- Segítsek elszökni? – ismételte kábultan Sirius.

Egy kicsit gyors volt neki a dolog. Épp csak kijött levegőzni egyet, hogy végiggondolja az eddigi, rosszabbnál rosszabb ötleteiket Regulus esküvőjének elhalasztására, erre megjelenik Acacia.

- Igen – bólintott türelmetlenül a lány. – Jól hallottad.

- Mi van?

Sirius végképp összezavarodott Acacia kétségbeesését látva. Odáig értette, hogy el akar tűnni az öccse elől, ő is így tett volna. De miért pont hozzá jönne? Hiszen utálja! Minimum.

Acacia mély levegőt vett, mielőtt hadarni kezdett.

- Mind tegnap este kiderült, az öcséddel lettem eljegyezve, és ez egy szent cél érdekében könnyen lehet, hogy részemről elég gyorsan halállal végződne. Te vagy az egyetlen ember, akiről biztosan tudom, hogy megérti a helyzetet, és el tudott menekülni a családod elől, ezért jöttem hozzád. Kérdés?

Merlinre, de gyönyörű volt! Karját összefonta, szeme dühösen villogott, sápadt arca kipirult a hidegben.

- Miért halnál meg?

Bár pontosan tisztában volt a nagyjábóli körülményekkel, Sirius remélte, hogy kicsit többet megtud annál, hogy Tudjukkinek valamiféle ereklyére van szüksége. És egy kis időt nyert végiggondolni a dolgokat.

- Az mindegy – vakkantotta Acacia. – Minél kevesebbet tudsz, annál kevésbé vagy veszélyben.

- Tényleg azt akarod, hogy ennyire alapozzam nem csak a saját, de Ágasék biztonságát is? – vonta fel a szemöldökét Sirius.

Még maga számára is undokul hangzott, de távol kellett tartania magától Acaciát. Akármi is az a rohadt diadém, a legjobb, ha az esküvőt fújják le. Valahogy.

Acacia ingerülten fújt egyet, beletúrt szőke tincseibe, utána válaszolt.

- Tudtam, hogy nem kellett volna idejönnöm. Viszlát!

- Most hova mész? – kapott a lány keze után Sirius.

- Nem tudom. – Acacia arcán most először suhant át bizonytalanság. – Majd menet közben kitalálom.

- Legalább egy percre gyere be átmelegedni. Közben elmondod, mi van, és összehozunk valamit, rendben?

Acacia komoran bólintott.

Sirius kezdett ideges lenni. Minimum egy halk „köszönöm"-öt várt! Miből van ez a lány?

- Ágas, látogatónk van – kiabált be, mire Acacia felszisszent.

- Úgy, ordibálj még, hátha meghallja valaki, akinek nem kéne!

- Tessék? – Sirius megpördült. – Gondolod, hogy követtek?

- Nem hiszem. A szüleim még órákig nem veszik észre, hogy eltűntem, és nem tűnt fel semmi gyanús a ház környékén. Szerinted ideállítanék egy falkára való halálfalóval?

Sirius csak mormogott valamit az orra alatt.

- Kit hoztál, Sirius? – Euphemia vette észre őket először.

- Ő itt Acacia Harris, az osztálytársunk. – A nő szeme megvillant, ahogy felismerte az elmúlt nap sokat emlegetett nevet. – Ő pedig Ágas és egy ideje az én édesanyám.

- Euphemia Potter – nyújtotta a nő kezét. Acacia megszorította.

- Örvendek a találkozásnak.

- Főzök nektek egy teát, bármiről van szó, a fenti nappaliban nyugodtan megbeszélhetitek – ajánlotta Euphemia, amit Sirius hálás mosollyal nyugtázott.

- Én sok mézzel kérem az enyémet – tette hozzá a fiú, mire a nő csak a szemét forgatta.

- Rakok bele kék szívószálat is, ne aggódj. És üzenem Jamesnek, hogy ne ordítsa le, hogy ő meg pirossal kéri, tudom.

Acacia felvont szemöldökkel nézett a nő után. Sirius számára ez rémesen sértő volt.

- Most mi van?

- Szívószál? – Ennyi gúny valószínűleg több embert is mozgásképtelenné tett volna. Sirius csak durcásan vállat vont.

- Inkább gyere. Minél gyorsabban túl akarok esni ezen.

