Azt még hallottam, hogy Alex dühöngve feljön, s elhalad az ajtóm előtt azonban megtorpant egy pillanatra, majd még is tovább ment...

Valahogy még is ugyanaz, mint múltkor, de még is más.

A suli tornatermében lehettem, nem tudtam pontosan megállapítani a teremben uralkodó félhomály miatt. A kevéske fény, amit az égősorok és a gyertyák fénye adott egy lágy hangulatot adott az estnek. A hangfalakból egy lassú zene szolt. Az egyik sarokban két összetolt asztalon helyezkedtek el az italok és az édeségek. Az asztal két végén, két magas fekete alak álldogált. Mindketten öltönyt viseltek és nyakkendőt. Az arcukat a félhomály miatt nem igazán tudtam kivenni, de az aurájukból áradó negativitás nagyon nem tetszett. Az egyiknél ellenséges egyre jobban kitörő haragot véltem érezni, azonban a másik túl nyugodt volt, mintha azt akarná, hogy ne fojtsa el a haragját a másik. Valami nagyon nem stimmelt kettejüknél.

Lenézve magamra a jól ismert kék báli ruha virított, mint amikor az ismeretlennel tácoltam egy másik álmomban.

Visszapillantva a két fekete alakra immár nem beszélgettek. Árgus szemekkel néztek felém. Mögém pillantva nem volt egy árva lélek se, szóval láttak engem. Az egyiknek a szájából vámpírfogak éktelenkedtek ki, míg a másiknak elvesztem a vörösen világító szemébe. Vámpír és egy vérfarkas...

Riadtan és csapzottan ébredtem. Nem emlékeztem, hogy mi rémített meg ennyire, de valami nagyon nem hagyott nyugodni. Homályos emlékfoszlányaim voltak az álmomból, mire egyre jobban próbáltam visszaemlékezni csak tovább halványultak.

Körbenézve a szobámban senki nem volt. A Hold fénye adott egy kis világosságot az esti sötétségben. Kinézve az ablakon hallottam az erdő neszeit. A tücskök ciripelését, a baglyok huhogását, a rókák lépteit és a patak csobogását. Annyira nyugtatóan hatott számomra az erdő esti zajai, hogy előbb-utóbb elaludtam ismét.

Reggel az ébresztőmre keltem ismét. Nem arra, hogy bele akarnak dobni a medencébe vagy kirángatnak az ágyamból esetleg leöntenek hideg vízzel csak a beállított saját ébresztőmre, amit elég hamar ki is nyomtam. Kiszállva a meleget nyújtó ágyamból a parketta hideg volt, ezért gyorsan a szőnyegre léptem. A szekrénybe kotorászva előhalásztam egy világos szaggatott farmert, mellé egy fehér kötött pulcsit és egy rózsaszín sálat. Mivel tél van és lehűl az idő egy fekte kabátot is vettem mellé. Egy űrös farkas alakú medált is felvetem, de ezt a sál alá rejtettem. Cipőnek még tavaly kapott fehér, csipkézett csizmát húztam fel.A konyhába leérve Lora evett valami péksütit.

-Jó reggelt! -köszönt teli szájjal.

-Neked is! -mondtam egy mosoly ejtve. A lány még pizsamában, kócos hajjal, nyugodtan reggelizett. Leülve mellé én is elfogyasztottam a reggelimet, majd együtt mentünk fel a szobánkba is. A fiúkkal is összetalálkoztunk a folyósón, Tom a szobájából jött, Alex meg épp fogat mosott. De meglepetésemre köszönt. A buli óta nem igazán beszéltünk és a dühe miatt nem is igazán foglalkoztunk egymással.

-Jó reggelt! - köszöntött minket Alex is Black módra, mint ahogy előbb láthattuk Lorát.

-Reggelt'. -szólt Tom is a maga módján. Visszaköszönve nekik már el is tűntünk a szobáinkban. Egy gyors fogmosás után, miután Alex kijött. Feltettem egy szempillaspirált és egy szájfényt.

A suli parkolójába már nem olyan sokan hökkentek meg, mint tegnap. Ma is felvettük Bellát. Alexék a srácokkal előre is mentek. Bella és Lora is követte őket.

