Már nem számolom az időt,hogy mióta vagyok a Földön. Eltelt némi idő,ahhoz hogy véleményt formáljak Midgardról. Gyönyörű hely,persze tele van hibákkal mégis így van rendjén. Már értem Thor miért szereti,és védi. Bár mostanság többet van Asgardon mint itt. Próbálja meggyőzni Odint,hogy vessen véget halandóságomnak. A két férfi természetileg hasonlítanak. Makacsok. Nem egyszer mondtam már Thornak,hogy fejezze be a civakodást,mert úgy se megyek haza már. Ha egyszer kidobtak,nem törekszem arra,hogy vissza másszak az ablakon keresztül.
A Bosszúállókhoz sikeresen beilleszkedtem,bár még mindig szemmel tartanak a tombolós felvételem után.
A tárgyalóban ülök és várom a többieket,mert Steve összehívott minket. Szép csendben várakoztam,amikor az ajtóban Remy jelent meg először.
-Ma Cherie. Ha tudom,hogy egyedül vagy itt hamarabb jövök.-köszöntött enyhe fél mosollyal az arcán,majd letelepedett a mellettem lévő székre.
-Mit tudsz,miért hívatott Steve?-néztem rá érdeklődően.
-Te még nem hallottad?-nézett rám furcsán,majd csettintett egyet a nyelvével.-Gyere csak.-intett ujjával,s felém hajolt,majd a fülembe suttogott-Dupla randira megyünk.-hajolt el tőlem mosolyogva,s kacéran nézett rám.
-Na ne szórakozz!-álltam fel a helyemről,mert mikor meghallottam elpirultam.
-Nem szórakozom. Te és én,meg Steve na meg persze Abby.-dőlt hátra kényelmesen székében.Ekkor jelent meg a páros. Elég hangosan. Abby a kezében tartott mappákat az asztalra dobta,mit dobta egyenesen az aztal lapra vágta. Steve maga után csapta be az üvegajtót,tartottam tőle,hogy betörik. Látszott a páron,hogy veszekedtek és idegesek.
-Oké gerle pár most mi van? -nyúlt két aktáért Remy,az egyiket kezébe helyezte,a másikat elém tolta.
-Semmi.-felelte szűkszavúan Steve,mire Abby megfeszült.
-Meg akarjátok beszélni? Mert őszintén megmondva a csapat folyton veszekedő párosa mi vagyunk. Igaz Ma Cherie?-nézett rám kihívóan a férfi,egy orrfelhúzásnál többet nem igazán sikerült ki erőszakolnia belőlem. Szemeimmel átfutottam az aktát.
-S.O.S. bevetés lesz este. Egy olaj magnáns fegyverkereskedő kicsit nagy fába fogta a fejszéjét. A S.H.I.E.L.D. megbuktatásán dolgozik és sikerülhet is neki. Van nála egy memória kártya,rajta van az összes titkos bevetés,amiről nem kellene tudomást szerezni.
-Mi van még rajta?-érdeklődtem a Kapitánytól.
-Az ügynökök életrajza. Minden. Köztük van  például Gail is. Ha a világ megtudja a múltját börtönbe zárják. Azt nem hagyom.-fejezte be mondanóját Steve,s a végén Abby szemeit pásztázta.
-Akkor végülis ezért vagytok mérgesek a másikra?-kérdeztem Abbyt,mert nagyon szótlan volt,eddig. Hirtelen robbant a bomba.
-Azzal nincs semmi baj,hogy érintett vagyok,a börtönnel is egyet tudok érteni,nem akarok el tusolni semmit. Ha csak rólam szólna az a memória kártya hát kit érdekel. Vesszek ha vesznem kell.-húzta meg a vállát nem törődöen,ami Stevenek nem tetszett.
-Akkor mi a baj?-szállt be a lélek elemzésbe Remy.
-Steve kis padra akar tenni a mai akción. Azt se akarja,hogy a közelben legyek.
-De hát miért?-értetkenkedtem.Mire mind a hárman rámnéztek,mintha egyértelmű lenne a válasz. Gambit gyorsan kihúzott a kényelmetlen szituációból,s egy újba rántott. Lehúzott az ölébe,s a combomra simította kezét. Fel akartam állni,de nem engedte.
-Mert Steve félti Abigailt. Egyszer már el vesztette. És mert Amerika Kapitány ízig vérig úriember és nem akar egy hölgyet terepre vinni.
-Én is hölgy vagyok. Engem miért visztek?-bújtam ki tartása alól,s újra talpon voltam,tisztességes távban.
-Első sorban Cherie én nem féltelek téged,láttalak már bevetésen,messze túlszárnyaltál minden nőneműt a bolygón. A második oka pedig az,hogy van olyan vég kimenetele az estének,amelyikben te a szobádban alszol nyugodtan?
-Van benne valami.-biccentettem helyeslően.
-Stevenek magával a helyzettel van baja.-szólalt fel Abby. Tudtam azért csinálja,hogy továbbra is veszekedhessenek.Legalább,addig míg Steve bocsánatot nem kér.-A legutóbbi ilyen estélyen féltékenységében összetört egy komplett pultot,majd összevert néhány HYDRA katonát,még aznap este lelőtték,meghalt,visszahoztam,s kómába estem. Valamit kihagytam drágám?-lépett Steve elé dühösen. Meg értettem Abby dühét, Asgardon nehéz nőként érvényesülni,főleg harc terén. A legszörnyűbb,hogy legszívesebben a háború közepén lennél,de nem engedik,mert lány vagy.
Csend lett a teremben.Steve izmai megfeszültek s suttogva felénk intézte szavait.
-Menjetek. Este találkozunk.
Oly halkan szólt,hogy szinte semmit sem értettem,így hát csak álltam egy helyben.
-Most!-szólt ránk. Remy karomat megragadva húzott ki a teremből.
Halkan sétáltunk végig a folyosón. Belülről kínzott a kíváncsiság,hogy vajon mi folyik most köztük.
A szobámig sétáltunk.
-Később vissza nézek hozzád,most van még egy kis dolgom.
-Ó és Ma Cherie,álarcos bál lesz.-sietett el,s hagyott magamra.
-Álarcos bál?-tettem fel magamnak a kérdést,makd elmosolyodtam-Fura midgardiak.-ingattam a fejem s beléptem a szobámba.