Hogy utána kitalálja, hogy szabadíthatja meg attól az undok féregtől ezt a gyönyörű szívgyilkost.

- Ágas, jövünk!

- Ideje volt! És megmondanátok anyának, hogy piros...

- Már tudja! – Acaciának valószínűleg itt lett elege a szívószálakból. Hogy lehet bárkinek elege a szívószálakból?

- Acacia? – Ha nem Sirius találja meg a lányt az erdőben, nem hitte volna el, hogy valaki meglepődhet ennyire. – Te mit keresel itt?

Sirius karon ragadta a lányt, és vonszolni kezdte a lépcsőn felfele. Volt jobb dolga is, mint hogy egész nap az emeleten tespedő Jamesszel ordítozzon.

- Engedj el, tudok egyedül is menni, képzeld!

- Csak siess már! – mordult fel Sirius.

Már csak Jamest kellett kirugdosni a szobájából, hogy végre elhelyezkedjenek az emeleti nappaliban. Sirius természetesen a lehető legmesszebb ült le Acaciától. Csak a biztonság kedvéért.

- Semmit nem értek – közölte James, mire Acacia frusztrált sóhajt hallatott. – Hogyhogy itt vagy, hogyhogy egy légtérben létezel Tapmanccsal, és hogyhogy nem kérsz szívószálat a teádba?

Sirius felröhögött a lány gyilkos tekintetét látva.

- Nincs mese, be kell avatnod minket. – Sirius elégedetten hátradőlt.

Közte és Acacia között néhány hosszúra nyúló percig tartó szemezés zajlott. Próbálták felmérni az erőviszonyokat.

Sirius sok mindent megadott volna, ha képes lett volna kiolvasni a lány gondolatait. Tudni akarta, hogy mennyit tud a diadémról, hogy mennyire utálja őt, hogy mit gondol Regulusról, és hogy mit jelent, hogy hozzá jött segítségért.

A meredt bámulást Euphemia érkezése zavarta meg, aki egy tálcán három pöttyös bögrét egyensúlyozott.

- Tessék, drágáim. A kekszet egyenlő osszátok el! – fenyegette meg őket az ujjával. – Kedvesem, ha a fiúk nem hagynak neked, csak szóljál, és hozok még – fordult széles mosollyal Acaciához, aki a gondoskodást hálás biccentéssel nyugtázta.

- Szóval – kezdett bele megfontoltan a lány.

- Eddig nagyon izgalmas – ásított egyet James, mire Acacia végjegyét, egy gúnyos mosolyt kapott.

- Karácsonykor közölték velem a szüleim, hogy egy régi ereklyét őriz a családunk, amelyet Tudjukki is meg akar szerezni, épp ezért megkérte a kezem annak az idiótának a gerinctelen öccse – itt Sirius felé intett –, és mivel a szüleim nem normálisak, elfogadták ezt, mondván, csak így mehetünk biztosra, hogy Tudjukki biztosan ezt hajkurássza. A mai napot a gerinctelen öccsel töltöttem, most pedig feltett szándékom örökre lelépni otthonról, ehhez kértem Sirius segítségét, aki ismeri annyira a családját, hogy ebben asszisztálni tudjon. Dióhéjban ennyi. Segítesz, vagy csak veszélybe keverlek titeket azzal, hogy itt vagyok, és továbbállhatok végre? – Acacia meredten bámulta Siriust, és valószínűleg képes lett volna egy másodperc alatt felpattanni és távozni.

- Először is, nem mész sehova – szögezte le James, mire Acacia égnek emelte a tekintetét.

Siriusban örvénylettek a gondolatok. Legszívesebben közölte volna a lánnyal, hogy bármitől megvédi, de azzal csak a lehető legnagyobb hülyeséget csinálná. Ha a lány hisz neki, akkor előbb-utóbb még képes lenne rábízni a diadémot, és onnan már nem biztos, hogy meg tudná állni, hogy megmentheti Acacia életét. De nem vette rá a lélek, hogy csak úgy elküldje, amikor a saját bőrén tapasztalta, hogy mire képes a nemes és nagy múltú Black-ház, ha el akar érni valamit.

- És másodszor? – A lány megunhatta, hogy James nem folytatta.

- Azt elfelejtettem – vont vállat a szemüveges fiú.