-Te nem jössz? -kérdezte az előbb említett.

-Majd később. -mondtam, s a szekrényem felé vettem az irányt.

A szekrényemet kinyitva kivettem a mai napra kellő cuccaimat, majd be is akartam zárni...

-Izabella igaz? -kérdezte egy rikácsoló hang.

-Áh tudod a nevem? -kérdeztem reflex szerűen.

- Azt hiszed nagy vagy, hogy Alex befogadott a falkájába? -kérdezte ironikusan a szőkeség.

-Képzeld, hogy is hívnak? Mindegy. Nem kell Alexnek befogadnia, hogy vissza merjek szólni egy ilyen libának, mint te vagy. -mondtam lesajnálóan. Azzal hátra arccal el is mentem...vagy csak majdnem.

-Ribanc. - mondta utálatból a cicababa.

Hosszú napnak nézünk elébe...

Rá sem figyelve lépkedtem előrefelé.A teremajtajánál meg állva láttam, hogy már Zoe és a falka is már a helyén volt. A gondolataimba merülve nem figyeltem mikor a másik osztály nagymenői jöttek be éppen, mint mikor én is.

-Szia baba. -szólt oda az alfa. Megfogva az egyik tincsemet az ujja köré csavarta.

-Kopj le! - szóltam rá mérgesen, majd egy jól irányzott, erős ütéssel pofon vágtam, mivel a falnak nyomott. A hirtelen jött ütésemre, ami elég erősre sikeredhetett, mert feljajdult.

-Ribanc. - szólt oda nekem dühösen.

A mai nap már a második...

Újra elkezdett közeledni felém. Mikor már két centire volt tőlem valaki lerántotta rólam. A szekrényeknek csapódott. Alex volt az, Noahval és Jackobbal az oldalán. Azonban ahogy a többi falkatagot kerestem. Árgus szemekkel vizslatták a történteket, készen állva arra, ha közbe kéne avatkozniuk. A srác elég nagyot repülhetett, amit biztosra vettem, hogy már nem emberi volt. Ezt onnan tudtam, hogy Alex szeme felvillant egy pillanatra miközben a srácot nézte. Addigra a másik falka többi tagja is megérkezett és védelem képpen az alfa köré álltak. A feszültség csak úgy belengte a folyósót.

-Itt meg mi folyik? - kérdezte egy nagyon ismerős hang eléggé mérgesen. Olivér tanár úr a két alfa közé állva akart békét teremteni. - Ha nem akarnak szaktanárit akkor befelé a terembe, de röktön! - szólt a két falkára nézve.

-Vigyázz Black, mert nem mindig lesz ekkora szerencséd. Veled meg még számolunk drága. - intézte az utolsó szavakat felém, mire álltam a tekintetét. Ahogy belépett a terembe a többi társa is követte őt. Alexék is beléptek a terembe. Már csak mi maradtunk a tanárral. Rá pillantva üzentem a gondolatainkban.

~ Köszönöm. -néztem rá hálásan elhaladva mellette. A helyemre leülve felpillantottam Alexékre. Épp Lucy akart az ölébe ülni, mikor meglepődve láttam, hogy eltolja magától.

-Ne most! Hagyjál! - Lucy is meglepődve látta, hogy Alex elutasította. Észre vehette, hogy figyelem, mert rám nézett. A tekintetéből semmit nem tudtam kiolvasni. Elkapva a tekintetemet egy érdeklődő Lorával találtam szemben magam. Azonban még mindig éreztem Alex égető tekintetét magamon. Lora furcsállva a jelenetet kérdő pillantásokkal bombázott.Nem figyeltem rá, nem akartam magyarázkodni neki. Egy idő után feladta. Az ablakon kinézve a havazás megint rákezdett. A hangulatomat kicsit feldobta a monotonon záporozó hópelyhek látványa. A hangok eltompultak körülöttem. Nem hallottam semmit az órából, de ez most nem igazán izgatott. Azt vettem észre, hogy izzik a szemem a múltkori lila színben. Eddig egy jó ideig nem jött elő, azonban most igen. Az egyik hópehely körül egy halványlila fény volt. A hópehely a levegőben maradt nem mozdult semerre. Ahogy a gondolataimban megpróbáltam az égfelé repíteni sikerült. Aztán össze vissza kacskaringóztam vele. A csengő hangos visítására tértem vissza a valóságba. A szememet lehunyva próbáltam eltüntetni. Amint kinyitottam éreztem, hogy már nem világít lilán azonban nincs benne kontaktlencse. Ahogy újra lehunytam a szememet a vörös szemem kék lett. Körbenézve a teremben Olivér tanár úr még mindig beszélt, de nem sokan figyeltek rá. Sokan az ablakon bámultak kifelé a hópelyhek hullását nézve vágyakoztak az udvarra és a szabaudlásra. Ahogy a tanár befejezte a beszédet. A diákok már rohantak kifelé a teremből. Az első órának ezzel vége lett. Komótosan összeszedve a cuccaimat lassan lépkedtem az emelvényről lefelé. A terembe már csak én voltam és Olivér tanár úr.

