Anya épp a bőröndöket pakolta be a kocsi csomagtartójába, amikor én kivittem a cuccaimat. A nagy részét  már bepakoltuk, de volt még pár dolog amit be kellett útólag csomagolni, mivel még tegnapra kellett.
-Anyu miért kell elköltözni ?-mondtam nyafogva. Nem díjazok az költözés ötletét. Itt nőttem fel és nem szeretném elhagyni az otthonom, de Anyu így döntött, hogy kezdjünk tiszta lappal egy másik városban.
-Ezt már egyszer megbeszéltük, ne kezd újra kislányom. -mondta gyorsan lezárva ezt a beszélgetést, majd lecsukta a csomagtartót.
    Semmi kedvem nem volt elmenni innen. Miért nem volt nekünk ez a hely jó? Lehet apa emléke miatt nem akarok, de anya túl akar lépni rajta.Én nem tudok ilyen ķönnyen. Őt is nagyon megviselte apa halála,de most talált magának valakit. Beacon Hillsbe költözünk.
    Visszamentem a szobámba. A hátizsákomba is bepakoltam így készen álltam az indulásra. Gyakorlatilag, lelkileg egyáltalán nem...
   Elkészítettem a holnapi ruhámat, majd elmentem tusolni. Néhány dolgot hagytam még elöl, ami holnapra még kellhet. Egy jó meleg zuhany után befeküdtem a puha ágyba, majd el is nyomott a sötétség.
    Reggel arra keltem, hogy Anya szólongat.
-Ideje felkelni, ma indulunk. Siess légyszíves. Beletart egy időbe, mire odaérünk.
    Motyogtam valamit, s befordultam a fal felé. Erre lehúzta a takarót és a rolót pedig felhúzta az ablakon, gyorsan a szemem elé tettem a kezem, de mindegy volt, mert így is megvakított a Nap erős fénye.
-Ajjh ...
-Muszáj lesz felkelned. Öltözz fel utána gyere reggelizni....és kérlek a bátyádat is keltsd fel !-mondta majd kiment a szobából.
    Nehezen kikászálódva az ágyból elmentem megmosni az arcom, mert tudtam úgyse fog hagyni visszaaludni. Felöltöztem egy rövid farmernadrág, meg egy kék rövid ujjú pólót vettem fel, mert szeptemberhez képest egész jó idő volt. Biztonság kedvéért elöl hagytam egy fehér pulóvert. A sminkelés nem az én világom ezért csak a jól bevállt szempillaspirál marad.
     A lépcsőn akartam lemenni, mikor úgy éreztem valamit elfelejtettem ... pontosabban inkább elfelejtettem valakit felkelteni.
-Kelj fel ! -mondtam a normál hangszíntemen közel a füléhez. Mire hirtelen felugrott, majdnem lefejelve engem.
-Ezt most muszáj volt?-kérdezte szemét megdörzsölve.
-Igen, mert úgyse kellettél volna fel. -mondtam és kimentem a szobájából. Tudni kell a bátyámról, higy igazi hétalvó. Tökfej, de nagyon szeretem és jó testvéri kapcsolatunk van. Mindig megóvott mindentől, igazi báty.
    Lent a nappaliban annyira üres volt minden, hogy úgy éreztem nem is itt lakok. Éreztem az illatokat, ahogy egyre közeledtem a konyha felé. Mennyei palacsinta illat árad.
-Evés után indulunk. A bátyádat felkeltetted ?-kérdezte, s ekkor pont  megérkezett az illetékes.
-Úgy látom igen .-válaszolta meg saját kerdését. -Jó reggelt!
-Szia Anyu, jó reggelt Hugi.-mondta drága hétalvó bátyám, Tom.
-Jó reggelt Bátyó. -mondtam a palacsintámat eszegetve .
-Kérsz kávét ? -kérdezte mőgülem a bátyam.
-Igen légyszi.-mondtam fáradtan hátrapillantva rá
-Máris. -mondta.
Gyorsan elkészült a kávém. Mikor azzal is végeztem, felmentem fogatmosni és immár tényleg az összes cuccomat mentem bepakolni a kocsiba. Bútorokat nem vittünk, mert ott is lesznek. Végül is Anya főnökéhez egyben barátjához költözünk.
     A kocsiba természetesen Tom befoglalta az anyósülést így hátra lettem kényszerítve. Zenét hallgattam, meg valamikor el is aludhattam, mert csak körbeölelő sötétségre emlékszem.