- Elég volt ebből a parádéból. Ha így áll a helyzet, már így is túl sok időt töltöttem ki. Még rejtekhelyet kell keresnem éjszakára.

- Mint Ágas is mondta, nem mész sehova – nézett nyomatékosan Sirius Acaciára.

- Akkor nyögd már ki, hogy szerinted mit csináljak!

- Menj haza!

- Még mit nem! – A lány felpattant. – Nem fogok magamtól rohanni a végzetembe!

- Te magad mondtad, hogy csak velem lenne esélyed – érvelt Sirius. – Ha szökés közben kapnak el, akkor a szüleim kimutatják a foguk fehérjét, és hidd el, hogy az nem akarod.

- Akkor miért nem bújtatsz el? Nem értem!

Sirius is feltápászkodott, hogy ezzel is nyomatékosítsa a szavait.

- Mert úgy is valószínű, hogy feltűnne nekik a dolog. A legokosabb, amit tehetsz, hogy visszamész, végigbájolgod a szünetet, kitalálsz egy tökéletes tervet a suliban, és az utolsó vonatutad végén, a nyár kezdetén a peronról eltűnsz, mint a kámfor.

- Nem fogok visszamenni azokhoz az őrültekhez, az biztos – sziszegte dühösen Acacia.

- Akkor gyerünk, rohanj a vesztedbe! – fortyant fel Sirius is. – A cuccodat az ajtó mellett találod!

- Miért mondod, hogy megtalálnának? Te is itt vagy!

- És tudnak róla. – Sirius a falba akarta verni a fejét. Vagy Acaciáét. Hogy lehet ennyire értetlen? – Tisztában vannak vele, hogy itt vagyok, csak nem elég érdekes. Kitagadtak, nem tudnak hasznot húzni belőlem, ennyi. Tegnap még az öcsém is itt járt! Értsd már meg, hogy nem tudsz elég messzire futni előlük egy szinte össze sem tákolt tervvel!

- Mit akart itt Black? – kapott a szón Acacia riadtan.

Sirius most már biztos volt benne, hogy a saját fejét kéne a falba verni. Jó erősen.

- Boldog karácsonyt kívánt, mit gondolsz? – ironizált, reménykedett, hogy nem kérdez rá.

- Hogyne, persze. Leléptél otthonról másfél éve, és most hirtelen családi találkozót tart veled. Találj ki jobb mesét!

Jamesnek elég volt tizenkét figyelmeztető pillantás, hogy beszálljon segíteni.

- Jó, elég lesz – közölte egyszerűen. – Üljetek le mindketten, igyátok a teátokat, én kérdezek, ti vagy bólogattok, vagy nagyon maximum egyszavas válaszokat adtok. Rendben? – Két bólintás. – Várjatok, ez így nem fog működni. Hosszabb feleletre lesz szükségem – gondolkozott el James. – Mindegy, csak az beszél, akinek engedem. Rendben? – Újabb, sokkal tétovább bólintások.

Sirius elmélázott. Nem tudta, hogy kéne viselkednie Acaciával. Még szerencse, hogy a lány utálja őt. Ez megkönnyíti a mogorvaságot.

- Nem utálom Siriust – szakította ki gondolatmenetéből Acacia kelletlen hangja.

- Tessék? – kérdezte Sirius teljes szinkronban Jamesszel.

- Hallottátok, nem? Hiába várjátok, kizárt, hogy megismételjem.

- Mit kérdeztél tőle? – suttogta Sirius barátjának.

- Hogy miért utál – felelte James ugyanolyan halkan.

- Akkor miért viselkedsz úgy velem? – szakadt ki Siriusból a kérdés.

- Mert megvetni megvetem azt az énedet, akit remélhetőleg nagyjából elhagytál tavaly óta, és inkább higgye el mindenki, hogy teljes szívemből gyűlöllek, mint hogy szárnyra kapjon a pletyka, hogy valójában őrülten szerelmes vagyok beléd – magyarázta a lány.

A fiúk csak bámulni tudtak. Sirius több mint egy teljes évig azt hitte, hogy bármiféle kapcsolat esélytelen kettejük között, de ez alapján...

- Akkor mit érzel? – tapintott rá ösztönösen James.

- Most komolyan ez érdekel titeket? – hitetlenkedett a lány. Két bólintás. – Még akkor se mondanék el ilyet, ha köze lenne a helyzethez, nemhogy így! Viszont ha már itt tartunk, leállhatnál a kicsinyes bosszúddal, hogy a hónapfordulón állandóan szakítasz a barátnőiddel. Irritáló!