-Erre szükséged lehet. - adott a kezembe egy réginek látszó könyvet. A könyv elején az élet fája ált arany mintaként a sötétbarna kötésű könyvön.

-Ez mi? -pillantottam érdeklődő tekintettel a fiatal tanárra nézve.

-Majd meglátod. Viszont azt ajánlom ne vedd elő az iskolában. -szólt figyelmeztetve.

-Ön kicsoda voltaképpen? - kérdezte egy régen felmerülő kérdés feltéve. Lehunyva a szemét fontolta meg, hogy felfedje-e titkát. Egy sóhajtás után rátért a tárgyra.

-Gondolom tudod, hogy az igazgató boszorkány. -nézet kételkedve rám. Egy bólintással nyugtáztam, hogy tisztában vagyok vele. - Az igazgató egy régi barátja vagyok. Szintén azért vagyok itt, mint ő. Meg szeretnénk valósítani, hogy a természet feletti az emberek számára legenda maradjon.

-Ezt hallottam mikor a bátyámat figyelmeztette az igazgató. Azonban engem nem hívott be, mintha nem tudta volna, hogy én is egy vagyok közülük. - szólaltam meg.

- Valóban? Nos ez lehetséges mivel én sem érezem rajtad, hogy az lennél, amíg múltkor ki nem segítetted Zoet. A szemeden meglepődtem. Sosem láttam heteroknómiát. A könyvből minden kiderül számodra, most viszont irány a következő óra! -mondta azzal el is hesegetett.

-Viszlát tanár úr. - szóltam vissza.

A második óra unalmasan telt. A szünetbe Zoeval mentem ki az udvarra, míg Lora a büfében volt. Ez után hárman forrócsokik társaságában boldogítottuk egymást. Zoe meglepetésemre egész jól elbeszélgetett Lorával. Ennek nagyon örültem. Matekon dogát írtunk. Kicsit besegítettem Zoenak, mert nem igazán értette. Egy dolgozat írós matek után jöhetett egy témazárós fizika. Ugye milyen jó lehet. Szerencsére fizika után már nem irtunk semmiből. Kémián kísérleteztünk, ami nagyon szórakoztató és érdekes volt. Ötödik óra végére egy kicsi abba hagyta hószakadás. Azonban az idő is eléggé lehűlt. szerencsére nekem ezzel nem volt nagy gondom a vérfarkas lét miatt, mint a többieknek. Volt, akin már a kabát is visszakertül. Tesin szerencsére nem mentünk ki az udvarra, azonban a tornateremben erősítettünk. Tesi után az udvar ajtajában állva néztem az ismét hulló hópelyhek tucatját egy forró csokival a kezemben. Lora épp Nikiékkel beszélgetett Zoe meg köddé vált. Lehet valamelyik tanárnak besegít vagy tanul éppen. Bár bevallom most nem volt kedvem beszélgetni senkivel sem. Kicsit letaglózott, ami órán történt. Elgondolkodtató. Úgy tervezem, hogy délután kimegyek az erdőbe, ha még esni fog remélhetőleg. Felfelé menve a következő órai teremhez Zoet láttam meg két másik évfolyamtársunkkal.

