Egy érdes dallam, egy érthetetlen nyelven szólt hozzám a ködös kékség hívogató mélyéről.
A körülöttem szálló buborékok ezüstként ragyogtak a víz alábukó apró fénysugarakban.
Alattam a korallok, és apróbb vízinövények közül elő-elő bukkanó ebihalak rótták gyermeteg, véget nemérő köreiket.
Egyszer - egyszer feljebb emelkednek, ezzel megcsiklandozva lábaim.
Ekkor szökik ki belőlem lélegzetem, de nagy meglepődésemre nem kell új után kapnom...
Nem tudom hol vagyok, vagy miért kerültem ide.
Teljes súlytalanságban, nem süllyedek, nem emelkedek a napfénybe.
Néma csend van.. Egy meleg érzés jár át, mit már oly rég éreztem.. Azt hittem soha többé nem élem át.
Nyugalom.
Mosoly ül ki arcomra
Egy fénysugárba érve végigfuttatom tekintetem kezeimen, majd ruháimon.
Hihetetlenül élethű álom...
Mintha valóban érezném a vizet, a fényt, és ezt a melegséget..
Egy pillanatra elgondolkodom ezen, és erősen remélem, hogy nem csak bepisiltem álmomban.

Ahogy felfelé nézek, hirtelen előtűnt valami nagy, fényes dolog, ami egyre közeledett a víz felé.
Bármi is legyen az, valamiért, mintha magához hívna.
Felfelé kezdek úszni, de minél világosabb van, annál kevésbé látok.
Egy apró pillanatra ki tudtam venni..
Egy lányt.

Hosszú szőke haját a szél egyre inkább szétszórta, néhol arcába kapott, néhol szélesre tárt.. Szárnyára.. (?) akadt rá, kék szemei szinte kivilágítottak a hajzuhatagból, különb színnel mint az ég akárhány árnyalata .
Mosolygott. Az a leírhatatlan mosoly, az, amit azóta képtelen vagyok elfelejteni.
Soha nem láttam embert ilyen kifejezéssel. Mint aki most nyerte vissza a látását.
Mint egy újszülött, ki még csak a csodát, és varázslatot képes meglátni e világban.
Mint a szárnyaszegett angyal, ki most látja először a világot felülről.
Valamiért vonzott maga felé.
Felé úsztam, kinyújtottam kezem, el akartam érni őt ,hátha az ő dala volt az , ami engem idehozott . Lassan feljutottam ,de a felszín helyett, a  szobámban kötöttem ki.

Kinyomtam az ébresztőm , majd az ismét felcsattanó morajokat hallva sóhajtottam, és visszadugtam a fülhallgatóm.
A biztonság kedvéért végigtapogattam az ágyamat egyszer, csak hogy meg könnyebbüljek.

Beletúrtam kócos barna hajamba, beszívtam a poros szoba hideg levegőjét, amit néhol átmelegített egy az ablakrésen beszűrődő lomha napsugár.
Lejjebb húztam toppomat, félredobtam vékony takaróm, majd a hideg fapadlóra huppanva,  megindultam egy újabb idegesítő nap felé.