Acacia unottan hallgatta, ahogy Remus ezredszer is elismétli tanácsait. Közben a szeme sarkából a Reggeli Prófétát figyelte, ahol két hete nem változott a szalagcím. Sirius Black megszökött.

- Figyelsz rám, Acacia?

- Persze – nézett fel ártatlanul.

Remus összeszűkítette a szemét, de nem kérdőjelezte meg.

- Szerintem kora délután előtt nem érek haza, lehet, hogy még tovább csúszik – magyarázta idegesen.

- Ne aggódj, Remus – csitította a nő. – Tudom, tartasz tőle, hogy Sirius jön és kicsinál, de egyrészt nem tudom, miért tenné, másrészt ha valóban Voldemortot akarja visszahozni, akkor itt semmi dolga, harmadrészt meg ártatlan.

Ez persze csak olaj volt a tűzre. Acacia fáradt mosollyal hallgatta a figyelmeztetések áradatát.

- Mennem kell, Dumbledore már vár, de...

- Remus, sipirc! Semmi bajom nem lesz! És hidd el, pontosan tudom, hova kell lendítenem a térdem szükség esetén – tette hozzá egy szemforgatással.

Ez végre mosolyt csalt a férfi arcára, elköszönt, és kiment hoppanálni.

Acacia eltűnődött, mit kezdjen magával aznap. Végül nagyot nyögve felállt, és kisétált a ház elé élvezni a szelet.

Még tizennégy évvel Regulus halála után is a közös otthonukként gondolt a helyre, hiába éltek Remusszal kettesben, mióta Siriust az Azkabanba zárták.

A sarok mögül loncsos, fekete kutya sompolygott elő, fülét félrecsapva nézett Acaciára.

- Szia, Szépség. – Leguggolt, előrenyújtotta ujjait, hogy az állat megszagolhassa, mielőtt élvezettel végigsimította szőrét. – Téged még nem láttalak. Honnan jöttél? – A környék kóbor  kutyái hamar megtanulták, hogy Acacia mindenkinek szán néhány falatot, így gyakran jöttek kéregetni. – Éhes vagy? – A fekete kutya lelkesen csaholni kezdett. – Gyere, keresünk neked valamit.

Az állat követte Acaciát, aki keresgélni kezdett a hűtőben.

- Nincs sok minden, de... – Épp egy tálkát vett volna elő, és oldalpillantást vetett a jószágra, amikor megfagyott két mozdulat között.

A kutya nőni kezdett, hosszú szőre visszahúzódott, két lábra állt, és néhány pillanat múlva Sirius állt a nő előtt.

- Ez esetben a tegnapi maradékot veszem elő – bökte ki nagy nehezen Acacia.

- Szervusz, Acacia – mosolyodott el a férfi.

A nőt meglepte, mennyivel élőbb lett az Azkabanban halálfejszerűvé sorvadt arc ettől az egyszerű gesztustól.

- Ezt a dementorok tanították? Vagy mikor akartad elmesélni? – kérdezte élesen.

- Nem említettem? – ráncolta a homlokát a férfi.

- Nem, ez az apróság kimaradt.

Néhány pillanatig némán bámulták egymást, Sirius láthatóan próbált rájönni, milyen nevezőn vannak, aztán Acacia a férfi mellkasába fúrta a fejét.

- Annyira hiányoztál – suttogta olyan halkan, hogy még ő is alig hallja.

Sirius gyengéden visszaölelte.

- Hidd el, te is nekem.

- Tartozol nekem egy hosszú mesével, Black!

- Féregfark – sóhajtott Sirius.

A nő a konyhaasztalhoz lenyomta a férfit, az előző esti vacsora maradványait tányérra kotorta.

- Tessék. Nem úgy nézel ki, mint aki sokat evett.

- Remusnak nem fog feltűnni a hiánya? – aggodalmaskodott a férfi.

- Azt fogja hinni, hogy megettem – vont vállat Acacia. – Vagy ha nem, akkor megint az erre járó kóborkutyákra fogom.

- És te mit fogsz enni?

- Nem sokat szoktam – vont vállat újra a nő. Sirius szeme végigsöpört Acacián, és mintha csak most vette volna észre, milyen vékony. – De most ne ezzel foglalkozz, egyél és mesélj! Lehetőleg egyszerre! – parancsolt rá a férfira.