-Na mi van kutyuli. - az egyik a szekrényekhez szorította. Zoe meg sem mert szólalni. Erősen éreztem a félelem szagát. Késztetés éreztem, hogy közbelépjek. Az egyik épp vegy vödör vízzel akarta leönteni. A folyósó végén állva éreztem, hogy ismét lilán izzik a szemem. A folyósó félhomályba borult. A vödörből a víz egy kanyarral a srác felé ment. Zoe meglepődve, minél kisebbre összehúzta magát. A víz, ahogy a srácot érte megfagyott. A harag kezdett eluralkodni rajtam. A másik srác megláthatott a folyosó végén, mert elengedte Zoet, s felém közeledett. A sötétben csak a körvonala rajzolódott ki. Egy méterre tőlem a kezemet előre mozdítva a levegő a segítségemre sietett. A srác nagy lökettel a folyósó másik végére került. A jégbefagyott srác nem láthatta, hogy ki lennék pontosan mivel háttal volt nekem. Zoe ezek sírva fakadva jött hozzám. Megölelve őt próbáltam nyugtatni. Pár perc múlva kisírt szemekkel nézett fel rám.

-Köszönöm. -mondta. Felállva a mosdó felé vettük az irányt. A folyósót immár a lámpák fénye világította be. A srác még mindig a földön volt, a másikon meg eltűnt a jég. Átfagyva rogyott a földre. A mosdóba sietve Zoe megmosta az arcát ezzel együtt lemosta az enyhe sminket is, amit felrakott. Immár teljesen összeszedve magát a könyveinket fogva indultunk az utolsó óránkra. Rajzon megint Olivér tanár úrral voltunk. Téli táj volt a téma. A fülesemet bedugva pillantgattam néha Zoe felé, hogy biztosan jól van e. Boldogan nyugtáztam, hogy belemerül a rajzába. immár nyugodtabban fogtam hozzá a sajátomhoz is. Az óra végére egy havas táj lett fenyőkkel és befagyott tóval. A rajz óra végeztével Lorával Alex kocsijánál vártunk.

-Nincs kedved jövőhéten a lányokkal együtt ottaludni valakinél? Meg amúgy el is mehetnénk korizni hétvégén. - mondta az ötleteit Lora.

-Benne vagyok. Tök jó lesz, majd újra korcsolyázni.

- Én is várom. Nagyon szeretem ezt a sportot. -mondta Lora mosolyogva.

- Sziasztok! Miről folyik a csevej? -jött hozzánk Niki és Emma.

- Arról, hogy hétvégén elmehetnénk korcsolyázni így együtt lányok. - mondta Lora.

-Tetszik az ötlet. - szólt Emma.

- Öhhhm ... ha megtanítotok korcsolyázni felőlem. - mondta Niki is kínos fejjel. Meglepődve néztünk rá. - Utoljára elsőben voltam korizni.

-De hisz tavaly is mentünk. - mondta Lora.

- Igen. Legalább is ti. Én nem voltam. - mondta Niki.

- Akkor, majd most megtanítunk. - mondtam egy mosoly kíséretében.

- Ránk számíthatsz. - mondta Lora is.

- A másik meg, hogy tarthatnánk egy pizsipartyt. - mondta Lora folytatva.

- Benne vagyok. - szólt elsőként Niki.

- Bella is jön? -kérdezte Emma.

- Úgy tervezük, hogy igen. Csak neki is el kell mesélni, mert jelenleg megint a srácokkal lóg. - mondta az ajtó irányába nézve. Bella épp Jackob hátán jelent meg. Alexék is mellette voltak és nagyon nevethettek valamin, mer mindegyik arcán mosoly ült.

-Srácok és Bella. Nincs kedvetek hétvégén korizni menni? - kérdezte Niki.

- Menjünk. - szólt Bella. A fiúk is helyeslően bólintottak.

-Okés akkor ezt letárgyaltuk. -mondta Emma.

Hazadobva Bellát mi is haza jutottunk. Házi írást követően összepakoltam az edzős cuccaimat, miközben felzabáltam a hűtőben talált felvágottat. Ennek lehet lesz még következménye. Lefelé menet az egész bagázzsal szembe találtam magam.

-Hát ti? - kérdeztem.

-Eldoblak titeket utána meg felvesszük a srácokat. -mondta Alex a cipőjét felvéve.