-Hol vagyunk?-kérdeztem kómásan ébredezve.
-Benzinkútnál. Menjetek vegyetek valamit. Addig tankolok.-mondta Anya és ki is szállt a kocsiból.
-Ugye nem felejtetted el, hogy ma telihold ?-kérdezte halkan a bátyám.
-Öhm...nem.-mondtam letagadva egyből, ami fel is tűnt neki.
-Jó ezt igennek veszem.-mondta, majd kiszállt a kocsiból. Én is követem a példáját. A szememet bekapcsolva egyenesen az üzletbe mentünk. Az üzletbe belépve megcsapott a légkondi hideg fuvallat. Kellemes érzés volt. Vettünk egy csipszet, három jó cukros üdítőt és mentünk is vissza.
    Az út további részét zenehallgatással terveztem tölteni, de nem teljesen jött össze.
-El kell nektek mondanom valamit. -mondta Anya egy kis szünetet tartva.
Kivettem a fülesem a fülemből és minden figyelmemet rá szenteltem. Tom is így tett.
-Mondtam már, hogy egy új barátomhoz fogunk költözni, aki egyben munkát is ajánlott nekem. Neki viszont van egy fia és egy lánya.
Erre lesokkoltam egy kicsikét, amit a bátyámon is láttam.
-Köszi, hogy elmondtad nekünk és nem meglepetésként ér amikor találkozunk vele.- mondtam ironikusan a sokkból kizökkenve. -Ja köszi.- motyogott valamit a bátyám.
   Nem kezdődik jól. Mi van ha ők sem emberek? Mi van ha ellenségként tekintenek minket? Vagy rosszabb nem farkasok? Még egy alfa is egyszerűbb lenen mint egy vámpírrokkal teli házban élni.
    Láttam, hogy ugyan ezek a gondolatok jutnak Tomnak is eszébe.
~Figyu, hallasz?-kérdeztem
~Tisztán és érthetően.
~Mi van ha ők is természet fölöttiek, főleg ha alfa, vagy rosszabb vadász vagy vámpír?-kérdeztem félve.
~Nyugalom nem lesz semmi baj. De ha kérhetlek, ne fedd fel magad. Lehet csak szimplán emberek.
~Nyugi nem terveztem.-mondtam unottan.
~Hugi főleg, hogy különleges vagy. Kérlek ezt komolyan gondolom. Nem szeretnélek téged is elveszíteni.- mondta kérlelve.
~Jó, de ugyanez vonatkozik rád!- jelentettem ki, s visszaraktam a fülesem.
   Az út további részét, nyugodtan töltöttük. Végül negy órába telt odaérni.Egyszer csak egy nagy kertes ház mellett álltunk meg. Óriási két emeletes luxus, modern ház volt. Nagyonszép beállója volt a kocsiknak, az előkert is igényes volt, tele növényekkel. Betonút vezetett a bejárattól a kapuig. Jó pont volt, hogy elnéztem mellette és mögötte fák sorai húzódtak. Boldogított a tény, hogy akármikor szabadulhtok, nem vagyok bezárva. A régi házhoz képest ez jóval megkönnyítette a kijárást.
   A kapu kinyílt, így mi begurultunk a kocsival.
~Kapcsold be a szemed. -hallottam a fejembe a hangot, ami a bátyámhoz tartozott. Elöszőr nem értettem ,hogy miért mondja, majd kipillantva az ablakon a ház mellett, két ember állt. Egy idősebb gondolom Anya barátja és egy fiatalabbat, ő meg gondolom a "mostohabátyám". Anya komoly kapcsolatot tervez a barátjával így már el is mondta nekünk. Kiszálltunk a kocsiból és az ismeretlenek felé vettük az irányt .
-Szia Luke. - mondta Anya és egy puszival üdvözölték egymást. Anya arcara egy nagy mosoly ült ki. Örültem, hogy Anya újra boldog.
- Szia Anna. - mondta az idegen férfi.
    Míg ők köszöntek egymásnak addig volt időm végigmérni az idegent. Luke negyvenes évei körül járta, zöld szemű, fekete hajú férfi. Elsőre azt a benyomást kelltette, hogy rideg, valami nagy ember lehet az öltönyt és a fekete cipőjét elnézve. 180cm körül lehet. Komoly és izmos kategória.
