Ahogy közeledett az arcom felé valamilyen furcsa érzés kerített hatalmába, s a bűntudatomat is egyre jobban elnyomta. Pár centire lehettem tőle...

Mikor puha, telt vöröslő akjaira tapasztottam az enyémet. Megcsókoltam. Az idő és a tér abban a pillanatban megszűnt. Egyedül a ágyban fekvő ájult lányra tudtam csak gondolni, akit engedélye nélkül csókoltam meg. A forróság hirtelen árasztotta el az egész testem. A bizsergés végigfutott egészen a gerincemen. Tudtam, hogy nem szabad tovább folytatnom, ennyi is elég, hogy elvegyem a fájdalmát. De egyszerűen nem tudtam, nagyon nagy erőt véve magamon elszakadtam a lány ajkától. Azonban nem volt elég ennyi, nem tudtam eltávolodni anélkül tőle, hogy meg ne simítottam volna az arcát. A kábulat és a különös érzés hirtelen szertefoszlott. Tudatosult bennem, hogy ő a mostohahúgom szinte. Nem tehetem ezt vele. Hirtelen elrántottam a kezemet, s nagy léptekkel hátráltam az ágytól. Ahogy elértem az ajtót egy utolsó pillantást vetettem a lányra és kisiettem a szobából mielőtt felébredne. Úgy érzem összezavarodtam. Mi volt ez? Ez az érzés. Elterelve a gondolataimat és a bennem dúló feszültséget egy hideg fürdőt vettem. Bezárkózva a szobámba az idő hátralévő részében úgy kerültem a lány szobáját, mint még soha.

Izabella szemszöge:

Lassan pislogva nyitottam ki szemeimet. A fény szinte azonnal megvakított, így hunyorogva próbáltam kivenni hol is vagyok pontosan. Pár perc kellett, hogy felfogjam a saját szobámban vagyok. De hogy is kerültem én ide? A fejem hasogatott így nem ugrott be mi a legutolsó emlékem. Pár percig az ágyban próbáltam gondolkodni, amint beugrott felültem az ágyon, ami nem volt a legjobb ötlet, mert hirtelen megszédültem és az erő kiáramlott a karjaimból, amin eddig támaszkodtam. Szemeim előtt megjelentek a fekete csillagot és visszadőltem a puha párnák közé.

Legutóbbi emlékem, amikor a biológia előadóban voltam és a táblához kifelé menet szédülni kezdtem.Ez után se kép se hang csak egy kellemes férfias illat.

Immár normálisan látva lassan felültem, amint éreztem, hogy az előbbi nem fog megtörténni ismért, kiszállva az ágyamból az ajtó felé indultam. Furcsa érzésem volt, nem tudnám pontosan elmagyarázni. Az egész testemet forrt, de nem úgy mikor lázas az ember vagy beteg, ami így sem történhetne meg velem. Csak egyszerűen egy langyos érzet, amibe a szívem nem egyenletes ütembe dobog . És az ajkaimon egy kellemes bizsergés ült.

Kiérve a szobából megálltam egy pillanatra. A szembe lévő ajtó zárva volt, de nem hallottam egyetlen szívverést sem. Átérve a folyosó másik oldalára Lora és Tom szobája nyitva állt. Reménykedtem, hogy lent lesz valaki, de itt sem jártam szerencsével. Üres volt az egész emelet. Lassan botorkáltam le a lépcsőn a korlátnak támaszkodva. Anyáék szobájába és a konyhába is benézve úgy gondoltam visszamegyek a szobámba. Ahogy haladtam fel a lépcsőn meghallottam valamit motoszkálni fent és egy halk koppanást is. Alex szobája felől jött a zaj. Az ajtaja előtt még megálltam egyszer, s füllelve próbáltam kideríteni, hogy ki lehet, hisz amikor lementem senkit nem hallottam bent. Hármat kopogtatva a fa ajtón megszólalt egy rekedtes hang bentről.