-Merre mentek? -kérdeztem ismét.

-Kondizni. -mondta Alex helyett is Tom.

Beülve a kocsiba rájöttem, hogy ma még ki akartam menni az erdőbe. De ez már estére marad. A terembe belépve elfogott a jóleső borzongás. Úgy látszik korán jöttünk, mert nem volt bent senki. Egy negyedóra múlva sem érkezett senki. Lora már kezdet gyanítani, hogy mi van, de azért ráírt az edzőnkre. És jól gondolta, mert tényleg az volt, ami mondott. Lebetegedett az edzőnk és ez miatt elmarad az edzés.

-Na jó most mi legyen? -kérdeztem.

-Hát Alexékat nem hívhatjuk, mert edző terembe vannak. Ki tudja, hogy pontosan hányan. A busz fél óra múlva jön. Szóval van két ötletem. -mosolyodott el sejtelmesen Lora.

-Hallgatom főnök.

-Nem messze itt az erdő széle. Elmehetnénk az erdőbe vagy elmehetnénk Alexékhez kondizni. Na? -nézett rám kérdőn Lora

-Utóbbi. Szerintem neked is jobban bejönne. -néztem minden tudóan Lorára. - Láttam mostanában milyen szemeket meresztesz Noahra.

-Miii. Én nem is. - tagadta röktön

-Képzelem. -mondtam egy mosoly kíséretében.

-Mondod ezt te. Ha jól gondolom nem csak én fogom a nyálamat csorgatni. - mondta a vigyorgó Lora rám nézve.

-Lehetséges. De ne tereld a témát. - dorgáltam meg. - Na mesélj! Mióta tetszik neked? És ki ne hagyj egyetlen részletet se. -mondtam neki figyelmeztetve.

-Igazából, amióta legjobb haverok Alexszel. Az elején utáltam, hogy elvette a bátyámat. Akkoriban rengeteg időt töltöttünk együtt. Azután egyre többet járt át hozzánk és így kezdtem fokozatosan megkedvelni. Az elmúlt fél évben döbbentem rá, hogy bele szerettem. De, mint Alex ő is rengeteg lányt megfektetett már. Ő sem ártatlan. - mesélte járdára szegezett tekintettel Lora. Nagyon megsajnáltam szegény lányt. Azonban elgondolkoztatott az a kérdés, hogy a többiek ebből semmit sem észleltek. Hisz jó pár pillantása volt Lorának Noah felé az elmúlt egy hétben, amiről simán levontam a következtetéseket.

-És a többiek? Ezt észre se vették? - kérdeztem Lorára pillantva.

- Egyedül Bella volt az, aki sejtette. A többiek elvoltak a maguk bajával.

- Alex? - a kérdés hallattán Lora nagyon sóhajtott.

- Mint nemrég láttad akkoriban rendszeres hangulatingadozásai voltak. Hirtelen haragú volt, makacs és rosszfiú... Bár nem mintha már nem lenne az. Régebben sokkal jobban. Drogok, cigi, bunyók, bulik, csajozások. Ezek nyújtottak neki békét. Néha megesett, hogy több napig sem jött haza. Nagyon féltettem akkoriban. Miután ideköltöztetek akkor változhatott meg. Nem tudom, hogy mi hatására, de nagyon kíváncsi lennék rá. - mondta szomorúan a lány.

-Na majd Noah kockahasának látványa felvidít. -mondtam mosolyogva.

-Mi? -kérdezte értetlenül Lora, majd, amikor leesett neki hangosan felnevetett. Én sem bírtam megállni együtt nevettünk a borzalmas viccen.

-Hülye vagy Iza. - mondta Lora lenyugodva. - Mesélj csak te ki kockahasára leszel te kíváncsi? - kérdezte ördögien Lora.

-Találd ki báránykám. -mondtam neki nevetve.

- Azt mondod farkaskám? Tippeljek. - kérdezte ő is nevetve.

- Inkább hagyjad a tippeléseket, mert megérkeztünk. -mondtam előre pillantva a hóval borított erdőre.

- Erre kíváncsi leszek. Mindkettőre. -nézett rám egy kacsintást követően, majd már farkas alakban állt a sötétben.

