha, az csodás lesz. Haza kéne menni anyának megmondani,meg fel kéne hívnom a barátaimat. Meg a NASA-hoz se lenne kár visszamenni.
-A telefonod add ide! Utána mindent elintézünk.
Oda adtam a telefonom ő megsonicozta és ez azt jelentette akárhonnan hívhatok akárkit aki benne van a telefonomban.
-Wao!Kösziii!
-Itt vagyunk a NASABAN, abban a percben mikor utánunk jönnek keresni.
Kiléptünk és Laciék jöttek vissza értünk.
-Azt hittük elhagytunk titeket!
-Ez mennyi időbe telt? -kérdeztem szarkasztikusan.
-1 órácska.
-Mi hazamegyünk. Sziasztok!-szólt a Doktor.
Vissszamentünk a szállodába elpakoltunk és mentünk is haza.
Vagyis az anyukámhoz.
Bekopogtam az ajtón hallottam anya hangját meg a nagyiét akik épp veszekednek.
-Megyek már!-anya lágy hangja megszólalt.
Kinyitotta az ajtót és tátva maradt a szája.
-Kislányom!!!- ölelt meg. Ki ez az ember?
-Neked is szia anya, ő a tanárom és amúgy a Doktor. Igen az a Doktor.
-Doktor!!! Klau mindig rólad álmodozott!
-Anya!- néztem rá úgy hogy ezt nem kellett volna.
Ránéztem a Doktorra ő meg csak egy hanyag mosolyt dobott felém.
-Kik azok?-hallottam a nagyi hangját ahogy jön az ajtóhoz.
-Kis unokám!!!! Klauu!!- kiáltott fel és magához rántott.
-Szia Mami!
-Uuuuu ki ez a helyes fiatalember?A barátod?
-Nagyi légyszíí ne, ő a tanárom  na meg a Doktor! Azért jöttem hogy elmegyek vele és hogy ne aggódjatok!-nyomtam sok sok puszit az arcukra.
-Rendben kicsim. Jó utazást! Te meg vigyázz rá!!
-Sziasztok!
-Eddig is vigyáztam rá.
Visszamentünk a Tardisba és felhívtam Annát hogy mi a helyzet, nagyon örült nekem és mondott egy hírt. A hír az volt hogy Usui elment egy másik suliba és senkivel se akarja tartani a kapcsolatot. Őszintén ki is ment a fejemből Usui de egyszerűen nem hiányzik. Üdvözöltem Frigyest és az új diákot.
-Huh  kész.
-Na hova menjünk?
-Valahova?
-Hát jó te akartad akkor rá bízom a Tardisra.
20 perc múlva megérkeztünk.
Kiszaladtam és a Mester plakátjával találtam magam szemben így mégrosszabbul festett azt arca 100x akkora volt, és tudtam hogy ez egy szomorú esemény napja lesz...
-Találkoztál már vele?-kérdeztem félve.
-Igen.
- Ugyanazt teszi mint múltkor. Váljunk szét. Mèg megvan az a cucc amin tudunk beszélni.
- Rendben de vigyázz magadra!
-Te is.
Elindultam rugdostam a köveket melyek az utamba kerültek. Aztán szembe jött velem két katona Mester.
-Tehát ez már megvan...-felmásztam egy fára hátha nem vesznek észre.
-Huh.-megnyugodtam picit.
De valami elkezdett recsegni.
-Ugye nem az amire gondolok?- és már egy sikítással lent is voltam a földön.-De az volt.- Nee még ti is...
Arra emlékszek hogy a számra és az orromra rakott az egyik Mester valami kábítószeres rongyot.
Ahogy felkeltem a mámorból megint megkötözve találtam magam.
-Hogy engem mindenki megkötöz...nem is vagyok veszélyes.
-Fogd be!
-Örülök a találkozásnak Mester személyesen!
-Fogd már be!
-Mert mi lesz ha nem?
Abban a pillanatban kaptam egy pofont.
Egy tv elé ültettek és bekapcsolták.
-Doktor!!
- Na most hogy itt van Klau van kiért jönnöd. Klau te szépen elmondod hol a Doktor.-mondta szigorúan.
Nem szólaltam meg.
- Azt mondtam elmondod hol a Doktor!
Még mindig halgattam és láttam hogy kezd ideges lenni.
- Az előbb azt mondtad hogy fogjam be,hát tessék..
-Elmondod hogy hol a Doktor!
-1. Nem tudom hol van. 2. Ha halállal fenyegetsz annak rossz vége lesz. 3. Jah és a Doktorért szívesen meghalnék.
