Új nap virradt a Torony lakóira. Általában ilyen tájban kelnek fel a hősök és kezdik el a napot. Normális esetben hangoskodnának. Mindenkinek vannak zajos dolgai a reggeli készülődés közben. A mai nap viszont más volt. Csend honolt. Mindenki értesült Abbyről. Gyászos csend telepedett a Toronyra és annak lakóira. Ámbár Abigail Bowman nem halt meg, mégis mindenki siratta őt. Tudták ha felébred már egy egészem más Abigail fog köztük járkálni ez pedig rájuk nyomta a bélyeget. Steve Rogers csendes volt. Már nem tört vagy zúzott,ahogy az elmúlt pár órában. Steve Rogers tűnődött. Az ablakon át figyelte a külvilágot. Mindent megadott volna azért,hogy jelenleg ne ott legyen ahol. Kint akart lenni, mások problémáival foglalkozni nem a saját sanyarú világával,amely napról napra lentebb húzta őt.  

-Bejöhetek?-kopogott be Anthony Stark a szobába. 

-Már bent vagy.-bámult ki továbbra is az ablakon Steve.

-Csak azt akartam,hogy tudd Abby egy kényelmes szobában fekszik. Nat segített megmosdatni és felöltöztetni. Mindent elraktunk a közeléből,ami árulkodó lehet arról,hogy hol is van.

-Hogy hol is van?-akadt fent Steve,s barátja felé fordult.-Otthon van. Biztonságban.

-Na igen,de ő épp ezt nem tudja. Nem kellene őt felizgatni. 

-Wanda hogy áll? -kérdezte szigorúan Steve. Tonynak nem tetszett az érzéketlen hangnem.

-Steve..kiborult. -próbálta jobb belátásra téríteni a Kapitányt,de süket fülekre talált.

-Jobb ha össze szedi magát és rájön arra,hogy miképp hozza vissza Abby emlékeit. 

-Nem képes rá.

-Elég legyen Tony. 

-Nem. Én sem örülök neki. Hidd el . Dühös is vagyok és szomorú, én is szeretem Abbyt. Viszont megértem,hogy Wanda ereje is határos. Nézd felfoghatod balesetként vagy lehetőségként.

-Tessék?!-lépett Steve fel háborodottan Tony elé.

-Oké ezt szépen nem fogom tudni levázolni neked.-lépett hátrébb Vasember a dühödt Kapitánytól.-Szóval csak mondom,ahogy a csövön kifér. Ezt a helyzetet neked kell kezelned. "A" verzió- Abby felébred,te pedig pátyolgatod, szegény lányt szanaszét gyötröd,hogy emlékezzen rád és arra a szar cunamira,ami vele történt. Próbálod visszahozni az emlékeit,mi pedig segítünk neked amiben csak tudunk. 

-Mi a "B" verzió?

-Elengeded őt. Tiszta lap. Hagyod élni. Békében. Egy tőlünk mentes világban.

-És az ereje?
-A karperec rajta marad természetesen.Biztosítok számára mindent,amire szüksége lehet egy normális élethez. Figyeljük távolról őt, és óvjuk. 

-Nem megy. Szeretem őt. -ült le fáradtan Steve az ágyára.-Te hagynád Peppert veszni hagyni?- nézett Tonyra a férfi esdeklően. 

-Nem. Bele döglenék a tudatba. De ezért vagy te jobb nálam. Te felállsz ebből és jól fogsz cselekedni.Önzetlenül szereted ezért fogsz a "B" verzió mellett dönteni. - ütögette meg a milliárdos barátja vállát,majd csendben nehézkesen kisétált a szobából,hogy poharát emelhesse egy elveszett Bosszúállóra. Egy eltűnt lányra,aki a családjához tartozott. 

Abigail Bowman szobájának ajtaja lassan nyílt ki. Egy fáradt, megtört szomorú férfi lépett be rajta. Felkattintotta az ágy melletti komódon lévő olvasó lámpát és befeküdt a lány mellé az ágyba. Oldalasan feküdt így teljesen elveszhetett a lány szépségében.  Lopott pár perc. Ennyi járt még számukra. A lány békésen aludt. Arca kisimult,egyenletesen lélegzett. Steve lágyan simogatni kezdte az arcát. 

-Tudd,hogy nagyon szeretlek és nem baj,hogy nem emlékszel. Én emlékszem kettőnk helyett is és nagyon sajnálom,hogy nem voltam melletted, hogy nem figyeltem eléggé rád. Bocsáss meg,mert rád küldtem Wandát. Nem ezt érdemelted tőlem. De most megadom,amire szükséged van. Szabad leszel. Élj .Nevess.Szerezz barátokat,tedd meg azokat a dolgokat,amiket a sötétben csak nekem meséltél el. Légy boldog,de jól figyelj rám most Abigail Bowman...várj rám,mert én utat találok hozzád. Újra és újra. Már vissza kaptalak egy másik világból . Ez sem lehet olyan nehéz. Nem érhetünk így véget. -kulcsolta össze kezeiket a férfi.-Nem mondok le rólad, de elengedlek.