Egy ugrást követően már én is a farkas alakomba álltam a meglepődött Lora mellett. A szagok megállíthatatlanul szűrődtek be az orromba. A hangok kiélesedtek. A látásom is tökéletes lett. A szemem kéken és vörösen izzott fel.

„Wow. Ezt nem hiszem el." - hallottam a gondolatait

~Hidd csak el. Megyünk? - kérdeztem előre bökve az orrommal. Egy bólintást követően nekiiramodtunk az erdő sűrűlyébe.

°°°

A terem előtt megállva kihallatszottak a zsákot püfölő hangok, a dübörgő zene és a kemény edzés utószaga, ami nem is volt annyira durva.

-Amúgy ilyenkor mit csinálsz a szemeddel, mivel gondolom nincs nálad kontaktlencse? -nézett rám kérdőn.

-Jó hogy szólsz teljesen kiment a fejemből. Igazság szerint csak bekapcsolom az egyik képességem. Egyórán át tudom tartani a kék látszatát. - lehunyva a szemem már is éreztem, hogy megváltozik. Párat pislogva már Lora tátott száját láttam. Visszanézve az edzőterem ajtajára felkészültem. Lorával egymásra pillantva bíztattuk egymást, hogy nem lesz annyira kínos. Egyszerre lépve már az ajtó túloldalán álltunk. Azonnal kiszúrtuk a srácokat. Nem is az éles látásunknak köszönhetően, nem is az éles szaglásunk miatt. Hanem mert egyedül csak ők voltak az edzőteremben. Ahogy körülnéztem, épp Nico és Jackson küzdött a ringben. Jackob és Luke a gépeknél. Drága bátyám a súlyzóknál. Volt egy kis teremtés is. Nico öccsének tippeltem, mivel feltűnően hasonlítottak és éreztem a farkas szagot rajta. Noaht és Alexet még nem láttuk, de néhány perc múlva feltűntek. Nem is akárhogy... félmeztelenül. Lesokkoltam. Végig mérve a két srácot baromi helyesek voltak. Hanyagan lógtak rajtuk a nadrág. Felső nélkül láthattuk a kidolgozott testüket. Kockahasukról nem is beszélve, látszott rajtuk a gyöngyöződő izzadságcseppek. Hajuk kuszán ált, szemükbe logó vizes tincsekkel. Végig nézve Alexen felkeltett valamit bennem. Valami nagyon vonzott felé, hogy megérintsem, hogy a közelébe legyek. Beletúrni abba a sötét, vizes tincsek közé. Feleszmélve a bambulásból szikrázó kék tekintettel találtam szemben magam. Rájöttem, hogy nem kellene ennyire bámulnunk őket. A tekintetemet elkapva Lorára pillantottam. Ő még mindig sokkban volt. Megérintve a vállát. Vissza is rázódott a valóvilágba. Rám nézve realizálta a történteket. Rák vörös lett egyik pillanatról a másikra. Féltem, hogy én is így nézhetek ki. Muszáj voltam erőt venni magamon, mert nem állhattunk az ajtóban teljesen némán.

-Sziasztok! - szólaltak meg elsőnek Noahék. - Hát ti? -tekintett rám egy pillanatra Noah, majd tovább is siklott a tekintete a zavarban lévő Lorára. Eközben a többiek is észrevehették, hogy itt vagyunk, mert Jackob megállította az éppen akkor bömbölő zenét.

- Sziasztok! Jöttünk látogatóba. Elmaradt az edzés ma. Szóval jöttünk hozzátok. -néztem körbe a teremben.

- Hát gyertek, szívesen látunk. - mondta Jackson rám nézve egy kaján vigyorral. Egy szemforgatást követően megböktem Lorát, aki még mindig Noaht leste.

- Iza ő itt Col Nico öccse. - jött mellém Tom és a kisfarkas.

-Hello. Mint előbb említették Col lennék. -mondta a fiú mosolyogva. A tekintetében a felismerést csillant meg. Tudná? Rájött?

- Én Izabella lennék. Tom húga. -mondtam kezet fogva a fiúval.

- Szia Iza. - mosolygott rám ártatlanul. - Lora nem jössz te is , majd velem egy körre. Nézett a ring felé a srác.