-Akkor mondd meg honnan van ez a kő!
-Fogalmam sincs apukámtól kaptam mikor még nem halt meg. Hiába bármit csinálhatsz vele neked nem engedelmeskedik össze se tudod törni.
Kaptam most már 2 pofont és eldőltem a székkel.
Egy átjáró nyílt meg előttem ahol Időlordok jöttek át , és elfelejtett rám figyelni a Mester. Donna papája viszont ott volt és segített nekem.
Először ő ment be abba a fülkébe ahol mindig kell lennie valakinek.Ez a fülke a Mester találmánya volt nemtudom miért volt jó. De ez nagyon veszélyes volt. Végignéztem ahogy a Mestert elviszik a saját világukba és megszakadt a szívem.
Berontott az ajtón a Doktor. Átölelt és leváltotta Donna papáját.
-Neeee Doktor!-odamentem a üveglaphoz és ő is, odaraktam a kezem és ő is. Mind a kettem sírtunk.
-Sajnálom Klau! Köszönök mindent.
-Neee neee neeee! Doktor! Majd én bemegyek!
Már minden szikrázott a kis fülkében és hallottam hogy fáj neki. Donna papàja odajött hozzám átkarolta a vállam és ő is pityergett.
-Doktorom!! Kérlek!!! Ne tedd ezt!! Ne legyél ilyen!!
Vége volt. Elnyelte az összes energiát áramot a teste.
4-et kopogott Donna rokona ( amikor még Donnával utazott egy Ood mondta neki hogy a dala véget ér ha négyet kopognak) ekkor éreztem hogy elvesztem hogy elvesztem őt az életem legfontotsabb emberét jelenleg.
Kinyílt az ajtó és beszaladtam hozzá, lélegzett. Éreztem ahogy az én testemet is átjárja az áram minimális része.
-Doktor!!!! Ugye élsz?
-Klau élek nyugi.
Akkora puszit adtam a homlokára hogy csak úgy cuppant.
-Èlek de nem sokáig...
-Doktor! -szólalt meg Donna papája- Élsz!!! És semmi bajod.
-Csak úgy lágyszik nincs, regenerálódok.
Ekkor elsírtam magam.
Elmentünk egy étterembe mint kiderült Willfreddel.Ettünk beszélgettünk. Sokszor beszéltünk Donnáról. Mondjuk Willfred nem tudta hogy én honnan ismerem azt mondtam hogy egy régi ismerős.
Megettük az ételt amit rendeltünk és baktattunk Willfred házához hogy elköszönjünk. Miután érzékeny búcsút vettünk egymástól elindultam a Doktorral kéz a kézben.
-Mi lesz velünk?
-Az leszek aki voltam csak máshogy fogok kinézni. Köszönöm hogy kitartasz mellettem. Ott leszel amikor regenerálódok?
-Igen nem kell félni. Auuu a fejem nagyon fáj...
- Mindjárt ott vagyunk a Tardisnál. Bírd ki hozok majd gyógyszert.
-Siessünk.
-Itt vagyunk Klau! -emlékszem hogy gyengéden leültetett a lépcsőre és hozott egy pohár vizet és gyógyszert. Gyorsan megittam lenyeltem és már sokkal jobb volt. Elvittem az üres poharat egy konyhába a 7 közül. Mire vissza értem épp vége volt a regenerálódásnak. Megtudtam milyen az a fájdalom és nem akarom többet érezni. De viszont fájdalom nélkül nem ismernénk meg az örömöt.

Pont dőlt volna hátra de elkaptam. Kinyitotta a szemét és mintha egy másik Doktort láttam volna. Eszméletlen helyes jó a 10. Doktor is az volt de a mostani hűha.
Láttam hogy akart kérdezni valamit.
-Nem sajnos nem vagy vörös.
- Kár. De ugye férfi vagyok?
- Igen. Várj hozok egy tükröt.
Hoztam egyet és vártam mit fog tenni és azt tette amit szokott megvizsgálta a fogait az mindig olyan viccesen néz ki és hát mivel viccesen néz ki elnevettem magam.
-Mit nevetsz Klau?
-Semmi semmi. Nem öltözöl át? Ebben a szakadt ruhában maradsz?
- Dehogy.
Hát visszajött és minden megváltozott. A Tardis beljese modernebb lett mint volt és a Doktorom teljesen máshogy nézett ki.
Csokornyakkendő ami baromi cuki,ing, zakó.
-Na milyen?