Jó tizenöt perccel később fejezte csak be Sirius a történetet, Acacia meg nagyokat pislogva próbálta befogadni.

- Tehát ha jól értem, mindhárman animágusok letettek Remus kedvéért, Peter lett a titokgazda, a kis patkány felrobbantotta az utcát, és azóta is a Weasley-családnál él?

- Nagyjából.

- Ez borzasztó.

- Nagyjából.

- És most megszöktél, hogy elkapd, nehogy Harryt bántsa.

- Nagyjából – közölte harmadszor is Sirius, mire Acacia éles pillantást vetett rá.

- Nem csodálkozom. Az a fiú vonzza a bajt – csóválta a fejét a nő.

- Igaz is, most a te részed jön. Mi történt a világban? – érdeklődött a férfi.

- Hiába könyörögtünk Remusszal, Dumbledore hajthatatlan maradt, és kénytelenek voltunk Lily nővérénél hagyni – dühöngött halkan Acacia. – Írtam neki minden születésnapjára egy levelet, de nagy tételben mernék fogadni, hogy nem kapta meg őket. Ha véletlenül összefutsz Harryvel, és nem hiszi azt, hogy te ölted meg a szüleit, átadnád, hogy üdvözlöm? – kérdezte keserű mosollyal.

- Feltétlenül – ígérte Sirius, mielőtt játékosan elmosolyodott. – És a lányunk? – tudakolta mohón.

- Néhányszor meglátogattam – felelte ábrándozva Acacia. – Bár mióta roxfortos lett, képtelen voltam. Túl fájdalmas. Inkább csak távolról figyeltem. Gyönyörű fiatal hölggyé cseperedik. Tizenhat éves lesz ősszel, el tudod ezt hinni?

- Nem, nem tudom – ingatta a fejét hitetlenül Sirius. – Amikor utoljára láttam, épp csak betöltötte a négyet. – Néhány percig csendben ültek, Acacia lágy mosollyal figyelte, ahogy a férfi eszik. – Jut eszembe! – szólalt meg Sirius. – Hoztam neked valamit.

Acacia érdeklődve figyelte, ahogy a férfi egy elszíneződött karikát húz le az ujjáról, mire elkerekedett a szeme.

- Ez az?

- A menyasszonyomnak bármit – nyújtotta át a koszos gyűrűt Sirius. – Sajnálom, nem adódott lehetőségem megtisztítani, de azért hadd tegyem fel a kérdést. Acacia Black, leszel a feleségem?

A nő fejében egymást kergették a gondolatok. Kicsit hirtelen érkezett az egész, hiába reménykedett a találkozásukban már hetek óta.

- Csak ha tisztázod a neved – közölte félig komolyan. – Egy gyanús előéletű férj elég volt nekem.

Sirius széles mosollyal a nő ujjára húzta a karikát.

Acacia szó nélkül felállt, majd egy perc múlva a pálcájával tért vissza. Sirius meglepett tekintetével mit sem törődve mormolta.

- Suvickus! – A szennyeződés egy része eltűnt, előtűnt a gyűrű arany színe, de még így is ráfért volna egy alapos tisztítás.

A nő letörölte a homlokáról az izzadságot.

- Történt valami, amiről nem tudok? – kérdezte óvatosan Sirius.

- Hosszas kísérletezéssel rájöttünk, hogy egy nagyon minimális erőm megmaradt – vont vállat Acacia. – Ezt úgy értsd, hogy teliholdkor mágikusan be tudom zárni, aztán ki tudom engedni Remust a pincéből.

Sirius arca elfelhősödött az aggodalomtól.

- Egy vérfarkas a pincédben? Jó ötlet ez?

- Tizenegy éve működik remekül – mutatott rá Acacia. – Inkább azt mondd meg, hogy mi lesz veled ezután?

- Megyek a Roxfortba, elkapom Féregfarkot, vetek egy pillantást a lányunkra és a keresztfiunkra, aztán egy titkos átjárón keresztül meglépek – sorolta magabiztosan Sirius.

- Nem kéne neked ehhez egy pálca? – érdeklődött Acacia, miközben már tolta is a sajátját a férfi felé.

- Ezt nem fogadhatom el!