-Szia én Luke Black vagyok, te pedig biztos Izabella.-mutatkozott be kedvesen a férfi nekem is.
-Igen, örvendek Mr.Black. Izabella White.-mutatkoztam be én is egy kisebb mosolyt küldve a férfinak.
-Kérlek tegezz nyugodtan.-mondta nekem és a bátyám felé fordulva.
-Rendben Luke.-mondta a bátyám.
-Szia Alexander Black vagyok.-mutatkozott be rejtélyes  a fiatalabbik Black. Tekintete csak úgy, mint apjának kifejezéstelen volt. Apjával majdnem megegyéző magas és  királykék szemű, ritkánt lát az ber ilyet. Kicsit tovább is bámultam a szemeibe, mint kellett volna.De nem szólt meg rá. Kusza fekete haja a szemébe lógott. Igazi tipik tapló kinézet, aki átgázol a lányokon. Nem mondhattam volna rá, hogy nem helyes, de valahogy sütött róla a rosszfiúság.
-Izabella White. -mondtam én is. Ezt ő is egy kis mosollyal nyugtázta.
    Köszönés után elkezdtük behordani a bőröndömet. Enyémet Alexander vitte be. Amit nagyon furcáltam, de legalább nem illetlen. Tán csak kedves akart lenni. Ahogy bementem az ajtón és egy nagy nappaliba találtuk magamat. Óvatosan felmérve a terepet a nappali mögött egy szürke színekben pompázó konyha volt egy hat személyes asztallal. Balra volt egy parkettával borított falépcső. Arra mentünk. Alexander ott előre engedett. Mikor felértünk a lépcsőn balra és jobbra is volt egy folyosó sötét parkettával díszítve, a fal fehéren virított és néhány festmény díszítette. Segélykérően néztem a mögöttem jövő fiúra.
-Balra. -mondta Alexander.
A folyosó végén három ajtó nyílt. Megtorpantam, bár szerintem a mögöttem lévő is észre vehette, mert megszólalt.
-Jobb oldali  szoba a tiéd, középső a fürdő, bal oldali szoba meg az enyém.- ekkor hátrafordult és a bátyámra szegezte tekintetét. -Neked a másik folyosón szintén a jobb oldali, a bal a húgomé, a középső meg a fürdő.- mondta, hogy minél előbb ő is láthassa a saját szobáját.
- Nem mész be?-kérdezte miután a bátyám elment a saját szobája felé.  Benyitottam. Egy levendula színű szobába értem. Az ajtóval szembe egy sötétbarna íróasztal helyezkedett el, előtte egy nagy ablakkal. Mellette volt egy beülős olvasósarok, aminek a két oldalán két fehér könyvespolc helyezkedett el néhány könyvvel. A falba volt beleépítve a párkány mire egy sötétlila huzatos matracot raktak. Fehér és levedula színű, kispárnákkal telerakva. Az olvasósarok mellett, balra egy franciaágy helyezkedett el. Hullám mintás ágynemű huzattal. Az ágy fölött egy fa polc volt égősorral díszítve. Adott egy hangulatot a szobának az égők sora. Otthonossá tette. Az ággyal szemben, az ajtótól balra egy fekete pipere asztal volt három fiókkal és egy fekete kisszékkel. Mellette a fallal megegyező színű beépített szekrény, aminek a középső ajtaja sötétlila volt festve. A padló sötétbarna parketta fedte, mint kint a folyosón. A szobában még volt egy fehér puha szőrös szőnyeg és egy teljes alakos tükör a pipere asztal mellett.
-Hogy tetszik ?-szólt egy hang a hátam mögül. A hirtelen csöndbe hasító hangra ijedtemben felugrottam, magam mögé nézve. Csak a mostoha bátyám volt. Magában nevetett. Nekivágtam egy párnát, amit az ágyon találtam. Elkapta, túl gyorsan is. Furcsálltam, de még mindig lekötött a szoba látványa. -És ezt mégis miért kaptam?-kérdezte már nem nevetve.
-Az ijesztgetésedért. Amúgy nagyon tetszik a szoba. - mondtam halványan elmosolyodva.
-Örülök, most hagylak pakolni. -ezzel a végszóval ki is ment.
   Még egy kicsit csodálkoztam a szobán, majd elkezdtem kicipzározni a bőröndömet, s pakolászni a ruháimat. Azonban ekkor valaki kopogtatott...