-Öhm hát fura. Minden fura. De tényleg. Hiányzik a régi Dokim.- és újra elsírtam magam.
- De emlékszek! Tudom ki vagy!- megölelt.
-Szerintem ennyit sem öleltem senkit mint téged. Igen ezt vedd kivételes esetnek.
- Még ebben a testben nem öleltelek meg.
- Folytatjuk ahol abba hagytuk?
-Még szép!- felpattantatt melőlem kinyújtotta a karját sírva néztem rá és megkapaszkodtam a biztos kézbe. Újra megölelt.
-Új parfümöt használsz mi?
-Igen. Hogy tudod. Olyan éhes vagyok.
- Főzzek valamit?
Elindultam az egyik konyha felé és benéztem.-Mit kívánsz?
-Almát! Kerek piros zamatos.
Felrohantam hozzá tessék és oda dobtam hozzá és elkapta. Beleharapott és egy nem várt mondat hagyta el a száját.
-Ilyen egy alma fújj!!- és visszadobta az almát.
-Öhm akkor vajas kenyér?
-Jó hozd!
Gyorsan kentem egy kenyeret felrohantam, oda adtam neki és vártam a reakcióját. Hát a reakció pedig az volt hogy kinyitotta a Tardis ajtaját és kidobta.
-Gyere velem!- megfogta a kezem és lefutottunk a konyhába.-Na nézzük mi van itt!
Figyeltem ahogy keresgél valamit ami a fogára való. A kezembe nyújtott egy pudinporos zacskót.
-Ezt csináld meg Klau! A többit megoldom én!- kiadta a parancsot.
- Hát jó Doktor. Amúgy mitől vagy ilyen éhes?Az előbb ettünk.
- A regeneráció miatt van.
- Tulajdonképpen mit csinálsz te?
-Halrudacskát.
-Puding és halrudacska? Hát jó étvágyat Doktor!
Néztem ahogy jó ízűen eszik de csörögni kezdett a telefon. Anna volt, gyorsan felvettem és áradozni kezdett az új osztálytársunkról akit Petinek hívtak. Küldött egy képet róla. Csak egy hű csúszott ki a számon, 205 cm és baromi helyes. Aztán beszélgettünk egy picit még de le kellett raknom mert a Doktor rosszul festett. Tényleg ahogy megláttam egy ecset volt a kezében.
-Nézd mit találtam!  Ezt egy jó barátomtól kaptam úgy hívták Vincent Van Gogh kicsit őrült de jó fej.
- Még...itt...is..
- Doktor elmegyünk Velencébe??
-Még szép! Geronimo!!!
Mondtam hogy spoiler.-jegyeztem meg ezt a mondatot magamban.
-Mi van a soniccal?
Zsebéből előhúzott egy sonicot ami zöld színen világított.
-Hű ez forradalmi újjítás.- nevettem el magam. Mentem a Doktor felé és egy kis zötykölődés közepette eldőltem volna ha a Doktor nem tart meg szorosan a karjaiban. Csak zavartan ránéztem és ő is engem nézett elvesztem a szemében. Ahogy a sok fájdalmat megláttam azt hittem elsírom magam de nem csak a fejem kezdett el fájni de az viszont annyira hogy akármilyen erősen is fogott a földön kötöttünk ki.
-Sajnálom...Doktor...Én nem akarok fájdalmat okozni neked.
- Sssss semmi baj!- és puszit nyomott a fejemre. Az arcomat a keze fonta körbe és simogattott, pont mint a filmekben. -Hozok egy gyógyszert és folytatjuk a kalandot!-arra emlékszek ahogy leszalad fürgén.
-Klau! Ébredj! Kérlek!
-Doktor fent vagyok köszi!
-Juppiiii!- és egy puszit kaptam a homlokomra.- Amúgy itt vagyunk Velencében, tény és való hogy nem a jelenben hanem a múltban.
-Tárjuk fel a terepet!-kacsintottam egyet.
Megint ösztönösen egymás kezéért nyúltunk de megállítottam.
-Állj! Át kell öltöznöm!
Felvettem egy fekete Convers cipőt egy csőgatyát és egy pólót rá pedig egy hozzá passzoló inget amit nem gomboltam be. Hajamat eltűztem hogy ne zavarjon nagyon és kész is voltam.
-Na mehetünk!
A Doktor kinyújtotta a jobb kezét én belehelyeztem a bal kezemet és egymás ujjaira kulcsoltuk az ujjainkat. Így léptünk ki a cölöpökön álló városba. Egy újabb kaland vette kezdetét egy új Doktorral.