- Gondoltam hogy csinálhatnék egy mangát rólunk, miközben épp nyaralok! - elmélkedtem.
- Már érzem hogy bajban vagyok... - jegyezte meg Kai.
- Neeeem, nem vagy annyira veszélyben mellettem! - nyugtattam. - De mutathatok egy példát!

- Azt hiszem már értem a ruhákat akkor... - nézett végig rajtam.
- Most mi baj van ezzel? Mármint, nem bírom a szoknyákat azt tény... - vizsgálták én is magam. - De a hosszú zoknikat annál inkább.

- Oh, nekem is van ilyen ruhám! - jelent meg végre Omi. - Csak sosem hordok, mivel még egy japán lányé volt amíg nem ismerte meg a serpenyőmet.
- Oh...de Kainak is van eleve! Akkor... Szenvedtessük még ezzel az országok életét! - vetettem fel.
- Oh да! Használjuk ki hogy Omi alig késett! - bódult fel Kai.
- Hé, most rekordom volt! - vágott vissza Omi.

- Majd küldjetek róla képet, oké? - szólaltam meg egy kis csöndülés után.
- Oh...igaz is...hiányozni fogsz. - kezdte Kai.
- De azért jó nyaralást! - folytatta Omi.
- Köszönöm! - zártam ki a karjaim. - Virtuális ölelés?
- Virtuális ölelés! - fogadták el mindketten.

- Nos... - eresztettem el őket. - Azért ne hagyjátok nekem ismét 75 üzenetet!
- Majd igyekszünk? - gondolkodott Kai. - Majd meglátod ha addigra nem ölték meg ezt a buggos alkalmazást!
- Hát jó... - mosolyodtam el erre. - Most...na ne szivass Jézus!

- Mi van? - lepődött meg Kai.
- Még délutánig maradhatok...! - mondtam kis örömmel a hangomban.
- De jó hogy erről nem maradtam le! - örült meg Omi. - Szóval addig "Indulás, Banditák"?
- Addigis "Indulás, Banditák! - helyeseltem erősen biccentve még, és egy széles mosolyt is felvarázsoltam az arcomra, jelezve hogy mennyire is örülök hogy még tölthetek időt velük ma....

244 szó.

Nya, örüljünk hogy még itt vagyok!

A Nyeh legyen veled!