-Gyere. -lenyomva a kilincset óvatosan benyitottam. Alex ált a szekrénye előtt és épp nagyban kotorászott benne. Valamit nagyban kereshetett. Pár másodperc után, mire valószínűleg meglett a kereset ruhadarab becsukta szekrényének ajtaját és végre felém nézett. Ajkát félmosolyra húzta ahogy megpillantott. A tekintete egyszerűen foglyul ejtett és valami furcsa csillogást véltem benne felfedezni, azonban hirtelen eltűnt és valami sötét gondolat vette át a helyét. Óvatosan végig mérve őt lepillantottam kidolgozott meztelen felsőtestért, amit nem fedett egyetlen ruha sem,s a kezében ott lógott a hiányzó pólója. Visszasandítva az arcára egyenesen a szemembe nézett, észrevette, hogy stíröltem, mert egy ravasz mosolyt ejtett felém.

-Hello Húgi! Hogy érzed magad?-kérdezte lágy hangon, s egyre közelítve felém egy ölelésbe vont. Borzasztóan jó illata van, még ha tagadni is próbálnám élveztem az ölelését.

-Jobban. Mi történt?-kérdeztem tőle összeráncolva a homlokomat.

-Elájultál a suliban és hazahoztalak. Lora nagyon aggódik érted. Óra után fel kéne hívnod. -mondta még mindig lágyan mosolyogva immár. Beugrott minden. A sebem volt az oka, rettenetesen fájt akkor. Teljesen leszívta az energiámat a gyógyulásra.

Immár a tükröm előtt kémleltem magam. Pólón keresztül próbáltam kivenni a sebem helyét. Felhúzva a pamut anyagot, majd óvatosan próbáltam leszettem a derekamra tekert gézt, hogy fel ne rántsa sebet ha esetleg belealvadt volna. Hirtelen megdöbbentem. Reggel még gennyes volt és csípte a fertőtlenítő a mély sebet. Eltűnt. De ez szinte lehetetlen, hogy ilyen gyorsan ennyit változzon. Nem találtam választ rá, hogy történhetett.

Egy kellemes ebéd után úgy láttam ideje felhívni Lorát, de volt egy bökkenő. Nem tudtam a lány számát. Lépkedve fiú szobája felé az ajtó nyitva állt. Fején a fekete fejhallgatója díszelgett és az xboxán játszott valami videojátékkal az ágyában ülve. Mikor meglátott a fél füléről letolta a fejhallgatót és felém nézett. A tekintetében egyszerre volt jelen a pár perccel ezelőtti csillogás és fekete űr.

-Nem tudom Lora számát.-mondtam az ajtóban toporogva.-És igazából senkiét tőletek.-tettem hozzá halkan.

-Gyere beljebb.-invitált be a szobájába.- Itt a telefonom írd át a sajátodba ami kell.- mondta, s feloldva a kódot megnyitotta a névjegyzéket. -meglepődtem amikor nem a legmodernebb fajta okostelefont kaptam a kezembe. Nem volt rossz szinte vadiúj volt, látszott, hogy vigyázott rá. A telefon tokján egy fekete motor díszelgett.

-Menő.-mondtam a tokra értve.-Mindjárt visszahozom.-mondtam mire csak bólintott egyet rám se nézve.Elővettem a sajátomat immár a saját szobámba heveredtem le az ágyamon. Beletelt egy két percbe mire átírtam mindegyiket vagy mire megtaláltam az összeset. Biztonság kedvéért a srácok számait is elmentettem.

-Köszi a segítséget. -nyújtottam vissza a telefont a tulajdonosának.

-Nincs mit.-szólt egy apró mosoly mellett.-Na menj felhívni Lorát, mert már biztos nagyon aggódik.

A nappaliban fel-alá járkálva próbáltam hívni az előbb említett lányt, aki csak a tízedik csörgésre akarta felvenni.

-Tessék?

-Szia Lora, Izabella vagyok.-kezdtem.

-Oh szia Iza!-köszönt bele vidáman.-Hogy érzed magad? Minden rendben?-tette fel a kérdéseit aggódva.-Nagyon aggódunk miattad Bellával. Mire emlékszel?

