Erik P.O.W

A szobában mindenki örült, szinte ujjongtak a hírnek, hogy Charles képes volt lokalizálni társainkat ilyen távolból, de engem megrémisztett. Charles telepata volt, éppúgy mint Lena. És ha Charlesnak ilyen mérhetetlen ereje van telepataként, Lenanak is úgy van. Megrémisztett, hogy Lena akármikor belemászhat a fejembe, hogy megpillanthatja gondolataim, hogy irányíthat engem. Eddig is tudtam, hogy ha Lena úgy akarja megnézheti a terveim a fejemben, de nem tudtam, hogy a telepaták ilyen erősek is lehetnek. Nem akarom, hogy Lena megtudja mit érzek, hiszen én magam sem tudom teljesen, hogy mit érzek. Meg kell vele igértetnem valamit.

Mikor mindenki gratulált és már indultunk kifelé, megragadtam Lena karját,és enyhén visszarántottam.

Lena P.O.W

Amikor kifelé indultunk, valaki megragadta a karom, és kicsit visszarántott. Már érintésből is megismertem, hogy Erik az.

-Mi az?- kérdeztem érthetetlenül ránézve.

-Valamit meg kell igérned Loreyn!-mondta ki a teljes nevem, gondolom most nagyon fontos dolgot akar mondani nekem. A kék-zöldes szempárjából már lerítt, hogy komoly dologról van szó, ezért rögtön eltünt a mosoly az arcomról.

-Erik kezdesz megijeszteni! Történt valami? -kérdeztem aggodalmasan.

-Meg kell igérned...

-Mit?

-Azt, hogy soha nem nézel bele a fejembe... soha!- mondta, és erre már elengedte a felkarom, de állta a merev szemkontaktust. A kékes-zöld szempár szinte beleolvadt a tekintetembe, és puszta bizonytalanság és egy kis félelem tükröződött vissza benne. Miért ilyen Erik? Én is elbizonytalanodtam, de próbáltam viccesre venni a dolgot.

-Csak ennyi?- kuncogtam és hamiskásan elmosolyodtam, hogy ellenhangsúlyozzam, mennyire is megijesztett- Erik, hiszen tudod , hogy soha nem nézek bele a fejedbe, ha nem szükséges...hiszen régóta ismersz...

-Tudom Lena, de ígérd meg, hogy ezentúl nem nézel bele az elmémbe!- mondta komolyan, amire elszállt az erőm, hogy azt a hamis mosolyt is az arcomon tartsam.

-De nem tudom még annyira irányítani a telepátiát, és néha az emberek gondolatai olyan hangosak mellettem, hogy akaratlanul is meghallom azokat!- magyaráztam.

-Tudom, de meg kell ígérned, kérlek!- nézett újra rám.

-Megígérem!- mondtam halkan, amire egy kicsit elmosolyodott, majd megölelt.

-Köszönöm!- válaszolt és elment.

,,Ez mi volt? Valami megrémiszthette Eriket..de mi? Hiszen jól tudja, hogy ok nélkül nem szoktam senkinek az elméjébe lopakodni, és ő róla pedig mindent tudok, ő mesélte el nekem! Na mindegy, lehet csak ma ilyen kedve van !,,- gondoltam magamban, majd én is elindultam a többiek után, magam után hagyva az előbbi jelenetet.

A szerkezet tehát működött, amit Hank tervezett. Így megegyeztünk, hogy Charles és Erik fogják őket toborozni, míg én , Raven és Hank a bázison maradunk. Ezen egy kicsit kiakadtam, hogy nélkülem akarnak elmenni, de elfogadtam. Eddig 4 mutánst mértek be a radaron. Az első egy bári táncosnő volt, Angel Salvadore. Nagyon sokat beszélgettünk és észrevettem, hogy ő és Raven egy hullámhosszan vannak a mutációjuk miatt, és Hank is. Mind a hárman olyan mutációval rendelkeznek, amelyet nem lehet elbújtatni, vagy ha igen akkor nagyon nehezen, és normálisan szeretnének kinézni, nem akarnak tovább bujkálni. Raven a kék bőre, Hank a lábai és Angel a szárnyai miatt.

Egy nap Erik és Charles Californiába mentek, és én Ravennel sétáltam kint a parkban.

-Ne tagadd Raven, láttam hogyan nézted őt!- kuncogtam, amire elvörösödött.

-ő számomra tökéletes. Okos, kedves, cuki, segítőkész- mondta és megálltunk az ajtóban.

-Meghiszem, de úgy látom mind a ketten féltek kimutatni, hogy mit éreztek egymás iránt- mondtam majd a labor felé vettük az irányt.

-Sajnos igen, de ez nem olyan könnyű!-hajtotta le a fejét.

-És én, mint jó barátnőd segíteni fogok, ahogyan csak tudok!- bátorítottam egy mosollyal, amire rám nézett.

-Köszönöm!- mondta mosolyogva, amire bólintottam, és csendesen haladtunk egymás mellett.

Amikor már közel voltunk a laborhoz, furcsa szúró érzést éreztem a kezeimben, majd a hasamban. Akkor éreztem utoljára ilyen fájdalmat, mikor megtudtam, hogy a telepátiát is fogom tudni uralni. Tovább haladtunk, de annyira elkezdett fájni, hogy muszáj volt megállnom, és lassan lehajolnom.

-Jól vagy?- kérdezte Raven, és aggódóan nézett rám.

-A...A hasam, kezeim fájnak....szúrnak!- mondtam gyorsan véve a levegőt, és leguggoltam.

-Uramisten, gyere beviszlek a laborba!

- Nem... nem kell! Nincs semmi bajom!- mondtam halkan, majd próbáltam felállni, de leestem, és újabb fájdalom nyilallt a kezeimbe, amire felkiáltottam.

-Hank!- kiáltotta Raven, majd lecsukódtak a szemeim és elsötétült minden.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szóval ez lenne az új rész :) Remélem tetszett, ha igen akkor dobj egy csillagot, vagy kommentelj :*

#Sz.