- Sirius – kezdte Acacia egy rég látott, gúnyos mosollyal. – Most mutattam be és mondtam el, hogy lényegében nincs haszna, ha nincs itt Remus. Mit csináljak vele, kiakasszam a falra? Egyébként is főnixtoll van benne, ez köztudottan a legkevésbé hűséges mag, és szerintem nagyon elege van belőle, hogy havi kétszer használom. Boldog lesz veled, hidd el. Nekem nincs szükségem rá.

- De mi lesz Remusszal? – értetlenkedett Sirius.

- SVK-t fog tanítani idén.

- Ott lesz a Roxfortban – motyogta maga elé Sirius. – Árulónak hisz, ugye?

- Tizenkét éve futjuk ugyanazokat a köröket, ha szóba kerülsz, általában Halloween környékén – húzta el a száját Acacia. – Én állítom, hogy nem, ő állítja, hogy de. De Peter valószínűleg elég jó érv lenne.

Sirius cirógatni kezdte Acacia kezét.

- Mivel foglalkoztál az elmúlt időben?

- Megtanultam főzni – vágta rá a nő.

- Azt ugyan nem – lőtt vissza azonnal Sirius.

- Jó, nem, de legalább a forró csokit tökélyre fejlesztettem. Szükséges tudásnak bizonyult.

- Mert a vacsora nem? – vágott egy grimaszt a férfi.

Acacia felnevetett.

- Írtam – felelte végül komolyan.

- Mármint könyvet?

Acacia bólintott.

- Talán emlékszel, te tanácsoltad, hogy írjam ki, ami bennem ragadt. Azóta is ezt csinálom, csak kicsit nagyobb tételben.

- És hogy fogadják?

- Miután feldolgozták a muglik, hogy a semmiből megjelent egy Veronica Harris nevű nő, utána jól. Csak állandóan megkapom, hogy nagyon sötét a könyveim világa – vont vállat keserűen. – De mit tehetnék? Arról írok, ami bennem van és foglalkoztat, nekem meg sajnos ez jutott ki. Háború. Érzelmi és valós – sóhajtott. – A szüleim, Regulus, Marlene, Lilyék, Peter árulása, a te bebörtönzésed és tizenkét év vérfarkaspesztrálás. Ebből nem lesz vidám történet.

- Ha egyszer nem szökésben leszek, szeretnék olvasni tőled – jelentette ki Sirius, aztán belecsókolt a nő tenyerébe.

- Sirius, te már mindent ismersz, amit leírtam – nevetett fel Acacia.

- Biztos vagy benne, hogy mindent? – kérdezte játékosan a férfi, ujjai egyre feljebb rajzolgattak a nő karján.

- Most, hogy mondod, valami kimaradt – mormolta Acacia, mielőtt közel húzta magához Siriust, és lágyan csókolni kezdett. A férfi belenevetett a csókba, mielőtt viszonozta volna, és anélkül, hogy megszakította volna, az ölébe vonta Acaciát.

Amikor szétváltak, Sirius hitetlenkedve felnevetett.

- Ezért megérte ennyit várni. – Kezét gyengéden Acacia arcára simította, a nő belesimult. Aztán elhúzódott, csakis, hogy homlokát a férfiénak dönthesse.

- Menj, vadássz le egy patkányt, és minden percünket együtt tölthetjük – suttogta.

- És utána elveszlek feleségül.

- Úgy legyen.

- De mindezek előtt...

Sirius újabb csókba hívta a nőt, ezúttal sokkal szenvedélyesebbe. Acacia utólag is elátkozta magát, amiért nem lépett, amíg még megtehette.

- Hallottad, amit mondtam, Acacia? – A nő lassan eszmélt fel, és rögtön Remus számonkérő tekintetével találta szembe magát.

- Nem – vallotta be őszintén. – Elkalandoztam.

- Köze van ennek egy ártatlan bűnözőhöz és egy gyűrűhöz az ujjadon? – érdeklődött kedélyesen a férfi, mire Acacia csúfondárosan elmosolyodott.

- Á, szóval már elhiszed, hogy ártatlan – csipkelődött. Remus égnek emelte a tekintetét.

- Hányszor fogod ezt még az orrom alá dörgölni?

- Ahányszor belefér, mielőtt Sirius beállít.

- Honnan tudod, hogy jönni fog? – vonta fel a szemöldökét a férfi.

- Mi vagyunk az egyetlen nagykorú ismerősei, akik nem hiszik gyilkosnak, nem egy iskola közepén laknak és nem félnek a bosszújától.

