A homlokomat ráncolva vesztem el Thor kérdésében. Ki az a Remy? Egy pasi,aki folyton át lépi a személyes teremet,és a figyelmemért egész érdekes kalandokba keveredünk mi. Egy párszor már megmentette a hátsómat és nagyon kedves velem már,amikor a Toronyban tartózkodik. Mondhatni törődik velem.  De ezt persze nem mondhattam.Valahogy úgy éreztem,hogy ha ezeket a szavakat szabadon ereszteném kiderülne,hogy kedvelem a fickót és eléggé kényelmetlen lenne számomra Thor előtt ezt bevallani. A tenyerem izzadni kezdett. Frusztráltan vakartam meg a tarkómat.Végül csak az alapokat ismertettem.

-Egy mutáns. Itt szokott lebzselni a fiúkkal,néha be is segít nekik.Ennyi. Nem találkoztatok eddig?-kérdeztem meg szinte már négy frekvenciával hangosabban. Elhúzta a száját.

-Eddig még nem. Alig várom,hogy találkozhassak vele.

-Ez fura. Elég régóta itt rontja a levegőt. Hogy hogy nem hallottál még róla?

-Biztos csak elkerültük egymást.-legyintette le Thor a témát- Nekem viszont most már mennem kell.-mondta s kikerült engem vissza sem nézve. A szememet össze szűkítve intettem egyet sután felé. Aztán rájöttem,hogy Steve-vel kettesben maradtunk,ebben a letargikus, feszült helyzetben, s ő nem mozdult csak ült ott elmerengve,aztán valahogy kijutott ebből a hipnotikus állapotból.Rám nézett,szomorúan elmosolyodott. Kifújtam a levegőt,s mellé telepedtem. A szék hangosan adta meg magát az akaratomnak. Nyikorgása miatt összeszorítottam a fogamat,szó szerint vágta a csendet. A szőke hősre néztem,aki most csak egy átlagos férfinak tűnt ezernyi problémával.

-Sajnálom,hogy nem úgy hoztam őt vissza,ahogy távozott.-mondtam teljes őszinteséggel.Így volt. Talán ha hamarabb megyek érte,talán ha megakadályozom valahogy Balthazart ez most nem így alakult volna.

-Nem a te hibád. Gry...Abbyvel mindig történik valami. Ha ez most nem állna fenn,akkor is talán ugyanitt ülnék csak egy más fajta problémával,de Abby adott lenne.

-Ezt most nem a szerelmes éned mondja,ha jól érzem.

-Belefáradtam. Nem voltál itt a kezdetektől ,de annyi mindenen át kellett lökdösni magunkat,hogy ezzel már  nem tudok mit kezdeni,nem maradt erőm hozzá.

-Talán egy lökésre még maradt.-vezettem kezemet karjára,s lágyan rá mosolyogtam.

-Talán ez arról szól,hogy Gail és én nem tartozunk össze.

-Ti ketten Steve harcoltatok a szerelmetekért. Technológián,ellenségeken,univerzumokon túl. Most az idő jön. Várnod kell rá,nem pedig feladnod. Ahogy te ránézel és ahogy ő,már amikor nem szociopata. Az igazi. Ha valaki így nézne rám azt sose engedném el. Ha ti ketten nem tartoztok össze,akkor nem igazán tudom ki igen. Legyen hited.

-Isten felé? Ennek semmi köze hozzá.

-Abigail felé.  Hinned kell a lányban,akit szeretsz. 

-Mond csak Gry a te szívedet birtokolja valaki?-kérdezte kedvesen Steve,megemeltem a szemöldököm,az orromat megvakarva gondolkodtam a kérdésen. Nem a kilétében voltak kérdések,hanem hogy bízok-e Steveben annyira,hogy ezt felfedjem. Válaszolni akartam neki,de akkor kicsapódott az ajtó. Remy lépett be rajta.

- Én lennék az ugye?-mosolygott rám teli vigyorral. Felhorkantottam,Steve elmosolyodott. Remy felém lépett,s lehajolt hozzám,arcomra lágy csókot lehelt. Megmerevedtem a férfi pofátlanságán. -Ma Cherie.-üdvözölt finomat,majd Steve felé biccentett.  

-Ha még egyszer bele mászol az intim szférámba..-kezdtem dühösen a mondandóm,mire ő felpattant az asztalra,pont úgy hogy velem szemben üljön,felhúzta vigyorogva egyik szemöldökét,s félbeszakított.

-Ó tervezem még,hogy külön módokon bele mászok a szférádba.-mért végig éhesen,igen ez volt a legjobb szó rá,mintha én lettem volna a vad,akit beakar cserkészni. A szemeiben viszont őszinte vágyat láttam,amitől paprika vörössé vált az arcom. Steve a nevetéstől prüszkölve állt fel a helyéről.

-Én most magatokra hagylak. -mondta s azzal a lendülettel ő is távozott. Vágyakozva néztem az ajtóra,mostanra már én is elakartam hagyni a helyiséget. Pihenni szerettem volna,Abby jócskán elszívta a mai napra tartogatott energiámat. Aztán rájöttem arra,hogy nem kötelező itt maradnom. Nem vagyok köteles Remyvel bájolognom. Fel is álltam a székemről,olyan lendülettel tettem azt,hogy meg is szédültem. Talán Gail többet szívott el,mint gondoltam. Remy gyorsan pattant le az asztalról,s a derekamra rá tartva próbált alulról szemkontaktust teremteni.

-Ma Cherie mi történt?-kérdezte nem tetszően. Kezeimet vállaira vezettem,muszáj voltam megkapaszkodni benne.

-Szerinted?

-Abby.-jött rá azonnal.- Már megint?-fakadt ki hirtelen. Aztán vissza ültetett a székre.Mikor meggyőződött arról,hogy nem fogok lezakózni a helyemről fel alá kezdett járkálni. -Hogy a francba kerülsz mindig a lát mezejébe? -tárta szét a kezeit.

-Remy..

-Emlékeztesselek,hogy jelenleg nem te vagy az év istennője? Nincs erőd.

-Remy..-próbáltam felhívni a figyelmet rám de nem sikerült csak mondta és mondta és mondta.

-Mi van ha annyit vesz el tőled,hogy nem állsz talpra,nem lehetsz ennyire felelőtlen!

-Remy! Állj már meg elszédülök. 

Megtorpant. Felém fordult.

-Ó. Ne haragudj.-mondta aztán mély levegőt véve leült a mellettem lévő székre.Csend állt be. Ő nem szólalt meg én pedig próbáltam fel ébredni a megilletődésemből. Egészen hirtelen jött ez az aggodalom hullám,amit rám eresztett. -Pár napot vagyok távol és te már megint nem vagy száz százalékos.-suttogta maga elé,de én meghallottam. A vállára hajtottam a fejemet. Egyrészt mert lassacskán arra sem volt erőm,hogy megtartsam magam,így könnyebb volt. Másrészt viszont ez a fajta megnyilvánulása igencsak jól esett,ami fura is volt számomra,hiszen ő Remy. A férfi először megdermedt a közelségemtől,de aztán elernyedt.

-Tényleg rosszul lehetsz.-állapította meg lazán,de éreztem a hangján a zavart, elmosolyodtam.

-Köszönöm-suttogtam.

-Nagyon szívesen,de micsodát is?

-A törődést. 

Válasz helyett csak a hajamba csókolt.

-Fel tudsz állni?