A következő állomás, ahogy sejtettem Miami volt. A hotelban Erik megkért, hogy maradjak, ha rosszul érzem magam, de nem fogadtam el, én is bosszút szerettem volna állni Dr. Schmidten. Nem volt ínyére, hogy vele megyek , mivel most még veszélyesebb bevetésre indulunk, de nem próbált megállítani. Tudta, hogy ez épp olyan fontos számomra, mint neki.

Este volt és mind a ketten búvárruhát vettünk fel, hogy ne fázzunk. A kikötő felé vettük az irányt és egy Caspartina nevű hajót kerestünk. Meg is találtuk , de nem kockáztathattunk, hogy, meglátnak minket, ezért a vízbe ugortunk. A tengervíz jeges volt és sötét színü. Lassabban úsztunk a víz alatt, de így biztosan nem láthattak meg.

Biztosra venném, hogy most a bőröm hófehér a hidegtől, amikor felmásztunk a hajóra még hidegebbnek éreztem a levegőt és egy kicsit dideregni is kezdtem, de ez volt most az utolsó, ami érdekelt. A hajó másik feléről fény szűrődött ki, és hangos nevetés. már indulni akartam a fényhez, de Erik megállított a karomnál fogva.

-Én megyek előre, te addig maradj itt!- mondta, nem várva a válaszomra, és már el is indult egy késsel.

-Dr.Schmidt!- mondta dühösen, és elhalkultak.

-Lámcsak! Visszajött a kis Erik Lehnsherr!- mondta egy hang , amitől kirázott a hideg.

-Megakarnak ölni!-mondta egy női hang, engem is megemlítve. Erre én is felfedtem magam, amire a doktor közelebb lépett.

-Hát itt vagy!- mondta halkan- 11 év keresés után mégis visszajöttél!- mondta elégedett mosollyal, amitől rosszul lettem.

-ő nem engedi, hogy belelássak a fejébe, telepata!- mondta a nő, és összeszűkített szemekkel engem nézett.

-Pontosan, ő egyedi és különleges!-mondta a doktor. Visszajöttek az emlékek, és már én is dühös lettem. Ekkor Erik ráakart késsel támadni Schmidtre, de elejtette azt, és a füléhez tapasztotta a kezeit, guggolva a padlón. Éreztem, hogy a vér szinte forr az ereimben, amikor hallottam hangos lélegzését a fájdalom miatt.

-Ennyi év után rám támadnál Erik?-kérdezte költőien Schmidt.

Erre én felkaptam a földről és Schmidt felé hajítottam a tőrt, amire a nő elkapta. Így Eriket már nem kínozta, ezért felé indult, de a másik férfi ellökte őt, és kiesett a jéghideg vízbe. Amire éreztem, hogy megáll a szívem egy ütemre.

-ERIK!- kiáltottam a hajó korlátjába kapaszkodva, de nem láttam senkit, csak a hullámzó vizet. Majd dühösen megfordultam, és Schmidtre néztem.

-Te is megölnél Loreyn, annyi év után?

-Megölted a családomat! És évekig kísérleteztél rajtam!- mondtam dühösen a szavakat szinte a fogaim között szűrve.

-Egyszóval szívességet tettem!- vigyorgott Schmidt, amire ledermedtem- Látom nem érted! Nos, had magyarázzam el. Azok a szerek,amiket beadattam neked növelték a képességeid határát. Hogy miért? A tudósaim megállapították, hogy te képes vagy fejlődni, míg a többiek nem. Most csak a vizet uralod és a telepátiát, de idő múlva már a gyógyszerek nélkül is fejlődni fogsz és erősebb leszel! Az akkori gyógyszerek csak gyorsították a folyamatot. Ezért tanultad meg olyan hamar a telepátiát- magyarázta, és én pedig reménytelenül őt figyeltem, hogy miket mond.

-Én nem akartam erősebb lenni! Én rendes életet szerettem volna élni a családommal!

-Lehet! De már mondtam a fejlődésedet nem lehet megállítani!- mondta Schmidt- A gyógyszerek hatása már rég elmúlt a szervezetedből,de ha akarod, én újra adhatok be neked és akkor már lehet hogy, ami biztos mást is fogsz uralni, és hamarabb! Nem kell várnod, hogy majd magától jöjjön létre!

-NEM! Nem fogom hagyni, hogy újra begyógyszerezz!- kiáltottam dühösen, már a könnyekkel küszködve.