-Igen, minden rendben. Jól vagyok ne aggódj.Rémlik minden odáig, hogy megszédültem. Utána Alex már felvilágosított.

-Az jó. Örülök ennek. Kihangosítalak Bella is beszélni szeretne veled.-mondta, majd meghallottam a másik lány hangját.

-Szia. Hogy vagy Izabella?-hallottam Bella féltő hangját is.

-Szia. Jól vagyok, köszi Bella. Csak nagyon gyengének éreztem magam, mintha valami leszívta volna az energiám.

-Oh tulhajtottad magam. Pihenj még akkor és délután találkozunk. Bocsi, de most mennünk kell még órára.-szólt ismét Lora.

-Rendben, sziasztok.-tették le a hívást.

Nem sok mindent tudtam magammal kezdeni így gondoltam bekapcsolok egy filmet. A tévén volt netflix hát persze, de ez most jól jött nekem így azon indítottam be a Karib tenger kalózai filmet. A film negyedénél Alex jött mellém egy tál popcornnal a kezében.

-Jöhetek?- kérdezte érdeklődve.

-Nem Alex teljesen megvan tiltva, ide se gyere.-mondtam színészkedve, majd elmosolyodva a végére mire Alex levette a viccet. Megrázta a fejét, s magában nevetett.

Mire a film véget ért a többiek is hazajöttek. Tom aggódva ölelt át, miután természetesen Lora letámadt. Még egy filmet elindítva immár négyen poénkodtunk arajta, s próbáltuk utánozni Sparrow futását. Sajnos ez után muszáj voltunk nekiállni a háziknak és a tanulásnak. Mire végre végeztünk Lora felvetette az ötletet, hogy menjünk ki futi a pályára így lányok hárman Bellával. Hát nem is kell firtatni, hogy futásból nem lett valami sok inkább csak kocogtunk és beszélgettünk.

-Mi az amit legjobban utálsz ?-kérdeztem Bellától.

-Hát abból sok van, de legjobban amikor Alex és Luci csókolóznak, ledugják egymás nyelvét a torkukon és az olyan undorító egyszerűen. Na jó Luci inkább felfalja Alexet pontosítva. Meg amikor felvág nekünk,hogy Alex a pasija és, hogy parancsolgathat nekünk.-mondta szemét forgatva.

-Állandóan a középpontban akar lenni, feltűnősködő és a fiúk persze, hogy kajtatnak utána.-mondta Lora is undorodva. Azonban ez az undor mögött hallatszott egy kis féltékenység is.

-Ki a szerencsés?-kérdeztem rá az illetékes.Lora megdöbbenve fordult felém, majd elpirulva sütötte le szemét.

-Na Lora. Mit titkolsz? Nem is említetted.-mondta mosolyogva Bella oldalba könyökölve az előbb említett lányt.

-Nem is igaz. Nem jön be senki.-tagadta azonnal.-mellékesen még mindig piros arccal.

-Aha akkor miért pirultál el Lora?-mondta a lányon nevetve Bella. Szegény lány már teljesen feszengve állt köztünk.

-Talán Noah, de csak kedvelem. -fonta karba a kezét Lora kizárólagosan , hogy ne képzeljünk bele többet.

-Ha már itt tartunk. Neked Bella? Van barátod?-kérdeztem érdeklődve a másik lánytól, terelve a szót Loráról.

-A bátyád picit bejön, de valahogy nem teljesen az esetem.-mondta a cipőjére nézve. Meglepődötten néztem a lányra, aki egyenesen a szemembe nézett. "Nem bánod?"-sugallta a tekintete.Elmosolyodva böktem oldalba a lányt, hogy minden áldásom rájuk, mire nevetve bökött vissza.

-Te sem maradhatsz ki Iza. Neked esetleg valaki a társaságunkból?

-Hisz be kell vallani mind egész helyes tagadhatatlan.-piszkált immár engem a két lány. Kicsit elpirultam a váratlan kérdéstől. Hisz nekem még sosem volt barátom.Nem tudom milyen szerelmesnek lenni nem tapasztaltam ezt még.