-De Col. Aztán el ne verjelek. - borzolta össze Lora a kissrác haját, aki vigyorogva lépett hátrébb.

- Úgy se tudsz.

-Azt majd meglátjuk. - nézett Lora ördögien Col felé. Ledobtuk a cuccainkat egyhelyre, majd egy bemelegítést követően mi is a gépek felé tartottunk. Mi is kapcsoltunk hangfalakra zenét, volt, hogy táncra perdültünk. Jól szórakoztunk. Kicsit ökörködtünk a fiúkkal is, ami meglepett, hogy ilyen közvetlenek.

-Héjjjj. Húgi nem jössz? - szólt Tom a ring oldalának támaszkodva, ami éppen üresen állt. - De vele. - nézett a vigyorgó fejű Jacksonra.

- Félsz, hogy elvernélek? -kérdem vigyorogva.

-Huuu. -néztek rám fájdalmasan a többiek. Kivétel Lora és Col.

-Ne hívjunk előre egy mentőt? - szólt be Jackob.

-Nem lesz rá szükség. - szólt Tom felém nézve.

- Neki nem Collal kéne. Szét fogja csinálni. - szólt Luke is. - Nem bántásból Col. -nézett rá vigyorogva, majd felém lesajnálva, hogy gyenge leszek, de még mindig vigyorogva.

- Megkegyelmezel neki Son? - nézett incselkedve Alex is.

- Hát tesó. Muszáj lesz. -nézett rám drága, immár ringben lévő fiú.

- Szerintem kihagyhatod. -nézett rám Tom, hogy belemegyek­-e a játékba.

-Egyáltalán tudsz boxolni Izzy? -kérdi Alex. Na ez a becenév nagyon meglepett. Ő mióta becézget?

- 8 év box és önvédelmi óra után csak menni fog. -néztem rá lesajnálóan, miközben a fáslit tekertem a kezemre.

- Mutasd mit tudsz. - szólt Alex féloldalasan vigyorogva.

-Jólvan főnök. -mondtam szem forgatva.

-Erre kíváncsi leszek. - szólt drága bátyám nagy vigyorral az arcán. - Aztán kíméld egy kicsit. - szólt Tom, mire a többiek kérdőn néztek rá, de nem is izgatta őt. Bemászva négyzet alakú pályára egy vigyorgó Jackson dőlt a facölöpnek.

- Beijedtél? - nézett rám a fiú. - Ér rúgni is. Az a lényeg, hogy a, másik a földre kerüljön öt másodpercig.

- Csak hiszed. - néztem rá halál nyugodtan. Tom jött be középre, mint bíró. Felvettem az alapállást, mint Jackson. Mikor látta a tesóm, hogy mindketten felkészültünk elindította a meccset.

-Mehet. - azzal felemelte kezét. Jackson megindult felém, majd a vállamba bökött egyet.

-Mi van? -néztem rá furán.

-Azt mondták kíméljelek meg. Hát tessék. -nevette fel a saját hülyeségén. Kirúgva a lábát maga alól, már a földön volt, de olyan gyorsan. A nevethetnéke is abbamaradt.

- Mi fasz? -káromkodta el magát.

-Héé itt kicsik is vannak. - szólt Nico unottan.

- Persze kicsik. -nézett szem forgatva rám a kisfarkas. Egy kacsintás után észleltem, hogy Jackson közelít. Kicsavarva a kezét, már is a háta mögött voltam, s előre löktem.

- Ne gyerekeskedj. Nem vagyok annyira könnyű eset. - néztem rá vigyorogva.

-Te akartad. - mondta, miközben aprókat ütni kezdett a vállamban. Aztán a nagy löketű ököl elől ellépve a gyomrát eltalált a térdem így kibújva kezei alatt a hátát is érte egy kemény rúgás.

- Baszki ez erős volt. -nézett rám meglepődve, mint a többiek ringen kívül.