- És egyébként a mennyasszonya is itt van – tette hozzá vidáman Remus.

- Nem azért mondom, de megmondtam – közölte ártatlanul a nő.

- Borzasztó vagy.

- Mentségemre szóljon, tudom.

- Ez nem jó kifogás.

- A Tekergőktől tanultam.

Remus hümmögni kezdett.

- Most megfogtál – ismerte be. – Fel vagy mentve. És most Siriusszal akarsz menni? – érdeklődött enyhe szomorúsággal a hangjában. – Furcsa lesz nélküled. Már egészen megszoktam a szerteszét hagyott koszos zoknijaidat.

- Nem megyek el örökre – ígérte Acacia. – És minden teliholdkor itthon leszek. Az is lehet, hogy a nyarat vele töltöm, aztán hazajövök egy hónapra.

Remus a fejét csóválta.

- Dehogy. Szó sem lehet róla – jelentette ki határozottan. – Végre igazán boldognak látlak. Állandóan. Ezt ne merd eldobni egy szegény, őszülő, rigolyás vérfarkas miatt – közölte halvány mosollyal.

- Szegény a nagy fenét. Már két éve meggyőztelek, hogy használd nyugodtan a Harris-széfet, bár tény, hogy csak a legszükségesebbekre vagy hajlandó kivenni, és most már talán rávehetlek a Black-vagyonra is.

- Nem szeretem más pénzét használni csak mert nem találok állandó munkát. És most van egy teljes évnyi fizetésem.

- Egyszer kihozol a sodromból – dünnyögte Acacia. Fülelni kezdett, aztán futólag kinézett az ablakon. – Van bármi köze a mi hőn szeretett ártatlan bűnözőnknek egy hipogriffhez?

- Hányszor mondtam el a héten, hogy Csikócsőrrel szökött meg?

Acacia már nem tudott válaszolni, ugyanis kénytelen volt sürgősen kisietni a ház elé.

- Fel kell szólítsam, hogy máshol pányvázza ki a hátasát. Ez magánterület.

- Neked mikor lett ilyen csodás a humorod? – fordult hátra Sirius. – Pontosítok. Mikor lett humorod?

- Hallom, nem sikerült elkapnod Petert.

Sirius idegesen felmordult.

- Annál szereztem sokkal értékesebbet.

- Mesélj!

- Egy keresztfiút, aki hisz nekem.

A nő lassan elmosolyodott, közelebb lépett Siriushoz, játékosan birizgálni kezdte a férfi tincseit.

- Meséltél rólam?

- Csak néhány szót, nem volt többre időnk – vallotta be Sirius. – De az egyik leveledet megkapta – tette hozzá.

- Petunia Dursley odaadta neki? – hitetlenkedett Acacia.

- Nem, dehogy – kacagott fel az elképzelésen Sirius, egyik kezével átkarolta a nő derekát. – Véletlenül megtalálta, mielőtt megsemmisíthették volna. Azt mondta, egy hónap szobafogságot kapott érte, de jó érzés volt tudni, hogy van, aki gondol rá.

Acacia megnyugodva lehunyta a szemét. Legalább ennyit teljesíthetett a Lilyéknek tett ígéretéből.

- És most mi lesz? Úgy értem velünk.

Sirius elkomorodott.

- Menekülnöm kell. Nem akarlak...

- Veled tarthatok?

A férfi szeme kikerekedett a meglepetéstől.

- Hajlandó lennél velem elszökni egy hipogriff hátán? – hebegte.

- Nem, de hajlandó vagyok veled világot látni egy hipogriff hátán – helyesbített vidáman a nő. – Mit szólnál a déli országokhoz? Ott sokat süt a nap, az meg igazán rád férne. Esetleg Egyiptom. Imádni fogod.

- Mondtam már, hogy nekem van a legcsodálatosabb menyasszonyom a világon? – mormolta Sirius Acacia fülébe, mielőtt lágy csókot lehelt a homlokára.

- Nem volt rá szükség.

- Akkor indulunk délre?

- Persze. Mi baj történhet, ha kiveszünk néhány hónapot?

Kicsit átvezető résszel érkeztem, de legalább megtörtént a nagy újraegyesülés a végkifejlet előtt. Már csak másfél fejezet van vissza!

Ha van ötletetek vagy kérések a bónusz novellákhoz, akkor szeretettel várom őket az előző rész alján.

Narissza