-Senki.-mondtam nekik kicsit zavarban érezve magam.

-Nem hiszek neked.-mondta összehúzott szemmel Lora.

-Na mesélj! Mi is elmondtuk.-mondta Bella fürkészve a tekintetemet.

-Nem voltam még szerelmes.-mondtam kerülve a két lány tekintetét.-És azt sem tudom milyen az.

-Pedig ilyen külsővel és személyiséggel simán megirigyelhetne a többi lány téged. Meg amúgy is, nem feltétlen azt kérdeztük, hogy szerelmes vagy-e. Csak ki jön be neked típusra?- kérdezte óvatosan Bella.

-Tényleg senki lányok. Talán Jackob, de csak azért mert tetszik a stílusa meg kedves. De nem jön be, nem az esetem.-nem is tudom milyen az esetem.

-Ez hihető.-mondta Lora.-Ennél többet úgysem hiszem, hogy ki tudunk belőle húzni.-fordult Bella felé, mintha nem lennék itt.

-Hé! Tényleg nem titkolok semmi ilyesmit.-nevettem el magam.

-De volt már barátod?-kérdezte kíváncsiságból Bella egy kis idő elteltével.

-Még sosem.-pásztáztam az előttem lévő utat. Vajon milyen érzés lehet szerelmesnek lenni? Valóban olyan csodálatos érzés? Tényleg mindent megtennél ilyenkor a másikért? És mi van ha a másik fél nem szeret viszont?-De nem is szeretnék barátot.Tökéletesen meg vagyok így egyedül.

Ez a délután alatt, mint megtudtam Loráéknak régebben volt két huskyjuk.Bella meg egyke és van egy kígyója. Bella aznap nálunk aludt és együtt töltöttük hárman a nap hátralévő részét.

Végre lecserélve az izzadt futó szettet, felemelő érzés volt egy melegítőnadrágra és egy nagyobb pólóra öltözni. A lányokkal eldöntöttük, hogy alkotunk valami sütit. Muffin lett vaníliás habbal. Mivel anyáék csak vasárnap jönnek az egész banda itt volt nálunk így dupla adagot kellett gyártani. Mikor készültünk a sütikkel kiraktuk egy tálcára őket hűlni, amit természetesen a fent lévő szuper szaglással rendelkező srácok azonnal megéreztek. Épp ültünk a nagy pult körül kipihenve a sütés miatt leszívott energiának, mikor a srácok letrappoltak a lépcsőn.

-Hümm.. mi ez a finom illat ?- szagoltak bele a levegőbe.Jackson már nyálcsorgatva állt a kirakott muffinok fölött, s úgy döntött, hogy az egyiket elveszi.

-Hó hó.Hátrább az agarakkal. Nem a tiéd.-mondta Bella visszacsenve a tálcát a fiútól.

-De de...-kezdett kiakadni poénból Jackson.

-Szerintem add azt csak ide.-mondta Noah, s elcsórta Bella kezéből a tálcát.-Jack itt kaja .-mondta Noah a nyálcsorgató fiú szemei előtt tartva a kaját. Jackson az egyik muffiért nyúlt ,de erre Noah megszívatta,s elrántotta a frissen készült, muffinokkal teli tálcát. A fiúk felröhögtek szegény fiú szívatásán. Mivel Noah elég közel állt hozzám gyorsan kivettem a kezei közül a tálcát, s a hátam mögött próbáltam eldugni előle, hogy vissza ne szerezze.

-Szerintem ez a miénk.-mondtam mosolyogva a lányokra.

-Szerintem meg pont a miénk.-mondta Jackob és kivette a kezemből a tálcát.