Ekkor egy nagy hajó tűnt fel kis csónakokkal nem messze tőlünk, és reflektorral bevilágították a hajót. Mind a négyen odafordultak én pedig kihasználva az alkalmat leugrottam a hajóról.

-ITT A PARTIőRSéG! MARADJANAK A HELYüKöN!- mondták hangszóróval, de a többit nem értettem, mert a hideg vízbe érve lebuktam. Éreztem, hogy a Schmidt a korlát mögé hajolva keres és dühös, mert újra megszöktem.

A víz hideg hullámai újra körülvettek és fázni kezdtem, felakartam bukni, de ekkor valaki megfogta a karom. Az ijedtségtől kapálódzni kezdtem, próbáltam elúszni, kiszabadítani magam a szorításából, de ő erősen tartott a víz alatt, amitől nem láttam az arcát, csak a sziluettjét. Majd próbáltam lenyugodni, és az erőmmel rájöttem Erik az. Felúsztunk a felszínre, és levegő után kapkodtam gyorsan.

-Jól vagy?- kérdezte még mindig a karomat fogva aggodalmasan.

-Úgy nézek ki?! Halálra ijesztettél !- mondtam már majdnem kiabálva, amire vigyorogni kezdett látván, hogy nincs semmi bajom.

-Van egy ötletem!-mondta azután, hogy már megnyugodtam, és a hajó vasmacskájára mutatott. Bólintottam, amire ő feltartotta két kezét és a láncok felemelkedtek. Én is felemeltem a tenyerem és felemelkedett a víz a lánc körül, majd átvettem az irányítást. ő leengedte a karját és már csak én tartottam azokat. Meglendítettem a karom, és azok repülni kezdtek, majd nagy erővel kettévágták a hajót és az felrobbant. Éreztem, hogy Erik engem bámult. Leengedtem a kezeimet, és fájni kezdett a fejem a nehéz láncoktól és a hideg víztől is. Erikre pillantottam , aki valamit nézett a víz alatt és az erejével próbálta visszahúzni.

-Erik!- mondtam, de nem nézett rám, hanem hirtelen lebukott.

-ERIK!- kiáltottam, és lebuktam utána a vízbe, ekkor vettem észre, hogy Schmidt egy tengeralattjáróval akar elszökni, és Erik azt próbálja visszatartani.

Már közel voltunk a nagy hajóhoz, amikor Erik újra lebukott, és valaki lekiáltott nekem a hajóról.

-ENGEDD EL! ENGEDD EL!- de már nem hallottam a víz alatt, lebuktam utána. ,, Mi lesz ha meghal?! Ezt most túl nagy számára!,,- gondoltam kétségbeesetten.

A vízben kerestem Eriket, és ahogy megtaláltam rögtön megfogtam őt hátulról, hogy engedje el, de nem figyelt rám.

-Erik engedd el!! Megfogsz halni, kérlek!-mondtam neki telepatikusan, de nem reagált, és néhány pillanat után, levegő után esedeztem. Nem engedhetem el, ha ő meghal, akkor én is! 

Már alig bírtam tartani, amikor valaki hátulról megragadott a kezeimnél fogva, és arra kényszerített , hogy elengedjem Eriket. Már annyi erőm se volt, hogy visszavágjak az idegennek, ezért elengedtem őt és felúsztam, még láttam, ahogy a férfi Eriket is megfogja és próbálja meggyőzni őt telepatikusan. Tehát ő is mutáns, és olyan mint én. 

Felúsztam, és köhögni kezdtem a levegőhiány miatt, ekkor Erik is feljött a felszínre.

-ERESSZ EL!-kiáltott Erik a férfira.

-Csillapodj! Lélegezz!- mondta a férfi nyugtatva, majd felkiáltott a hajóra- ITT VAGYUNK! 

-Hol van Lena?!- kérdezte kétségbeesve Erik, és megfordult gyorsan, hogy körülnézzen. 

-Itt vagyok!- mondtam hangosan és oda úsztam hozzájuk, amire megnyugodott.

- A nevem Charles Xavier!- mutatkozott be a férfi.

-Te benne voltál a fejemben! Te is mutáns vagy? - kérdezte Erik.

- Nekem is vannak képességeim, úgy mint nektek!- nézett rám, és elmosolyodtunk.

----------------------------------------------------------------------- VéGREEEE!!!!!!! ITT VAN CHARLES!!!!!!!! :DD Pls, olvassátok a történetet, és ha tetszik akkor adjatok csillagot :) Kösziii! :) #Sz.