-Figyi Izzy. Nem látom, hogy ütnél is. Csak rúgni tudsz? - szólt be Alex a jelenetben. Ha ő ennyire akarja, Jackson kicsit kapni fog. Szem forgatva néztem Tomra. Hajrá mutasd meg mosollyal nézett rám. Visszanézve Jackson állt vissza védekező pozícióba. Megindulva felém ütni akart, amit ki is védtem sorozattal próbálkozott. Megfigyelve a mozgását, van egy rés az egyik ütésénél, mikor vált. Az egyik ilyen pillanatban igen erősen megütve meghátrált, csakhogy megfogva az egyik kezét a háta mögé húztam és ledöntöttem a földre. A másik kezét is leszorítva próbált megfordítani az állást, de nem jött össze neki. Az öt másodperc elteltével elengedtem és a kezemet nyújtottam felsegíteni... A srácok meglepődve néztek rám.

- Hát, ha nem is neked, de Sonnak elkellhetett volna a mentő. - nézett Jackob az említett felé, aki a bordíját fogtak.

-Bocsi. -mondtam, azzal összeborzoltam a haját, egy padra leültetve. Ez után a meglepődöttségből már csak Tommal bunyóztam, akivel csak szórakoztunk. A többiek is visszamentek a befejezettlen dolgukhoz. Épp az egyik futógép felé mentem, ami mellett Alex volt egy másikon. Meg akartam köszönni neki a múltkorit, mikor megvédett a sráctól.

-Úgy láttam tényleg nem csak rúgni tudsz. Szép volt. - mondta nyitás képpen.

-Hát nem szabad alábecsülni. -mondtam rámosolyogva. És ez még csak a kezdet.

- Meglehet. -nézett a szemembe Alex.

- Figyi meg akartam már köszönni a múltkorit, hogy megvédtetek. -kaptam el a tekintetem.

- Szóra sem érdemes. Az egy gyökér. És sajnos most rád szállt. - mondta szomorúan. - Én sajnálom a múltkorit. Nagyon fel voltam húzva. Sajnálom. -mondta szomorú mosolyra húzva a száját, ami nem tetszett.

- Felejtsük el. Szent a béke? -kérdem egy vidám mosoly kíséretében.

- Szent a béke. -mondta ő is immár pajkos mosolyra húzva a száját.

-Deee Lorától is bocsánatot kell kérned. -mondtam elhúzva a számat.

-Meglesz. - nyugtatott meg mosolyogva. Lora ugrált hozzánk. - Na húgi mi lett a végeredmény?

- Vesztettem... -mondta boldogan vigyorogva.

- És ennek örülsz ennyire? - kérdezte Alex értetlen fejjel.

- Igen. -mondta bolondan viselkedve a húga.

- Kivel voltál? - kérdeztem meg a kulcs mondatot.

- Noahval. -mondta ki egyszerűen vigyorogva. Egy már mindent értek pillantással ajándékoztam meg. Ez után Lorával zenét válogattunk a srácok meg kondiztak egy negyedórát. Aztán zártak.

- Honnan van nektek kulcsotok hozzá? - néztem az immár teremből kilépő srácokat.

-Nicoéktól. -mondta Jackob.

- A szüleinké ez a hely és már egy jó ideje ide járnak a srácok. - szólt Col felnézve rám.

-Aha. - pillantottam az éppen ajtót záró Nico felé. Hazadobtuk út közbe Noaht, aminek Lora felettébb őrült. Így kiharcolhattam a sráccal az anyós ülést, ami szerencsémre meglett. Lora meg Noah meg hátra került. Lora annyira kifáradt, hogy az út alatt be is aludt, hogy ki vállán? Az már más kérdés. Annyira boldog voltam mikor Noah nem lökte el a lány fejét, de az a tekintet, amivel ránézett. Mindent elárult. De még az is, hogy ezt Alex is látta. Nem volt meglepődött tekintete, ellenbe velem, akin tuti kiűlt, a meglepettség, mert Alex rám pillantva a kormány mögül barátságosan mosolygott. Őrült a dolognak. Láttam rajta, hogy Noahban megbízik. odaadná neki Lorát. A pillanat után én is bealudhattam, mert már csak azt éreztem, hogy valaki felemel egy meleg mellkasnak döntve. Laposakat pislogva Noaht láttam meg, aki az alvó Lorát fogta menyasszony pózba, s vitte fel az emeletre. Becsukva a szememet, koncentráltam a körbefogó meleg testre...

‐------------------------------‐-----
átírva