-Felejtsd el.-mondta Lora is beszállva kikapta a srác kezéből a sütiket.Ebből kerekedett egy nagy csata, hogy kié legyen. Alex kivette a Húga kezei közül, majd tőle Lora segítségével, hogy lefogta a srácot Bella csente el. A lány ahogy hozzá került a vanília habos édesség futott egyenesen a nagyszobába a kanapék mögé. Noah kikapta Bella kezei közül, mivel a háta mögött ált és a lány meg nem rá figyelt, hanem a bátyámra. A másik lány eközben cselesen a maradék vanília habból kent az ujjára, majd az éppen táltác magasban tartó Noah mögé settenkedett és az arcára kente. Noah lefagyva állt pár pillanatig mire a lányokhoz került a süti.Csend lett senki nem mert mozdulni. Majd egyszerre szakadt ki belőlünk a jóízű nevetés Noah elfacsarodott arcát látva. Noah gyors mozgással az arcáról lekente a masszát a kezére és megcélozta az előle menekülő Lora, s után futott, aki közben átadta nekem a tálcát. Utánam Jackson jött, aki felborult Bella lábában, mire röhögve álltam meg a hasra borult srác előtt. Egy kéz nyúlt a hátam mögül egészen a szemem elé, majd mikor észbe kaptam az arcom masszás lett.Ki más lehetett volna a tettes, mint a kedves mostoha bátyám, Alex. Lerakva a tálcát az asztalra, az ujjamra egy nagy adag masszát tettem, s Alex után kezdtem kutakodni, aki köddé vált addigra.Tom rajtam röhögve fetrengett a kanapén így ő választottam áldozatul, mire sikítva rúgkapálni kezdett, hogy távozzak tőle. Fenyegetően néztem a kedves bátyámra, aki hátrálni kezdett. Elindultam felé ,de Luke a sütik felé közelített, ezért ő kapta a krémet. A nappaliban már Lora röhögő görcsöt kapott Noah csikizésétől. Tom Bellát kente össze, amit vissza is kapott. Jackob összekente Bellát, aki hadjáratot indított a fiúk ellen. A végén a fiúk a lányokat üldözték,Tom elkapott, s Jacksonnal halálra csikizni. Tudni kell rólam, hogy nem bírom egyszerűen nagyon csikis vagyok, amit Tom is pontosan tud. Bella Luke és Nico áldozata lett, aki eddig végig fent volt és csak a végére ért le. .Alex Noahval Lorát üldözte, aki röhögve futott, hogy visszaadja a fiúknak rossz tettüket.

Jackob meg jóízűen evett a muffinból míg mi elvoltunk, senki sem firtatta őt addig.

-Hé! Jack eszi a muffinokat.-mondta Luke feleszmélve. Mire mindenki meghökkenve a fiú felé fordult. Jackob feláldozva a maradék édességet megkínált minden elfáradt résztvevőt.

Ez után mi lányok megvártuk míg a fiúk elmennek, majd kivettük a másik tálcát is a sütőből. Azt mondtuk mi még összetakarítunk, ami félig igaz is volt kicsi kupi keletkezett a konyhában.

-Héj ez nem ér.-mondta a lépcsőről Jackson, aki megint a nyálát folyatta a kaja után, összehúzott szemekkel meredve ránk. Lányokkal mindentudó pillantással összenéztünk.

-Egyet.-nyújtotta a fiú felé Bella a tálcát.

-Kösz.-mondta kedvesen, s visszabaktatott az emeletre.

Felérve gyorsan fürödtünk, majd terv szerint egy tökéletes lányos pizsipartihoz híven elindítottunk egy romantikus filmet. El se telt öt perc már meg kellett állítani a filmet, mert kopogtak Lora ajtaján. Kíváncsian néztünk az ajtó felé.

-Gyere.-szólt hangosan Lora. Ajtó kinyílt és az összes beesett az ajtón.-És ezért szenvedtünk.-mondta Jackob.

-Adtok?-kérdezi Levi is ,aki gondolom nem rég jött, mert eddig nem láttam. A fiúk a felét lenyúlták a másik tálca muffinnak is, s mellék letelepedve avatkoztak közbe a lányos pizsipartynkba. A film közben már laposakat pislogva nyelt el a sötétség.