£

Felöltözve léptem ki a szobámból. Jócskán belefordultunk az estébe.Dühösen meneteltem végig a folyosón,s mindem lépésnél a mellkasomra vezettem tekintetem. Remy délután beállított egy dobozzal lrs egy maszkkal s parancsba adta,hogy csak akkor nézhetem meg a doboz tartalmát,ha már ő elment. Tudtam,hogy az ajándék csak is ruha lehet. S a fekete maszkból ítélve Remy jó ruhát választott az estre. Ám mikor kinyitottam a dobozt az állam leesett. Fekete ruha volt,és szinte semmit sem takart.Viszont földig ért a ruha,ami Asgardban megszokott volt. Rá kellett jönnöm,hogy a midgardiak nem épp szemérmesek. Szőke hajamat felfogtam,s felhelyeztem a maszkot. Sminket nem viseltem,nem tudtam mi mire való,így aztán hagytam is.

Az előtér felé meneteltem,hátha megtalálom a csapatot,de mikor odaértem csak Remy várt rám. Háttal állt nekem. Megköszörültem a torkomat,dühösen.A férfi összerezzent s felém fordult. Fekete öltönyt viselt,s valahogy most nem egy tolvajnak nézett ki. Haja hátra volt kötve,s felém nyújtotta kezét. Gondoltam most felhagyok a szellemi párbajjal,s belecsúsztattam a kezem az övébe.
-Ejha Ma Cherie,gyönyörű vagy.-nézett rám,majd lefele vándorolt a szeme.-Szép látvány.-mosolyodott el,én pedig meg sem gondolva mit teszek felrántottam a térdem. Remy összegörnyedt,s fújtatott.
-Nos,köszönöm a ruhát. Örültem volna egy olyan ruhadarabnak,ami segít a harcban.-feleltem elegánsan,majd egy szekrényhez léptem,ahol a kardjaim voltak elhelyezve.-Egyébként ha túljutottál a fájdalmaidon,akár segíthetnél is.-néztem át a vállam felett a férfira,aki addigra már összeszedte magát valamennyire.-Hova rakjam a fegyvereim?
-Ma Cherie..-sétált felém a férfi-...ezek itt maradnak.
-De hát akkor,hogy fogok harcolni?-kérdeztem értetlenkedve.
-Nos,sehogy. Mi csak az elterelés vagyunk. Hagyd a két nagyágyúra a harcot.-vázolta a férfi a tervet,s próbálta kivenni a kezemből a fegyvereimet,de nem engedtem.
-Ereszd.-szólt rám a férfi,úgy éreztem magam mint mikor kisgyerek voltam,s a tanítóim egyszerűen nem akartak fegyvert adni a kezembe,de én makacs teremtés voltam. Végül elengedtem,mert végig gondoltam a helyzetet,s arra jutottam hogy nem igazán van szükségem kardokra,ha úgy hozza a helyzet én közel harcban is megállom a helyem.
-Abby és Steve?
-Előre mentek,ha négyen egyszerre állítunk be az feltűnő. Bár ha engem kérdezel,ha veled állítok be az is feltűnő lesz.
-Ezt hogy érted?-néztem rá furcsán.
-Sehogy Cherie.-mosolyodott el,majd intett,hogy karoljak belé,s indulhatunk. Mikor megtettem,amire kért elindultunk.
-Remy,már akartam kérdezni. Mit jelent a Ma Cherie?
A férfi jóízűen felkacagot.
-Ráérsz megtudni. Még nincs itt az ideje.