- Szerinted ez egy kicsinyes bosszú? – fakadt ki Sirius. Komolyan ezt képzeli? Komolyan nem látja?

- Mi más?

- Nem is tudom, talán próbálok megszabadulni az emlékedtől, amelyet nagyon ügyesen a fejembe plántáltál, nehogy véletlenül elfelejtselek, és esetleg normális kapcsolatot létesítsek bárki mással, mint veled?

Acacia megütközve bámult. Aztán belőle is kitört a panasz.

- Szerinted ez volt a tervem, te felfuvalkodott hólyag? Hogy addig játszom veled, amíg annyira belém szeretsz, hogy sose tudj túllépni rajtam?

- Kinézem belőled! Végtére is, a szívemet sikeresen összetörted, ha még nem hallottad volna a suliban, te boszorkány!

Sirius újból felpattant, szinte teljes szinkronban a lánnyal. Dühös volt. Egyre dühösebb. Abban a pillanatban biztos volt benne, hogy a szívgyilkos démon nem mondta komolyan, hogy meg kell komolyodnia. Illetve igen, de közben nem akarta elhinni.

- Akkor gondolom, azt hiszed, hogy élvezem a felhajtást kettőnk körül! – Acacia a fejét rázta, hogy hitetlenkedésében vagy dühében, azt Sirius nem tudta eldönteni.

- Persze! Különben már rég megváltoztattad volna a külsőd. Metamorfmágus vagy, ha nem rémlik!

James többedszer közbe akart szólni, de Sirius csak leintette. Ebbe most nem szólhat bele. Ez kettőjük vitája, és már éppen ideje volt.

- Nem felejtettem el, csak éppen neked hála akkora érzelmi semmiben lebegek, hogy nem megy! – közölte Acacia, szemében néhány könnycsepp csillogott. – Elegem van. Elmegyek, te meg fordulj fel!

Sirius néhány pillanatig csak meredten bámult a kiviharzó lány után.

- Érd utol, Tapmancs, te nagyon hülye, különben hatalmas gáz lesz! – James magához képest nagyon komoly volt. – Én szólok anyáéknak. Vagy vidd haza, vagy vedd rá, hogy itt maradjon, de ne engedd el.

Sirius tétován bólintott, aztán rohanni kezdett. Acacia már a bakancsát kötötte, a fiú láttán még inkább felgyorsított.

- Acacia, várj már!

- Nem!

Sirius soha olyan gyorsan nem vett még cipőt, mint akkor. A hideg elleni védelemmel nem is törődött, csak sietett kifelé.

Épp megmarkolta a lány kabátjának szélét, mielőtt Acacia dehoppanált.

- Hol vagyunk? – nézett körbe Sirius, és igyekezett tudomást sem venni a hidegről.

- Hagyj békén! – A fiú most már biztos volt benne, hogy Aacacia síráshatáron van.

- Hazaviszlek – közölte csendesen, és minden ellenkezése ellenére magához ölelte a remegő lányt.

- Nem akarok. Félek, Sirius – vallotta be halkan Acacia, a fiú szeme pedig elkerekedett.

- Sajnálom, de most ez a legjobb megoldás. Januárban kitalálunk valamit, rendben? – Óvatosan letörölt néhány könnycseppet a lány arcáról. Sutba vágta minden ellenérzését, és csak arra figyelt, hogy megnyugtassa a lányt.

- Megígéred?

- Megígérem. De addig hazamész, elkerülöd a szüleidet, még inkább elkerülöd az én szüleimet, és amint a pályaudvarra érsz, minden megoldódik. Gyere, induljunk.

- Egyedül is tudok hoppanálni – motyogta Acacia.

- Kimerült vagy és feldúlt. Így biztonságosabb.

- Utálom a társashoppanálást – dünnyögte a lány, de megadóan belekarolt Siriusba, aki igyekezett csak egészen picit élvezni a helyzetet.

Sirius koncentrált, majd mindketten eltűntek a semmibe.

Amikor pillanatokkal később megérkeztek a Harris-ház elé, Sirius érezte, ahogy az arcából kifut a vér, Acacia pedig élesen felsikoltott.

A ház felett a Sötét Jegy lebegett.