- Ez lenne az első képregény mivel az író épp ráért! - tettem csípőre a kezeim, miközben táskás szemmel néztem a társaságra. - Hol is van most Omi...?

- Szerintem én nem értem a címét... - gondolkodott Kai jogosan.
- Csak várd ki a végét! - csitítottam.

- Nos, erről Omi most kellően lecsúszott. - jegyezte meg Kai.
- Da, de igazából bármikor megérkezhet... Sosem késik időben...? - oké, ez furán hangzott. - 'Értem sosem volt egy pontos óra amiben érkezett, fél óra és pár nap között szokott általában lenni az Omi-életjel felmutatása...
- Da, várhatunk rám még legalább fél órát... - üllt le Kai, jómagam meg egy már kibontott grapefruitos sör mellett,(amit nem mellesleg Czech senpai kóstolt(köpött ki)) számoltam minden egyes másodpercet...

Egy...
Kettő...
Három...
Tíz...
Negyed óra...
Fél óra...
És így tovább, tökéletes sorrendben...

123 szó.

Még az előzőnél is rövidebb! Ugye milyen remek? :3

Lényegében láttam hogy eléggé megtetszett nektek, szóval íme!
Itt is vagyunk, harmadik rész, és ma már ez az ötödik hogy publikálok valamit a nap...
Hmm...
Tökéletes ellentéte Kainak-

Wattpad meg fog ölni hogy ilyen rövid részeket rakok ki...
Majd Kai cselekszik ha arról van szó...

A Nyeh legyen veled!